Amióta az X3 létezik, minden megpillantásakor megrökönyödöm a
csúnyaságán. A legdacosabb dizájn a világon; nem szerencsétlenül ronda,
mint egy
Ssangyong, hanem
szándékoltan, tudatosan diszharmonikus. Se elöl, se hátul nem
találkozik rajta semmilyen vonal semelyik másikkal normálisan, egy
végtelenül dühös formatervező feltartott középső ujja az értetlen,
maradi világnak.
Sose szerettem és sose akartam megismerni igazán, ezért volt akkora
pofon, amikor úgy egy éve egy |
tévés forgatás során
kiderült, hogy
a legértelmesebb BMW és az egyik legjobb autó Föld kerekén. Erre
a gyár nekilátott újbatenni, de hogy ne veszítse el a fonalat, a
legfontosabb értékeket gondosan megőrizte. Az X3 maradt rút és
fantasztikus.
Festék az ütközőkön! Három LED-csík a hátsó lámpában! Nagyobb BMW-vese
elöl! Új! Nagyjából ezekért a mondatokért kapták a fizetésüket a BMW
formatervezői az elmúlt hónapokban. Szögezzük le: az X3 semmit sem
változott az
alaposan kipróbált
tavalyi modellhez képest. Ugyanez a helyzet belül,
órákig meredtem a monitoromra, alkoholos filccel a kézben, hogy
bekarikázom a különbségeket, de végül egyetlen gyanús fabetétet
találtam, és kész.
Nem is ezekért vittek minket Münchenbe, hogy aztán telekürtöljük a
világot az állandóság örömével.
Arra ment ki a játék, hogy a kezünkbe nyomják a 286 lóerős,
ikerturbós dízel X3 kulcsát, semleges arcot vágjanak, és ránk
bízzák, hogy felismerjük: a világ legjobb autójában ülünk.
Ismertük már a motort az
535d-ből, és
úgy gondoltuk, hogy ez a világ legjobb dízele és kész. Ezen
viszont fejlesztettek még egy kicsit, így lett 272-ből 286 ló, 560-ból
580 Nm. És jött vele egy új hatsebességes automata váltó, ami állítólag
sokkal jobb az elődjénél. Maradt az
állandó összkerékhajtás , a közúton nagyszerű, könnyű terepen elfogadható
futómű.
A 35d motorban az a legjobb, hogy képes pörögni és fordulatot ejteni.
Lehet rendesen brumm-brummozni vele, amire minden más dízel
alkalmatlan. Meg persze az sem rossz, hogy alapjárattól akkora a
nyomatéka, mint az ugyanakkora benzinesnek, aztán két másodperccel
később már a duplája.
Nullától kétszázig egyetlen szüntelen csodálkozás a gyorsulás,
és nem
ahhoz képest megy nagyon jól, hanem mindenhez képest
irgalmatlanul erős. A vége 240, amiből az utolsó 20 addig tart, mint a
220 előtte, de ez bizony nem kritika.
A váltó tényleg gyors, kézzel és magától is, de -
hogy valami egy kicsit fájhasson is - ez nem a világ legjobb
váltója. Az ugyanis a VW-Audi DSG-je, amihez sokat közeledett a
BMW, de ez egyszerűen más elven működik, és a tökéletességhez látszólag
csak egyetlen út vezet. Minden hagyományos automata élményfaktorán
ront, hogy a motor és a kerekek közt nem mechanikusan zárt a kapcsolat,
hanem van kisebb-nagyobb csúszkálás. A BMW új rendszere ezt szinte
teljesen megszünteti, amitől nagyon jó.
A vezetés élménye a szörnyűséges felsőbbrendűsködés maga. Temérdek
erő, végtelen tartalékok, kényelem, civilizáció. Épp annyi sportosság,
amennyi a hibátlansághoz kell egy nemsport-autóban. Az ember komikusan
gyorsan megy, aztán fékez, visszavált kettőt, befordul, az X3 finoman
rádől a külső kerekeire, megtapad, és kigyorsít.
És mindig kiderül, hogy ment volna ez sokkal gyorsabban is.
Az egész autó legjellemzőbb tulajdonsága, hogy
minden úton bő másfélszer gyorsabb tempó érződik vele természetesnek
és biztonságosnak, mint a megengedett. Aszfalton egészen meglepően
tág korlátok között háborítatlanul kifinomult, sose szenved, sose küzd.
Ha nagy a baj, az elektronika kicsit belenyúl a hajtásba vagy a
fékekbe, és mi sose tudjuk meg, mennyire rég szörnyet kellett volna már
halnunk.
Érdekes, hogy a világverősége ellenére se sportos karakter, egy minden
szempontból gyengébb
Subaru Forester XT
sokkal sportosabbnak és gyorsabbnak érződik, mert az arra van. Az X3-at
viszont általános tökéletességre tervezték, ahhoz pedig nem a kirobbanó
őrjöngés, hanem az élre vasalt makulátlanság passzol. Ezért
nagyon erős, nagyon gyors, de nem csinál úgy, mintha ez éltetné.
Ezért feszes, de nem túl kemény. Viszont 11 liternél nem tudtunk többet
fogyasztani vele, pedig valamelyik pedál állandóan a szőnyegre simulva
feküdt.
Mindig csendes, mindig civilizált, mindig kényelmes. Pont
megfelelően nagy belül. Pont jó nagy a csomagtartója. Mindig elég erős,
mindig elég jól lassul vagy fordul. Ha elfogy alóla az épített út, pont
elég jól elmegy a murván és a földön is. Feláll a járdára, nem ér le az
orra egy rámpán. Ellátni belőle a városi dugó felett. Elviszi a nagy
kutyát a távoli telekre. Gyorsan. Elhúzza a jet-skis utánfutót. Keveset
fogyaszt.
14,5 millió forintba kerül. Ez különösen fontos adat:
ennyibe kerül 2006-ban az általános célú autós közlekedés minden
feladatának hibátlan megoldása. A tökéletesség ára.
A szerző értékelése
Élményben egy 4 millióval olcsóbb Forester vagy Outlander adhat
többet, általános hibátlanságban nem, és ez nem az élmény műfaja.
Nem kell szívből szeretni, de mostantól mindent ehhez mérünk a
kategóriában.
További cikkeink
