Ahogy a kisgyerekeket boszorkánnyal, krampusszal, a mazsolákat a GL
500-zal lehetne ijesztgetni.
- Ha tovább szerencsétlenkedsz, fiam, jön a GL 500-as, rááll a
lökhárítódra, és úgy levillog, hogy három napig nem leszel éhes! És
akkor a mazsola leizzadna, mert eszébe jutna, hogy ő bizony nagyon,
tényleg nagyon nem örülne, ha egy kétésféltonnás Merci-szörnyeteggel
kéne összeakasztania a bajszot, és inkább gyorsan összeszedné
magát.
Nem hiszem, hogy túl sok GL 500-tulajdonos van Magyarországon, mégis
szeretném tisztázni, a fenti kép csak engem minősít.
Nem gondolom, hogy aki 26 millióért vesz autót, feltétlenül
gengszter vagy agresszív a forgalomban, de amikor először
találkoztam a GL-lel, tényleg a mumus jutott eszembe. Valami
megfoghatatlan, fenyegető izé, amitől mindenkinek inába száll a
bátorsága.
Mert
az
ML az nagy, rendben
van, na de a GL, az irtóztatóan, elképesztően, észbontóan hatalmas.
A csomagtartó például akkora, hogy a rolót, ami a csomagteret takarja,
csak a második üléssor melletti ajtó felől lehet visszailleszteni a
helyére, a csomagtartó felől egyszerűen nem éri el az ember. Ha mégis
úgy döntünk, hogy hátulról próbálkozunk, nincs mese, be kell
mászni.
A harmadik üléssor az esetek túlnyomó részében afféle
kényszermegoldás. Vagy a fejnek, vagy a térdeknek nincs helye; rossz
esetben egyiknek sem. A GL-ről azonban bátran kijelenthetjük, hogy
kategóriája legtágasabb, legkényelmesebb harmadik üléssorával
büszkélkedhet. A helykínálattal nincs gond, egy apró hibát azonban
elkövettek Jürgenék. Hiába az elektronika, mert bár a hátsó ülések
gombnyomásra ugranak ki a csomagtartó síkjából, a második sor üléseit
egy az ülés alatt, hátul, középen lévő huzanytú segítségével lehet
felhajtani, amit egyrészt nem könnyű az autó mellől elérni, másrészt
komoly férfierő kell a működtetéséhez.
És ezzel véget is ért a hibalista, aki azért olvassa ezt a cikket,
mert ilyen autót szeretne, és eddig bizonytalan volt, indulhat is a
boltba;
a GL 500-ba egyszerűen képtelenség belekötni. Mondjuk hiányoltam
egy fekete bőrű hölgyet az utasülésről, egy ázsiai leányzót a második,
és egy hosszú combú szőkét a harmadik üléssorból, de ettől eltekintve
mindennel elégedett voltam.
ami nagy dolog,
mert a fabetétek csúnyák, mint a bűn
Ebbe az autóba még beülni is élmény. Komolyan. Egyrészt a mérete miatt
- hátrafordulva alig látjuk a végét -, másrészt annyira kényelmes,
kellemes, mint egy ötcsillagos szálloda különterme.
Harmadrészt nagyon szép. A Mercedestől megszoktuk, hogy
konzervatív autókat gyárt, megszoktuk, hogy másképp értelmezi a
szépséget, de egy autó belterébe ennél barátságosabban, szívhez
szólóbban képtelenség visszafogott, hűvös, konzervatív eleganciát
varázsolni.
A tesztautónak mindjárt két aduász volt a kezében amellett, hogy
természetesen minden részlete precíz és ízléses, és az anyagok minősége
is tökéletes. Az egyik a fabetét.
Töredelmesen bevallom, fabetét nekem még nem tetszett. Láttam
már egész jót, de olyat, ami egy szép alumíniumborításnál jobban
kellett volna, még soha. A GL-ben meg olyan van. Egyrészt kicsit fakó,
de ezt nem úgy kell érteni, hogy kopottas, vagy csúnya, egyszerűen
halvány színe van, másrészt nem tükörfényű lakkal fújták le, hanem
selyemfényűvel, ezért nem csillog-villog éktelenül. Nagyon ízléses.
A másik aduász a műszerfalat teljes egészében beborító bőr. Az ember
akárhová néz, nyúl,
mindenhol a gyönyörű, puha szürke bőrbe ütközik. Általában
sokkal jobban érdekel egy autó menetdinamikája a felhasznált anyagok
minőségénél, nem gondoltam volna, hogy egyszer majd ilyen gondolatok
születnek meg bennem, de tényleg sokkal jobb érzés ezt a hatalmas
bőrfelületet látni és fogdosni, mint a műanyagot, legyen az akár
kemény, akár puha.
A DVD, a navigáció, a tempomat, a parkolóradar, az elöl-hátul külön
állítható klíma, az elektromosan állítható, memóriás mindenféle meg
a csúcshifi jelenléte egy ilyen autóban természetes, ezen felül
játszhatunk még két tetőablakkal, és a hátsó traktushoz tartozó
oldalablakokat is kinyithatjuk résnyire, mint a pillangóablakot.
Mindehhez kapunk egy 388 lóerős, 5,5 literes V8-as motort 530 Nm-es
csúcsnyomatékkal.
Most mi a fenét írjak, már úgyis kitalálták; igen, a GL 500 úgy
megy, mint az állat. 6,5 másodperc alatt van százon - egy
Golf GTI-nek, ami
egy száguldásra termett alsó-középkategóriás sportmodell, ugyanehhez a
mutatványhoz 6,9 másodpercre van szüksége -, és 240 a vége. Mókás
adatok, ha belegondolunk, hogy egy 2,5 tonnás, hétszemélyes
luxusbatárról beszélünk.
A monstre szabadidőautóban persze sem a motorhang, sem a sebességérzet
nem olyan, mint egy kis sportautóban, ami természetes, viszont felmerül
a kérdés,
érdemes-e jóval 20 liter fölötti átlagfogyasztással számolni
városban, vagy több létjogosultsága van a 224 lovas V6-os, esetleg
a 306 lovas V8-as dízelmotornak? Persze, hogy több. Nemcsak a
szabadidőautóknál, más kategóriákban is. Önök egyre szívesebben
vásárolnak dízelt, de én akkor is azt mondom,
az üzemanyag neve márpedig benzin .
A dízelek nem reagálnak olyan közvetlenül a gázpedál lenyomására, de
főleg
sohasem lesz olyan hangjuk, mint a benzinmotoroknak, márpedig a
motor hangját minden egyes másodpercben hallgatjuk, amikor autóban
ülünk, a hang igenis nagyon fontos összetevője az élménynek. A GL
500-ban természetesen nagyon jó a hangszigetelés, így még magas
fordulatszám mellett is csak annyi motorhang jut az utasok fülébe,
amennyi még nem illetlenség, az viszont egy dühöngő V8-asból jön, és
bizony megéri azt a plusz 3-6 liter benzint száz kilométerenként. És
akkor a teljesítményről még nem is beszéltem.
figyelje meg azt is, hogy ezen a képen
a GL úgy néz ki, mintha egyterű lenne
Ami a kényelmet illeti, a GL mérföldekkel az
ML előtt jár.
Amellett, hogy tágasabb, kevésbé billeg és jobban csillapít.
Nem mintha az ML ne lenne kényelmes, de ez más dimenzió. A
légrugós felfüggesztést a terepviszonyokhoz állíthatjuk, a hasmagasság
és a rugózás keménysége egyaránt változtatható. Városban tökéletesen
mindegy, hogy a futóművet sportosra vagy kényelmesre állítjuk, csak
terepen érezni a különbséget.
hogy az erdőben nyúzzuk
A GL Merciben komoly összkerékhajtási rendszer van. A fírmatik nem
teljesen automata, mi is beleszólhatunk, hogyan végezze a dolgát.
Kézzel zárhatjuk a középső és a hátsó diffit, mindezek ellenére azt
gondolom, a GL mégsem hegymászásra termett - én legalábbis nehezen
tudom elképzelni azt a tulajdonost, aki nem vesz inkább egy
Samurait, ha sarat
akar dagasztani, és a luxusautójával megy offroadozni, nem törődve
azzal, hogy megkarcolja, leveri, összetöri. Ebben inkább
biztonságérzetet ad az összkerékhajtás, és segít, ha leesik a hó.
Egy dolog van már csak hátra: arról eddig nem írtam, milyen a GL
500-zal közlekedni. Nos, ha gyorsan akarunk menni sem érezzük minden
hátrányát, hogy egy 2,5 tonnás SUV-ot vezetünk. Az automata váltó gyors
és kulturált, a motorerőre nem lehet panasz, egyenesen is szépen megy
az autó, nem dobál, nem ugrál.
Fékezésnél és kanyarban már érezni a súlyt, a kormányáttételből is
egyértelműen kiderül, hogy a GL 500-at nem kifejezetten
száguldozáshoz találták ki.
Hanem hogy tökéletes luxust kínáljon, terepviszonyoktól függetlenül
csendesen, kényelmesen, magabiztosan suhanjunk velünk és a
családunkkal, és a csomagokkal, még a kutyák, a tengerimalacok és az
akvárium is beférjen. Meg a szomszéd. A GL 500
drága és túlzóan nagy. Kívülről nem is szép, de annyira jó, hogy
tökéletesen meg tudom érteni azokat, akik megvásárolják.
További cikkeink
