Nehéz dolguk van mostanság szegény autógyártóknak. Mindegyik azon
töri a fejét, hogyan édesgesse magához a vevőt, ami manapság
– úgy látszik – majdnem annyira ritka, mint maga a fehér holló.
Jobbra nézek, mit látok?
Négy-öt-hatszázezer forint árelőnnyel (nem létezik ilyen szó, de az
most mindegy), meg jobbnál jobb, szinte magukat törlesztő
hitelekkel kecsegtetnek. Balra kétszeres áron számítják be
a használt autómat. Vagy adnak hét év teljes körű garanciát.
Nehéz eladni az új autókat, na, ez a nagy helyzet.
A nagy üzlet persze az alkatrészen meg a szervizen van, de
előbb akkor is el kell adni egy-két új kocsit, különben egyikből sem
lesz semmi. Lassan az autóértékesítésben is ott tartunk, ahol
a mobiltelefon társaságok a telefonnal, minden mindegy, csak
vigyük; vigyük olcsón, vigyünk kettőt, vigyük minél messzebbre, és
használjuk, az ég szerelmére, hogy valami hasznuk is legyen
belőlünk.
A Kia, amennyire le tudtam szűrni, eredményesen kampányol,
ugyanis a hentestől a takarító néniig mindenki, aki
meghallotta, hogy egy cee’d van nálam, azonnal rákérdezett:
a hétévgaris? Tetszik a népnek az ajánlat, jól csengő
kifejezés a
teljes körű garancia, jó érzés arra gondolni, hogy az új
kocsinak gyakorlatilag semmi baja sem lehet hét teljes éven át. Olyan,
mintha azt mondanák:
Higgyék el, ez az autó sosem romlik el. Mi már csak tudjuk, különben
mi a fenéért kínálnánk hozzá hét év ingyenszervizt?
Az már nem mindenkinek jut eszébe, hogy új autóját nagy eséllyel
lecseréli két, három vagy öt év múlva, és addig mindig márkaszervizbe
kell járnia a kocsival. Oda lesz béklyózva, hiszen ha máshová
viszi, elvész a gari. Márkaszervizbe járni, mindenki tudja,
milyen, nem ecsetelném. Nem azt akarom mondani, hogy rossz a Kia
ajánlata, csak azt, hogy
csodák nincsenek, Koreában sincs kolbászból a kerítés.
Mindegy, ugorjunk, nézzük inkább, mit tud a pro-cee’d.
Gyakorlatilag ugyanazt, mint az
ötajtósok, csak
nehezebb beszállni hátra. Viszont sokkal szebb. Valami baj lehet
velem, mert engem nem igazán fogott meg a forma, pedig
a kollégák mind az egekig dicsérték. Az oldalablakok meredeken
felfelé húzódó alsó vonala, meg az ajtókon kialakított domborulatok
tetszettek, de valahogy nem találtam az egységet; csúnyának semmiképpen
sem nevezném, de a formatervben túl sok autó köszön vissza. Pedig
a Kia tényleg mindent megtett, a pro-cee’d szinte már nem is
hasonlít a
cee'dre.
Elöl-hátul, alul-felül szép szpojlereket kapott, kisebb
a hűtőmaszkja, egész más a hátsó lámpája, és kapott
csillivilli kipufogót is;
míg az ötajtós szürke egér, ez sportos és lendületes, úgy néz ki,
mint egy igazi hot-hatch. Pedig nem az. Semmilyen szempontból. Ha
benézünk az utastérbe, azonnal szembetűnik a két sima, nyugodt
haladási viszonyokra optimalizált fotel, sportüléseknek se híre, se
hamva; nem véletlenül.
A pro-cee’d
nem sportváltozat, egyszerű háromajtós verzió. Pedig
a nevéből – to proceed angolul azt jelenti: továbblépni – arra
gondolna az ember. Név van, dizájn van, továbblépés nincs. Ez egy sima
háromajtós alsó-középkategóriás autó, amely úgy általában nélkülözi az
extremitásokat; sem kiemelkedően jó, sem kiemelkedően rossz
tulajdonsága nincs.
Se nem rossz, se nem jó. Akkor most mi van? Mindjárt kiderül,
lapozzon!
Az utastér kicsit retró, de nem rossz. Szép, és sportos hangulatot
áraszt a műszerek fehér hátlapja, jó a középkonzolon
a hatalmas, fémesen csillogó betét, jót tesz neki a három
fémpedál meg a taposó, de egy kicsit még így is a múltat
idézi.
Azt hiszem, napjaink koreai autógyártásának legsebezhetőbb pontja
a belső dizájn. A pro-cee’d a többi koreaihoz képest
jól sikerült, de még így is van hová fejlődnie.
Az 1,6-os motor papíron nagyon erősnek tűnik, jól hangzik a 126
lóerő. A 10,8-as gyorsulás már kevésbé szívet melengető, sajnos
a valóságban inkább ez utóbbi érezhető.
A motornak nincs egyénisége, nagyon hiányzik a karakter.
Háromezerig még politikailag korrekt jelzővel élve is visszafogott, de
négyezertől - amikor már tényleg elemében van - sem túl nagy szám.
Félre ne értsék, a tesztautó nem ment rosszul, még vagánykodni is
bőven lehetett vele, de a 126 ló erejét nem érezni. Annál többször
alacsony fordulaton az erő hiányát.
A motorhang nyers. 130-nál már négyezret forog az egyhatos, ami
azt jelenti, hogy autópályán nem éppen csöndes a pro-cee’d,
ráadásul a motorhang mellé futómű- és szélzaj is társul. Ne
éktelen, fülsiketítő zúgást képzeljenek el, a pro-cee’d utastere
egészen kellemes hely, de nem kifejezetten csöndes, még
alsó-középkategóriás riválisaihoz képest sem.
Az ötsebességes váltó karja viszonylag pontosan jár, nem túl rövid
utakon. Fura, de számomra a váltó tökéletesen megszemélyesítette
az egész autót, egymaga kifejezett mindent, amit a pro-cee’d
adhat.
Tökéletesen használható, semmiképpen sem nevezhető rossznak, viszont
egy kicsit idejétmúlt – ötsebességes váltót egyre kevesebbet
látunk. Ilyen autó a pro-cee’d. Öt éve lelkendeztem volna érte,
most arra gondolok, öt év múlva biztosan lelkendezni fogok, mert ha így
folytatják, a következő változat kétségkívül nagyon jó lesz.
A kormány lehetne közvetlenebb, az irányíthatósággal – hála
a futóműnek - ennek ellenére nem volt gondom.
A futóművel voltam messze a legelégedettebb. Az
útegyenetlenségeken gond nélkül megy át a cee’d, és
a kanyarstabilitással sincs gond; sőt az autó súlyelosztása is
elég jó. A kasztni is merev, ennek ellenére nem tudom ajánlani
azoknak, akik sportos autót szeretnének. A futómű, bár jó, nem
kifejezetten sportos, a motor pedig még csutkára húzatva sem
termel adrenalint.
A pro-cee’d kellemesen közepes autó.
Legjobb tulajdonsága, hogy nincs rossz tulajdonsága. Bátran
tudom ajánlani mindenkinek, akit a dizájn megfogott, ha azonban
a formaterv nem tetszik, semmiképpen ne vegyék meg: tartalmilag
semmi olyat nem kínál, amitől igazán bele lehetne szeretni.
A pro-cee’d-et háromféle benzines és kétféle dízelmotorral
kínálja a Kia. Mivel a dízeleket nem ismerem, azokról nem
nyilatkoznék, a benzinesekkel kapcsolatban azonban még egy
gondolat a végére. Mivel ugyanazzal az EX felszereltséggel
az egyhatos 4,39, az egynégyes meg 4,24 millióba kerül, gondolkodás
nélkül a nagyobbat választanám. Nem sokkal erősebb az egyhatos
motor, de ennyi pénzt mindenképpen megér az a néhány plusz lóerő.
A kétliterest semmiképpen sem ajánlom. Inkább várjuk meg, míg lesz
a pro-cee’d-ből igazi sportváltozat, majd akkor érdemes lesz
lóerőre gyúrni.
További cikkeink
