Mindig is elismeréssel adóztam Michael Schumachernek. Zseniális sofőr, fantasztikus képességekkel bíró versenyző, derék családapa. Mégis, ha megjelent a tévében gigantikus állával, meg úgy általában egész felsőbbrendű megjelenésével, nyilatkozhatott bármily szimpatikusan, nem tudtam másra gondolni: kabbe!
A zsigeri ellenszenv fogalmának illusztrálásához nemigen kell ma
itthon sokáig közéleti példát keresni. Az ország egyik fele
engesztelhetetlenül gyűlöli a másik, a másik fele az egyik nagy párt
vezetőjét. Nem (csupán) tetteit, döntéseit, elképzeléseit: őt magát.
Hanghordozása, beszédstílusa, gesztusai eleve elfogadhatatlanná teszi
az ellentábor szemében;
még ha bevezetné az
ingyensört
sem tudnák szívből szeretni.
Hát ezt érzem én a Q7-tel kapcsolatban.
Ránézek, és ökölbe szorul az agyam. Olyan szintű arisztokratikus
gőggel néz le a forgalomra, hogy ha meglátok egyet gurulni az utcákon,
mindig szinte várom, hogy a Suzukiknak, Opeleknek egyszerre csak minden
addigi megalázottságuk, csalódottságuk eszükbe jut láttán, majd
elvesztik az eszüket, üvöltve rárohannak, és agyba-főbe verik. Esetleg
elhurcolják a guillotine alá.
Ilyet más nagy SUV nem tud. Az
XC90-es Volvo,
a
Saab 97X , a
Touareg
labdába sem rúghat mellette. A legszebb családfával rendelkező európai
nemesek, az
X5, az
ML Merci is
csupán nagy, kényelmes autók ehhez a négykerekű hatalmassághoz képest.
Szerintem még az Újvilágból érkezett, bosszantóan gazdag, ám éppoly
bosszantóan modortalan
Cadillac SRX is
önkéntelenül elkapná tekintetét a nagy Audiról, ha az ránézne.
Talán csak a
Range Rover nem
jönne tőle zavarba a mezőnyben.
Nem egy organikus dizájn
Hogy mivel éri el a Q7 az egyedi hatást? Egyértelműen az arcával és
a seggével. A keskeny,
gonosz szemek alatt még majd méternyi függőleges fal húzódik
lefelé. Ez egyrészt a megközelíthetetlenség érzetét kelti, másrészt azt
jelzi, hogy a monstrum bármikor képes bármit eltiporni, ami elé kerül.
Véletlenül, okkal, szeszélyből, mindegy: a Q7 bármikor megtehet
bárkivel, amit csak akar.
A feneke is arc. Itt is vannak összehúzott szemek, meg nagy, meredek
várfal. A lökhárító-száj két sarkában még
ott a véres csík, benzinkúti udvaroncok emléke, akik nem mozogtak
elég gyorsan a szarvasbőrrel a mosás után. Két hatalmas kipufogóvég
két oldalra kitolva: ebből dőlhet a mit bánom én, hány forintos, mit
bánom én, hány liter üzemanyag elégetése után fennmaradó füst
(természetesen koromszűrővel tisztítva, hiszen a mai világban egy V8-as
SUV gyártásakor is első a környezet, és még egy kényúrnak is fontos a
PR). Úgy egyébként meg egy kellemes, arányos, sportos vonalvezetésű
óriáskombi, nagy keréken. Ha nem lenne az arca, segge, kéne.
Egy ilyen autónál már számos lehetősége van a megrendelőnek, hogy a
berendezést saját prenatális anyaméh-emlékeinek megfelelően alakíttassa
ki. A mi tesztautónk
beltere színvilágában kicsit a Terminátor elképzeléseit tükrözte:
fekete, szürke, fém, és egy kis vörös; de az anyagai a legpuhányabb
hús-vér teremtményeknek is megfelelnek. Finom textilek, puha műanyagok,
kellemes alcantara, lyukacsos bőr, mindenből épp ott, és olyan és
annyi, ahogy kell.
A kihúzható combtámaszos, deréktámaszos, motoros vezetőülés igen jó
hely hosszú órákat átölelő sztrádás üldögélésre is, az S-Line
felszereltség háromküllős sportkormánya jó fogású és szép, a könnyet
cseppentő szemekre emlékeztető elrendezésű műszerek látványosak és
egyértelműek, a hifi jól szól, a klíma tökéletes - a nagy Audi tudja,
amit tudnia kell. Természetesen az I-Drive, illetve Comand audis
megfelelője,
a tekerentyűs, gombos menüvezérlés bosszantó néha, ha sokáig kell
keresni egy triviális funkciót, de akár a két másik német kocsiban,
az Audiban is szinte mindent kidobáltak a menüből külön gombokra is.
(Azért újra csak felhívnám a német autógyártók figyelmét a tökéletes
megoldásra: érintőképernyő. A Lexus már rájött.)
A Q7-es egyetlen hibája a hátsó ülések előtt található. A padló túl
magasan húzódik, így a legtöbb ember csak tompaszögbe nyújtott térddel,
az első ülések alá dugott lábfejjel érezné itt jól magát. Hohó,
így viszont nem ülhetünk, mert az első ülés alatt nincs hely!
Elképesztő átgondolatlanság attól a tervezőbrigádtól, amely képes volt
olyan csomagtartót alkotni, mint a Q7-esé.
Két sín húzódik végig hosszában a két szélén, ezekben tologathatjuk
a logisztikai segédberendezéseket. Például a négy kis kivehető
rögzítőkampót, melyek olyan állatul néznek ki, olyan súlyosak, annyira
profik, hogy alighanem
minden gumipók arról álmodik: ha jól szolgálta gazdáit, elnyűvődése
után a gumipókmennyországban majd ilyenbe kapaszkodhat. Lemérni nem
tudtuk őket, de darabja legalább húsz dekát nyom.
felfújjuk a gyári kompresszorral
Aztán
van itt egy kis korlát is, két rögzítőtalppal, ezek csúsznak a
sínben. Ha pedig rugalmasan kell rögzíteni valamit, biztonsági
övvel akaszthatjuk meg csúszásában, ezt a gurtnit is a sínben mozgó
talpakkal fixálhatjuk. A csomagtérpadló alatt helytakarékos, laposra
hajtogatott gumival szerelt teljes méretű felni várja a defektet. Az
abroncsot a 12 voltos gyári kompresszorral fújhatjuk fel. Ja, és a
légrugós Q7 hasmagassága a csomagtérből állítható, nehogymá'
félméterekre kelljen emelni a zacsit.
Nemcsak a puttony, a motor is fantasztikus. Hiába adják el a
térképen tőlünk balra az autók egyre nagyobb arányban dízellel, sőt
hiába lépi túl a dízelarány egyre több kategóriában az 50, 60, 70
százalékot, még ma is gyakran hallom, hogy autóba benzin-, traktorba
dízelmotor való, meg hogy az autó, az benzinnel megy, meg hogy a büdös
kerregés nem autóba való, ilyesmi. Viszont
ez a 4,2 literes V8-as dízel minden benzinfetisisztának, talán még a
legmegrögzöttebb amicar-fanoknak is befogná a száját.
326 lóerő, 760 Nm, nem szarral gurigázunk. A gyári erősorrend
megtartása érdekében ez a motor erősebb, mint a Touareg ötliteres
V10-ese (az csak 313 lovas). Tol, húz, pörög, tép, úgy ráncigálja a Q7
két és fél tonnáját, mintha csak pingponglabdát kellene fújkálnia
ide-oda az asztalon. Eszik is persze, hogyne enne, még a mindig
visszafogott gyári átlagérték is elég durva: 11,1 liter száz
kilométerre.
Hamarosan még fennhéjázóbb motorral
Impozáns motor, de van, akinek még ez
sem elég. V8, V10, ugyan már. Az Audi-vásárlók V12-re vágynak! És
persze nem benzines, hanem dízel V12-re, mert mára a dízelmotor nem
csupán takarékosabb, de a nyugati piacokon menőbb is a benzinesnél.
Az Audinak meg pont van egy, amivel az R10 versenyautó nemrég
Le Mans győztese lett. Állítólag
jövőre bele is tolják a Q7-be, 500 lóerőre, 1000 Nm-re
beállítva, ami aztán tényleg mindennek a teteje lesz.
remekül él együtt a motorral
A Q7 pont úgy megy, ahogy elvárható tőle. A TipTronic automata váltó
olyan finoman és gyorsan kapcsolgat, ahogy ebben a kategóriában kell.
Az autó
bőszen gyorsul, határozottan lassul, finoman, de gyorsan
kanyarodik. Eleinte kicsit játszottam a futómű beállításaival: a
menüben ugrálgattam a sportos, komfort, terepbeállítás között, de aztán
inkább hagytam a fenébe, jobb, ha rábízom a kocsira, mit csinál.
Aszfalton nem is volt okom panaszra, földúton viszont a légrugó
ellenére sem tud olyan puha lenni a futómű, mint illenék. Ráz, pattog,
kellemetlen.
Igazi terepre pedig nyilvánvalóan teljesen alkalmatlan.
Túl hosszúak a túlnyúlásai, túl utcai a gumi, meg túl drága az
egész. Aligha van a világon kellemetlenebb zaj, mint amikor
akáctüske csikordul a huszonmilliós autó feláras gyöngyházfényén.
Mert a V8-as dízel Q7
alapára 22,1 millió forint; a mi S-Line-unk pedig legalább 24
millióba kerül. És nem gond tovább drágítani; amikor megnéztem, mi
kérhető még a kocsihoz, az extralista végiggörgetésébe belezsibbadt a
mutatóujjam. De hát ez ilyen, ez a kategória ennyibe kerül, a V8-as
benzines X5-ös, a V8-as dízel ML Merci is könnyen 20 milla fölé vihető.
Csak azoknak ilyen erős dízel SUV-juk sincs. A háromliteres
BMW-dízelmotor 235, a 420-as CDI 305 lóerős. Csupán.
Mégis inkább azokból vinnék haza egyet. Az X5-ösről bézbólütős
kopasz aranyláncosokra, az ML-Merciről befutott zöldségesekre, esetleg
színesfém-gyűjtőkre asszociál az ember, ennek ellenére simán el tudom
képzelni bármelyiket hosszú távra az udvaromban, szolid szemüveges
kispolgár létemre. Az Audit nem, soha.
Ha az enyém lenne, akkor is utálnám. Jó autó, remek vezetni, de
az a fensőbbséges arc... A hideg ráz tőle. Elnézést, ez van.
További cikkeink
