A világ autógyártásának szüksége van az Alfa Romeóra. Egyrészt az utcakép kedvéért, mert az Alfák szépek. Másrészt azért, hogy valaki emlékeztessen arra, hogy az irracionális döntések néha több örömet szereznek, mint az értelem által diktáltak. Meg bánatot.
Már az arányai fantasztikusak, ahogy a kerekei kitüremkednek alóla,
mintha a lábai közé akarná kapni az utat, és kiszorítani belőle a
szuszt.
És a tudjákmilyen-formájú hűtőmaszk, a hat külön fényszóróval.
Ilyet se mer ma senki más csinálni Európában, hogy engedi a
légellenállás rovására szépre dizájnolni egy autó orrát, pedig az aztán
értékes centilitereket ront a fogyasztáson. Aztán itt az Alfa
csodálatos kilincsfetisizmusa, ami miatt az ember szívesen lenne
libériás ajtónálló, csak hogy naphosszat nyitogathassa.
Odabenn megint minden nagyon mutatós. Megejtő a székek formája,
korunk legjobb kárpitjával, amit az Alfa mindjárt magáról nevezett
el Alfatexnek. Szép a kerek órák, kerek légbeömlők és kerek gombok
harmóniája. Még a kormány is kerek. Vidám a középkonzol reszelősre
csíkozott fémborítása. És hogy a vezető felé fordították az egészet,
mert az irányítás az ő dolga. Talán csak a világos műszerfal nem
telitalálat, de legalább nem is kötelező; van fekete is.
Összességében a 159 esztétikailag sugárzón ragyog ki a kategóriából,
de nem is a külső miatt nem szokás mégse Alfát venni, hanem azért,
ami miatt a gyár új főnökét Karl-Heinz Kalbfellnek hívják.
Kalbfell a BMW-től jött át, ahol ő vezette annak idején a McLaren F1
motorfejlesztését, a Minit és legutóbb a Rolls-Royce-újraélesztő
részleget. Őszinte ember és lelkes autóbolond, miközben
interjúkban nyíltan kimondja, hogy sok a tennivaló a minőségjavítás
és a vevőkiszolgálás terén, közben árad belőle az Alfa és Maserati
iránti rajongás.
Lesz is dolga: pár hetes tesztautónkon lefittyedt egy
kárpitelem, felfeslett a műszerfal (bár ezt foghatjuk valami
előéleti malőrre is), és néha aggasztóan vonyított a kormányszervó. És
nem ám koppanásig tekerve, erőltetve, hanem csak úgy. Mindezek dacára a
159-es alapvetően nagyon szépen megépített, jól összerakott autó
benyomását kelti, messze sokkal megnyugtatóbb minőségű termék, mint
bármelyik elődje. És három évig nem csak garanciális, de még a
karbantartás is ingyen van.
Végtelenül kellemes üldögélni benne, elöl és hátul is nagyon
kényelmes, főleg, ha nem magas az ember.
Lehet, hogy egyszer régen valami colos részeg beszólt egy
Alfa-konstruktőrnek, azóta hagyományosan olyan magasra teszik a
széket, hogy 190 centi körül már csak a tetőablakon kinézve lehet
vezetni. Nekem viszont minden pont jó, a kosarasok meg járjanak
emeletes busszal. Normális méretű emberek csak ámulni fognak, hogy
ilyen sikkes és fényűző autónk van, az érzelmes luxust az Alfa
messzebbre vitte, mint manapság bárki más ebben a kategóriában.
<
>
A motor gombbal indul, amivel rendesen indítózunk, nem elég csak
megpöckölni. Mint annak idején
megtudtuk,
ez azért van, mert az Alfa Romeo
driver's car, vagyis a sofőrnek szóló élményautó. Ahol
motor, váltó, futómű és fékek együtt birizgálják a tarkópihéket a
vezetés kéjes élményével. Lássuk azt az 1,9-es JTS-t. A közvetlen
befecskendezéses benzinmotor korszerű, és jó erős is a maga 160
lóerejével. Bár a GM tulajdonában lévő gyár pőre motorblokkjai itt-ott
megegyeznek a GM (Opel) blokkjaival, a lényeget az Alfa önállóan teszi
hozzá, az Alfánál jobb hangulatú és hangú motorokat pedig senki se
nagyon gyártott soha. Ez viszont nem szól szépen. És nem megy.
Nehéz és nagyon biztonságos autó a 159-es, 9 légzsákkal és temérdek
acéllal, és ez az alapmotor ide bizony csak közlekedni jó, sportolni
nem. Alul-középen végtelenül kulturáltan nem húz egyáltalán, aztán, ha
kiforgatják a belét,
a leszabályozás előtti 1500 fordulaton megszépül a hangja, és lesz
egy kis ereje, de ez soványka vígasz. Egy prémium szedánt ne
kelljen úgy kínozni, mint egy
Integra Type-R-t. Alig több
pénzért van már kiváló turbódízel, tiszta szívvel ajánlom, főleg az
erősebbet. Különösen a fogyasztás miatt: a kehes motor városban 13
liter felett fogyasztott, mielőtt még érdemben kipróbáltuk volna.
Később sportos üzemben 15 liter fölé ment, ami megbocsáthatatlan,
különösen, ha a sportosság ezt a verejtékes erőlködést jelenti.
Aztán itt van a kuplung, ami annyira homályosan meghatározható
ponton tapad meg, hogy
mindenki félénken csúsztatva vagy bakkecskézve szokta jó sok
kilométeren át. Miért? Hogy legyen minek kompenzálnia az egyébként
kifogástalan, egészen meglepően jó váltót? Kell pár nap
összecsiszolódás, amíg az ember felveszi a 159-es ritmusát. Megtanulja
annak szeretni, ami - most éppen egy gyönyörű, kifinomult
bulvárcirkáló. Nyilván a V6-os, összkerekes változat vagy valamelyik
erős dízel már meghozza a driver's car hangulatot.
Ha a tévés forgatás kedvéért nem kellett volna rengeteget
száguldozni vele kanyargós utakon, a futóművet se dicsérném agyon.
Városban hol váratlanul kifog valami úthiba az általános kényelmen, hol
meg mintha túl lágy lenne, sehogy se állt össze. Aztán
a felszabadult autózásnál egyre nőtt bennem a tisztelet: ez egy
egészen különlegesen remek felfüggesztés. A kormány direkt, de nem
idegesen, mint régen, hanem sportosan, ösztönös ügyességgel fordul be
vele a 159-es. A gyors kanyarokban pedig annyira - nem tudok jobb szót
- elegánsan tapad az ívre, hogy ennél jobbat talán sose tapasztaltam a
környéken.
Meglepően gyorsan lehet vele menni, és hihetetlen, hogy ilyenkor
mennyire az elemében van, minden gyengesége dacára olyan örömmel lehet
végigkergetni egy kacskaringós úton, hogy egy BMW szeme is
összeszűkülne az irigységtől. Nagyon-nagyon jó autó ez a 159-es, csak
ügyesen vegyen bele motort az ember.
Az a legérdekesebb, hogy hogyan sikerült az Alfának hihetővé tenni a
prémiumságot. A 159-es meglepően drága autó. 5,99 millióról indul,
ezzel a motorral és felszereltséggel pedig 7,75 millió, ami már
vastagon BMW-vadászterület. Ugyanennyiért 2,4-es Honda Accordot is
adnának, szintén minden jóval. Viszont az Alfa
olyat tud, amit senki más; különlegesnek érződik és különlegesnek
mutatja a tulajdonosát.
A nálunk töltött egy hét alatt mindenkit lenyűgözött, aki látta vagy
ült benne. Még bennem is kínos birtoklási vágyat ébresztett, pedig épp
elég bajom van vele. Annyira szép mindenhol, annyira fensőbbségesen
más, mint a mai autók általában, hogy mélyen megértem, ha valaki pont
egy ilyennel akar különbözni a többiektől. Karl-Heinz, vágj rendet a
gyárban és a szervizekben, a világ megérdemli az Alfákat. Csak legyenek
jók.
A szerző értékelése
lenyűgöző autót. Ennyiért már menjen is. De benne van az 5 csillag,
csak jól kell kiválasztani a modellt.
<
>
További cikkeink
