Ha tesztautóval járunk-kelünk, sokszor előzékenyebbek a forgalomban,
hogy közelebbről megcsodálhassák az újdonságot. Hozzá lehet szokni az
ilyesmihez, hozzá lehet szokni a furcsa kérdésekhez,
de hogy egy teherautót ennyire megcsodáljanak, azon nagyon
meglepődtem.
A Hilux az elmúlt negyven év alatt jócskán meghízott. A klasszikus
teherautóból
kövér, de divatos jószág lett. A sarkai tovább gömbölyödtek, az
élek finomodtak. Látszik, hogy nemcsak az ipari felhasználókat célozza,
hanem a kifinomultabb igényeknek is szeretne megfeleli. Teherautó
ugyan, de a jetskivel is ízlésesen mutat. Ha van keret az extrázásra,
gyári kiegészítőkből is rákölthetjük az alapárat.
Valóban sokkal szebb a felszereltebb - SR - változat, de most a
TotálSár szemszögéből közelítettünk, és
az egyszerű, sallangmentes alapváltozatot kértük.
Itt álljunk meg egy pillanatra. Gyakran találkozom azzal a
tévedéssel, ami a pickupokat a terepjárókkal azonosítja.
Nem, kérem, a pickup, az szigorúan teherautó, gyakran csupán
hátsókerék-hajtással. A törvény is oda sorolja őket, és ha 4x4, akkor
is csak egy jó terepjáró képességű teherautó, nem terepjáró. Az igazi
off-roados csak mosolyog az identitászavarban szenvedő
pickuposoktól.
Természetesen a bemutatón is, és most is terepre vittük a Hiluxot,
csak hogy hülyét csináljak magamból. És valóban -
hogy pusztuljon meg -, az új Hilux tényleg egész jól terepezik.
Ha megemeljük - és véletlenül a közelben van egy előző generáció -
láthatjuk, hogy ez nem a véletlen műve. Toyotáék nagy erőkkel
törekedtek a jobb terepjáró-képesség elérésére.
Alulról minden felesleges nyúlványt eltávolítottak, ennek
szellemében jócskán átdolgozták az első futóművet. A stabilizátorrudat
alsó bekötésű helyett felső, gömbfejes bekötésűre cserélték. Így
nemcsak terepen, hanem járdára felálláskor is védettebb marad az
első futómű. A tapasztalatok alapján ezeknél az autóknál a
hagyományos, lenti stabilizátorrúd sérült a legjobban.
A kipufogórendszert áttervezték,
más a cső útvonala, így az is védettebb lett. Azt tudjuk, hogy
kardántengely hossza a hátsó tengely mozgásával változik. A
csatlakozási pontokon, ahol a kardán egymásba csúszik, eddig örömmel
gyűjtötte a koszt, és szépen dolgozta magába a port, de most ennek
vége, mert a Hiluxnál gumiharanggal védik (3.), így javítva az
élettartamon. A műanyag üzemanyagtartály körben fémlemez védelmet
kapott (2.).
A hátsó lökhárító pillanatok alatt leszerelhető úgy, hogy alatta a
rendszámnak megmarad a helye, így
a hátsó terepszög egy kis barkácsolással könnyen növelhető. Az
alváz torziós merevsége 45%-kal jobb lett (1.). Hogy ez az érték a
valóságban mennyi, fogalmam sincs, de tény, hogy a 30 mm-es
alvázerősítésnek jótékony hatásait még országúton is érezzük.
Alvázas autóról beszélünk, aminek jó sok dolog kapcsolódik a
vázához, és hasznos, ha ezek a helyükön maradnak. Főleg hegynek felfelé
terepezéskor kapja a hátsó futómű a legtöbbet. El tudjuk képzelni, hogy
az 1770 kg tömegű, és több mint 1000 kg-mal terhelhető járművön, mit
kaphat a hátsó laprugó csatlakozási pontja, ezért azt az előd modellhez
képest jócskán megerősítették. Ebből az apropóból kapott erősebb
kereszttartót az osztómű (4.), és erősebb bekötéseket az első
futómű.
Ha már itt tartunk, itt is találunk a terepezés szempontjából fontos
részleteket. A csavartrugós, kettős keresztlengőkaros első
felfüggesztés terepen az igazi - és a belvárosban -, szépen nyeli a
kátyúkat. Az úszónyerges fékek helyett fix, négydugattyús nyerget
kapott. Ez azt jelenti, hogy
olyasmi fék került a Hiluxra, mint a motorkerékpárokon szokás.
Ezek a fékek négy ponton, két oldalról szorítják a tárcsát, sokkal
védettebbek, nem fordul elő, mint a saras úszónyerges fékeknél, hogy
bekoszolódva csökken a hatásfokuk.
Azt tudjuk, hogy
minden modell bemutatásakor össze lehet hozni egy rakat
érdekességet, amiket a prezentációkon lelkesen mutogatnak, mekkora
csodát alkottak, de most kivételesen nem erről van szó. Az eddigi
tapasztalataim alapján szerintem a hazai futó pickupok közül az új
Hilux a legjobb terepen.
A váltó mellől külön karral kapcsolható az összkerékhajtás, és a
műszerfal bal oldalán egy nyomógombbal a differenciálzár.
Volt szerencsém gyakorlatilag csak havas időben autózni, és nem
szégyelltem sűrűn kapcsolgatni a lehetőségeket. Lehet, hogy nagyon
nyers volt még a váltó, de a hátramenetet többször is nehezen
vette.
Havon, hátsókerék-hajtással szinte mozgásképtelen a Hilux. De nem is
vártam mást egy terheletlen platóstól.
Az ABS-en kívül nem volt semmi mentestabilizáló elektronika, így a
kanyarok száraz úton is igen élvezetesek. Amint bekapcsoltam a
négykerék-hajtást, mintha másik autóba ültem volna. A házunk előtti
emelkedőn a hóban szinte megcsúszás nélkül indult. Négy kerékkel újabb
élvezetet nyújtott: hihetetlen biztonságérzet fogott el.
Belül is más, mint konkurensei. Sokkal formatervezettebb a
műszerfal, személyautósabb a belső. Annyira, hogy
gyakorlatilag nyomuk veszett a rakodóhelyeknek. Középen akad két
hasznavehetetlen üreg és egy elérhetetlen kesztyűtartó. De sem az
ajtózsebek, sem a többi rakhely nem képesek elrejteni egy A4-es
formátumú dokumentumot. Szerencse, hogy manapság a menetlevél csak
feleakkora.
Az ülések kényelmesek, tökéletesen elfértem.
Kartámaszérzékeny vagyok, a kezem pihentetése sokat javít a
komfortérzetemen. A Hiluxban ezzel nem volt gond, a kormányt is be
tudtam állítani, bár csak le-fel húzható. A hátam mögött három ember
utazhat közepes kényelemben.
A jó terepes adottságok mellett a modern külső és a belső arra
mutat, hogy
a Hiluxból egyre inkább hobbiautó lesz, nem igavonó, azaz a
gazdaság mellett a hobbista célközönségre is utazik. Na, itt van egy
kis gond. Mégpedig az össztömeggel.
Tesztautónk össztömege 2760 kg. A forgalmi szerinti össztömeg a
KRESZ szempontjából meghatározza az autó besorolását és azt, hogy
milyen szabályok vonatkoznak rá. 2500 kg a vízválasztó, tehát 260 kiló
a kellemetlenségek okozója.
Mivel a Hilux teherautó, és vezetni kell a menetlevelet, ez nem is
érdekes, azt vállaljuk, de hogy autónkkal autópályán 130 km/h helyett
csak 80 km/h sebességgel haladhatunk, és országúton 90 helyett csak
70-nel az már baj lehet. Lánchíd, Városliget, autópálya belső sávja még
ötlet szintjén is rossz. Ráadásul a hatóság ezeket szereti a legjobban.
Keselyűként vadásznak az eltévelyedett pickuposokra, és ilyenkor
imádják betartatni a szabályokat. A Hiluxszal kapcsolatban nekem az a
felesleges 260 kg a legnagyobb bánatom.
Igaz, szomorkodhatnék a motor teljesítményén is. A 2,5 literes D-4D
102 lóerejével és 200 Nm nyomatékával jelenleg, azt hiszem,
kategóriatársai között a leggyengébb. A mostani eszeveszett
teljesítménynövekedés miatt 170 lóerő alatt már fitymálva néznek a
potenciális vásárlók. Pedig nem rossz motor; bevált, takarékos és
nagyon környezetbarát.
A tesztautónk végsebessége az óra szerint 160 km/h volt, a
gyorsulásáról nem beszélek. Mindig csak üresen jártam,
de mi lenne egy tonna krumplival? Hát, megmondom, mi lenne:
betartanám a KRESZ-t. Ismerve a fent említett körülményeket, ennek a
motornak elégnek kell lennie. Ha meg a teljesítményen keseregnénk,
menjünk ki dagonyázni terepre, és azonnal felvidulunk.
Tesztautónk, a Hilux 4x4 Double Cab Terra alapára 4 385 000 Ft +
áfa, a komfortcsomag plusz 195 ezer, ez riasztót, villanyablakokat,
difizárat tartalmaz. Ezt azért illik kérni hozzá.
A konkurenseket megvizsgálva hasonló áron kínálnak hasonló
autókat. Ebben a szegmensben nehéz a választás.
Én azt hittem, nem szerettem a Hiluxot, de amikor vittem vissza, és
egyre közelebb kerültem a Budaörsi Toyota-fészekhez, egyre jobban
elszomorodtam. Egy hét alatt hozzászoktam, és tudtam, mit várhatok a
motortól, a kiváló futómű és a jó kis hajtás meg hihetetlen
biztonságérzetet sugárzott.
A nagyon jól összerakott autó belülről is egyre jobban tetszett.
Talán ha még egy hétig nálam van, kívülről is megszeretem. Éreztem,
hogy hiányozni fog. A fene tudja, lehet, hogy kéne egy ilyen.
között próbáltuk ki az Adventure Parkban. Hinta, vizesárok, siratófal,
bakhát, bucka: a részletes metódust
itt találja.








