Terepjáró? Aha. Nagy, biztonságos családi egyterű? Aha. Vajon ki a
rossebet érdekelnek az ML potenciális vevői közül az autó konkrét
tulajdonságai vagy a funkcionalitása? Eltekintve a valószínűleg egészen
minimális kivételtől,
az ML-t bizony elrettenteni veszik. Egy ML-ben ugyanis bármit
megtehetünk, hiszen a puszta látványa is lábremegésre készteti a
mindennapi autóst vagy gyalogost. Már külsejében is rémiszt a
nagy test, nagy élvezet . Nem csoda, ha annak, aki meglátja, rögtön
vizelettartási problémái lesznek. Igen, ez az az autó, aminek nemcsak a
presztízse hatalmas, de nagy valószínűséggel az is hatalmas, aki
kiszáll belőle, és simán lehet, hogy feje búbján megcsillan a
napfény.
Ezen körülmények jól ismertek az autós társadalomban, így
nagyon előzékenyen viselkednek vele, ha az útjába kerülnek. Most
lehetne sokat beszélni a hagyományos ML-vonalvezetésről, a hűtőrács
vastag csíkjairól és a rajta levő óriási csillagemblémáról, de teljesen
felesleges. A motor, a váltó, de még a műszerfal is közel ugyanaz, mint
a
korábban nálunk járt R-ben , így kár több betűt pazarolni rájuk.
Valószínűleg a vevőkört sem érdekli túlzottan, milyen vezetési
élményt nyújt, vagy funkcionálisan mennyire megfelelő, hiszen az előző
ML-szériából is adtak el, pedig az eléggé gáz volt minden tekintetben.
Itt némileg javult a helyzet.
A jelenlegi ML már teljesen autóhatású, valójában minden
tekintetben megfelel annak, amit eddig is gondoltunk róla, csak eddig
nem volt igaz.
Most tényleg egy olyan luxuskategóriás négykerék-hajtású
kamuterepjáróról van szó, ahol külön táskácskában rejlik a csomagtér
cuccrögzítő rendszere, viszont a memóriás ülésekhez nincs többfokozatú
vándormasszír-funkció. Tolatóradar viszont van, ebből pedig arra lehet
következtetni, hogy hátranézni felesleges. A mögöttünk kullogó
alattvalókkal nem foglalkozunk, viszont a saját cuccunk biztonsága
fontos, legyen az golftáska vagy megkötözött kezű adós.
A Merci-csillag
Az egész Gottlieb Daimlerrel és Wilhelm Maybachhal
kezdődött, amikor a Mercedes még sehol sem volt - de még Benz
neve sem -, és egy gázmotorgyár szerepel a történetben.
Mégpedig Nicolas August Otto deutzi gyára, ahol Daimler és
Maybach dolgozott. Az Otto által 1876-ban szabadalmaztatott
négyütemű motor sorozatgyártását készítették elő.
Mivel Daimler 1872 és 1882 között volt műszaki igazgató a
deutzi gyárban, erre az időszakra tehetjük a Mercedes jól
ismert csillagjelének megszületését, bár konkrétan csak később
lett azzá. Az történt, hogy Daimler egy képeslapot küldött haza
a családjának Cannstattba, amin a háromágú csillaggal jelölte
meg deutzi lakását.
Itt egy kicsit megszakad a történet, csak pár évvel később
nyer jelentőséget a képeslap. 1882-ben Daimler összeveszett
Ottóval, és elhagyta. A saját cannstatti villájának műhelyében
dolgozott tovább Maybach barátjával. A közös munkát már a DMG
(Daimler-Motoren Gesellschaft) cég fedte le, aminek
mindenképpen kellett egy logó. Daimler fiai, Paul és Adolf
emlékeztek apjuk csillagos képeslapjára. Ennyi.
Pedig az ML alapjaiban nem erről szól, vagyis nem erről kéne
szólnia. Olyan jó lenne arról írni, hogy
a több mint két tonnás, és a már ecsetelt presztízstulajdonságú
autót már 15 milliótól meg lehet venni. Vagy hogy a 320 CDi-be
szerelt dízelmotor és a hétfokozatú automata váltó (munkanevén 7G
Tronic) elvesz minden maradék örömöt és jelzést, amit vezetés közben
kaphatnánk. Emellett a váltó még lusta is, de nagyon. Meg azt, hogy
senki se képzelje, hogy az ML-t olyan vezetni, mint egy személyautót,
mert a kanyarokba bele kell masszírozni, meg aztán alaposan dől is. De
sajnos ezeknek a soroknak nincs hallgatói füle. Nem figyel rájuk
senki.
Az érdeklődést az kelti fel, ha elmesélem, mi történt, amikor három
percig tartottam fel a sort egy benzinkúton, mert a nyitott ajtótól nem
fértek el az ML mellett. Nos, semmi sem történt. Míg a kabátom
halásztam elő a hátsó ülésről, és felvettem, vártak az autósok. Sem
dudaszó, sem bekiabálás. Sőt. Mikor végeztem, a mellettem elhaladó
Peugeot vezetője
halkan ennyit mondott: bocsánat. Hát igen, egy ML akaratlanul is
tekintélyt parancsol. Igazi tekintélymaker, kisebbségi érzésben
szenvedőknek ideális gyógymód.
Az ülésből magasról tekintünk a többi autósra, ha unjuk az automata
lomhaságát, a kormány hátsó felén levő gombokkal váltogathatunk is.
Kicsit több mint 220 lóerő nem a világ ekkora súlyhoz, de nem is kell
ezzel törődni.
Megy, ahogy megy: egy hasonló motorral szerelt E kombihoz képest
lassan, de biztosan. Fogyaszt, amennyit fogyaszt - olyan 10-12
körül -, de ez mégiscsak egy ML, és 510 Nm nem tréfadolog. Menet
közben a helyettünk mindent elvégző elektronika gondoskodik a
biztonságról, a védelemről, a kényelemről, vezetés közben kívülről
szinte semmilyen inger sem ér. Csoda-e hát, ha az ember nem figyel
másra, csak magával törődik, és hozzáidomul a képhez, amit egyébként is
feltételeznek róla a kívülállók?
Ők csak azt látják, hogy ha befordul az ML egy utcába, kigyullad a
fényszóró alatt egy másik lámpa, így világít be a kanyarba.
A gyalogosok riadtan menekülnek a fal mellé, az autósok meg
félrehúzódva adnak utat. Az elöl-hátul kettős keresztlengőkaros
futóművel és a 235/65 R17-es gumikkal még azt sem venni észre, ha
az autó kicsit felszalad a járdára. De nincs erről szó, ugyanúgy ülök
az ML-ben, mint más autóban. Nem tettem semmi különlegeset.
A környezet provokálja az ML-est. Hatalmas méretével, még ha akarna,
sem tudna csendben megbújni a forgalomban. A lábunk alatt rejlő erőkkel
meg aztán pláne nem megy a mimikri, átcsúszik minden taxiszöldön.
Milyen lehet a 510 lóerős ML 63 AMG? És akkor ehhez párosul a
többi autós távolságtartó viselkedése. Az egész így együtt kész
rémálom. Félek az új ML-től. Kényelemben, megjelenésben a Merci régi
egyéniségét hordozza, de a körítéssel az elődök sajnos eljátszották a
megítélést. Nemcsak súlyos személyiségtorzulást okozhat a tulajdonosnál
az ML tartós használata, de a kevesebb pénzű - tehát kisebb, olcsóbb
autóval járó - autósokban további félelmeket kelt.
Márpedig sok lesz belőle, mert elég jó. Figyeljenek, én
megmondtam.
További cikkeink
