Kedves Olvasó: lazuljon el, hunyja be a szemét! (Persze nem komolyan, csak amúgy mentálisan, mert ha tényleg behunyná a szemét, nem tudna továbbolvasni.) Gondoljon egy szóra! Cadillac. Milyen kép jelenik meg hozzá? Volna rá egy Túró Rudim, hogy nem a BLS. Főleg nem ez a kézi váltós dízel.

hirdetés

A GM nem fér a bőrébe. Volt nekik egy Vectrájuk, abból Signumot
nyújtottak, Saab 9³-at zsugorítottak belőle, aztán utóbbit
amerikanizálták, és drágábban adják, ez lett a BLS. Inkább hajtogattak
volna papírrepülőt. Kérdeztem is a gépátvételnél: voltaképp Vectra?
Tiltakozásra, felháborodásra, elhivatott kedilekezésre számítottam,
ehhez képest a válasz: nem, inkább Saab, a 9³-mal egy üzemben
készül. Az autó alighanem bekerül majd a marketingtudomány
tankönyveibe, és nem mint sikersztori. Nem vagyok látnok, ezt a
jóslatot máris alátámasztják bizonyos
jelek .

Na, mindegy, létezik, és itt van nálunk. A dizájnerek feladata az
volt, hogy a fronthajtásos arányokat, az orrnehéz formát próbálják meg
úgy átrajzolni, hogy egy klasszikus hátsókerekes sziluett jöjjön létre.
Ennek ellenére az autó oldalról nézve
a nagy kerekek ellenére felismerhetően Vectra-eredetű, csak a
befordított lámpatesteken látszik, hogy valami nem stimmel.

Szemből és hátulról a BLS
szépen illeszkedik a mai Cadillacek arculatába, aki az
eddigi modelleket
felismerte, ezt is el fogja tudni helyezni, ha meglátja a tükörben vagy
a sorban maga előtt. Hátul a hatalmas, függőlegesen tájolt, egybe piros
hátsó lámpatestek között ott a jellegzetes bumeráng szép krómszegéllyel
és a belőle kifolyó piros pöttyre illesztett Caddy-pajzzsal, elöl meg a
szintén álló fényszórók közti ötszögletű hűtőmaszk, rajta a másik
emblémával segít leküzdeni a vectraságot.

Sarkok, élek mindenütt, extra méretű jégkockák készítésére alkalmas
szögletes hűtőrács, alul szögletes kopoltyú. Semmi sem maradt a
Vectra-arc bumfordi bájából,
ez rideg, méltóságteljes ragadozó. Peugeot 206-ossal közlekedő
unokanővérem szerint olyan, mintha fel akarná falni, ő a maga részéről
riadtan menekülne, ha egy BLS tűnne fel a sztrádán a tükrében. A Vetra
elől nem futna el.

Odabent már
csak három apró iránytűre futotta: írott betűs
Cadillac-feliratok a küszöbökön, embléma a kormányon, szintén feliratos
analóg óra a középkonzol tetején. Utóbbin egy nagy gomb, amit mindenki
kényszeresen megnyom. Ilyenkor kiderül, hogy a gomb beállításra
szolgál, előrelépteti a percmutatót. A teszthét alatt sokszor kellett
teljesen körbetekernem az órát, először magam, később a kíváncsi utasok
miatt.

Ha ezekre a billogokra nem figyelünk, leginkább egy Saabot látunk. A
kormány, a műszeregység egy az egyben a 9³-asé. A tempomatos bal bajusz
szintén. És a slusszkulcs is. Meg a világítás kapcsolótömbje is. Az
automata váltó karja egyértelműen, de szerintem a manuális is.
A joystickos légrostélyokat nem merték átvenni a tervezők, ezek
helyére a Vectra beömlői kerültek. A középkonzol az egyetlen terület,
ahol nincs máshonnan származó fajtajelleg, viszont másmilyen jelleg
sincs rajta. Gombok-tekerentyűk szép sorban, praktikus, esztétikus, és
ennyi.

Különben minden könnyen megtalálható, egyszerűen és egyértelműen
működik,
az első pillanattól otthon éreztem magam ebben a más
kontinensről származó, hahaha, Cadillacben. Nagyon helyes, hogy a BLS
nem vette át a Vectra (szerintem legalábbis) megszokhatatlan nem
bekattanós indexkarját, viszont kár, hogy egy pöckölésre nem villan
hármat az irányjelző.

A kényelemre nem lehet panasz. A jó pár miegyebet tartalmazó
extracsomagokkal a kilencmilliós Elegance modellt 10,65 milliósra
díszítette fel az importőr, ezt kaptuk mi. Így aztán
memóriás-motoros bőrfotelben ülhettem, kilenc hangszórós Bose hifit
üvöltethettem, xenonfényben fürdethettem a szembejövőket; a
kétzónás automata klímával küzdhettem a globális felmelegedés hatása
ellen, egyszersmind persze a többlet üzemanyag-égetéssel gerjesztve
azt. Mint az anyaméh. Csak az anyaméh jobban tart kanyarban, a
(fűthető) bőrszékeken meg ide-oda csúszkál az ember fia, lánya.

A csomagtér 425 literes, pont mint a 9³, ami a kategóriában nem
valami sok (Vectra: 500). Ha azonban eltekintünk a számmágiától, tágas,
széles, jól pakolható üreget látunk, a kocsi hátuljánál állva kis
karokkal kényelmesen lebillenthető hátsó üléstámlákkal. A lebillentett
ülésekre az Agy a műszerfalon figyelmeztet!

Egyedül
a kissé szűkös hátsó lábtér ad okot panaszra. Meg a jobb első
ablak, ami, ha egyszer leengedtem, többé nem volt hajlandó újra
bezáródni. Mindig visszafordította valami, gondolom, a becsípődésgátló
szenzor, általában csak a tíz-tizenötödik próbálkozásra sikerült
becsukni. Ez némileg rontott azon az örömön, amit a napsütötte
parkolóban hagyott autóhoz visszatérve a távirányítóval leengedhető
első ablakokkal pillanatok alatt elvégezhető gyors átszellőztetés
lehetősége okozott.

Bocsánat, hazudtam. Mármint a címben, tesztautónk ugyanis nem volt
jó autó, és nem csak az ablak miatt. Elhoztam az importőrtől, boldogan
autóztam vele mintegy tíz percet, aztán kigyulladt a motorhibát jelző
lámpa. Aztán elfogyott az erő. Nem forgott 3500 fölé a motor,
keservesen gyorsult, a százötven lóból vagy száz leheveredett az
árnyékba.
Félreáll, leállít-beindít: a Windows-módszer félig eredményesnek
bizonyult. A lovak feltápászkodtak, és, csak a képzavar végett,
újra beálltak a mókuskerékbe, viszont a narancsszínben világító
stilizált motor maradt. Majd pár perc után megint elgyengült az autó.
Még két ilyen ciklus után felhívtam a Cadillac-Corvette-et: mit tegyek?
Aszonták, hoznak másikat. Hoztak is.

Másnap visszakaptam a dízelt. A hibát a részecskeszűrő okozta,
állítólag a tesztautót túl sokat használták városban, 4-5000
kilométeres eddigi futásteljesítménye alatt
nemigen járt autópályán, ahol az elektronika magas fordulatszám
mellett képes lett volna kiégetni a kormot. Ezért inkább látványos
gyengítéssel jelezte: baj van. Ha ez azt jelenti, hogy hosszú városi
üzemben a dízel Cadillac tulajdonosoknak természetességgel kell majd
fogadni az időszakos szervizbe járást filtert pucoltatni, nem sok jövőt
jósolok a BLS-nek a taxipiacon.

(Hasonló erőtlenség jelentkezett annak idején kétliteres dízel
Passatunknál is. Az importőr információink szerint úgy orvosolta a
hibát, hogy a tesztflotta autóiból kidobálta a részecskeszűrőt.
Azért a csereautó elegánsabb megoldás.)

A Fiat által fejlesztett 150 lóerős, 1,9 literes dízelmotor a kis
fiaskót leszámítva, akárcsak eddigi valamennyi tesztautóban, nem
okozott egy fikarcnyi csalódást sem.
Takarékos, halk, erős, amaidízelek márnemolyanok mintrég, blaa blaa
blaa. A hatsebességes kézi váltó jól illeszkedik hozzá, hatodikban
bőven 100 felett pörög kétezret a motor. Azért a hatsebességes automata
volna hozzá az igazi, de ezt a Cadillac is tudja, ezért bő félmilliós
felárért adja.

A 150-160-as tempó a világ végéig tartható, hét liter körüli
fogyasztással. Ja igen, az átlagfogyasztás-mérő valami rejtélyes
algoritmus szerint számol, nem nullázható. Alighanem az utolsó valahány
kilométer átlagát közli, adott táv vagy idő után frissítgetve.

A 150 lovas dízel BLS 8 226 500 forinttól, a
9³ 7 395 000
(részecskeszűrővel plusz kétszázezer, ezt a Caddy alapból tudja ugye),
a
Vectra 6 699 000
forinttól indul. Ahogy az alapmodellek felszereltségi listáit
böngészgettem, a Caddy még csak nem is igen nyújt lényegesen többet a
másik kettőnél.
Akkor hát miért venne bárki ilyet Európában?

A racionálisoknak ott a tágasabb Opel, a különlegességet is
igénylőknek a nem éppen tucatautó Saab. Aki meg amerikai autót akar,
nem BLS-t akar, az tuti, és mondjuk a
Chrysler 300C
másfélszer ekkora dízellel sem sokkal (na jó, elég sokkal: alapára 11,4
millió) drágább.

Nem mondom, jól néz ki a bumeráng, az óra, meg a pár írott betűs
felirat, de megéri-e a felárat a tesókhoz képest? Ön szerint?