DIV.kepre2
{
background-image:
url('http://index.hu/cikkepek/totalcar/tesztek/sx416d/.gdata/cikk/sx416d_010.jpg');
background-repeat: no-repeat;
padding: 8px 4px;
color: black;
height: 410px;
}
DIV.kepre2 P
{
margin-top: 10px;
margin-left: 150px;
width: 350px;
}
DIV.kepre3
{
background-image:
url('http://index.hu/cikkepek/totalcar/tesztek/sx416d/.gdata/cikk/sx416d_002.jpg');
background-repeat: no-repeat;
padding: 8px 4px;
color: black;
height: 380px;
}
DIV.kepre3 P
{
margin-top: 30px;
margin-left: 50px;
width: 400px;
}
Tesztautónk legnagyobb újdonsága, büszkesége az 1,6 literes
dízelmotor. A PSA-Ford együttműködéséből származó közös nyomócsöves
motor a Suzukiban fix geometriájú turbófeltöltővel 90 lóerőt teljesít,
nagyobb autókban
ugye bonyolultabb turbóval 110-et szokott.
Jó kis motor ez, számos autóban szerettük már, a
gyengébb jó volt a
207-ben, a
Berlingóban, az
erősebb a
Focusban,
Mazda 3-ban.
No, de ami nekünk nem újdonság, a Suzukinak az. Kellett ez a motor
az SX4-katalógusba, az 1,9 literes Fiat-dízellel nagyon-nagyon drága
volt az autó. Mondjuk, ezzel is az. A manuális klímás, de
villanyablak, központi zár nélkül (GC verzió) is belekerül 4,09
millió forintba, a mi GLX-ünk meg listaáron 4,44 millió
forint. Plusz villanytükör - a nyolc hangszórós rádió benne van az
árban.
Ki vesz ennyiért ilyen autót? Két vásárlótípust bírok elképzelni.
Az egyik a megrögzött Suzuki-fan, aki a szocializmus
lebontásakor
Swiftre cserélte
egykori KGST-termékét. Elégedett volt a soha el nem romló
japán technikával, feszítette keblét a büszkeség: és ezt a megbízható
csodát itt gyártották nálunk! A régi Swift után vett egy
Ignist vagy
Wagont, most pedig
szeretne még feljebb lépni, és nem is nézi más gyártók ajánlatait, csak
visszamegy kedves Suzuki-szalonjába, és megrendeli ezt. Ő nem fog
csalódni.
A másik a cégautó-vásárló, aki - na, nem magának, még mit nem! -
lótifutijainak keres takarékos, dinamikus, olcsón fenntartható
szolgálati járművet. Már megfázott egy neves (ki tudja, talán
épp francia) gyártó olcsó, de széthulló modelljével, de mégsem akarja
apró
Swiftekkel
kiszúrni dolgozói szemét. Vesz hát rohangászós autónak pár dízel
SX4-et, flottakedvezménnyel. Ő sem fog csalódni.
Ha viszont elkezdünk tudományosan autót vásárolni, és azt
mondjuk, négy- és
ötmillió forint közötti áron keresünk egy kis fogyasztású
családit, nem sok minden (semmi sem) szól a Suzuki SX4 1,6 DDIS
mellett. Nincs nagy baja, csak kicsi, ehhez képest baromi
drága.
Szépség?
Az SX4 kívülről nem rossz, határozottan csinoska. Jó kiállású,
masszív kis jószág, még ebben a bugyikék színben sem mutat
rosszul. Presztízse természetesen nincs, hiszen a Suzuki négykerekű
termékei közül talán csak a
Grand Vitara
tarthat számot némi megbecsülésre a hazai forgalom sznobériájában. Ez
tehát rendben van, a kinézet önmagában nem zárja ki a 4+ milliót.
Komfort? Talán ebben a versenyszámban a leggyengébb az autó.
Azt hittem, nagyobb. Még akkor is azt hittem, amikor
a gyártósor hivatalos indulása alkalmából először fényképeztem körbe. Most
viszont, hogy használtam is egy hétig, rájöttem, hogy ez egy kiskocsi.
Csomagtere meglepően kicsi, csupán 270 literes, ez kisautóméret. A
hátsó ülésen épp elférek magam mögött, de amikor bekötöttük daliás, 181
centis termetem mögé a gyerekülést, előre kellett húzódzkodnom
kicsit.
A vezetői környezet a sok durva plasztik (a kesztyűtartó belsejétől
kivert a víz) dacára esztétikus, barátságos, épp olyan, mint az új
Swiftben.
Szörnyű viszont a műanyagból szőtt, izzasztó
üléskárpit. A gyári rádió könnyen kezelhető, nem szól rosszul.
Jól becsüljük meg, mert a klíma mellett ez az egyetlen alapárba értett
extra, minden másért (villanyablak, villanytükör) fizetni köll.
Felépítés?
Terepjárni nem tud, bent pedig semmi sem észlelhető a
mindenen átgázolás ígéretéből. Ehhez a motorhoz egyáltalán
nem is rendelhető összkerékhajtás.
Takarékosság? Valóban nem eszik sokat,
kíméletesen simán öt liter alatt tartható a
fogyasztás, és hajtva is igen nehéz hat fölé vinni. Sokat
autópályázó benzines Wagon-R-tulajoknak ezek igen szép számok, de nem
jobbak, mint a többi hasonló méretű és teljesítményű korszerű
dízeléi.
Teljesítmény? A 90 lovas dízel biztosan fenomenális élményt
nyújtana, ha a régi nyolcszáz kilós Swiftet kéne hajtania, de az SX4
1265 kilót nyom. És magas. Városban nem rossz az autó dinamikája, de
autópályán meglepően hamar elbizonytalanodik szegény,
150 felett már alig-alig gyorsul.
Vezetési élmény? Műanyag, de jó fogású és szép a kormány. A váltó
pontos és könnyű, az SX4 futóműve egész jó, kifejezetten feszes,
fickós, kiszámítható. Csodálatos,
megbecsülendő dolog a mai lefulladós világban: a motor alul is
életképes, nem tehetetlen a nyomatékgörbe első negyedében.
Viszont hangos és vibrál. Az autóban minden tapintható alkatrészen
megszámlálható a motor pulzusa, remeg a kormány, a műszerfal, a
pedálok. Csak egyvalami nem rezonál - isten tudja, hogy csinálták -: a
váltókar, aminek a logika szerint leginkább illenék ugrándoznia, meg se
rezzen.
Megbízhatóság?
A Suzuki legendásan nem romlik el, a kopó alkatrészek cseréje
sem drága, hála a sok magyar beszállítónak. Viszont csak három
év garanciát vállal rá a gyár.
A kolléga így látta
Jermann szaktárs valamiért úgy érezte,
mellette-ellene listával, levélben kell kifejtenie véleményét az
autóról, miután egy-két napig ő használta. Íme cikkünk zanzásított
változata:
Pozitívum:
- négy személynek nem szűkös
- vezetőnek viszonylag kényelmes
- szemre tetszetős beltér
- bika motor
- kedvező fogyasztás
- fék jó, futómű kicsit pattogósabb a vártnál, de a külső
sugallata alapján elmegy
Negatívum:
- műszálas szövet, izzadásban 2. a
Fiat Strada mögött - 5 centivel hosszabb, 3 centivel szélesebb, 14 centivel
magasabb az
F-Astránál, utas- és csomagtere mégis jóval
kisebb. Többet ígér, mint amit nyújt - borzalmasan csörgő-hörgő-dübörgő dízelmotor, szinte biztos,
hogy nincs extra szigetelés a benzineshez képest - közel millióval drágább az 1,5-ös benzinesnél, ezt semmi
sem indokolja, az árkülönbség soha nem térül meg az
átlagfelhasználónál
Összességében tehát
nem rossz, egyszerű városi kisautó. De ennyi
pénzért??? Mondjak néhány konkrét alternatívát?
Honda Jazz, vagy
akár a City. Benzinmotorral sem esznek többet, nagyságrendekkel
finomabb a belső kidolgozásuk,
megbízhatóságukat himnuszokban éneklik meg tulajdonosaik, és a
nagyobb motorral nem mennek sokkal rosszabbul. A kis
külméretek ne tévesszenek meg semmit, belül legalább olyan tágasak, és
sokkal használhatóbbak, mint az SX4.
Kia Rio. Ugyanez a
méret, ugyanez a hangulat. ugyanez a teljesítményszint a kisebb, de
erősebb 1,5 literes, 109 lóerős dízelmotorral.
Csak épp szűk egymillióval olcsóbban adják, tőlem ne
kérdezzék, miért.
Sőt
Kia Ceed! Sokkal
nagyobb és kényelmesebb autó, egy kategóriával feljebb, hét év
garanciával, 122 lóerős dízelmotorral is csak 3,99 milliótól.
Csak ismétlésként: a 90 lovas, szűk SX4 4,09 millió centrálzár
nélkül.
Fiat Panda Cross.
Kisebb, gyengébb, nem vitás, de négyen jól elférnek benne. És nemcsak
úgy néz ki, mintha összkerékhajtású lenne, hanem az is.
Ford Fusion.
Ez az SX4 közvetlen kategóriatársa: magas kisautó
fronthajtással. A legolcsóbb 90 lovas dízelváltozat (ugyanaz a motorja,
mint az SX4-é) 4,065 a legdrágább 4,5 millió.
Renault Clio. Az
Év Autója volt tavaly, de nem csak ezért lehet szeretni. Tágas,
kényelmes nem-is-olyan kisautó, pörgős-húzós másfél literes
dízelmotorral is olcsóbb, mint ez az SX4. 86 lóerővel 3,5, 106-tal 4,2
millió forinttól vágják hozzá az emberhez.
Na jó, asszem elég lesz. És elnézést. Autótesztjeink
általában nem alternatívák miriádjainak felsorolásából szokott állni,
de ez az autó annyira túlárazott, hogy nem volt más választásom.
Semmi bajom a Suzukival. Semmi bajom az SX4-gyel.
Olyan volt vele járni, mintha testem kiterjesztése lett volna:
kiszaladok, beugrok, megyek, megállok, bepakolok, kipakolok;
semmilyen nehézséget nem jelentett a használata, egész jól ment
(városban), nem sokat evett, jól szólt a rádió. Csak éppen négy egész
akárhány millióért ez önmagában nem elég, ennyiért már illik, ha egy
autó kényeztet, és/vagy érzelmet vált ki, és/vagy tágas, és/vagy erős.
És ad valamiféle
élményt. A Suzuki nem ad. Csak megy.







