Monsieur Robert Peugeot áll egy ipari csarnokból kialakított, drámai megvilágítású terem közepén, a színpadon, mögötte lassan úszó galaxisfotók, és azt mondja: intense pleasure at all levels, azaz átütő élvezet minden szinten. M. Peugeot franciául beszél. Ezt egy francia tolmácslány duruzsolta a fülembe, drót nélkül. De ne szaladjunk ennyire előre.
Néhány órával korábban egy lépcsőn szaladok lefelé, és eszembe jut,
hogy
a tükör mellett hagytam az útlevelem. Egy pillanatra felrémlik,
hogy európai polgár vagyok, aztán eszembe jut, hogy 1778-ban
valószínűleg egy bostoni polgár is felszerelkezett, ha átugrott New
Yorkba. Rettenetes dugókat képzelek a reptéri útra, hogy aztán
szomorúan integessek a gépnek a kilátóteraszról. Ezt nem szeretném.
Sose voltam még Párizsban.
Néhány órával még korábban sajtófotókat nézegettem, és a kötelező
állatos hasonlaton törtem a fejem. Nézzük csak. Hatalmas, hosszú
szemek, köztük Mick Jagger és Goldie Hawn képzelt gyerekének fülig érő
vigyora. Haladunk tovább a tömzsi testen. A kerekek fölötti
domborulatok oldalról simává vannak lapítva, mintha rágót fújnánk az
ablaknak.
Ez csak bonszaicica lehet. Nem. Törpeharcsa. Egy vidám
törpeharcsa. Ami kitekergőzte magát a szákból, és most endorfinoktól
túladagolva úszik, teljes sebességgel.
Igazából mégis bonszaicica. Ráadásul a törpeharcsa
catfish angolul, macskahal. Nyomon vagyunk.
Bonszaicica
A
bonszaicica hírhedt
internetes lény, 2001 óta létezik. Leginkább hoaxokban
(hihetőnek tűnő, de hamis információ) járatlan állatvédő
ismerőseink által továbbított lánclevelekben találkozhatunk
vele. A felháborodott hangvételű üzenet egy weboldalról szól,
ahol üvegben felnevelt újszülött macskákat lehet vásárolni. Az
állat kizárólag kivezetett testnyílásain keresztül érintkezik a
külvilággal, és
macskává cseperedése folyamán csontváza az üveghez
idomul. Idővel teljesen kitölti a rendelkezésére álló
teret, felvéve annak vadon élő emlősállatoknál jóval
geometrikusabb formáját.
A valóságban mindez nehezen képzelhető el. A legnagyobb
problémát valószínűleg
az akadályoztatott vénás visszaáramlás okozta fekélyek
jelentenék, amik elfertőződve óhatatlanul az állat korai
pusztulásához vezetnének. Hasonló problémát jár körül David
Fincher
Hetedik című filmje, ahol a harmadik áldozat egy éven át
tartó ágyhoz bilincselése kizárólag folyamatos és masszív
megelőző antibiotikumos terápia mellett képzelhető el, és akkor
is csak nehezen.
Bár a bonszaicica tényleg
hoax (hacsak az ötlet
nem inspirált valakit a megvalósításra), hasonló praktikákat
állítólag végeznek embereken, természetesen a távoli Keleten.
De ennek már nézzenek utána önök, például a
Wikipédiában.
De vajon mit gondol erről Bálint Zsófia, a Peugeot Hungária
PR-igazgatója, aki pár perce a kezembe nyomott egy repjegyet és
elkísért a biznisz lounge-ba? Megkérdeztem tőle.
Kattintson ide (2,6 MB, DivX, vicc) a válaszért.
Ugye hogy nem egyszerű? Abban maradunk, hogy egyikünk sem látta még
élőben, de majd megnézzük és kitaláljuk.
A számítógép a pestihez hasonló sűrű ködöt prognosztizált Párizsba
is, úgyhogy egyelőre tejszínhab tetején vagyok cseresznye, ahogy nézek
ki az ablakon. Párizs!
Itt forgatta Claude Lelouch 1976-ban
C'était un rendez-vous című filmjét, az autóbuziság esszenciáját, amiben
állítólag a saját Ferrari 275 GTB-je motorházára szerelt egy kamerát,
és száguldott át vele a városon. A felhők alatt aztán
szupersportautóktól dübörgő metropolisz helyett lakótelepek és ipari
csarnokok vannak, de hát a külváros az mindenütt külváros.
Aztán már a Charles de Gaulle reptéren kifelé a busz elhúz egy
Concorde mellett, és összefacsarodik a szívem. Hogy a hatvanas évek
végén itt tartottunk, ma meg
egyáltalán nincs szuperszonikus utasszállító gép , és jó sokáig
nem is lesz. Na de majd a 207, hátha vannak még rendes mérnökök a
világon.
Kontrasztosan alulvilágított ipari csarnok folyosóján gyalogolok
végig, aztán egy elsuhanó, feketébe öltözött pincértől pezsgőt kapok,
aki még sötétebben néz rám, miután azzal köszönök neki, hogy
hi. Piros-fekete plakátok között a fekete és a fehér
Peugeot 20Cup tanulmányautók állnak a terem közepén.
Mindenhol nyers, csillogó szénszál és nagy fémkapcsolók.
Nehezen azonosítható alapanyagokból, a rokokó és a minimalizmus
látszólag lehetetlen ötvözetével megtervezett ételeket tesznek
mosolytalan pincérek az asztalra, és ekkor hirtelen két dolgot is
megértek. Az egyik, hogy
a francia ételek dizájnelemei egyértelműen felfedezhetők a francia
autókon, és hogy igenis még mindig van nemzeti karakter az
autógyártásban. A másik pedig a finom, de pengeéles nagyvállalati
manipuláció. Hamarosan észbontóan szép ételektől jóllakva, két pohár
francia bor után, tehát a tudatállapotok egyik legjobbjában fognak
nekem bemutatni egy terméket, amit kritikus szemmel kell majd néznem.
Szóval itt válnak el a medúzák a gerincesektől, a libamájkockák és az
előadóterem közötti néhány lépésben.
Monsieur Peugeot elhagyja a színpadot. Egyedül hagy egy pár perccel
azelőtt odagurult piros 207 GT-t.
Élőben sokkal szebb, mint a sajtófotókon. Egy bumfordi, vidám,
törpeharcsa-bonszaicica kiméra. Gérard Welter sétál fel mellé, a
Peugeot ősz, elegáns fődizájnere. Szépen beszél, inspirációról,
örömről. Amikor azt mondja, hogy
dynamism, az autó elkezd forogni. Welter mögött képek úsznak,
életérzés-fotók, miközben ő azt mondja,
hullámokról álmodtunk, tengerpartokról, homokdűnékről, Welter
és a fal képei is úsznak tovább, aztán eljut a végére:
Az a híres varázspor, ami nem más, mint az automobil-álom.
Kivár, tapsvihar. Kész. Hát lehet erre bármit is mondani? Megint 10
éves vagyok, és a benzinkútnál ülök a hátsó ülésen, epekedve szívom a
benzingőzt, és arra gondolok, álljon meg a sor a pénztárnál, és anya
sokáig maradjon ott.
Jól tudják ezek,
hogyan kell a szív húrjaival marionettezni, gondosan
ráncigálnak. Nem hagyom, nem én. Nézzük azt az autót közelről.
Életvidám, főleg a GT, a kerek ködlámpáival. Ami például nem látszik
rendesen a fotókon:
a hatalmas márkaarculat-szájból egy kicsit a nyelv is kilóg. Nem
nagyon, és csak lehajolva és oldalról látszik. De az eszelős vigyor
innen átalakul egy lebiggyesztett felső ajak alól játékosan kilógó
nyelvvé. A visszapillantó tükrök hatalmas csigaszemek. Nagy, nehéz
csigák szemei. Mondjuk egy
Strombus gigaséi lehetnének, bár az egy tengeri csiga, és nem
vagyok benne biztos, hogy van szeme (megnéztem: van, de nem
ekkora).
Érdektelen és száraz tények
Méretek:
- hossz: 4,03 méter
- szélesség: 1,72 méter
- magasság: 1,47 méter
- tengelytáv: 2,54 méter
- utastér hossza: 1,675 méter
- csomagtér: 270 liter (lehajtott ülésekkel 925
liter) - sofőrméret: min. 1,88 méter
Benzinmotorok
- 1,4 literes, 8 szelepes (75 lóerő)
- 1,4 literes, 16 szelepes (90 lóerő)
- 1,6 literes, 16 szelepes (110 lóerő)
HDi dízelmotorok
- 1,4 literes (70 lóerő)
- 1,6 literes, 16 szelepes (90 lóerő)
- 1,6 literes, 16 szelepes, az előzőnél több rövidítéssel
(110 bhp)
2006 végén lesz még két új motor, amit a BMW-vel közösen
fejlesztenek, egy 1,6 literes (115 lóerő), és ugyanez turbóval
(150 lóerő).
Nem volt elég ennyi tény? Rajtunk nem fog múlni,
itt van minden . Ha még ennél is többet szerene, játsszon a
Mohó Hiénával és
nyerje meg a hivatalos
médiakitet.
Beleülni is jó. A hat lábam és két hüvelykem (SI: 1,88 méter)
semmibe sem gabalyodott bele, elfoglaltam a kényelmes vezetőpozíciót,
és
nekiláttam az improvizált műanyagkopogtatási tesztnek. A puha,
minőséginek érződő műanyagok mély, tompa, barátságos hangon kopognak.
Az olcsó kemények élesen, surrogón. Az eredményeket a megkopogtatott
felületek nevére kattintva hallgathatja meg WAV-ban:
Kezdjük a szép hangokkal.
Aztán itt vannak a rondák.
De nem ők dominálnak. Jóleső,
a minőségérzet okozta apró mosollyal szállok ki. Később
megtudtam, hogy a felhasznált műanyagok a felszereltségi szinttől
függnek, én pedig elfelejtettem megnézni, hogy pont melyikben ültem.
Szóval ha kacérkodnak majd a 207-es megvásárlásával, ismételjék meg a
tesztet (egy perc az egész).
Aztán elindultam megkeresni a 207 projektmenedzserét,
hogy kíméletlen keresztkérdésekkel rontsam el a napját. Ez
ugyanis egy francia autó. Márpedig önök szerint, akik
Népítéleteket írtak nekünk, a francia
autókkal valami nem stimmel. Például a Citroën C3, amivel a Peugeot 207
technikailag is sokban megegyezik, benne volt az utolsó 5-ben a
Nagy Népítélet Eredményhirdetésen . És a Peugeot 307 is. Vajon tudnak erről itt
Párizsban? A projektmenedzsert végül nem találtam meg a tömegben, és
hirtelen 4 óra lett, és el kellett érni a buszt a reptérre.
Természetesen nagyvállalati összeesküvés van a dolog mögött. Valaki azt
mondta, hogy mintha a
Petit Trianon
kastély irányába látta volna elmenni, de nem mentem utána.
1920. június 4-én
Benárd Ágoston és
Drasche-Lázárd Alfréd hazánk részéről aláírták az I. világháborút
Magyarországgal lezáró
trianoni békeszerződést . Azonban nem a kicsi, hanem a Nagy-Trianon
(
Grand Trianon)
kastélyban írták alá, amely tényről a kastály halljában felállított kis
tábla is tanúskodik.
Molnár Tamás, Brüsszel
Egyébként, érdekes módon ez az autó
nem fogja leváltani a 206-ost, hanem mellette fog élni. Azt
egyelőre nem tudni, hogy milyen verziók lesznek, de gondolom ebből is
csinálnak majd kupé-kabriót, meg GTI-t, meg raliautót. Ha majd kijön
igaziból, és lesz ára is, menjenek el, és nézzék meg. Hátha addigra
gatyába rázzák a minőségellenőrzési osztályt és a márkakereskedéseket.
És lehet majd rá boldogan visszavigyorogni, nézze bár törpeharcsának
vagy bonszaicicának, vagy egyiknek sem.
Instant interjú Gérard Welterrel, a
Peugeot vezető dizájnerével
totalcar: Egyre több autógyártó építi fel
teljes palettáját egymáshoz nagyon hasonlító autókból,
beleértve a Peugeot-t. Nem gondolja, hogy az egységes
márkaidentitás az egyes modellek egyéniségének rovására
megy?
Gérard Welter: Nagyon fontosnak tartom, hogy
egy autógyártónak legyen identitása, ami megjelenik az összes
autójában. Mi például a 407-essel új irányba léptünk, erős
stílusjegyeket használunk, amik jellegzetesen kapcsolódnak a
Peugeot emblémához. Ilyenek a macskás első lámpák, a hűtőmaszk
vagy az orr. A 207-es is ezt a Peugeot-ságot képviseli, de
sokkal gömbölydedebben, sokkal pezsgőbben. A 207-es sziporkázó
személyiség, de változatlanul Peugeot.
tc: Chris Bangle, a BMW vezető tervezője
nemrég az építészetről, mint egyik fő múzsájáról beszélt. Frank
Gehry épületeinek hullámzó felületeire utalt, mint a BMW-nél
általa bevezetett
flame surfacing irány inspirálójára. Ön szerint autók
tervezésénél fontos figyelembe venni az építészetet?
GW: Természetesen minden fontos. De igazán az
számít, hogy hogyan látod a környező világot.
tc: Önre mi hat leginkább, amikor autót
tervez?
GW: Erre kétféleképpen is válaszolhatok. Az
egyik oldalon a megkötések állnak, a járművel szemben
támasztott praktikus és mérnöki követelmények, illetve az
aktuális jogi környezet. A másik oldalról pedig minden
inspirál, ami körbevesz. A Peugeot-nál ehhez még a logónk is
hozzájárul, a márkánk története. A társadalom fejlődési
irányait is figyelnünk kell, hogy milyen irányba megy a világ
amiben élünk. De a Peugeot-nál ma a legfontosabb inspiráció a
macskaság. A macskás viselkedés, a macskás küllem, egyszóval
minden, ami macska.
tc: Megcsinálják egyszer a 907-est? Vagy akár
egy hasonló V12-es granturizmót?
GW: Tudja, imádom a tizenkét hengeres
autókat.
tc: Akkor ketten vagyunk.
GW: De itt és most azzal kell leginkább
foglalkozunk, ami elhozott ide. A tömegmodellekhez értünk.
Ettől persze még megpróbálhatunk különféle új irányokat. Melyik
ma a legsikeresebb tömegmodelleket készítő vállalat? A Toyota.
És hozzájuk hasonlóan egyszer nekünk is lehet majd szinte
minden szegmensben jó és érdekes autónk.
tc: Ha már tizenkét henger, mit szól Walter
de'Silva
új Lamborghini Miurájához?
GW: Őszinte leszek: amikor 25 éves voltam,
vezethettem az akkori főnököm Miuráját. A mai napig lenyűgöz,
elképesztően formabontó autó volt, mindenhogyan rendkívül
modern. De újra megcsinálni ugyanazt? Különösebben nem izgat.
Akkor már inkább az eredetit kérem.
További cikkeink
