Hűtlen lettem, már nem a Doblo a kedvencem a kategóriából. Az új Berlingo - legalábbis az a példány, amit kipróbáltam - úgy megy, mint egy személyautó, olyan komfortos, mint egy személyautó, megjelenése is olyan, mint egy személyautóé. Mert az új Berlingo egy személyautó. Csak sokkal-sokkal praktikusabb.
Méretek, motorok, forintok
Kezdjük a blablával. Az új Berlingo 24 centivel hosszabb,
nyolccal szélesebb, mint elődje. A tengelytáv 2,73 méterre nőtt
(az Opel Vectráé 2,7 m!), a csomagtér 51 literrel tágult, már
675 literes. Ha kiszórjuk a felesleges székeket, három köbméteres
rakteret kapunk. Vagyis az új Berlingo, bár külméreteivel nem lóg ki
a kompakt kategóriából (4,38 méter hosszú, az Opel Astra 4,29),
belül hatalmas.
A motorválaszték ellenben kifejezetten szűkös. Van két 1,6 literes
motor, egy benzines meg egy dízel. Előbbit 90 vagy 110, utóbbit 75, 92
vagy 110 lóerős változatban rendelhetjük. De hát minek is kéne több: ez
az étlap bizonyára megfelel a vásárlóközönség 99,9 százalékának.
Aki meg vadállat kisfurgont akar, menjen a
Fordhoz.
A legolcsóbb személyváltozat a Comfort; vicces, hogy
a Citroën így hívja az alapmodellt. 1,6 benzin, 3,64 milliós
listaáron, de az importőr beteges árképzési szokásai miatt automatikus
félmillás kedvezménnyel valójában csak 3,14-ért. A legdrágább
a 4,37 millió forintos (ez is "akciós"), egycentis futóműemeléssel
és áloffroados kiegészítőkkel megvadított 92 lovas dízel XTR.
Kívül, belül
Egész pofás jármű ez, különösen, ha nem fehérben, szürke
lökhárítókkal, belemezelt oldalfalakkal, hanem valami szép élénk
színben, személyautó változatban tárul elénk. Jó, az orra túl hosszú,
túl magasan is hordja (részint gyalogosvédelmi, részint francia
kulturális okokból), de összességében arányos, részletesen kimunkált,
esztétikus műtárgy. Sokkal jobban mutat egy családi ház garázsában,
mint akár az elődök, akár a kategória többi autója, melyek máig
nem tagadhatják le, hogy valójában egy pékség vagy szerszámgépgyártó
cég udvarára tervezték őket.
Bent is jó körülnézni. Az ős-Berlingo szinte csak színeivel próbálta
megoldani a haszonjármű-családiautó evolúciós kérdését: metálsárga
fény, sárga-zöld kárpitok, zöld műanyagok, sárga órahátlapok, sárga
biztonsági övek a takaratlan lemezfelületek, szörnyű műanyagok
között; megvan? Az
előző széria már
többet operált a formákkal, halálcsillag-légbeömlőket emeltek át
bele a C3-ból, pofás kormány került bele, de még mindig nem volt
több egy átalakított furgonnál. Ez az új több.
Állítólag a SUV-okból vett át formatervezési mintákat
a PSA az új Berlingóhoz-Partnerhez, és ha elnézem
a függőleges, rackszekrényre emlékeztető középkonzolt a három
modullal (klíma, fejegység, CD-váltó), tényleg van benne valami
terepjárós darabosság. A kormány meg kicsit nagy, teherautós, és
a kopogós műanyagok felületaránya sokszorosan meghaladja
a textilekét, puha plasztikokét. Mégis jó itt, sokkal jobb, mint
Berlingóban eddig valaha volt. Csak azok a redvás, undorító
PSA-egyenbajszok ne maradtak volna, de maradnak, alighanem túl is élnek
engem. Nem tudom, ez kinek az érdeke.
Ötletesek a formák, érdekesen domborodnak, néhol még
kanyarognak is kicsit a műszerfal vonalai. Egész jók az ülések,
bár az ülőlap lehetne kicsit hosszabb. És ha megfizetjük, sok okos
ötletet, praktikus, kreatív trükköt is kapunk a kocsihoz, ami jól
jöhet a hosszú, idegölő családi túrákon. Hajoljunk közelebb, és
nézzük meg ezeket egy konkrét példányon.
Mivel kerülgettem Párizst?
A francia főváros környékére szervezett próbaúton a 110 lóerős
Multispace-t vezettük, ennek alapára 4,36 millió forint. Ha
összehasonlítom a tesztautó felszereltségét a magyar
extralistával, nagyjából öt milla jön ki a végére. De ebben már
minden van, kétzónás klímától hátsó külön szellőztetőrendszeren át
tempomatig.
Nemcsak Berlingókat láttunk Párizs mellett. A Citroën
kihordta egy csarnokba az összes haszonjárművét, meg
haszonjárműszerű járművét, hadd ámuljanak az újdondászok.
Hűtő-Berlingo, lakó-Jumper és dömper-Jumpy
ebben a kicsi,
rosszul megvilágított, de érdekes galériában.
Ezt az autót nekem találták ki. Mert van két kis gyerekem, gyakran
autózunk viszonylag nagy távolságokra, és van egy feleségem, aki nő,
ezért képtelen útra kelni egy köbméternél kevesebb poggyásszal.
Valamint saját zsebből tankolok, adózok és biztosíttatok, ugyanakkor
szeretem, ha az autóm tudja a tempomat-130-140-et, és nem
igénylem, hogy sokkal többre legyen képes. Szeretem a kényelmet
is, meg a praktikumot. No meg ötmillió forintnál húzódik az
agyamban a "saját új autó" kategória elvi határa. (Kettőnél meg
a "saját autó" kategória határa, ezért járok öreg vackokkal, de ez
más kérdés.)
Mi jár majd' egymilláért?
Az olcsó Berlingókon csak egy oldalsó tolóajtó van, a hátsó
ajtó egy darabban, felfelé nyílik, a plafonon nincs semmi se
belül, se kívül, a hátsó ülés egy 1/3-2/3 arányban osztott pad. No
de az ötmillásban!
Két tolóajtó, a) felárért aszimmetrikus, oldalra nyíló ajtók, b)
felárért felfelé nyíló ajtó, de külön nyitható hátsó üveggel. Kívül
tetősín, belül Modutop fantázianevű polcrendszer a plafonon,
esetleg elölről-hátulról tölthető extra szekrényke a plafonon
leghátul. Két kereszttartó beillesztésével sílécet, szörfdeszkát,
gereblyét, horgászbotot is csúsztathatunk az utasok feje fölé. Akár két
és fél méteres hosszúságban. Végre értelmet nyert
a személy-kisteherek eleddig kihasználatlan irdatlan fejtere!
Hogy a hátul ülők se fuldokoljanak a csupán résnyire
kibillenthető oldalablakok között, izmos ventilátor tolja rájuk
a levegőt, ha akarják. És mindhárom hátra kerültnek jut egy-egy
szabályozható légrostély, ilyen még egész nagy személyautókban se
szokott lenni.
Meg olyan se, hogy akit középre vet a sors, ne egy eredetileg
könyöklőnek szánt kakasülőn kucorogjon kényelmetlenül. Felárért
a Berlingo három külön széket ad, ahová három felnőtt is beülhet,
vagy három gyerekülés is beköthető. A lábtér pedig egyszerűen
pazar. Valahogy azt is sikerült megoldani, hogy ne legyen küszöb: igaz,
hogy néha kigurul majd az útra a kallódó üdítősflakon, viszont
sokkal könnyebb így oldalról nehéz cuccot beemelni. Vagy az üléseket
kiemelni, mert hogy ki lehet őket.
Bocs, Renault, de ezt most buktad
Érdekes, hogy ez az új csaknem-fullos Berlingo mennyivel lakályosabb
az új csaknem fullos Kangoonál, ami nemrég járt nálam. A Renault
mindenben rosszabb volt, kivéve a teljesen leengedhető hátsó
oldalablakok intézményét. Ritka az ekkora kontraszt ebben
a viszonylag kiegyenlített, globális világban: egy kategória, egy
ár, egy teljesítmény, mégis ég és föld.
Pár konkrét példa az átgondoltságbéli különbségekre: a Citroën
első üléstámlára szerelt kis asztalkákat lehet használni, mert felülről
lefelé nyílnak, így rendes alátámasztást kaptak. És a pohártartó
lyuk sem a belsejükön van, vagyis beléjük fér a pohár. Az
első utasülés pedig a Berlingóban és a Kangooban is
lebillenthető asztalkának, csak a Berlingóban tényleg, mert nem
akad el a fejtámla a műszerfalban. (A Kangooban állítólag meg
lehet ügyeskedni, hogy előrebukjon ilyenkor, de nekem még segítséggel
sem sikerült.)
Olvasóink írták az előző Berlingóról
A család kedvence
Berlingo, a krumpliformájú kis bumfordi
Családi csoda csalódással
Legyen ön az első, írjon
Népítéletet
A nagy kedvencem pedig a két első ülés közti tárolódoboz.
Egyrészt mert mély és tagolt, de hát ez a Kangoon is így volt. De
a Berlingóban ki lehet venni, elrakni, és máris szabad az út
a székek között hátrafelé, lehet menni gyereket pofozni. Van egy
olyan érzésem, hogy a Berlingo-Partner vezető dizájnerének több,
de legalábbis rosszabb gyereke van, mint a Kangooénak.
Statárium, kívételesen
Külföldi bemutatók párszáz kilométeres (most pedig csupán 135)
tesztútja után rendszerint nem szoktunk csillagot osztani, rövid, tömör
kinyilatkoztatást, úgynevezett értékelést írni. Ha mégis meg kéne
tennem, a nagyjából ötmilliós, 110 lovas dízel Berlingo
a nagyjából
ötmilliós dízel Kangoo két és fél csillagához képes úgy kapna négy és felet, mint
a huzat. Mert
csaknem tökéletes családi autó, nem csak a maga kategóriájában,
de a kompaktok között is. Minden belefér, nem fogyaszt sokat, jó
a futóműve, csak kicsit zajos, meg itt-ott kicsit
kopogós..
További cikkeink
