Masszív rajongótábor kontra véglegesen kiábrándultak. Remek megoldások, legendás megbízhatatlanság. Pompás elődöket vizionálók, szemben az ízlésrendőrségért kiáltókkal. 440-est és 460-ast már majdnem vettem, de időben lebeszéltek. 480 turbó kéne, de valószínűleg mind szétesik, mire rászánom magam.

hirdetés

Megbarátkoztam veled, te kis kedves. De nem a pofid miatt

Palme bosszúja - Volvo 480

Nem tudom, volt-e oka neheztelni a formálódó új világközösségre az
akkori svéd miniszterelnöknek*, mindenesetre a Volvo az 1985-ös genfi
autókiállításon ezzel a fura kiállású járművel lepte meg az autós
társadalmat.
Nem is érdemes másképp birtokolni, csak elvakult
rajongással.

A 480-as finomságok egész sorozatát vonultatja fel. Kintről a
korábban sohasem alkalmazott motívum,
a bukólámpa a legfeltűnőbb. Aztán az eleddig szintén ismeretlen
törekvés, a légellenállás csökkentése érdekében a lökhárító alá
száműzött hűtőmaszk. Vagy a csak üveg harmadik ajtó. (Erről azt
mondják, hogy a csodás 1800ES inspirálta. Én inkább azok véleményét
osztom, akik méltatlannak tartanak bármilyen összehasonlítást a gyűjtők
legféltettebb kincsei közé tartozó, mindössze 8000 példányban készült
klasszikussal.)

Ruganyos ízületek, koordinált mozgás, és már bent is vagyunk

Az utastér sem nélkülözi a különlegességeket. Szigorúan
négyszemélyes, hátul középen vaskos könyöklő képez két zónát.
De meglepően tágas. Fedélzeti számítógép tájékoztat sokféle
paraméterről. Tesztautónk ékessége a jó állapotú bőrülés. Kár, hogy az
egykori svájci vevő nem gondolt a későbbi tulajdonosokra, kiknek
hazájában nem a 24 fok számít kánikulának. Vagyis klíma nincs. A hátsó
ablak nem nyílik, így a szellőzés nagy melegben elégtelen. A
vészkereket a hátfalnak döntve felállították, ezzel az ügyes trükkel a
csomagtartó kategóriájától eltérően öblös.

Közel 180 ezer km, és milyen jó állapot!

A műszerfal és az egyéb belső berendezés nem feledteti, hogy
a nyolcvanas években még az egymásba olvadó geometriai testeket
vélték jövőbe mutatónak. Próbálták ugyan az ijesztő összhatást a
feketénél világosabb árnyalatokkal oldani, nem sok sikerrel. Az anyagok
viszont tartósak, semmi sincs szétrepedezve. Pedig 180 ezer km biztosan
a háta mögött van már. Az ergonómia (nekem) megfelelő, bár túl sokat
nem mentem vele. A nagymamát viszont két oldalról kell támogatni, ha
nincs más autó szállításához. Nem ő roskatag, hanem majdnem a földre
ültetjük.

Jó ez a hátsó lámpa

*Olof Palme

Olof Palme

Szociáldemokrata politikus, kétszeres svéd miniszterelnök. A
fegyverkezési verseny leállítása érdekében a Nyugat részéről
szükséges engedmények hangoztatása, határozott
Amerika-ellenessége sok ellenséget szerzett neki. 1968-ban
oktatási miniszterként nem átallott a stockholmi amerikai
nagykövetség előtt tüntetni a vietnami háború ellen. Egy évig
az Egyesült Államokban tanult, ösztöndíjjal. A
turistanevezetességek (Niagara, Grand Canyon) helyett a
szociális szélsőségeket, a szegénységet tanulmányozta, és
autóstoppal beutazta az országot.

Jogot végzett, majd politikusnak csapott fel. Nem sokat
vacakolt, 42 éves korában, hatéves miniszteri tapasztalattal
már ő irányítja Svédországot. A hálátlan nép '76-ban másra
bízza a kormányzást, ekkortól aktív a Szocialista
Internacionáléban, később az ENSZ-ben. Az Irak és Irán közötti
háborúban e szervezet megbízottjaként közvetít. Nem tudjuk,
tisztában volt-e azzal, hogy svéd fegyvergyárak ezalatt buzgón
indították szállítmányaikat Iránba.

Stockhholm, 1986. február 28.

1986. február 28-án, a nyílt utcán lelövik. Gyilkosának
kilétére, a felbujtó személyére és indítékaira azóta sem derült
fény. Egyesek Iránt gyanúsítják, miszerint megsértődtek a
fegyverszállítások leállításáért. Mások az irakiakat emlegetik,
pont azért, mivel a svédek technikát biztosítottak az
ellenségnek. Felmerült a szélsőjobboldal neve is, onnen Palme
osztályárulónak, a keleti érdekek kiszolgálójának látszott.

A svéd hatóságok nem nagyon igyekeztek felgöngyölíteni az
esetet. Azt mondják, túl sok pozícióban maradt politikust és
gazdag üzletembert érinthetett a szövevényes ügy.

Mérges fekete festés, közben éppen jó a teljesítmény

Jöjjön a menetpróba. Nos, ez az oka, hogy (negyedik-ötödikként) el
tudnék képzelni egy Volvo 480-ast saját autóparkomban.
A legjobb érv az 1,7 literes, nyolcszelepes Renault-blokk,
természetesen a Garrett T2 turbóval. A maximálisan 0,28 bar túlnyomást
előállító feltöltő nem viszi egekbe a teljesítményt (120 LE, 175 Nm),
de az egytonnás kis járgány remekül suhan vele. Kis gázon, alacsony
fordulaton - amíg a töltőnyomás elenyésző - kimondottan spórolós.

Vákuum a szívócsőben. Háromezernél már túlnyomás

Később sem akar megveszekedett fenevad módjára kitörni, de szépen,
egyenletesen húz. Nincs mérges turbófütyülés, erős rángatás, mondjuk,
háromezernél, hanem szép, egészséges nyomatékgörbe van. Nem gond az
előzés, sem a tisztes autópálya-tempó. Vele
gyerekkori álmukat 18 évesen valóra váltó kezdők sorsának
forgatókönyve sem az árokparti fáig van írva. '88-tól keressük a
kínálatban, előtte 109 (katalizátorral 95) lóerővel ugyanezen blokk
szívó változata az egyedüli alternatíva.

A szűrt fény segít a feldolgozásban

Vagyis szerintem nem alternatíva. Itt van ez a remek, fürge kis
járgány;
egyszerűen vétek unalmas
kombikba vagy
alsóközepesekbe
való atmoszférikus benzinmotorokkal birtokolni. A történeti hűség
kedvéért: gyártották az 1721 köbcentis szívóblokkal: '86-87-ben 109,
'87-89 között 95, kilencventől két évig 102 lóerővel. '93-tól két évig
a 110 LE teljesítményű kétliteres az alapváltozat.

Nincs min legeltetni a szemet

A kormányzás kezdetben kissé különös volt, aztán ráéreztem az ízére.
A rásegítés kicsi, és fokozva a tempót még kisebb lesz: sebességfüggő
szervóval szerelték az első pillanattól kezdve. De ez illik ide, nem
holmi polgári autózásra való.
A futómű még jobb, nem ráz, és a kis önsúlyhoz képest kifejezetten
jól tapad. Bár nem konkrét az összefüggés, de sem a kaszni, sem a
belső nem ad ki szétrázódásból eredő zajokat (pedig szokott). Ami azért
kunszt, mert a kipróbált darab 16 éves. A fék jó, de biztosan ezen is
lehet javítani harapósabb, gyorsabban fogyó betétekkel.

Távol a típus gurujaitól. Lehet, hogy nem is baj?

Fontos tényező az állapot egy ilyen idős autónál. Ha öreg is,
mechanikailag legyen masszív, elektromosan és elektronikusan
megbízható. Azt mondják a hozzáértők (idézet a 480-as fórumról:
"amiről még nem hallottam, hogy elromlott volna, az a motor
maga"), a blokk elpusztíthatatlan. Tesztautónkon mindezt
maradéktalanul tapasztaltam. A motortér száraz, a hangok egészségről
tanúskodnak, a teljesítmény megfelelő.

Szokatlanul bő csomagtér

Kettő a négy önálló fotelből

Ugyanezek a tapasztaltak viszont minden mást a 480-as rákfenéjének
ismerik:
"gyakorlatilag ***bármi*** betojhat rajta, az ülésállító
kallantyútól a bukólámpákon át a váltóig. Minden egyes alkatrésze
potenciális hibaforrás." Túl sok bonyolult megoldást, izgalmas, de
kipróbálatlan újdonságot tartalmaz. Nincs tipikus probléma, a csapás
érkezhet bárhonnan, bármikor.
Persze sokat tehetünk megelőzésükre gondos karbantartással. Jelen piros
paripa eddigi tulajdonosa messze lakott a típus rajongott
szervizgurujaitól. Mégis - némi odafigyeléssel, a kiadásokkal nem
fukarkodva - jó állapotban tartotta a gépet. Ösztöndíjasként megjárta
például Spanyolországot. És ha már ott volt, kószált erre-arra, meg
átugrott kicsit Portugáliába. A hétezer kilométeres túrát
rezzenéstelenül tűrte a kis járgány.

Láttam sok korabeli autót eddigre szétporladni, ez meg gyakorlatilag
tökéletes. Nem ez a tipikus, tudom, de
a csalódottak ledorongolását is illik fenntartásokkal kezelni.
Elhivatott, kevésbé költségérzékeny tulajdonossal szép közös évekre
számíthatnak. Azóta gazdát cserélt, és az internetes hozzászólásai
alapján igen óvatos, döntését háromszor is meggondoló vevő lelkesen
ömleng. Én is így tennék, jó vétel volt.

Ezzel érdemes

Megállja a helyét a családi házas övezetben

Kis kockák, avagy biztonsági játék - 440/460

A 480 után - saját vakmerőségüktől halálra rémülve - a köznépnek
szánt 440-460 párost ultrakonzervatívra tervezték. Egyenként tizednyi
cw-érték-növekedésért felelős téglalap alakú fényszórók, nagy, mafla
hűtőrács ('93 végén szerencsére megkapták a 850-es arcát).
Nem csúnya, de jellegtelen. És ez a rosszabb. A 480-as rút,
mégis kéne.
(a szerző hülye, a 480-as csodálatos - szerk.) A 440/460 nem
csúnya, de isten ments'. Na jó, egy automata váltós, utolsó évjáratú
460-as esetleg, hőfokszabályozós klímával. Ja, hogy utóbbival nem
készült? Amikor a vértucat Renault 21-es meg igen? Érti ezt?

Innen nem különbözik a 440-től

Amilyen hosszan tudtam lelkendezni az imént a fickós kis turbóról és
a hozzá tartozó autóról, olyan röviden fogom elintézni a polgári
változatokat. Nem rosszak ezek sem. Feltöltővel biztosan jól mennek. A
próbadarab viszont (és valószínűleg ebből fut a több) a sima
befecskendezős 1,7-es volt.
A vezetési élmény nagyjából azonos egy szobabiciklijével. Jóval
fiatalabb példányt próbáltam, a gatyarohasztó melegben klímával
kényeztettek, mégis, ezerszer jobb a 480-as, a huzattal együtt.

Terjedelmes hátsó. El is várom egy Volvótól

Mivel a 440/460-ról minden mást a rövid távú memóriámba helyeztem,
így kénytelen vagyok a katalógushoz fordulni. Ezek szerint gyártották
1,6, 1,7, 1,7T, 1,8, 2,0 benzinmotorokat, ebben a sorrendben 83,
102-106, 120, 89, 110 lóerős teljesítménnyel. És a modellciklus
legvégére az 1,9-es dízel, 90 lóval. Nyugodt úrvezetőknek szánt lista,
az életkor növekedésével és az anyagi gyarapodással együtt tompuló
reakcióidőre gondolva. Kétségtelen, hogy a kis Volvo is biztonságosabb,
mint kategóriatársai. De az esztelen száguldozást és az ebből eredő
súlyos baleseteket is
erősen korlátozta az igen szerény maximális teljesítmény. Tessék
csak belegondolni, az autósportban nemigen jeleskedő Opel a nagyjából
ekkora, kb. azonos időben készült
első Vectra-sorozatba
5 erősebb motort rakott! Különösen arcpirító, hogy a motor szerinti
csúcsmodellek között 1,7-szeres a szorzó.

440 a modellfrissítés után, a 850-es vonásaival

El nem tudom képzelni, kinek készült az ötajtós 440-es. Kilenc
centivel rövidebb, de csak hátsó túlnyúlásban, vagyis amit a könnyebb
pakolhatóságon nyerünk, azt bőven elveszítjük a csomagtér 330 literre
zsugorodásával. És csúnyább is. A 460-as puttonya kölcsönöz némi
tekintélyt, bizonyos látási körülmények között hihető, hogy nem is
nyamvadt. De a 440-esnél még ez az optikai trükk is hiányzik.

Nem akarom elhinni, hogy 200 ezer van benne

A minőség sokat javult a 480-as óta. Legalábbis itt már kevesebb a
panaszkodó. Azért akadnak, akik inkább tartják rossznak
(népítélkezőink:
Csinos fürge, de nem megbízható ;
Majdnem Volvo...;) , de a többség jónak véli
(Ezt még nem a marketingesek tervezték...;
Kényelmes cirkáló - mi, 250 cm-es tengelytávval?). Ha nem zavarja a rózsaszín
látásmód, tájékozódjon a hazai rajongók
honlapján.

Van, akinek a négyes sorozatú Volvo jó, másoknak rossz, egyeseknek
csúf.
Szerencse, balszerencse és ízlés kérdése. Én csak annyit sejtek,
hogy nem ezekre a legbüszkébbek a göteborgi gyárban. 20 éves a
legkorosabb, 10 esztendős a legfiatalabb. Lélektelen használóknak nem
ajánlott!