DIV.kepre2
{
background-image:
url('http://index.hu/cikkepek/totalcar/tesztek/c5mk2bem/.gdata/cikk/c5mk2bem_008.jpg');
background-repeat: no-repeat;
padding: 8px 4px;
color: white;
height: 395px;
}
DIV.kepre2 P
{
margin-top: 10px;
margin-left: 260px;
width: 250px;
}
DIV.kepre2
{
background-image:
url('http://index.hu/cikkepek/totalcar/tesztek/c5mk2bem/.gdata/cikk/c5mk2bem_011.jpg');
background-repeat: no-repeat;
padding: 8px 4px;
color: black;
height: 360px;
}
DIV.kepre2 P
{
margin-top: 260px;
margin-left: 10px;
width: 490px;
}
Különcnek lenni pompás, de nem könnyű. Kivéve, ha az ember tenger
nélküli ország polgára, mint én, vagy mint jó eséllyel ön: egy
homárpotroh és kész!
Egyébként ennél azért keményebb munka. Tudják, a hőtan második
főtétele. A különcség az entrópia ellen szól, hogy ne váljunk
pudingszürkévé. Azért végezzük.
És vannak vállalatok, amik kiszolgálnak bennünket. Vásárolhatunk
Macintosh számítógépet a kockafej PC helyett, és máris egy kicsit
különcök vagyunk. A motorizált helyváltoztatást pedig megoldhatjuk
Citroënnel. Hidropneumatika, meg álló közepű kormány, meg általános
begombázott francia dizájn.
Vigye a
Passatot, akinek
kell, meg a
Mondeót is
vigye.
De körülbelül egy éve minden Macintoshon elfut ugyanaz a Windows,
amit az egész világ használ. Na ilyenkor mi van?
I. A lebegtetés problémái
A 2001 óta létező Citroën C5 első változatából egy példány
rendszeresen a kettővel ezelőtti lakásunk alatt parkolt, és arra
gondoltam, hogy ez egy,
a Jupiter nagy vörös foltjára méretezett végbélkúp.
Hasonló könnyedséggel siklott át rajta a tekintetem, mint a hasonlat
tárgya egy görcsölő záróizmon. Végtelenül, pusztítóan unalmas volt. És
akkoriban még nem is tudtam, hogy a Citroën jó pillanataiban maga a
ragyogó avantgárd.
Ahogy Nínó Karotta
írta a kombiról: egy
bálna. És
a bálnák nem részletgazdagságukról vagy formai érdekességükről
ismertek. Egyszerűen nagyok. Mert megtehetik, Arkhimédesz óta
azt is tudjuk, hogy miért. Vízben a hozzá nagyon hasonló sűrűségű
állati testből tetszőleges méretű lebegtethető különösebb erőfeszítés
nélkül.
A nagy, mozgó testek szárazföldi lebegtetésének problémáját a
Citroën is feltalálta, bár nem a héten, hanem több mint fél évszázada.
Szintén folyadék kell hozzá, de óceán helyett
csövekben. Hidropneumatikusan először a Traction Avant fenekét
függesztették fel, 1954-ben, majd egy évre rá az egész
DS-t. A
technika aktuális verziója a Hydractive 3+, a
C6-on volt
először, ez a rendszer került az új C5-be is.
A hidropneumatika a Citroën-különcség egyik legfontosabb eleme.
Különc ember nem vágyik a szárazföldre, vele
folyadékon keresztül érintkezik, feneke könnyedén suhan a göröngyös út
felett. Hasonlóan a Macintosh-felhasználóhoz, aki az
Aqua
névre hallgató felhasználói felületen keresztül érintkezik
adataival.
De akkor hogyan lehet, hogy a Hydractive 3+ választható opció, és
nem az autó alapértelmezett része?
II. Fregattmadarat a
gomblyukba
Van az angolban egy nagyszerű kifejezés, az
acquired taste. Olyan dolgokra vonatkozik, melyek
esztétikája nem magától értetődő: tanulmányozást, gondolkodást
kíván, majd a tapasztalatok ülepítését. A jó Citroënek
ilyenek. Amikor először láttam élőben közelről DS-t, ormótlan,
aránytalan, szörnyű testnek gondoltam, semmi nem úgy állt rajta, ahogy
a szemem elvárta volna. Idővel leült, pár hét múlva rájöttem:
zseniális.
Hasonlóan működik a DS modern utódja, a C6. Első ránézésre nincs
rajta olyan forma, amit az agy képes lenne megemészteni. Olvadó,
disszonáns, aszimmetrikus izé, és egyáltalán, hogy lehet egy autón
ekkora első túlnyúlás?
Hogy nem dől orra? Ilyen autót nyilván csak a
Cadillac Ranch másolatainak készítői vesznek, hogy ne kelljen targoncát
bérelniük.
Majd eltelik pár nap és az ember semmi mást nem akar gazdag
középkorára. A C6-ből kiszállhatunk öltönyben, feltűrt szárú
zsebes nadrágban, nyakunk köré tekert
hattyúban: gyilkosan,
arisztokratikusan elegánsak leszünk. És nem kell feltartott orral
járni, elintézi helyettünk az autó.
Amikor a C5 először kigurult Párizsban, stroboszkópok,
konfettihóvihar és rákkendroll kíséretében, a C6-ot láttam. Szembejött,
és az első lámpája bizonyos szögből C6, meg aztán ott van a
hűtőmaszkkal integrált Citroën-embléma.
Aztán hirtelen oldalra fordult és Ford Mondeóvá
alakult: a C-oszlop alatti ablak pontosan ugyanolyan
alakú.
Majd megint C6: a tető lejtése bizonyos szögből, és a konkáv hátsó
ablak. És megint Mondeo: emelkedő farú, háromdobozos szedán.
Részleteiben bizsergető. Borzasztó szép a kilincsek
vonalában végighúzódó domborítás. A bonyolult, rétegzett orr a
ködlámpákkal. A dacos, kiálló visszapillantó tükör. Tökéletes,
brilliáns az olvadás közben megkevert mézeskalácsházakból készült
kerék.
Hány méter? És lesz hozzá V6?
Ha kíváncsi az autó technikai adataira, gyorsreagálású
hírszerkesztőnk a bemutatóval párhuzamosan meg is írta őket.
Erre tessék.
De végül csak egy nagy szedán marad. Igaz, sokkal szebb, mint az
első volt.
De nem érződik, ami a C6-nál – vagy a háromajtós C4-nél –, hogy
az autót csínytevő zsenik tervezték a Nagy Magellán-ködben, és
most átteleportálták a Földre, és néznek minket teleszkóppal, hogy mit
szólunk hozzá. Hogy például megesszük-e, esetleg meglocsoljuk, vagy
beszélgetni próbálunk vele.
Nem elég különc. Mintha egy konzervatív nagyvállalati
munkahelyen öltönyünk gomblyukába
pompás fregattmadarat (
Fregata magnificens) tűznénk, és kicsit zavartan vizsgálnánk
kollégáink reakcióit. Vajon zavarba jönnek, amikor a madár felfújja
vörös torokzacskóját? A különcséghez pedig nem illik a környezet
reakcióinak firtatása.
III. Hol lehet aludni?
Persze kit érdekel mindez, ha egyszer beleült. Citroënbe álmosító
fotel illik, és úgy tűnik, ezzel nem lesz gond. Kapunk laminált
üvegeket is, a mindenféle zajokat kiszűrendő.
Állítólag nagyon csendes lesz, ha megy.
A bemutatón lejátszottak egy rögzített beszélgetést az autó
akusztikai felelősével, akinek az a dolga, hogy azonosítsa a
zajforrásokat, kövesse a belőlük származó zajok útjait az utastérbe, és
állítsa meg őket. Szenvedélyes embernek tűnt. Hamarosan kiderül, hogy
jól dolgozott-e, de ezen a bemutatón az autók egy helyben álltak.
Amikor beleültem, a vendégek hada már ebédelt, úgyhogy kint is síri
csend volt, a motor meg nem járt.
Hátra egy pompás szelet hal, és egy rafinált, madártejből,
karamelles ragacsból, fagylaltból és diólikőrből komponált desszert
után ültem be. Az autó érzékelte a helyzetet, és a testtömegem 99,87
százalékát a felső szemhéjaimba csoportosította.
Elmondom mire emlékszem a posztprandiális ködből: elfért a
térdem. És nem úgy értem, hogy „elfért”, hanem úgy, hogy
elfért: volt előtte hely még bőven, mielőtt feltűnt az első ülés
hátulja. És elhihetik, nem poroszos derékkal ültem, hiszen karó helyett
francia ételeket nyeltem.
Fontos: ha ilyen autót vesznek,
vásárolják a szövettel kombinált bőrülést. Az
ülőfelület és a háttámla kárpit, az oldala bőr: kellemes az ülés szabad
felületeivel érintkező kéznek, de nem ragadunk bele, mint a bőrbe,
aminél kevés kellemetlenebb tapintási élmény van.
Ülésből egyébként két fajtából válaszhatunk majd, a sajtóanyag
szinesztéziagazdag virágnyelvét lefordítva az egyik kényelmes, a másik
sportos. Előbbi a
Harmonie, utóbbi a
Caractère.
IV. Diétás kóla
Kanyarodjunk vissza az elejére. Az autó fény- és hangjátékos
kigördítése előtt a vállalat vezetői prezentáltak,
a görbék és szlogenek között találtam egy érdekes
részt: a Citroën ezzel az autóval két dolgot akar csinálni.
Egyrészt megtartani a hagyományos Citroën-vásárlókat, tehát akik
kényelmes és kicsit furcsa autóra vágynak, másrészt területet szerezni.
Más, úgynevezett normális autók vásárlóit.
Ez a stratégia végül a futómű tárgyalásánál öntött konkrét formát:
a Hydractive 3+ mellett választhatunk plebejus acélrugókat
is. Ha esetleg idegenkednénk a
nyilván elromló francia furcsaságoktól, mégsem járnánk
Passattal vagy Mondeóval, mert annál azért avantgárdabbak vagyunk, hogy
minisztériumi osztályvezetőnek maszkírozzuk magunkat.
Veszélyes vizek. Ez most bátorság vagy
bátortalanság?
Mert különcség nincs ritkaság nélkül. Lehet-e furcsa autót készíteni
és
közben megnyugtatni mindenkit, hogy nyugi, annyira azért nem
furcsa? Nem a tervezői vízió alárendelése ez rövidtávú
pénzügyi céloknak? Jó-e a Citroënnek, ha részben Mondeo-vásárlókból
akar élni? Nem idegeníti ez el azokat, akik különcök akarnak lenni?
Coca-Colából is van cukor- és koffeinmentes verzió,
minden új Macintoshon, ugye, gond nélkül fut a
Windows. A Coca-Cola Company részvényeinek árfolyama így
alakult az elmúlt tíz évben:
Az Apple-é meg így:
Na, ebből nem derül ki: döntetlen. Én meg egyelőre csak annyit
tudok, hogy kólát iszom, és a belátható jövőben maradok Macintosh
felhasználó. Nagy szedánra meg még nincs szükségem.
Meg aztán
lehet, hogy a Citroën-vásárló egyszerűen kényelemben akar
ringatózni. Egyáltalán nem érdekli, hogy más emberek egy
hasonló autóban hidropneumatikával vagy acéllal támasztották meg
testüket. Az egy kicsit olyan, mintha egy házibuliban az ember az
ágyához vásárolt matrac rétegeiről beszélne, kitérve a
kókuszháncs-széna határra.
Olyat meg különc kultúrember nem csinál.
További cikkeink
