hirdetés

Saab természetes élőhelyén, a budai villanegyedben

Visszaadtam az
alkoholista 9-3-ast
(turbós benzinmotor, etanol-üzemre gyárilag felkészítve), majd egy
hónap sem telt el, és máris ebben a dízelben találtam magam. Amíg be
nem röffentettem, szinte teljes volt a déja vu élménye,
csak a 4500-tól piruló fordulatskála és a turbónyomás-mérő hiánya
árulta el, milyen motor is van ebben az autóban.

Mármint hogy dízel. Hogy nem egyszerűen csak
a dízel,
vagyis az a jó kis Fiat-eredetű, GM-szerte használt 150 lovas,
amit nagyon szerettem még a ráncfelvarratlan
kombiban, az meg
akkor derült ki, amikor ráléptem a gázra. 175 lóerő, 350 Nm a gyári
Hirsch tuning végeredménye, 350 000 forint felárért.

150 helyett 175 lóerős a dízel, hála a gyári tuningnak

Hirsch Performance

Megvolt: Saab 9-3 Sport Sedan 1,9 TIDS Vector (Hirsch)

A Hirsch Performance egy svájci tuningcég, a Saab
fejlesztőpartnere. A cég egy 1967-ben alapított
márkakereskedésből nőtte ki magát a svédek AMG-jévé. Optikai,
aerodinamikai kiegészítőket, és ami a lényeg, izmosabb
motorokat készít a Saabokhoz.

Vagyis ez az 1,9 literes dízelmotor teljesítményben pont annyit,
nyomatékban bő harminc százalékkal többet tud, mint a kétliteres
gyújtógyertyás turbó, benzinüzemben.
És hét litert eszik maximum, amikor az minimum tízet. Ha új
Saabbal járnék, még meg is érteném, miért kerül többe a gázolaj a
kutakon.

Csak az a baj, hogy
ezt az erőt nem tudja jól letenni az útra. Nagyon-nagyon
hiányzik az autó alól az összkerékhajtás, de legalább egy sperrdifi,
így ugyanis még a kétszáz lóerős benzinesnél is durvább ide-oda
kapkodást produkál minden intenzív gázadásra, csak győzzük fogni a
kormányt, hegyekben áll rajta a hajtási befolyás. Pedig különben remek
kis gép, pontos kormányzással, jó fékkel (a váltó nem az igazi, a
benzinesé sokkal precízebb szerkezet).

Szép és sportos, de a dízelmotor illúziórombolóan rázza a kormányt

És annyira nyomatékos, annyira erős,
annyira boldogan, lelkesen pörög, húz a motor, hogy egyszerűen nem
tudtam vele lassan menni. 110-nél forog kétezret, 220-nál forogna
négyet a motor, és tényleg forogna, valahogy mindig rohanni akar, ész
nélkül, félelmetes. De tényleg. Többször kezdtem bele rizikós
előzésekbe az együtt töltött hét során, mint mondjuk eddig az idén
összesen.

A vezető a lényeg, az utas csak ballaszt

Az ember kiér a városból, csak pakolgatja a fokozatokat, fel hatig,
aztán mikor már nincs előtte senki,
és nyomna rá a tempomatra, akkor látja, hogy kiló-hatvan.
Országúton, akár sötétben, esőben. Lelkében, műszaki tartalmában
egyaránt veszedelmesen gyors autó. Nagyon lehet szeretni.

A legfőbb
kifogásom ezzel a kocsival szemben ugyanaz, mint a Saabokkal
általában: alaptalanul drága. 9,5 millió forint így, gyári
tuninggal, 175 lóerővel.
320-as dízel BMW
177 lóerővel 8,9 millió forint,
C 220 CDI Merci 170-nel 9,15 milla.

Sokkal többen megnézik, mint egy 3-ast, A4-est vagy C-t

A legfőbb érveim mellette pedig ugyanaz, mint a Saabok mellett
általában:
nem BMW, nem Merci, nem Audi. Vagyis nem kíséri irigységgel kevert
undor, amerre jár, viszont – legalábbis megfigyelésem szerint a
hazai autós kultúrában ez a helyzet - magáénak tudhatja ugyanazt a
presztízst, mint a német prémiummárkák. Sőt. Többen nézik meg, többen
bólintanak át elismerően a lámpánál mellette, mint ha koronás griff
helyett csillagot, propellert, vagy négy karikát hordana az orrán.

Legnagyobb vonzereje a mellékzöngétől mentes presztízs

Pedig azok jobb, kifinomultabb, precízebb autók, de hát a
különlegesség mindig vonzó.
Én is mindig a piros ecetes paprikát veszem ki először a
befőttesüvegből, pedig a zöldek általában jobban csípnek.

Tágas, öblös, jól pakolható