Mi, alsó-középosztálybeliek, nehezen
maradunk józanok, ha a fogyasztásról van szó. Csábítanak a hazug
reklámok, elhisszük, hogy minket szólítanak meg vele. Hitelre
vásárolunk, aztán ha kicsit romlik a helyzet, jön a kétségbeesés,
szorongás, majd az infarktus. Pedig drága és alig jobb portéka
helyett vehetnénk olcsót, és akkor nemcsak befizetők lennénk a
társadalombiztosítási kasszába.
Szíves engedelmével, abban a sorrendben kalauzolom a dízel Dacia
körül, ahogy magam apránként felfedeztem.
Kedvtelve gusztálni sose' fogjuk - a Logan kívülről
Daciánk megpillantásakor észlelhető első ijedelem hamar elmúlik,
főleg ha nem hátulról közelítjük meg. Onnan
egyszerűen drabális, mint egy szumóbirkózó. Oldalról a hatalmas
ajtók alapján egyterűt sejtenénk, de a puttony
ritka vendég
azokon. Elölről végképp semmi kivetnivalót nem találni rajta; ma is
legalább fél tucat kísértetiesen hasonlót láttam; igaz, egyikre sem
emlékszem konkrétan. Mindenesetre vannak sokkal randább autók a
piacon.
Igen furán áll a szép szögletes doboz a négy kerekén. Mintha
pót-légrugók vennék le a terhet az eredeti spirálokról, elöl-hátul
egyaránt. Tesztautónk
szöcske-formájához hozzájárul a nevetséges virsli-abroncs:
165/80-R14! Nem hittem a szememnek, de a katalógus is megerősítette
érzékszervi észlelésem. Biztosan maradt a Barum raktáraiban pár tízezer
darab, amikor a
farmotoros százötös
gyártását befejezték. Röpke 15 év, és újra készül olyan autó, amire
pont jó.
Szép drappmetál fényezése sokat jelent - többet, mint amit a szó
kifejez. Igaz, plusz 80 ezerért jár, viszont ebből derül ki a
társadalom számára, hogy
takarékosak vagyunk, de nem ágrólszakadtak. Édesanyám, akit
szerény nyugdíjához mérhetően kispolákra akartam rábeszélni, azt
kategorikusan visszautasította, ezt viszont dicsérte. Legnagyobb
elismerése jeléül még az árát is megkérdezte (a láthatóan drága autók
nem érdeklik - ez viszont szóba jöhetne, ugye). Más nem jut eszembe
járgányunk külsejéről, esetleg a hetykén felfelé meredő
visszapillantókat érdemes említeni. Mint a mócok* kackiás bajsza.
*Román néprajzi adalék - mócok
avagy havasi románok: az Erdélyi-érchegységben és Erdély egyéb
havasi területein élő román népcsoport.
A legmostohább hegyvidékeken élnek, ahol földművelésre nem
nagyon van lehetőség. Állattartásból, és főképp
fakitermelésből, faedények készítéséből élnek. Kalotaszegen járva
érdemes esetleg Mócföld felé kanyarodni. A Bihari-hegység Erdély
legcsapadékosabb része, így bővizű vízeséseket, föld alatti
folyókat (Pádisi-karsztvidék), illetve egy 3000 éves jégbarlangot
talál a kíváncsi turista.
Magyarul errefelé egy szót sem beszélnek. Franciával, netán
olasszal viszont nyugodtan próbálkozhat, biztosan megértik egymást.
100-150 éve még igen békétlen népnek ismerték őket a völgyekben élő
magyarok;
mostanra határozottan megszelídültek. Pár éve a
havasrekettyei vízeséshez igyekeztem motorral (én balga; ahhoz is
Dacia kellett volna), az útelágazásnál tüstént négyen-öten futottak
oda, hogy barátságosan elmutogassák a járást. Itt bányászták a
középkori Magyarország aranyát-ezüstjét, de jutott belőle szerte
Európába is. Kincskeresők most is vannak: itt találjuk a hírhedt
Verespatakot is.
Mai módi, kopogós plasztikba csomagolva - a Logan beltere
Nagy ajtó, nagy légellenállással - ez az első észrevétel, ha be
akarunk hatolni a fülkébe. Aztán a két terjedelmes fotel elöl,
kényelmes kanapé hátul. A magunkra húzott ajtó mély döndüléssel
csukódik.
Semmi
wartburgos
pléhhang. Minden kézre esik, noha a kormány csak tengelye körül
mozdítható. A szék meghökkentően magas - arra gondoltam, hogy
belekalkulálták a kiülést, de ötezer kilométer után semmi jele a
szivacsban a süppedésnek.
Normál, 140 centi magas autók felett átlátni belőle. A műanyagok
ránézésre megfelelők, mondhatni, divatosak.
Csak hozzányúlni ne akarjunk. Betonkemények, tapintásuk a
savanyú káposztás hordóké. A ritmushangszerekre fogékonyak örömmel
fedezik fel, milyen széles hangskálát építettek az ajtókba,
műszerfalra, kormányra. Megszólaltathatók, de maguktól csendben vannak.
Zörgés, nyikorgás sehol, semmikor nem hallható.
Drága (100.000 forintért kínált) VDO-cédé és mp3-játszó ékesíti a
középkonzolt. Na, ez az az extra, amit a kutya meg nem vesz. Én
ötödéért szereztem más márkájút, szintén vadonatújat. Persze, jól szól.
A műszerfal puritán,
a kapcsolók is a medve bundájából készült kesztyűbe bugyolált kezet
várják. Az általam korábban múló hóbortnak gondolt kerek légkiömlők
már ide is elértek. Van fűtés, klíma, sőt, a világ legegyszerűbb
tolókájával a kinti levegő kizárható.
A pedálok puhák, a kuplungé is, pedig arra számítottam, vastag
bakancsra méretezték. A kormány szervorásegítése optimális.
A váltóbot hosszú és vaskos; alkalomadtán a helyéről kitépve egy
farkasfalka is móresre tanítható vele a Kárpátokban. De nem rossz a
kapcsolhatóság, talán az ötödikhez kell túl széles mozdulat. Az
említett hetyke tükrökből a mellettünk haladó
BKV-sofőrök
kedvét könnyebben megállapítjuk, mint a többi közlekedő pozícióját.
A tágasság megdöbbentő. Legyen bár utasunk szélesen
gesztikuláló, észre se vesszük lengő végtagjait. A más ekkora autóban
fájó módon nyomakodó kerékdobnak csak halvány körvonalát észleljük. A
hátul utazók vígan keresztbe tehetik lábukat - egy alsóközepes, 4,25
méter hosszú járműben! Igen, mivel a tengelytáv 2 méter és 63 centi. Ez
épp hárommal több, mint mondjuk az
A-Vectráé! A
csomagtartó is a legendák világába való, 510 literes. Még praktikusabb
lehetne lehajtható hátsó támlával. Sebaj, majd jön a kombi. A síalagút
hiányát nem reklamálom - az ilyen költséges hobbinak hódolók úgysem
Daciával kerekednek fel.
Megalkuvás nélküli élvezet - a Logan futóműve
Ha vezettem volna valaha ennyire kényelmesre hangolt autót, esküszöm,
nem törekednék hatásvadász alcímre. De nem vezettem. Ahol a nyelvem
elharapásától félve összeszorított foggal járok, ahol a tetemes
futóműves számlát vizionáló barátnőm nyolcvanas tempónál esztelen
rohanásra figyelmeztet, ott a Daciával százhússzal suhantam végig.
Mint egy légpárnás, isten bizony.
Hallom, hogy rossz az út, de alig
érzem. Mint egy enduró, úgy tünteti el a kátyúkat. Itt a
magyarázat a furán magas kasznira, meg a röhejes pernyolcvanas
gumira.
Román néprajzi adalék - erdélyi
útállapotok
Hétszer jártam Erdélyben az elmúlt
években. Csodaország, mondhatom.
Merész bércek, hatalmas erdőségek, zubogó folyók,
tengerszemek, gyönyörű falvak és műemlékek, nagyszívű emberek. Ha
tehetném, végleg odaköltöznék, az ivói völgybe.
Csak innen Pesttől az a hétszáz kilométer úgy 12 órányi járásra
fekszik. És akkor nem állt hosszú sor a határon, és nem is
packáztak velünk a román közegek. (Egyszer csíptek el, kétezer
forintba került. Ami nem sok, sőt méltányos, de másfél óra
adminisztrációval tetézték a büntetést. Előtte a másik autó
sofőrjét szóban (!) feddték meg - mondom, a brutálisnak kikiáltott
román rendőrök.) De az utak bizony csak kétsávosak,
és kevesebb a hibátlan vonal, mint a szörnyen kátyús.
Szegény
öreg Saabom nem is bírta a kiképzést, repedt alsó lengőkarral
tértünk haza vele. Az utóbbi két évben sok biztató lépés történt,
de még sok fürge Dacia fogja türelmetlenül leszorítani a drága és
puhány nyugati autóinkat.
Igen, a Logan tervezésekor a gyárak helyszínén ismert útviszonyokat
vették alapul. Az isten áldja meg őket érte. A teli torokból ígérgető
politikusainktól elvásik még egy-két autógeneráció, mire
létjogosultságát veszti a Dacia. Azt gondolhatnánk, hogy a lágy futómű
a kanyarokban életveszélyes libikókává változtatja az autót. Bár
fizikai magyarázat nincs, de a Logan az íveket is vidoran veszi.
Nem billeg, nem pattog, csak szépen megy. Magas a súlypontja, de nem
nehéz, nincs túlzott tehetetlenség, ami kifelé perdítené.
Madárétkű dízel - a Logan motorja
A Renault semmit nem bízott a véletlenre. Ha már belefogtunk az
olcsóautó-projektbe, legyen takarékos kis dízel is, gondolták. És
nagyon helyesen. A sok helyen bizonyított 1,5 literes gázolajos
leggyengébb, 68 lóerős változata ideális választás.
Ad egyfajta presztízst ("- Daciám van. - Ne má', vazze'! - De dízel!
- Hű, tényleg?"), de ami sokkal lényegesebb, az alig 11,5 mázsás
kasztnit könnyedén viszi, nevetséges mennyiségű gázolajjal. Direkte
pörgetve, végsebességet próbálva 5,2 litert fogyasztott száz
kilométerre.
15 másodperc alatt küzdi fel magát százra, és még a százhatvanat sem
képes végsebességben elérni -
de nem is a sztráda ördögének szánták. Finoman, mindenféle
rángatás vagy lefulladási hajlam nélkül indul, és városban kimondottan
fürge. Nyomatékmaximumát már 1700-on eléri, jó érzéssel háromezerig
húzatható. Százhúsznál (órája szerint: 125-nél) forog ennyit, vagyis az
autópálya megengedett tempóját lehet vele tartani. Fölötte már
érezhetően szenved, bár hangosabb nem lesz, de egy csacsi is könnyebben
sarkallható vad vágtára, mint a Logan százötvenes utazóra.
De nem erre készült. 80-100 közötti haladásra, lovas szekerek,
Roman teherautók és bárgyú magyarországi turisták kerülgetésére. Vagy
itthon: mezőgazdasági vontatók, Volánbuszok előzgetésére. És arra
tökéletesen alkalmas. Kicsit hangos ugyan, melegen is kerreg, de nem
veszélyesen.
Elfogulatlan ajánlás
A Dacia Logan 1,5dci
jó autó. Nem az árához viszonyítva, abszolút értelemben.
Bekerülési költségéhez hasonlítva egyszerűen fenomenális. Két és fél
millióért klímával, egy légzsákkal, szervokormánnyal megvásárolható. A
16 centivel rövidebb tengelytávolságú Thalia úgy félmillióval, a sokkal
kisebb Skoda Fabia Sedan 1,4 dízel bő egymillióval, a Chevrolet Aveo és
a szintén nem túl jó benyomást keltő Fiat Albea (mindkettő
benzinmotorral) kétszázezerrel, a méretben már majdnem ekkora,
szándékoltan leértékelt Opel Astra Classic II 1,7cdti négyajtós másfél
millióval több.
A sokkal kisebbeket vagy sokkal drágábbakat már említeni sem
érdemes. Rettegett betegségektől veszélyeztetett
alsó-középosztálybeliként - józanul mérlegelve - csak ezt szabadna
megvennem. Nem, ehelyett én is (autónként, és 3 van) kétszer ennyi
kötelezőt fizetek, kétszer ennyi benzint tankolok. És szorongok, várom
az infarktust.
További cikkeink
