Felfelé a lejtőn

Csak olasz lehet ezekkel a vonalakkal

Bár mára a Fiat tán bánja a kisebb felhajtást és a
szerényebb helyszíneket , mi tudjuk és elmondjuk, hogy a Linea nekünk és a
hasonszőrűeknek készült. Az is igaz, hogy váratlanul jól sikerült, és
ez az
Albea után jókora
meglepetés. Ezért aztán
csendesen elkezdték felfelé tolni: ez már szerintük az
alsó-középkategória, noha látványosan a
Punto szolgált
alapul. Nem mintha ezért kárhoztathatnánk. A Punto csinos autó. És nem
sikerült elrontani, mint a szegény rút
Thaliát vagy a
pusztító külsejű Honda Cityt, amiken iszonyodva állapodik meg a
szem.

Volt már példa, hogy tisztességgel oldották meg a szedánosítást.
Ilyen az előző Swift. Nem mondom, hogy nem láttam szebbet, de legalább
nem nyári gyakornokokra bízott mellékes feladatnak látszik. Vagy a
négyajtós Astra , bár itt lenne végre. Most így hirtelen nem jut más az
eszembe, de biztosan van rengeteg.
Min múlik? Az arányokon. Könnyű mondani, nehéz megcsinálni.
Főleg kicsiben.

Akkora, mint a Megane Limousin, a négyajtós G Astránál pedig nagyobb

Ez a kulcskérdés, vagyis a méret. A Fiat Linea
több mint 4,5 méter hosszú, tengelytávja meghaladja a lassan
szabványos 260 centimétert. Ebből következik, hogy 4 db 180 centis
személynek kényelmes. Ennél többet semmiképpen nem várhatunk, öt
felnőtt elhelyezését
egy-két kategóriával feljebb sem sikerült maradéktalanul megoldani. A lábtér bőséges,
két kifogást találhatunk csak: elöl keskeny, ezért két testes utas túl
közel van egymáshoz, hátul meg a fejtérből loptak el az erősen lejtős
hátsó szélvédővel. A csomagtartó óriási, darabáru szállítására
tökéletesen alkalmas. A hátsó ülés osztottan dönthető. Sajnos, elég
kicsi a nyílása, a 37 centis tévé befért, az 55-ös valószínűleg csak
doboz nélkül.

Iszonyat magasra emelték a hátulját,
hogy elférjen 500 liter légüres tér

A formája csalóka. Hátrafelé magasodik, ez mostanában általános. De
szélesedik is, hogy legyen hely hátul és a csomagtartóban. Ezért
elölről kisebbnek látszik, mögüle szemlélve meg a magas csomagtartó
mutatja keskenynek. Oldalról és sréhen hátulról találunk olyan szöget,
amikor teljes kiterjedésében megmutatkozik, innen nézve
még egy kis tekintélyt is sugároz. Főleg a 4 méter alatti autók
tulajdonosainak. Nem is tudom, azért nem a
Bravóból építették,
mert akkor ütötte volna a 4,8-at? A felhasznált motívumok a mostani
fiatos trendet követik, eddig csak dicsértük, most sem kell módosítani
álláspontunkon.

A műanyagok kopogósak, de nem csúnyák

A tetszéshez szép színekkel, a legmagasabb felszereltségi szintű
tesztautónál finom kárpitokkal járulnak a gyártó részéről.
Összesen közel 2000 km-t vezettem, így nem elkapkodott a
megállapítás, hogy kényelmes a vezetőülés. Barátnőm sem
panaszkodott a másikban, pedig nem szokta elrejteni véleményét. A
szolgáltatások színvonalasak, ABS, állítható szervokormány, néhány
elektromos extra már az alapcsomag része. Mi kaptunk automata klímát,
mp3-as fejegységet, multifunkcionális kormányt, miegymást.

Elvittük világot látni

Teszt: Fiat Linea 1,3 Mjet 16V - 2007

Méghozzá olyan országokba, ahol (pillanatnyilag) nem
forgalmazzák a Lineát. Ausztrián csak keresztülmentünk,
egyébként sem számítottam rá, hogy megállítanak a hűvös
osztrákok. Nem így
az olaszok, ők aztán leplezetlenül csodálkoztak. Persze
tudni kell, náluk nincs Linea. Azért fura, mert
Németországban, Spanyolhonban és Portugáliában kapható. Igaz,
Nyugat-Európában sehol máshol, sőt szegény szlovének is
lemaradtak az új Fiatról. Meg is kérdeztem a Fiat sajtósát,
miért? Ahogy mondták, ezekben az országokban létező kategória a
C szegmensben a szedán, másfelé, így Olaszországban, viszont
nem.

Két makacs bámészkodó.
Csak az idegen rendszám miatt
nem szólítottak le

Tehát Itáliában nyoma sincs,
az eleve autóbuzi nemzet elől még a puszta létét is
hatékonyan eltitkolhatták, mivel nyílt színi megdöbbenést
keltett a feltűnő, égszínkék Fiatunk. Ha haladtam, mellénk érve
lassították, úgy bámulták. Ha álltam, odajöttek, körbejárták,
fennhangon olvasták a nevét, egyáltalán nem zavarta őket, hogy
benne ül a sofőr. És ez így ment, négy napon keresztül.
Egzotikus sportkocsi válthat ki hasonló érdeklődést.

Élek a gyanúperrel, hogy a logika egyszer csak felülírja a
marketingosztály döntését.
Túl jól sikerült, nincs miért az egykori vasfüggönyön túli
territóriumba száműzni. Ráadásul nincs is a Fiatnak eggyel
nagyobb alsóközepese, amitől elvenné a levegőt. Nem tudom ugyan
beleélni magam egy havi nettó 6-8 ezer euró jövedelmű osztrák
középosztálybeli család helyzetébe, de nem hiszem, hogy
bármiről le kéne mondaniuk a Lineával, akár a Billában történő
heti bevásárlásról, akár a wörthi-tavi hosszú hétvégéről lenne
szó. Legalábbis egy Golffal összevetve.

Kicsi, nem is bika, de az átlagigényeket könnyen kielégíti

1,3-as dízel nekem bőven elég volt a 12 mázsás kasznihoz. Ki kell
tapasztalni, mert először kissé tohonyának éreztem. Indokolatlan
pörgetni,
hiába emeljük a fordulatot 3000 fölé, semmivel sem megy jobban, mint
kétezren. Csak hangosabb. Arra érdemes ügyelni, hogy felváltásnál
ne essen 1700 alá. Ekkor szépen húz a városban, az autópályán sincs
vele gond 150-ig. Nyolcvannál ötödikben már a nyomatékcsúcson van a
motor, kapcsolgatni sem kell.

Bármely környezetben megállja a helyét

Nem lényegtelen, hogy
ez a második jármű, amivel Olaszországból hazatérve sikerült százas
sebességátlagot hoznom. A másik a BMW K 1200LT volt, a kicsit
erősebb és harmadekkora súlyú luxustúramotor, 160-180-as
utazósebességgel. 792 km, 7 óra 47 perc, anyagi megfontolásból kis
tankolás Itáliában, a drága osztrák autópályás benzinkutak miatt
ugyanez az A2-esen, és teli a magyar határ után. Ausztriában mostanában
mindig azt hiszem a sztráda melletti üzemanyagárak láttán, hogy
tegnapról mára olajárrobbanás következett be, pedig csak 40-50
forinttal drágábban adják, mint a kevésbé szerencsés fekvésű kollégáik.
Konkrétan annyiért, mint az olaszok, csak náluk mindenhol
egységesen.

Városban és autópályán is 6 alatt maradt

Ezalatt 88 zeneszám ment le az mp3-as lemezről, két szendvicset és
másfél liter vizet fogyasztottam el. 130-140 között mentem, ez az
optimális utazósebessége a kis dízelnek. Az autó tartotta az addigi 5,9
literes átlagát. Igaz, hogy az Alpokba érve kikapcsoltam a klímát.
Ekkor döbbentem rá, micsoda
drága luxus az úgy felejtett légkondicionáló. A Linea száznegyvennél
konkrétan 1-1,2 literrel eszik kevesebbet nélküle. Ez annyira
megdöbbentett, hogy le is fényképeztem. (kép: 42, 43) Legyen ön is
takarékos, kapcsolja le, ha semmi szerepe, mert kint hidegebb van, mint
bent, illetve nem esik az eső, hogy párásodjon a beltér.

Jól nézze meg, kevesen rendelik majd automata klímával

Kipróbáltam a végsebességet is: saját órája szerint, hosszas
padlógázos kínlódás után elérte a 180-at. A gyári adat 170, ez a műszer
valószínű csalása miatt reális. Alig pár éve ekkora dízelmotort kerti
traktorokba tudtam elképzelni, ahol a 15 km/órás sebesség is bőven
elég. Ahhoz képest a 180 brutálisan sok.
Amit szeret, az a 130. Ha ennél jobban felgyorsítottam, mindig
azt vettem észre, hogy egy perc múlva újból százharminccal megyek.
Cselesen visszakúszik, ahogy önkéntelenül kevésbé nyomjuk a zaj miatt.
Egyébként nem hangos a Linea. Kerreg a dízel, de az a szokásos mély
dübörgés, ami a magasabb fordulaton jelentkezik némely gázolajosnál,
itt elmarad. Talán a kis motor halkabb, vagy a motortetőn és máshol
lévő szigetelés nyeli el.

A fekete alapon fehér számos műszerfalat gyártani pont ugyanannyiba kerül. Mégis mennyivel szebb, ugye?

Azt is hozzá kell tennem, hogy
semmi baj az ilyen utazótempóval. Kevesebb stressz, nem érünk
utol tökölő autókat, nincs rettegés a traffipaxok miatt, nem kell
állandóan nagyokat gyorsítani-lassítani. Kevesen vannak, akik ennél
gyorsabban vagy lassabban haladnak. Optimális sofőrnek, autónak
egyaránt, és a fent említett 101,7 km/órás átlag azt mutatja, nem a
végsebességen múlik az időben való hazaérkezés. Hanem az ügyesen és
szerencsésen kiválasztott időponton.

A nagy felület miatt kifejezetten érzékeny az oldalszélre

A futómű majdnem daciai magasságokban jár. Az ugyan inkább már
egy légpárnáshoz hasonlít, ez meg néha bejuttat távoli rezgéseket, de
a 16-os kerekek mellett az a csoda, hogy nem szakad le a vesénk.
Igaz, a lágy rugózásnak van hátulütője, hirtelen manővernél néha
bizonytalannak éreztem a hátsó tapadást. Ez kétszer fordult elő,
valóban váratlan helyzetben, akkor sem veszélyes mértékben. Annyit
jelzett, hogy ez kicsit sok, nem négykerék-hajtású, kéttonnás
limuzinban ülünk.

Tesztautónk 4,2 millióba kerül újonnan,
dízel Lineát 3,5-től vehetünk. Drágább, mint a Thalia, jóval többért
adják, mint a Daciát. Ha viszont a méreteit is figyelembe vesszük,
illetve számít a külső és a belső is, máris versenyképes. Így inkább
ezt venném, mint a négyajtós Astra Classicot, ha pedig kisebb motorok
között turkálnak, szóba jöhet a Megane is. A méreteket,
teljesítményadatokat, árakat táblázatba foglaltam, tessék ellenőrizni,
melyik a jobb.

Megmértük

Az alábbi táblázatban a következő közös
paraméterek alapján választottuk az autókat:

legyen

kis (<1500 cm³) dízelmotorral szerelt változata
két légzsák
ABS
klíma
szervokormány
szedán kivitelű

Ha éppen akciót hirdetett a gyártó (pl. alapáron klíma), akkor
azt a modellt szerepeltetjük.

Ellenőrzésképpen a Linea mellé a Grande Puntót is
odaállítottuk.

Kattintson a képre. A tanulságos táblázatot érdemes letölteni
(20k xls)

A kis puttonyos, vagyis a Renault Thalia jóval kisebb a
többinél. Persze az ára is alacsonyabb. De nem verheti meg a Dacia
Logant. A kívánt opciókkal még mindig 3 millió alatt van. Ezzel
szemben a motorja igen szerény maximális teljesítménnyel bír.

A leghosszabb tengelytáv a Renault Megane tulajdonsága. Ennek
okán 3 paraméterben is nyer. A Fiat nem véletlenül választotta a
Megane-t versenytársnak. A Linea gyakorlatilag ugyanakkora. Ha nem
kell nagy dízelmotor, nehéz lesz a választás.

Az Opel Astra Classic kopottas gúnyájával nem rúg labdába.
Igaz, most a benzines ötajtós 2,5 millió forint. A készlet
kisöprése mintha a széria végét jelezné.

</section>

A Fiat Linea azon kevés autók egyike, amit saját használatra is el
tudnék képzelni. Ilyen volt a
Skoda Superb 1,9d , de azt mintha már nem árulnák automatával. Akkora batárhoz
meg az illik. Igaz, ezt is azzal venném. Mert lesz a év vége felé, a
dízelhez, méghozzá robotizált. Rángatni fog kicsit, de istenem, majd
összeszokunk.
Értik, spórolós, harmadik világbéli szedán, ilyen
luxustartozékkal. A Puntóhoz 250 ezerért mérik; ha ügyesen alkudok,
4 millióért beleülhetek, és évekre megoldódik a gondom.