hirdetés

DIV.kepre2
{
background-image:
url('http://index.hu/cikkepek/totalcar/tesztek/w111/.gdata/cikk/w111_009.jpg');
background-repeat: no-repeat;
padding: 8px 4px;
color: black;
height: 320px;
}
DIV.kepre2 P
{
margin-top: 10px;
margin-left: 10px;
width: 490px;
}

Régi és érdekes, de szerintem nem szép

A W111 kódjelű Mercedest 1959-től 1968-ig gyártották, szedán, kupé
és kabrió karosszériával. A mi 230S jelzésű autónk '65-ös példány, az
egyetlen modellfrissítés évéből származik, 41 107 példány készült
belőle. A típusnak van egy kis magyar vonatkozása is;
tervezése idején a Mercedesnél dolgozott Barényi Béla mérnök, aki
főként azon agyalt, hogyan lehetne növelni az autók passzív
biztonságát. A ponton-Mercin (W120) kikísérletezett gyűrődő zónát a
W111 tervezésénél már tudatosan alakították ki, így ez lett a világ
első tudományosan törő autója.

Gyáva döntés a Mercedestől: legyen is, meg ne is fecskefarok

A bordó limuzin 42 éves és csaknem tökéletesen működik. Nem (csak)
mert Mercedes, hanem mert kívül-belül szépen restaurálták.
Túl van a veteránminősítésen is, hivatalos muzeális jármű, a
magyar géppark okirattal, plakettel hitelesített ékköve. Gyönyörű a
bordó fényezés, ragyognak a krómok, csillognak a lámpák, még a
tyúkitató dísztárcsák is vakítóan verik vissza a napfényt. Nekem mégsem
tetszik.

A hátsó lámpatest az autó legszebben kidlgozott részlete

Egyes darabkái igen, például a hatalmas, súlyos többrészes
lökhárítókat
legszívesebben felcsavaroznám otthon polcnak a falra. Föléjük
szerelném hangulatfénynek a hátsó lámpatesteket, a rendszámvilágítás
csinos krómfészkébe pedig mehetne egy olvasó-spot. A büszke hűtőmaszk
meg a krómcsillaggal mehetne mondjuk a kandalló elé szikrafogónak.

Ál-hűtősapkába szúrták a csillagot

Mókás kamu, már-már versenyre kelhet a
407-es Peugeot
ál-kipufogóvégével, netán a matricás gyorszáras tanksapkákkal
a csillag alatti hűtősapka. Ami nem az. A krómozott álkupak
ugyanis a gépháztetővel együtt nyílik. A Mercedes valamiért szégyellte,
hogy önhordó karosszériás modern autójának orrcsúcsán már nem lehet
vizet betölteni - hogy ezt miért kellett álcázni, alighanem a
divattörténelem örök rejtélye marad. Mindenesetre aranyos.

Mint egy tömzsi, kigyúrt, tagbaszakadt, megbízható, de egyszerű
lelkű testőr.
A kupé, a kabrió, az igen, értük folyik a nyálam rendesen, de a
négyajtós változat nem elég szép. Még a típus névadó jellegzetessége, a
hátsó uszony/szárny is esetlenke, a Mercedes nem merte átvenni a
kortárs amerikai limuzinok hatalmas függőleges vezérsíkjait, de azért
jelezni kívánta: ismeri, és ha késéssel is, követi a divatot. Ez lett
belőle.

A Mercedes elképzelése az ergonómiáról - '65

Belül sokkal kellemesebb. Már rögtön beszállás után kapunk egy
minőséglöketet: az ajtók úgy csukódnak, mintha egy bank páncéltermét
zárnánk magunkra. Elöl süppedős, epedarugós kanapén, egybepados ülésen
terpeszkedhetünk, akár hárman is. Egy tekerentyűvel fokozatmentesen
dönthető a háttámla, előre-hátra tologatható az egész. Így a vezető
testalkata határozza meg a mellette ülők kényelmét - akinek ez nem
tetszik, üljön bátran hátra. Ott se rossz; ha a széles kardánalagút
fölé nem kerül utas, még lehajtható könyöklő is kerülhet középre.

Hárman is elférnek hátul, de lehajtott könyöklővel ketten jobban

A berendezés
cseppet sem csicsás, mégis pazar. Fa, bőr, króm és puha szövet
mindenütt. Gyönyörű, míves munka az ajtók és a szélvédő lakkozott
fakeretezése, csodás az alul bőr-felül plüss ajtókárpit, elöl
kihajtható kis térképzsebekkel, súlyos, masszív kilincsekkel,
ablaklehúzókkal. A legszebb azonban a műszerfal.

Ez voltaképp sík lap, de minőségi anyagokból, gyönyörű
mestermunkával kidolgozva. Varrott bőr a borítás alul-felül, benne
széles krómcsíkkal leválasztott masszív lakkozott fa az alap. Ebbe
került a műszeregység, egy korhű Blaupunkt rádió, klímakonzol,
ablaktörlő, szívatókar, világítás, időóra. A gyújtáskapcsolót is
iderakták, nem a kormányoszlopra.
(Akár a mai Mercikben; szép dolog a hagyomány.) Vastag, zárható
faajtó takarja a kesztyűtartón, ugyanilyen vastag deszka a hamutartó
fedele.

Faajtó rejti a hamutartót, kesztyűboxot

Kétzónás klíma

Mercis berkekben a kilométerórát
csak hőmérőnek emlegetik

Az oldalsó szellőzőnyílásokban egy-egy króm pillangószeleppel
zárhatjuk-nyithatjuk a levegő útját:
semmi bowden, villanymotor, csak súlyos fém, klasszikus luxus.
Viszont a klíma kétzónás. Jobb- és baloldalt külön állítható a fűtés. A
jókora, csontszerű műanyagból készült vékony karimájú kormány középen a
légzsákok ősét találjuk: a kormányagyat vékony szivacsréteggel
puhították fel.

A műszeregység csupán egy bőrbe kötött, rövidebb oldalára állított
téglalap.
Vízhőfok, olajnyomás, üzemanyag, sebesség, pár visszajelző lámpa,
ennyi. Fordulatszámmérő nincs, kit érdekel az ilyesmi egy Merci
limuzinban? Van viszont nullázható napi kilométerszámláló.

Oldalra is került funkcionális luxus. A kurblis ablakemelő mindössze
három fordulattal emeli vagy süllyeszti az ablakot - le vagy fel
egyaránt hihetetlenül könnyedén, és gyorsabban, mint bármilyen
villanymotor. Ez az egyszerű, de alaposan kimunkált szerkezet
demonstrálja talán legjobban az autón,
mitől is volt nagy dolog régen a Mercedes: elektronika, szervó és
Bluetooth nélkül is lehet fényűzni. Ugyanezt az érzést kelti a
napfénytető is. Kis krómfogantyú lehajt, egyet teker, egy mozdulattal
hátralök - kész. A pillangóablak viszont épp ellenkező előjellel
érdekes: nem kell kézzel hajtogatni, tárcsa nyitja-zárja.

Korhű Blaupunkt

Nagy, kényelmes limuzin - vezetni nem különösebben izgalmas, inkább
andalító. Könnyű a hatalmas, vékony karimás kormány, kis erővel, hosszú
utakon mozog a kormányváltó, hatásos, de érzéketlen a fék, imbolygó,
ringatózó a felfüggesztés. A motor csöndesen brummog, halkan szól a
korhű Blaupunkt. A W111 azon kor Mercedese, melyben mindez még erénynek
számított: kompromisszummentes kényelem,
kit érdekel egy nagy szedánban a vezetés, a lényeg az utazás.
Nagy, lomha, barátságos hajó.

Miket is beszélek,
méghogy lomha! Kanyargós hegyi utakon persze nincs a topon, de
egyenesben meghúzatva még ez a relatíve kis motor is komolyan tolja a
nagy kasztnit.

A gyújtási sorrend minden Merci-blokk dísze

230S jelzésű autónk orrában az öreg, még a háború előtt tervezett
220-as blokk felfúrt változata, egy hathengeres, négy helyen
csapágyazott soros motor. Két karburátor táplálja, 120 lóerőt ad le
5400-as fordulaton, végsebessége 176 km/h, katalógus szerint 13
másodperc alatt éri el a százas tempót. Hogy az 1410 kilós tömeg
mellett mindehhez mennyi benzin szükséges, azt a próbaúton szerencsére
nem sikerült megtudnom.
A szakirodalom 16 literről beszél, és nem gondolnám, hogy
túloz.

Mindenesetre a gyakorlatban tényleg megy, mint a disznó. Az óra
figyelmeztető strigulái szerint egyesben 42-ig, kettesben 72-ig,
hármasban 120-ig húzatható a negyvenkét éves motor. Persze ezt
nem mertem kipróbálni, de hamarabb gangolgatva is meggyőzően húz.

Ami csillog, az szükségszerűen szép, gondolták fél évszázada

Mókás, mennyire hajószerűen kanyarodik. A kormány elmozdítására
először finoman bedől ellenirányba, mielőtt érezhetően nekiállna
valóban fordulni.
(Csikós kolléga közbevetése: a W111 futóműve igen jónak számított a
maga idején, csak kanyarban fékezni-gázt adni nem volt szabad. A
fennmaradt autókon ez már valóban kevéssé érezhető, ugyanis a
huszon-valahány zsírzási pont közül párat biztosan elhanyagoltak néha a
tulajok az eltelt évtizedek alatt, ami ennyi idő után már érezteti
hatását.) Nem nagyon akad mai autó, ami így viselkedne. Viszont -
és ilyen mai autó sincs - nagyon jó a kilátás, részint a fejtámlák
hiánya, részint a magas, egyenes övvonal miatt. Minden irányban
teljesen egyértelmű, meddig tart az autó. Nyilván emiatt gondolta úgy a
Mercedes, elég lesz a két icipici tükör is az ajtókon.

A korámányagyat kipárnáztak,
kis esélyt adva a koponyának balesetben

A váltó négyfokozatú, magamfelé-fel egyes, le kettes, vissza, fel
hármas, le négyes. Nem ez az egyetlen
NÉMET autó, amiben ez így működik.
Még a rükverc is ugyanott van, mint a Wartburgban: nagyon
magamfelé és fel. (Trabi: rükverc nagyon be, lent, egyes kicsit be,
lent, fölötte kettes, kint le hármas, kint fel négyes.) Az elegánsan
szét-össze csapkodó ablaktörlőlapátokat egy húzókapcsolóval
indíthatjuk. Apró figyelmesség: bár az ablakmosót lábbal kell a
szélvédőre spriccelni, a kis pedál alján van egy kapcsoló, amivel
törölhetünk is. A fényváltó szintén a padlóra került.

1965-ös német limuzin legel a Vértesalján

Mentem egy kicsit országúton, kicsit rissz-rossz makadámúton, és meg
kell mondjam, jó érzés volt. A legtöbb Mercedes limuzin mindig kissé
fölötte áll az autóknak, autózásnak: nem érdekes a benzin, a gyújtás, a
teljesítmény, a gumi, a hang,
csak az a fontos, hogy az utazó kényelmesen, biztonságban
haladjon valahonnan valahová. A W111 is kiváló guruló nappali.

Fura, de ragyogó állapota, erős motorja, pazar belseje dacára az
autó mégsem érintett meg. Számomra előtte is, utána is voltak és
bizonyára lesznek sokkal vonzóbb, sokkal kívánatosabb négyajtós
Mercedesek. Jó, ott az orrán az impozáns csillag, amit szívesen követ
az ember akár órák hosszat, de ez az autó
Mercedesnek mégis egyszerre túl antik és túl új. A formásabb
elődöket, a későbbi pingpongasztal-motorháztetejűeket jobban szeretem.
A W111 se nem elég kecses, se nem elég tankszerű. Szó se róla, tágas,
kényelmes, egyszersmind remek történelmi lenyomat, ilyen szépen
helyrehozva pedig minden veterángyűjtemény dicsőségére válna. Ezzel
együtt nem hiszem, hogy túl sok autóbuzi tízállásos álomgarázsában
jutna neki hely. És Önnek kéne?

A szőnyeg még hiányzik, a gyári gumi elporladt a 42 év alatt