"A hatodik érzékre hat, ami nem más, mint a józan ész" - mondja Fedde Talsma dizájnfőnök az új C70-ről. Felettünk a csillagos ég, alattunk az emirátusok dús pázsitja. Garden a parti, kicsit hűvös az este, nagy gázégőket gyújtanak be. A "józan ész" kifejezés tényleg öntözött, fűtött sivatagban cseng a legjobban.
DIV.kepre2
{
background-image:
url('http://index.hu/cikkepek/totalcar/tesztek/volvoc70dubai/.gdata/cikk/volvoc70dubai_093.jpg');
background-repeat: no-repeat;
padding: 8px 4px;
color: black;
height: 395px;
}
DIV.kepre2 P
{
margin-top: 230px;
width: 515px;
}
A Grand Hyattben a mi turnusunkban
a szokásos regionális társaság; 15 lengyel, néhány szlovén,
horvát, bolgár és bosnyák, meg két magyar újságíró, vannak még
rengetegen, de őket más csoportokba osztották. Ez volna az új C70
világbemutatója.
Világbemutató, de minek?! Hogy is néz ki? Mint egy Volvo.
Ja, tényleg. És, jó? Persze. Hát, akkor menjünk haza. Kedves a
Volvótól, hogy ideutaztatja a világot, jó, mondjuk a bahreini
kollégának nyilván kisebb élmény az út, de akkor is, minek? Évek
óta tátong a piaci rés, betömésért kiált. Szép új kupé Volvót,
elsősorban Amerikának. Ó, és nyitható keménytetővel? Akkor tán még
a saabosok is átpártolnak. Minden kategóriában mellé lehet nyúlni,
nagyokat bukni zászlós- és egyéb hajókon, de ennél biztosabb siker
régen volt az autóiparban. Mindegy, azért nézzük, ha már itt
vagyunk.
Az autó kis emelvényen áll, finom világításban. Szép. Szép volt már
tavaly is, amikor megnyerte a Budapesti Autószalon Szépe díjat, azóta
sem csúnyult, hasonlóan jól néz ki, mint a többi Volvo. A hangsúly a
hasonlón van: ha eltekintek a tetőtől meg a két ajtótól,
mindene olyan, mint az új
S40-esé,
S60-asé. Meg a
régi
S80-asé.
Meg, ha igazak a hírek, mint az új S80-asé is, mert az se lóg majd le
jobban a palettáról, mint bármelyik Volvo.
Mások is próbálkoznak, de a Volvo termékválasztéka párját ritkítóan,
hogy is mondjam, homogén. Elegáns, stílusos, minőségi, de egy
Volvo-flotta semmivel sem változatosabb,
mint egy csoportkép a banki középvezetők továbbképzéséről. Az
S40-S60-S80-C70-es hátsó lámpákról meg is kérdeztem a Volvo
szakértőjét, esetleg csereszabatosak-e, de nem: néhány milliméter
különbség van, az egyformaság koncepció, nem spórolás. Továbbá hogy ő
meg tudja-e különböztetni az S60-ast az S80-tól, de tényleg, őszintén.
Azt mondta, igen, de elhiszi, hogy ez nem könnyű azoknak, akik nem
Volvókkal foglalkoznak évek óta, mint ő.
Most tényleg, mit lehet írni erről a formáról?!
Szép Volvo kabrió, és persze kupé is egyben. A csukott változat
kevésbé ortopéd, mint a 307CC tetőstül, talán a háromdarabos tetőnek
köszönhetően. Tudom, hogy nehéz picike változtatásokkal szépből szépet
csinálni, a modellfrissítések is igen ritkán sikerülnek jól.
A Volvótól igazi bravúr ez a lélegzetelállítóan harmonikus forma, de
a laikus csak annyit kérdez:
mi ez? S40, izé, ja, kabrió! És persze el tudom képzelni, hogy a
dizájnerklubban négy viszki és két csík kokó után őszintére
tudatmódosítva a konkurens formatervezők is órákig elemzik, milyen
szépen eltalálták a formáját.
Belül? Muhahahaha! Belül is kevés dolgot találunk, amit Volvóban
még ne láttunk volna. Ez persze nekem jó, mert nagyon szeretem a Volvók
belsejét, és a vásárlókat se zavarhatja, mert az autós újságírókon
kívül kevés ember szokott rendszeresen új autókat végigmustrálni.
A padlólemez önmagában csak egy drága, mert nagy fődarab,
pusztán egy "jó" padlólemeztől nem lesz jó egy autó, de erre a
Ford konszernben C3-nak, a Volvónál P1-nek keresztelt alkatrészre
valahogy csupa kiváló autó épül.
Focus II,
Mazda3,
Mazda5,
Volvo S40 és
V50.
Fehér autók
Az Emirátusokban nagyon hamar feltűnik,
hogy
aránytalanul sok a fehér autó. Ezek szerint nem csak mi
méricskéltük, hogy a világos autók drasztikusan kevésbé melegednek,
mint a sötétek. Ez eddig rendben is van, de élőben nem tudom,
láttam-e már fehérben hosszított S-Mercit, vagy akár C osztályt,
gyöngyházfehér Land Cruisert, Patrolt, Audi A6-ost, A8-ast, 7-es
BMW-t, Porsche 911-est.
Ferrarit, Pagani Zondát és a többi
exkluzív finomságot nem láttunk, talán télire elrakták őket
a garázsba. Muhaha. Félteni azért nem kell őket, mármint az
emirátusiakat, mert a januári autószalonon bemutatták náluk a
Bugatti Veyront, és egyből ötöt rendeltek. Nyilván három fehéret,
meg két színaranyt.
Hifiben opcionális a Dynaudio, ami itt az Emirátusokban
pillanatnyilag a dán áruk bojkottja miatt vicces. Tavaly szeptemberben
jelent meg néhány, Mohamed prófétát ábrázoló karikatúra egy dán
magazinban, és úgy látszik, ennyi az iszlám világ átfutási ideje, mára
hívta vissza dániai nagykövetét Szaúd-Arábia és Líbia.
Az emirátusiak pedig bolti blokáddal tiltakoznak: az eladók
eltakarították a polcokról a dán árukat. Márpedig a Dynudio dán termék,
igazi különlegesség, rengeteg saját szabadalommal, a manufaktúra és a
rendes nagyipar közötti átmenet.
Még a hangszórómágnest is egy konkrét kínai hegyről hozatják,
egy darabból készítik a membránt, satöbbi, satöbbi, voltam egyszer
gyárlátogatáson a Jütland-félszigeten, mondhatom, hervasztó. De a
Dynaudio cuccok nagyon jól szólnak, és a Fly Emiratesen is dán vajat és
Carlsberg sört adnak.
Közben az Emirates Today azt írja, folytatódnak a tiltakozások,
mialatt mi tesztvezettünk, 700 csadoros nő és gyermek hajtott
végre tiltakozó menetet valahol Dubaiban az ilyen alkalmakkal szokásos
dögös, arabeszkes harci homlokpántokban. A
Jyllands-Posten grafikáit időközben
lehozta egy norvég újság, a Die Welt és a Le Soir is, nyilván mindenkit
érdekelnek ezek a fontos rajzok. A dán lap már bocsánatot kért, de a
tüntetők és bojkottálók nem érik be ennyivel. Azt követelik, hogy a dán
kormány esküdjön meg, többé ez nem fordulhat elő.
Hiába, az Emirátusokban sose voltak választások és választott
tisztségviselők, és egy tüntető asszony azt se feltétlenül hinné el
nekünk, hogy Gyurcsány Ferinek nincs beleszólása, legyen-e a holnapi
Blikkben meztelen nő. Nem értek a diplomáciához, de a tejtermékeket
forgalmazó dán-svéd vegyesvállalat, az Arla napi hatmillió dirhemet (x
57=forint) veszít a bojkott óta, szóval én
a dán királynő helyében megesküdnék, hogy minden törvényes
eszközzel megakadályozom az istenkáromló karikatúrák megjelenését. És
persze mivel egy demokráciában politikusnak ilyen eszközei nincsenek,
szép csendesen le lehetne jönni erről a marhaságról.
Na de vissza a tesztvezetéshez! Indulás a szálloda parkolójából
reggel 8-kor (magyar idő szerint 5).
Tető lenyit, az idő inkább hűvös, mint kellemes, de egy
kabriózás február elején még 14 fokban is jobb, mint sok minden más.
Vastag pulóverben nem rossz, persze ehhez kell egy kétfelé hajtható
szélterelő, ami megszünteti a hátsó ülést. Illetve van két cipzár,
amire azt hittem, arra jó, hogy frédibéni stílusban kidugják rajta a
gyerekek a fejüket. De azt mondta a megfelelő volvós, hogy az ülésre
pakolást könnyíti meg.
A tető három darabban nyílik, de kabrió állapotban is marad 200
liter csomagtartó (csukott tetővel 400). És ha megnyomjuk a sárga
gombot, az egész kramanc feljebb húzódik, hogy könnyebben pakolhassunk.
Pótkerék alapban nincs,
csak pumpaszett, helytakarékosan a hátsó kartámaszban, ami
egyben sílécalagút is. Pótkereket egyébként ingyen kapunk, ha kérünk,
csak akkor kisebb a csomagtartó, és le kell tennünk a pumpáról. Nekem
akkor is a mankókerék okozna biztonságérzetet.
Kinyitva különösen szép Volvo a C70,
a harmónia csak a rádióantennánál törik meg. A hátsó ablakba nem
integrálhatták, viszont a rádió egy ilyen bumszlival szól a legszebben.
Régen kabrióztam már, és csak úgy lehetne megbecsülni a zajszintet, ha
közvetlenül egy
Mercedes SLK-ból
ülne át az ember, de a Volvo elég csendes. 140-nél még üvöltözés nélkül
lehet beszélgetni.
Beülve az első két kellemetlen meglepetés, hogy az állítható
magasságú ülés legmélyebb pontjára azt hittem, a legmagasabb, és a
kormány tengelyirányú állíthatóságával is így jártam. Sebaj: az
általunk fantáziátlanul IKEA-panelnek nevezett középkonzol (tényleg,
Dubaiban most nyílik egy IKEA, ha valakit érdekelnek a lapra szerelt
skandináv bútorok) az S40-V50 után itt is felbukkant.
Nekem mérhetetlenül tetszik, másoknak nyomja a térdét, summa
summarum, ebbe az autóba illik igazán egy ennyire extrém megoldás.
Kicsit kár, hogy már a legalapabb Volvóban is ez van, mert ez az -
állítólag - a Bang & Olufsen (dán!!!) távkapcsolói által ihletett
vezérlőpult annyira különleges, hogy szupersportautókban is megállná a
helyét.
A tükörben digitális iránytű Amerikának, amit én is szeretek,
bár nálunk nincs Nyugati 59. utca. Konvojunk ráérősen kanyarodik ki a
főútra, addig a 220 lóerős sor öt turbóhoz járó dupla kipufogóvég
párájában gyönyörködöm. A motor még melegszik, a kézi váltó kegyetlenül
jó. A két gyengébbik motorhoz (140 és 170 LE) öt-, ehhez hatsebességes
jár, és bár nem benyomós a hátramenet, nem keverednek a fokozatok.
Ez már, esküszöm, olaszos, ahogy mindkét fontos célcsoportra
gondoltak. A nők kedvéért nagyon könnyen mozog a kar, a férfiak a
megnyugtatóan kluttyanós váltási érzetet szeretik. És ahogy később
kiderül, tudja a kötelező gyakorlatokat is, gurulás közben az egyest, a
gyorsan ráncigálós váltásokat kiforgatott motornál és a
négyesből-hatosbát.
Na de emberek, ezt a motorhangot! Mi ez, beszabadultak az olaszok
meg az amerikaiak Göteborgba? Úgy szól a motor, nem a kipufogó, bár az
se rossz, de a motor bizonyos szituációkban boszorkányos ügyességgel
imitál V8-ast.
Illetve V8-ast. Vagy valami nagyot és erőset.
Jó, hallottunk már szépen szóló soros öthengerest, ott volt az Audi
GT 2,3-asa vagy a Punto HGT vagy a Volvo D5, de ez, ez a T5
egészen kivételes, ahogy 70-es tempó körüli padlógázra hörgő
rotyogással indul meg. A turbó füttyét alig hallani, azt egy kicsit
kijjebb is szigetelhetnék - és hogy szólna mindez egy sportkipufogóval?
Annyira jó minden, a motorral összefüggő inger, hogy hajlok a
feltételezésre, direkt csinálták.
Nyitott tetővel országúton és sztrádán
vegyesen, automata váltóval is 10 liter alatt marad a
fogyasztás, városban nagyon keveset mentünk, de szerintem elkér
majd 12-14 litert. Itt az Emirátusokban persze még ez is nagyon kevés,
hiszen 80 forint körül van a benzin literje, a dízelt csak igen nagy
teherautóknál tartják elfogadhatóak.
A futóműről nem tudok mit mondani. Tükörsima országutak, per
45-ös gumik, persze, hogy jól kanyarodik. Könnyű itt utat építeni,
nincs fagy. Csak 50 fok árnyékban, nyaranta. Jól kanyarodik, bár inkább
kényelmes a futómű; nem kaptunk ilyen információt, de lehet, hogy az
amerikai piacra hangolt tesztautókat kaptunk.
Annyi biztos, hogy
nem recseg-ropog, a karosszéria nyitva is merev, mint egy
kétnapos halott hörcsög, amivel egy szöget is be lehet verni. Az előző
C70-et nem vezettem, de állítólag merevségi szempontból sokkal gyengébb
volt, és a kabrió rendesen nyiszogott. Beleépítették a szokásos
kabriómerevítéseket, nagy újdonságot nem találtam bennük. Tetszett
viszont a boruláskor a hátsó fejtámlák mellől kiugró bukókeret neve.
ROPS. Találó, mert ropsz!, akkor is kiugrik, ha csukva van a tető, az
ugyanis érdemben nem merevít. És kitöri a hátsó szélvédőt, ami
boruláskor amúgy se tétel.
1997-ben mutatták be a Volvo C70 első generációját, ami akkoriban
Volvo-szinten látványos gömbölyödést jelentett. Azóta
Magyarországon hivatalosan 38 db kupé és 9 kabrió fogyott, de
nyilván elég sok jött szürkeimportban, mert ennél azért többet
látni.
Emirátusok
A hét emirátusból álló Egyesült Arab Emirátusok területe
kicsit kisebb, mint Magyarországé: 83 000
négyzetkilométer. Dubai lakosságának csak húsz százaléka arab,
illetve dubai nemzetiségű. Az Emirátusokban csendesen peregtek
a fülledt nyári hétköznapok, mígnem 1958-ban Abu Dhabiban
megtalálták a Föld ismert olajkészleteinek egyhatodát.
Dubai 1966-ban lett olajsejkség, és bár az olajsejkek nyilván
rengeteg luxusautót és yachtot vásároltak, azért nem voltak
rossz befektetők. Mára a dubai GDP mindössze 10 százaléka
származik olajból. A tervek szerint 2010-re nem is marad ilyen
tétel a bevételek listáján, igaz, a jelenleg ismert
olajkészletek addigra fogynak ki.
Dubaiban sok a zöld. A sivatagot befásítani nem lehet,
de mivel a tenger miatt viszonylag magas a talajvíz, érdemes
sótűrő csenevészekkel próbálkozni. A lakosság és a rengeteg
szálloda vízigényét tengervízből fedezik. A vizet kétszer
használják fel, és a használt vízzel öntözik a rengeteg
golfpályát, hogy Tiger Woods ne vegye szó szerint a Dubai
Desert Classicot. Amikor al-Ainnál átléptük a városon belül
húzódó ománi határt, azonnal feltűnt, hogy odaát sokkal
kevesebb a pázsit meg általában a zöld terület, a füvesítés
tehát tényleg csak pénz meg elhatározás kérdése.
Az építkezés régóta nagyon megy az emirátusiaknak. Dubaiban
az öbölt szép és változatos felhőkarcolók szegélyezik. Itt
természetesen nem a telekárak miatt emelnek magas épületeket,
hanem hogy világvárosi legyen az összkép.
Pillanatnyilag kicsit túlzásba viszik, mert a heti egy
emelet gyorsasággal épülő Burj Dubai toronyház 700 méter
magasnak ígérkezik. Építkezés közben derülhetett ki, hogy a
világban számos más magasabbra készülnek, úgyhogy állítólag a
Burj Dubai sem áll meg ezer méterig.
A másik érdekes projekt a
felülnézetben pálmafát formáló mesterséges korallzátony,
ami szabad szemmel is látszik a világűrből, Anettka nagy
örömére. Annak is örül majd, amikor megpillantja a 300
mesterséges szigetből álló világtérképet, ami szintén lakópark
és szállodarendszer lesz, sok-sok magántengerparttal.
Ezekből többnyire csak irtózatosan sok beton látszik,
egyelőre. A városban is rengeteg az építkezés, több a daru,
mint néhány éve Berliben. És ahol azonnal kapni bármilyen
Breitlinget,
Ferrarit
vagy Bentleyt,
a betonra várakozási idő van.
Néhány éve még nem tűntek ennyire elborultnak. Valamikor
2000 táján büszkén mutogatták a frissen átadott Jumeira Tower
Hotelt, amiben az volt a vitamin, hogy a tengerre épült, így a
tetején legális a kaszinózás, mert a tenger már nem arab
ország. Ma pedig valamelyik tengeri zsaluzásból hamarosan
Hydropolis Hotel, a világ első víz alatti szállodája
lesz, minden szobából kilátással a Perzsa-öbölbe.
A tesztút: Dubai Grand Hyatt Hotel,
homoksivatag, homoksivatag, kősivatag, hegyek, csak az nem
tudja, mennyire változatos tud lenni a sivatag, aki még nem látta
élőben. Turistáknak árulják is kis üvegtálakban a hét emirátus hétféle
színmű homokját, nehogy valaki azt higgye, a "homok" az egyféle
árnyalat. Meditatív hangulatot adnak a dűnék, a túlélési világbajnok
bokrok meg az amerikai stílusú, sárga záróvonalas, széles országút.
Késő délelőttre már 20 fok felett jár a hőmérséklet, ilyenkor a legjobb
a szárazon édeskés sivatagi levegő, kiváltképp egy kabrióban.
Kávészünet az ománi határ közelében, a Hatta Fort Hotelben,
lefényképezhetek egy szép zöld dubai rendőrautót (Nissan Pathfinder),
az újságírók a tetőnyitást tanulmányozzák, én pedig aggodalmasan
próbálok meghatározni egy szárnyas sivatagi életformát. Sárgás
cukormadár? Nem, az Dél-Amerikában él. Fehér has, hosszú, búbosbankás
csőr, hosszú halántékfolt. Hát nem tudom, az első jó megfejtő megkapja
a C70 sajtóajándékát, a Slazenger napszemüveget. Szerintem a futó- és
gázlómadarak fejezetben kell keresni, de az én könyveimben nem
találtam.
Madárszpotting
Mohó Hiéna különkiadásunk fődíját, a
Volvo C70 sajtóajándék Slazenger-szemüvegét ungibal nickű pályázónk
nyerte. Mint írja, "A kérdéses madár red whattled lapwing (Vanellus
indicus), magyar neve: bibircses bíbic. A mi bíbicünk közeli
rokona. ", emailje 10.19-kor érkezett. Gratulálunk!
Aztán eszembe jut, hogy
a rend kedvéért be kell ülnöm magam mögé a hátsó ülésre, hogy
leírhassam, ebben se férek el, de hát a nyitható merev tető már csak
ezzel jár. És beülök, és elférek. Hogy az ördögbe csinálták? Ennyivel
nagyobb nem lehet egy S40-es, mint a Peugeot 307-es?
Dzsebel-Szumaíni, al-Dzsuvaj, Mahdza, rejtélyes sivatagi
kisvárosok Ománban, hogy miből élnek itt az emberek? Aztán al-Ainban
elhagyjuk Ománt, és felkapaszkodunk az 1165 méter magas
Dzsebel-Hafetre, ahová szintén építettek egy grand hotelt. Meg persze
az emír is nyári lakot. És hurrá, a parkolóban egy magyar
turistacsoport kászálódik a buszba.
A tesztelés fináléja az
arab folklórest, ami nagyon hasonlít a magyarhoz, csak itt teve
a ló, és van hastánc meg vízipipa. Általában
Land Cruiserekkel és
Patrolokkal
szállítják a sivatagba a résztvevőket a megfelelő szakvállalkozók.
Impozáns konvojunk most természetesen
XC90-esekből
áll, amik szintén alkalmasak a dűnék közti bohóckodásra, de ezeknek is
alaposan leeresztik a kerekét.
Először egy völgykatlanban tesznek ki, welcome drink, még egy, én
már voltam desert safarin, úgyhogy tudom, a dűne mögött vár minket a
fiktív
beduin tábor szabad tűzön sült véres húsokkal, angol vécével,
folyó vízzel, vízipipával, zenekarral, szőnyegekkel. A horvátoknál már
nincs hely, úgyhogy a kedves ománi, katari és bahreini kollégákhoz
ülünk.
Kérdem őket, piacilag hová tartoznak, tehát merrefelé járnak
autóbemutatókra? Európa? Ázsia? Nem,
Arábia: Kuvait, Emirátusok, Szaúd-Arábia. Elég sok a luxusautó,
Golfot például ritkán kell tesztelniük, mert ez a minikategória feléjük
nem nagyon létezik. Azt is megtudom, hogy Szaúd-Arábiába nem csak
muszlimokat engednek be, meghívólevéllel gójok is mehetnek.
A bahreini srác is keresztény, mutatja a tetovált keresztet a bal
kezén, a vállán is van egy Szűz. Tizenötezren vannak bahreini
katolikusok, három templommal. Egyébként
mindhárman angolul írják az újságot. És tévéműsorról álmodoznak,
ami náluk nehéz ügy; mindenki csak műholdas műsorokat néz, csak
egyetlen helyi tévé van, amire a kutya se kíváncsi.
Közben
teveháton gyün a surprise, a hastáncosnő, akit már az elég
drinket magukba töltött kollégák lelkes hejehujával fogadnak, és akik
az elején fotózkodtak sólyommal, most a hastánccal is megpróbálkoznak.
Én csak két Heinekent fogyasztottam, mert másnap magyar idő szerint
3-kor kelünk, és nem akarok 7 órát másnaposan gubbasztani egy
oxigénhiányos repülőgépben. Úgyhogy megnézem a tevéket.
Sheilát, a vezértevét meg lehet simogatni. Érdekes, enyhén csípős
verejtékszaga van, és a pakisztáni hajcsár szerint kedveli a kólát.
Időm van, hozok neki egyet, ez érdekel. Nos, a teve úgy issza a dobozos
kólát, hogy mi felbontjuk, a szájához tartjuk, mintha bele akarnánk
önteni.
Erre a teve bekapja a dobozt, és úgy húzza le a kólát, mint a Tenkes
kapitánya a bort a fakupából. A végén kicsit harapdálja a dobozt,
hogy kijöjjön az utója, azt hinném, azt is lenyeli, de kiköpi. Utána
egy Sprite-ot is lehúzott. Nem böfögött, csak a szájából jött egy kis
hab.
Ittlétünk majdnem olyan értelmetlen volt, mint gombot varrni a
Szaharára. Az új C70-re évek óta éhezik a piac. Ráadásul az autó nem
vászon-, hanem nyitható keménytetős.
És még jó is. És pont nincs konkurense, mert a
Peugeot 307 CC
kisebb, feleannyiba kerül, és Peugeot. Az
Audi A4 meg a
Saab 93kabriók pedig puhatetősek, ami engem nem zavar, de a
piac most a nyitható keményet szereti.
Ennélfogva tehát bármiben lefogadom, hogy úgyis többet adnak el
Magyarországon, mint a tervezett évi 20 darab. Még reklámozni se kell,
elég elterjeszteni, hogy van. De részemről semmi gond, jövök máskor
is.
További cikkeink
