DIV.kepre2 { background-image: url('http://index.hu/cikkepek/totalcar/tesztek/haszon/l200bem06/.gdata/cikk/l200bem06_012.jpg'); background-repeat: no-repeat; padding: 8px 4px; color: black; height: 376px; } DIV.kepre2 P { margin-top: 10px; margin-left: 10px; width: 515px; }
Az úgy volt, hogy a Pirelli meghívott bennünket Tunéziába, a sivatagba, hadd próbáljuk ki hó, vizes aszfalt és sár kivételével valamennyi igazi elemében új SUV-gumiját, a Scorpion ATR-t. (Az útról és a gumiról részletes beszámoló itt.) Cédulát húztunk egy kalapból, és Toyota LandCruisert kaptunk az öt-hat órás kirándulásra. Nem voltunk elégedettek.
Nem a Hummer H3 csábított. Nem is a Ford F150, a Discovery vagy a Dodge RAM. A magyar piacon ezek nemigen lesznek az utcakép meghatározói. De ott volt az új L200-as Mitsubishi is, a soha sehol nem látott autó, német rendszámmal, Tunéziában, kettővel előttünk a konvojban.
Csoda-e, hogy a szép, gömbölyded idomok látványától megrészegülve Milán kolléga kiutálta az autóból a lengyel kollégát, meggyőzte a pirellis embert, hogy a rendet nem bontja meg, ha a sor végére állunk, és egymást előzgetjük két autóval a fotózás végett, engem pedig kizavart a kényelmes Toyotából, és bezavart a szép, új, ám módfelett rázós pickup kabinjába tapasztalatszerzésre? Dehogy csoda, csupán a kötelességtudat és a magyar virtus remek példája.
Gyönyörű jószág, ez vitathatatlan. Az új Navara is légiesebb, dizájnosabb és formásabb, mint elődje, különleges és kívánatos, de az L200 szép is. Szép, akárhonnan nézzük. Teljesen elhagyta elődje darabosságát, ez már külsejében egyáltalán nem haszonjármű, hanem műanyagból és vasból formázott divatos személyautó. Egyik szemem gyönyörködik, örvend, másik csalódottan legyint, és köp egy keserűt.
Hova lesz a világ, ha már a kőkemény japán pickupok is átlátszó műanyag burás fényszórót, látványosan kanyarított kopoltyús hűtőmaszkot, egybe műanyag lökhárítót, szépen kimunkált gyűrűkbe foglalt ködlámpákat kapnak? Krómozott tükör? Fényezett sárhányóívek? Krómkilincs? Formatervezett tanksapkafedél? Szép kis hátsó lámpák, áttetsző, tagolt burával? Mindennek a teteje a plató ajtajának kilincse, ami egybeépül egy helyes pótféklámpával. Azt gondolom, parasztvakítás, nagy, súlyos vasakat akarok. Azt érzem, de kéne egy ilyen a garázsba (ha beférne).
Oldalról nézve észrevenni, hogy élesen elkülönül egymástól a rakfelület és a tojásforma kabin. A fura formájú hátsó ajtó azt sejteti, kényelmetlen lehet hátra a beszállás, pedig nem, sőt: emlékeim szerint a lábak belódításához több hely van az első támla mögött, mint az előző modellben. A lábtér épp, a fejtér bőségesen elég volt odabent hátul 181 centimnek. De ki a fene akar egy pickup hátsó ülésén ülni, nézzük, mi van elöl.
A környezet itt is alaposan megváltozott. Fém(hatású) betétes kormány, a mostanság sok autóban látott szimmetrikus műszerfal, tapsifüles függőleges tájolású középső légrostélyokkal (egyértelmű Lexus RX-hatás). Bőrborítást kapott a váltó és a terepváltó gombja, mindkettőbe szépen belenyomták a kapcsolási sémát. Az automata klíma konzolja bármilyen kategóriájú Mitsubishiben elmenne (egyébként ebben Alfa- és Mazda-előzményeket érzek), végképp a múlté a tolókar, már a levegőkeringtetést is gomb, sőt elektronika szabályozza. A műszeregységben is felütötte fejét a dizájn, uramatyám, még a számlap is kék! Csini keretet és ezüstös világítást kaptak, valamint összefolytak az órák. Vízhőfokjelző szerencsére még van.
Vigasztalhatatlan vagyok viszont a terepműszerek evolúciója miatt. Az előd folyadékban forgó tájolója, dőlésjelzője helyett az új L200-ban már csak egy nagy LCD-t találunk, ami ha akarom, a rádió kijelzője, ha akarom, magasságot, nyomást, irányt mutat. Kicsit rámjött a röhögés, amikor a gombokat véletlenül nyomogatva egyszer csak azt mondta a Mitsubishi: a tájoló beállításához keressen egy nagy, forgalommentes területet, és hajtson körbe-körbe. A jövő műanyag, de vicces.
A belvilág személyautós vonalaihoz, íveihez, domborulataihoz finomabb anyagokat képzelne az ember. Az elődmodell keményebb, ridegebb, de mindenképp sokkal őszintébb is volt az új L200-nál. Az ajtókárpitot színezéssel oldották meg szövetbetét helyett, ami egy haszonjárműnél persze nem feltétlenül hátrány, egyszerűen csak a látvány után kiábrándító a tapintás.
A sivatag igen változatos terep, sziklás, dűnés, bokros része egyaránt akad. És persze aszfaltút is van bőven, az ember nagyon tevékeny kis lény, még itt is gyüszmékel, építkezik, a semmi közepén. Az L200 mindenhol elboldogult, bár igazán kemény feladat elé állítani az adott körülmények között nem sikerült.
Azért ez minden dizájn dacára most is könnyűseggű pickup, nem valódi terepjáró. Teherautó, anatómiájából adódóan nem elsősorban személyszállításra való. Ahol a LandCruiserek röhögve elmentek hátsókerék-hajtással, simán befordultak a sivatagi út sűrű keresztbordáival érdekessé tett elnyúló kanyaraiban, pilótáik ásítozva tartották a földúton a hetven-nyolcvanas tempót, nekem akadt némi tennivalóm.
A terheletlen, ám hajtott hátsó tengely minden homokszemen hajlamos volt eltáncolni, márpedig homokszemből akad néhány a Szaharában. A viszonylag erős motorral (136 ló) gyakran előfordult, hogy valamelyik kerék még egyenesben, harmadikban is eldifferált gyorsításnál a laza talajon; ez a sivatagban még istenes, de mondjuk egy szűk utcán, jeges úton, kétoldalt parkoló kocsik között kellemetlen lehet.
Hogy az útról való leesés veszélye és a mellettem ülő pirellis PR-leány rémületben tartása nélkül tartani tudjam a konvojjal a tempót, bekapcsoltam az összkerékhajtást, csak úgy menet közben a kabinból, természetesen ilyet is lehet. Ráncaim kisimultak, ujjaim görcse engedett a kormányon: nem volt gond többé. Ha meg mocsárba, meredek emelkedőre kellett volna mennem, még mindig lett volna lehetőségem bekapcsolni a felezőt, sőt akár a központi differenciálzárat is. Az aktuális állapotokról kis kijelző tájékoztat a műszerfalon, négy zöld LED a négy kereket, egy a diffizárat jelképezi.
Tesztautónkra oldalsó fellépőket is szereltek. Ezt a kiegészítőt általában ugyancsak fitymálják a vérbeli terepjárósok, de én kipróbáltam, ráálltam, ugráltam rajta, és kibírt, tehát az sem elképzelhetetlen, hogy egy fatörzsre, sziklára csúszásnál esetleg valóban képes megóvni a lemezeket, küszöböt a horpadástól, karcolástól.
A menetkomfort nem sokat változott: az új L200 is merev hátsó tengelyes, terheletlenül kényelmetlenül pattogó pickup. Talán kicsit csendesebb, talán kicsit finomabb, de tényleg csak talán, még az aszfaltra visszatérve is minden útbordán visszavágytam a LandCruiser puha ringatózásába. De azért amikor láttam, hogy az arab gyerekek nemcsak a Hummernek, de nekünk is izgatottan integetnek, mindjárt jobban éreztem magam. Elvégre egy nagyon szép, izgalmas formájú autóban ülök, ha ráz, hát ráz!
Az új L200-at Thaiföldön gyártják, ahogy elődjét is, meg a Mazda B2500-Ford Ranger ikreket is, Thaiföld pickupnagyhatalom. Nem csoda, hogy az L200-at is Bangkokban mutatták be a világnak, tavaly augusztusban. Háromféle motorral is készül, 90-től 165 lóerőig. Azóta Triton, L200 és Storm néven egyaránt feltűnt már számos autószalonon, de hivatalos sajtóbemutatója még nem volt (legalábbis nem tudunk róla), egyelőre nálunk nem lehet kapni.
Lehet viszont Németországban. A német Mitsubishi-oldal mindhárom változatot felvonultatja: szimpla kabinos, Club Cab nevű kétajtós, de ötszemélyes, dupla kabinos. Európában a jelek szerint ezután is csak egy motor jár majd az L200-hoz, hiszen csak a négyhengeres, tizenhatszelepes, intercooleres, direktbefecskendezős, Euro-IV-es turbódízelt említik. 136 lóerőt ad le négyezres, 314 Nm-t kétezres fordulaton. Lökettérfogata 2477 köbcenti, nahát, az előző L200-asé is épp ennyi, ezek szerint a blokk maga nem változott.
A 2850 kilogrammos megengedett össztömeg alapján az új L200-ra is a személyautókra érvényeseknél szigorúbb közlekedési szabályok vonatkoznak majd. De talán a rendőrök majd kevésbé figyelnek fel, ha egy ilyen gömbölyded szépség hasít a sztráda belső sávjában, hiszen sokkal inkább alkalmasnak látszik az ilyesmire, mint robusztusabb, darabosabb elődje. Majd ha lesz itthon tesztautó, elkérjük és megfigyeljük. És megnézzük a terepszögeket, az oldaldőlést, meg hogy mit tud sárban. Ígérjük.







![Der neue Mercedes-Benz C 400 4MATIC elektrisch. Energieverbrauch kombiniert: 18,6-14,2 kWh/100 km | CO₂-Emissionen kombiniert: 0 g/km | CO₂-Klasse: A [1] Exterieur: AMG Line; MANUFAKTUR opalithweiß metallic bright [1] Die Angaben sind vorläufig. Es liegen bislang weder bestätigte Werte von einer amtlich anerkannten Prüforganisation noch eine EG-Typgenehmigung noch eine Konformitätsbescheinigung mit amtlichen Werten vor. Abweichungen zwischen den Angaben und den amtlichen Werten sind möglich. //The all-new Mercedes-Benz C 400 4MATIC electric. Energy consumption combined: 18,6-14,2 kWh/100 km | CO₂ emissions combined: 0 g/km | CO₂ class: A [1] Exterior: AMG Line; MANUFAKTUR opalithe white bright [1] The information is provisional. Neither confirmed values from an officially recognised testing organisation nor an EC type approval nor a certificate of conformity with official values are available to date. Deviations between the data and the official values are possible.](/media/images/Original-50543-26c0043-001.format-jpeg.max-370x278.jpg)
