Még oda se érek, már gyúlnak a fények a kilincsek alatt. Kulcs természetesen nincs, csak a kártya a zsebben, érintésre nyílnak az ajtók. Már odabent is égnek a fények, finom hangulatvilágítással vár a szalon. A kormány a legfelső pozícióban, majd az indítógomb megnyomására tér vissza a memorizált helyzetbe. Nehogy egy felesleges kalóriánk is odavesszen: elektromos mind a fejtámla, mind a biztonsági öv magasságának állítása.
Vagy jobb hátra ülnék inkább, a VIP-szekcióba? Ott leengedett lábtámasszal, meredekre állított háttámlával vár a masszázsfotel, így kényelmes a beszállás.
Becsapom az ajtót – vagy én, vagy a sofőr, illetve dehogy kell csapni, épp csak oda kell simítani a kasztni mellé, majd az autó behúzza és rögzíti. Ezzel ki is zártuk a valóságot, innentől nem a világban, hanem a Lexus LS 600hL-ben, egy darabka földi mennyországban ülünk. A zaj, a kosz, a szmog odakint maradt, biztonságos, hihetetlenül kényelmes gubómban vagyok immár.
Egy ujj – általában nem a tulajé, inkább a sofőré, de hát most jobb híján az enyém – megnyomja a START gombot, kihunynak a fények, kigyúlnak helyettük mások, és már indulhatunk is, ha akarunk. Igen, valóban szokatlan a csend, de minek is zümmögne még a nagy V8, ha a finom elinduláshoz az akkumulátor, a villanymotor is elég.
Ahova nyúlunk, csodát találunk
De tényleg: a legdrágább Lexus LS600hL-ben ott van minden, amit az autóipar ma tud. Nézzük csak címszavakban:
- Fényszórók? LED-ek.
- Futómű? Légrugós, változtatható karakterisztikával.
- Váltó? Fokozatmentes automata.
- Hajtásképlet? 4×4, Torsen difizárral.
- Motor? V8, szívó-, kipufogóoldal egyaránt változó vezérléssel, no meg persze villany és akku.
- Fék? By wire, de először is lassulási energia-visszatöltés, ugye.
- Kormányzás? Változó rásegítés, változó áttétel. És az autó maga is tud kormányozni.
- Biztonság? Minden, amit el lehet képzelni, aktív-passzív egyaránt. A legnyomasztóbb az infrakamera a kormányoszlopon, ami figyeli az arcom, hogy figyelek-e.
- Ülés? Fűt-hűt, még az öv magasságállítása is motoros, meg persze masszázs jobb hátul.
- Hifi? Haha, audio, olyat mindenki tud, de az LS-ben még DVD-tár is van: akciót, komédiát, pornót tetszik, uram?
Nézze meg mindezt mozgóképen is!
Szóval most én vezetek. És milyen kedvem van? Gyorsan akarok menni, száguldani, érezni, hogy mindenkinél erősebb vagyok? Csak egy finom nyomás a telitalpas gázpedálon, és azonnal meglódul a bőven több mint kéttonnás test. Tétovaság, bizonytalanság nincs, se elöl, se hátul nem akar kitörni, hiszen mind a négy kerék kapaszkodik a talajba.
Természetesen alaphelyzetben kicsivel több erő jut a hátsó tengelyre, mert egy luxuslimuzinhoz ez illik, de ha kell, a Torsen-differenciálmű középen késedelem nélkül hozza-viszi a nyomatékot. Apropó, tudták, hogy a Torsen szabadalma 2003 óta a Toyota birtokában van? Megvették a Boschtól, csak úgy mondom.
A fék sem akármilyen, és nem csak mert jól fog. Hanem mert a pedálnak semmi köze munkahengerekhez, tárcsákhoz, pofákhoz, a jobb lábunk csupán egy számítógépnek üzen, hogy mennyire szeretnénk, ha fékezne helyettünk a Lexus. Elvileg akár a rádió hangerőgombjára is köthették volna a féket. (Félősek, nyugalom: ha hirtelen leszállna egy ufó, és szörnyű elektromágneses fegyverével minden villamosságot kiszipkázna az autóból, még mindig marad 27 (igen, huszonhét) vészfékezésre elegendő rendszernyomás a biztonsági pufferben.)
Kormányozni is tud magától a kocsi, naná, ez természetes. Ha akarjuk, a parkolássegítő rendszer menet közben folyamatosan szondázza mellettünk az út szélét, és felismeri, hol van akkora hézag, ahová befér a kocsi. Ilyenkor a központi érintőképernyőn kiválaszthatjuk, pontosan melyik helyre is akarunk beállni, elengedünk mindent, finoman nyomjuk a gázt, és a nagy bálna egyedül benavigál akár a járdaszegély mellé, akár két parkoló kocsi közé.
Autópályán pedig elvileg akár aludni is lehetne menet közben, hiszen a követőradar figyeli az előttünk jövőket, és fékez, ha ők is, gyorsít, ha ők is. Az LS460-ban lehet is aludni: a sávtartó automatika kamerái figyelik a csíkokat, és apró kormánymozdulatokkal köztük tartják az autót. A 600h-ban viszont muszáj ébren maradni. Egy másik high-tech cucc miatt. S hogy mi az? A következő oldalon kiderül.
Ez pedig a LED-es fényszóró. Erős és kellemes, a Napéhoz nagyon hasonló fényt ad, a szintszabályzása is kiegyenlítettebb, mint a nehezebb xenoné, tehát jobban világít, és kevésbé vakít. Ráadásul szinte hő-, vagyis energiaveszteség-mentes, az ilyen üzem pedig kell is egy környezetbarát hibrid luxusautóba (paradoxon, persze). De a LED-ek elkápráztatják a sávfigyelő kamerát, így LED és sávtartó egy LS-ben megfelel két dudásnak egy csárdában. (Nekem ez szörnyen gyanúsan hangzik, de maga a magyar Toyota műszaki guruja mondta, és neki még akár el is hiszem. Vagy valaki hallott mást?)
És ezzel a majd két és fél tonnás, fullextrás, szellőzősbőrös, dévédétáras, magától menős rémmel lehet élvezetesen is autózni. A gyorsulás hátborzongató, ráadásul a hibrid hajtás miatt gyakorlatilag 250-ig töretlen. A fokozatmentes automata váltó finomabb bármilyen hidrodinamikus vagy robotizált ócskaságnál, a menetstabilizáló pedig részlegesen kikapcsolható, így akár egy jó kis keresztbecsúszás sem kizárt, ha valaki mer ilyesmit tenni egy bő harmincmilliós autóval.
Drága? A fene tudja, hiszen nincs mivel összehasonlítani, nincs másik hibrid luxuslimuzin. De nagyjából ennyit kérnek egy hasonlóan felszerelt V8-as dízel német bálnáért is. Masszázsfotel nélkül.
Csak aztán szörnyen kellemetlenül érzi magát az ember, amikor egy szörnyű csikorgással és füstfelhővel járó gavallérrajtnál rosszallóan odanéz az utca népe, és az összes szempár azt kérdi: ki ez a f@szkalap ebben a szép nagy autóban? Megéri? Hiszen odabent, a vastag szigetelés mögött úgysem érezni az egészből mást, mint valami halk denevércsipogást, a gumiszagból meg annyi marad, hogy a négyzónás klíma zöld LED-je jelzi: a finnyás szellőzés átváltott belső keringtetésre.
Nem, a Lexus nem sportautó. Jobb vele elegánsan siklani, ráérősen csordogálni. Futómű (légrugós, naná) komfortfokozatba, Mark Levinson bekapcs, és lehet élvezni a TIZENKILENC hangszóróból csobogó zenét. (Meg csóró újdondászként azt, amit egy igazi tulaj bizonyára nem is nézne: hogy a fogyasztás lemegy 18 literről 12,5-re.) Persze ilyenkor már inkább hátraülne az ember, és kényeztetné magát egy kis masszázzsal. Két program és számtalan intenzitási fokozat közül lehet választani a jobb hátsó VIP-ülésen. A lábakat ilyenkor a kiemelhető kis ottomán tartja, a jobb első testőrülést természetesen a hátsó könyöklőn lévő gombbal tolhatja előre a Fontos Személy.
Fokozzuk még, hogy átérezzék, mennyire idegborzoló a legdrágább LS tökéletessége? A gombbal előretolható utasülést már ismerjük más luxusautókból, de itt, ha nem ül senki elöl, egyetlen (!) gombnyomásra teljesen előrecsúszik, támláját teljesen előrenyomja a jobb egy, és hogy a hátul ülő VIP jobban kilásson előre, a sofőr meg jobbra, még a fejtámlát is lekonyítja egy villanymotor.
Az meg már igazán a legkevesebb, hogy a hátsó ajtó nyitására a hátsó támlák újra meredek szögbe állnak, a lábtámasz leereszkedik, a könnyebb kiszállás végett. Jézusom, most veszem csak észre, mennyire vágyom vissza a Lexusba!
Ha úgy tartja kedvünk, és unjuk a muzsikát, vérfagyasztó élethűséggel suhoghatnak körülöttünk a szamurájkardok, döröghetnek a tüzérségi ágyúk, üvölthetnek a vérfarkasok. Vagyis hát azzal az élethűséggel, na, ahogy a vérfarkas élethű hangját Hollywood elképzeli. Ilyenkor a tetőből lenyílik egy kis tévé, és álló autóban elöl, a nagy központi érintőképernyő is mozivászonná változik. Ha az elkényelmesedett kapitalista hátul lusta kezelni a DVD-tárat, a sofőrrel berakathat egy lemezt az elülső meghajtóba is.
Van-e hibája egyáltalán? Hát... elmondom, mi volt a pár apróság, amit észrevettem. A szűk csomagtér például kellemetlen, de ez az ára a hibridrendszer akkujának és a masszázsfotel motorjainak. Aztán zavaró, hogy a tetőből lehajtható képernyő nem fordítható el oldalra, ha hátul csak egyen ülnek, jó lenne nekik, ha rájuk nézne az LCD. És a legszörnyűbb horror: az irányjelző nem tudja, hogy egy billentésre hármat villanjon.
Különben tökéletes. Ha ötvenéves koromra milliárdos forgalmú cégem lesz, egy percig sem fogok gondolkodni, hova menjek autót vásárolni.
Himnusz a Lexushoz
76
Eleshatszázháel, leborulunk eléd,
Nagyságod megrémiszt, ahogy kúszunk feléd.
Öt és nyolcad méter, huszonnégy mázsa vas,
Majd két méter széles, majd egy és fél magas.
Négy puha bőrfotel várja szutykos testünk,
Nem vagyunk rá méltók, hogy beléd ülhessünk!
Villanyos zümmögés hallik mindenfelől,
Finoman tartasz, mint babát az anyaöl.
Ha csak ránk villantod LED-jeid sugarát,
Szégyelljük rút testünk porát és hamuját.
Tizenkilenc szpíker, dörren az ötpontegy,
Ó, szent Márk Levinson, könyörülj rajtunk meg!
Csendes surrogással moccansz meg a zöldre,
Tiszta villanymotor tol még csak előre.
Ne de ha lekoppan padlódra a pedál,
Az ötliter vényolc azonnal reagál.
Négyszernégy Torsennel, nincs, mi utadba áll,
Ha mégis, nagy tested azonnal reagál.
Fékezel, csipogsz, sőt, segítesz tekerni,
Jobban tudod nálunk, mikor mit kell tenni.
Trehányan csapjuk be súlyos ajtóidat?
Finoman, szó nélkül húzod be azokat.
Megtört testtel ülünk be jobb hátuljadba?
Felüdítsz, s ehhez nincs szükséged ujjakra.
Mennyivel nemesebb, masszívabb vagy nálunk,
Mégis minket szolgálsz, és nem mi szolgálunk.
Óvsz, figyeled arcunk, nézel, látsz helyettünk,
Ha kell, fűtöd, ha kell, szellőzteted seggünk.
A himnusz vallásos jellegű, istent vagy isteni hatalmakat dicsőítő, hozzájuk segítségért fohászkodó imaszerű ének. A későbbi korokban már nem csak vallásos tartalmakat fejezett ki, hanem bármely bölcseleti mondanivalót; és a hagyományos szerkezeti keretek is fellazultak. Így végül az ódával csaknem azonos jelentésű fogalommá vált: szárnyaló lendületű költemény, amelyet szinte bármely tárgy, téma – elvont eszme, természeti jelenség, kiváló tulajdonságú ember, egy ország – magasztalására írhattak.
(Forrás: wikipedia)
További cikkeink
