Vannak ilyen megmagyarázhatatlanul jó autók. Beleülök, magamra csapom az autót, és azonnal otthon érzem magam. És nem tudom megmondani, miért különb másoknál, de ha lenne sok pénzem, és pont abból a kategóriából kéne választanom, hát nem is gondolkodnék. Például: ha kompakt SUV, akkor nekem X-Trail. Akár régi, akár új. De inkább a régi.
Az új X-Trail (köszönjük a tesztautót a
Nissan Gablininek!) kívülről
cseppet sem új. Több embernek is megmutattam a képet, amit egy
Nissan-szalonban lőttem az egymás mellett feszítő
elődről és
utódról, és megkérdeztem, melyik melyik. Többnyire
gyors kézfelemelés, majd tétova ujjbillegetés, végül
a közelebbi autóra bökés volt a válasz. Ami téves, hiszen
a hátsó autó a friss. Ennyit a Nissan érzékenységéről
trendek, divat iránt.
Segítek, nehogy szégyenben maradjanak, ha az utcákat róva
gyermekük/párjuk/sofőrjük egy X-Trail láttán feltenné a kérdést:
Apa/anya/édes/főnök, ez most a régi vagy az új? Az új
modell leghátsó kis ablaka ötszögletű (a régi négyszögű volt). És
a segédfényszórókat is rejtő opciós tetőkorlát a második
szériánál már teljesen tömör, a régi alatt elöl még át lehetett
nyúlni. Meg az új hosszabb tizenkét centivel. Kábé ennyi, különben
tökegyformák.
Azaz csúfak, idomtalanok, aránytalanok, de azért kedvesek, mint
mondjuk egy orrszarvú. A Nissan
azt is érezteti, amit az orrszarvú: most itt állok, csúfan,
idomtalanul és aránytalanul, békésen kérődzök, de ha megindulok, jobb,
ha félreállsz!
Márpedig az új X-Trail nagyon meg tud indulni, akár terepen, akár
aszfalton.
A régi 2,2 literes dízelmotor helyett immár a Renault
kétliteres négyhengerese teljesít szolgálatot a spórolós
X-Trail vásárlók autójában, 150, vagy 173 lóerős teljesítménnyel. Én az
utóbbit próbáltam ki, csaknem teljes megelégedésemre.
Ha már megmoccan a tizenhét mázsás test, felépül a teljes
töltőnyomás, és teljes erőből visít a turbó, húz a Nissan,
mint a barom, az épeszűség határáig, és azon is túl. Autópályán (
német autópályán, természetesen)
160-ról még vígan gyorsul, és 180-nál inkább én vettem el
a gázt: köszönöm, nagy, nehéz SUV-val ennyi bőven elég lesz,
még ha az igényes, bonyolult futómű (elöl MacPherson, hátul multilink)
jóval stabilabb is, mint az elődmodellé volt. Ha ezt a dinamikát
ritkán használjuk ki, úgy kis odafigyeléssel kilenc, nagyon nagy
odafigyeléssel nyolc liter alatt tartható a fogyasztás, vegyes
üzemben.
Terepen éppoly könnyedén mozog az X-Trail, mint aszfalton, sőt.
A járt utakat elhagyva orrszarvú helyett inkább gazella juthat
eszünkbe róla, mert meglepő könnyedséggel vált irányt, ugrik odébb még
durván nyomvályús, sáros, gizes-
gazos vidéken is.
Soha, semmilyen terepjáró-szerűségben nem autóztam még olyan
gondtalanul, olyan biztonságérzetben és olyan gyorsan alig-alig
létező földutakon, mint az X-Traillel.
Az X-Trail legnagyobb, sőt, talán egyetlen hiányossága meredek
emelkedőkön kerül napvilágra.
Ha egyszer megállt hegynek föl, nagyon nehezen tud elindulni.
A modern közös nyomócsöves dízelek átka, az alapjárat-közeli
gyengeség a Renault-motorban is megvan. Így, ha nincs módunk
visszagurulni és lendületből újra megpróbálni, kénytelenek leszünk
kuplungot égetve, nagy fordulatról rajtolva kísérletezni.
Mert nincs benne felező, csak okos, kényelmes 4x4.
A váltókar előtti tárcsát elfordítva kapcsolhatjuk az automatikus
összkerékhajtást, amikor is a kocsi maga dönti el, mikor hajtja
csak az első kerekeit, mikor hajtja valamennyit. A tekerentyűt
tovább forgatva kvázi reteszelhetjük az összkerékhajtást, azaz
innnentől előre is, hátra is fix 50-50 százalék jut a nyomatékból.
És természetesen egy mai SUV-ból nem hiányozhat
a lejtmenet-vezérlő, vagyis egy gombot megnyomva az X-Trail
óvatosan, lélegzetvisszafojtva lekúszik bármily elképesztő meredélyen
is.
Drága-e az X-Trail? A következő oldalon megmondjuk.
A csendes, finom, erős motor miatt a teszt végére már-már
megbocsátottam a Nissannak, hogy
a régi X-Trail érdekes, különleges műszerfala helyett csinált egy
unalmasat az újba. Az órák középről a kormány mögé kerültek,
a két jókora felső kesztyűtartó helyett csak egy maradt
a szélvédő alatt, az új kis üdítősdoboz-tartók sem olyan
izgalmasak, mint a régiek, a középkonzol pedig egy szokványos
mai konfekcióáru, központi ál-joystickkal, szépen sorokba szedett
gombrengeteggel.
A helykínálat továbbra is pazar, legalábbis legelöl és
leghátul. A jobb és bal egyben nagyon kényelmesen el lehet
terpeszkedni, a praktikus kis fiókokkal berendezett, masszív
kemény műanyaglappal burkolt csomagtérben akár kisebb menekülttábort is
ki lehetne alakítani. Csak a hátsó üléssorral voltak gondjaim:
kicsit lehetne bővebb a lábtér, nem is értem, miért nem lehet
tologatni az üléseket a kategóriából jócskán kilógó méretű
csomagtér rovására. Ha a hátsó támlákat előrehajtjuk, hatalmas
rakterű, teljesen sík padlójú furgon varázsolható az X-Trailből.
És vajon hol a kocsi helye a piacon? A legolcsóbb
X-Trail 6,94 millió forint, 141 lóerős kétliteres benzinmotor hajcsa.
A mi tesztautónk, a gazdagon dekorált erősebbik dízel az
árlista túlsó végén lakik, 9,55 millió forintba kerül, de
a navigációs-tolatókamerás elektronikai csomaggal bőven tízmillió
fölé szalad az ár. Nézzük csak a legközelebbi konkurenseket:
a
Toyota RAV-4 7,76
millió forint kétezres benzinessel, 180 lovas dízellel, bőrkárpittal és
minden földi jóval ez is tíz milla fölé gurul pár százezerrel. A
Honda CR-V 7,15
millióval indul (szintén két liter, benzin), 140 dízel lóval
a csúcsváltozat 9,67 millió forint.
Japán viszonylatban tehát teljesen korrekt az X-Trail árazása. Ha
idecitálunk pár koreait, már árnyaltabb lesz a kép. Az
alaphelyzetében is 603 literes csomagterű Nissan kompakt
hobbiterepjáróját méretben alulról nyaldosó
Kia Sportage
(332 liter, hahaha) például hatmillió forint fapadosan, két benzines
literrel, a 140 lovas dízellel meg hét. A jóval nagyobb
(465/930 liter), de az X-Trailnél még mindig kisebb
Chevrolet Captiva 6,3 millió a gyengébb, 120 lovas dízellel, 9,35
a legjobban felszerelt 150 lóerős kézi váltós dízel, hét üléssel.
Méretéhez képest az árversenyben tehát az X-Trail még Koreával is
harcba szállhat.
A Nissan új kompakt SUV-ja egyértelműen erősebb, fejlettebb,
átgondoltabb autó, mint elődje. Tízből kilencen tutira jobban éreznék
magukat a második generációban. Tulajdonképpen én is,
csak kicsit hiányolom a kocsiból a lelket; az előzőben
több volt ebből az extrából. De ne hallgassanak rám, örüljenek
a fejlődésnek, és szeressék az új X-Trailt, mert középre tolt
műszerek nélkül is nagyon jó kis autó.
További cikkeink
