DIV.kepre1
{
background-image:
url('http://index.hu/cikkepek/totalcar/tesztek/volvoxc70or//.gdata/cikk/volvoxc70or_031.jpg');
background-repeat: no-repeat;
padding: 8px 4px;
color: white;
height: 450px;
}
DIV.kepre1 P
{
margin-top: 230px;
margin-left: 230px;
font-weight: bold;
width: 250px;
}
DIV.kepre2
{
background-image:
url('http://index.hu/cikkepek/totalcar/tesztek/volvoxc70or//.gdata/cikk/volvoxc70or_045.jpg');
background-repeat: no-repeat;
padding: 8px 4px;
color: white;
height: 300px;
}
DIV.kepre2 P
{
margin-top: 10px;
margin-left: 10px;
font-weight: bold;
width: 515px;
}
Sohasem tartottam szívdöglesztően izgalmasnak a Volvókat.
Már-már unalomig ismert, elegáns, mindenki által elfogadott formavilág,
nem merész és nem hivalkodó. Ideális megoldás bankároknak, ügyvédeknek,
diplomatáknak. Az Ocean Race kivitelű XC70-esben mégsem érezem magam
egyik társadalmi osztály képviselőjének sem. Van ebben a kocsiban
valami, ami folyamatosan arról győzköd, hogy tárgyalás helyett a közeli
tereppálya felé vegyem az irányt.
Van kartervédő, ami a motort teljes hosszában védi,
és képzeljék, nem műanyag, hanem alumíniumszerű valamiből van,
akár még tartós is lehet. A hangos koppanások rémisztőek terepezés
közben, de a kartervédő tényleg jól bírta a köveket (is).
Van még emelt hasmagasság, ami nem sokat lendít a kocsi
terepjáró képességein, ebből a szempontból az alap-XC70-es is meggyőző.
Tökéletesen elég, hogy a volán mögé ülve elhiggye az ember, tényleg
képes eljuttatni a családot a pilisi tanyára, tízedrangú
földutakon.
Könnyed városi terepjáróbelsőre számítottam, ez viszont luxusautó.
Kényelmes bőrülések, duál légkondi, xenon, tévé, navigáció,
tetőablak és tengernyi gomb. Szorongásomat egyedül a kézifék
mellett található fényesre csiszolt alumíniumkapaszkodó oldja, amit még
a legagresszívabb rángatásra sem sikerült kitépni helyéből, használta
is a terepes szakértő kolléga, amikor lépésben ereszkedtünk a 35 fokos
lejtőn. Nyugalom, csend, sterilitás, amit csak tovább növel az ülések
törtfehér bőrborítása (terepre ideális szín.)
Magam mögé beülve is kényelmesen terpeszkedtem, ami egy 190 centis,
amorf testformájú (hosszú láb, rövid kar, nagy fej) férfitól nagy szó.
Kulcs elfordít, és
beindul a mai autógyártás egyik legjobb dízelmotorja. Második
generációs, közös nyomócsöves technika, módosított turbinalapátok a
hibátlan áramlás érdekében, 2401 köbcenti, és ami talán a legfontosabb
egy ilyen autónál, négyszáz newtonméteres nyomaték.
A hangját tökéletesen elszigetelték az utastértől.
Gumi-, bitumen- és habszigetelés a motorháztetőn, az utastér és
motortér találkozásánál, a középkonzol mögött. Nem baj.
Az indulás sátáni vigyort csal arcomra. A nyomatékleadás nem
olyan lórugásszerű, mint a Volkswagen modelljeiben, viszont
egyenletesebb, és sokkal tovább tart, ráadásul lóerő dolgában is
jól állok. Jöhet hegy, völgy, autópálya, strand, víztározó,
atomhulladék-temető. Ezt az autót
agyatlanul lehet húzatni, és még hálás is érte.
Váltó? A tesztautóban hatfokozatú manuális, nem is tudok mást
elképzelni egy ilyen modellben.
Az egyes olyan rövid, hogy városban nem is érdemes használni,
terepen viszont maga a megváltás, mintha felező lenne a kocsiban.
Az ötödik és a hatodik ellenben olyan hosszú, hogy Hegyeshalomig érek,
mire felválthatok.
A vitorlás névrokon
A Volvo Ocean Race a világ talán legkeményebb föld körüli
vitorlásversenye. Olyan kemény, hogy nem is tartják meg, csak
minden negyedik évben. Maga a verseny fél évig tart, 2005
novemberétől 2006 júniusáig. Ez alatt 33 ezer tengeri mérföldet
hajóznak a csapatok. Az út folyamán átlagosan huszonöt csomóval
(46km/óra) haladnak a hajók. A győzelemhez fél év vízen töltött
időn, négy óceánon, öt kontinensen és tragédiákon át vezet az út.
Nem véletlen, hogy csak ritkán találkozhatunk kétszer ugyanazzal az
összetételű csapattal.
Nos, akkor lássuk, mit tud terepen. (Idézet a sajtóanyagból: "A nagy
szabad magasság és a karosszéria rövid túlnyúlásai révén az autó a
nehéz tereppel is megbirkózik.") Nem tudom, mit nevezünk nehéz
terepnek, de a pontosan 35 fokos lejtő végén már koccoltam az
anyaföldet, miközben a kocsi háromnegyede még a lejtőn állt.
A haladásért felelős Haldex-kuplungos rendszer meglepően jól
vizsgázott.
Sem a hinta, sem a döntött oldalfalazás nem fogott ki rajta, még
a mély és puha homokból is kikászálódtam valahogy. A Volvónál Instant
Traction névre hallgató hajtás lényege, hogy a hidraulika kerekenként
képes a nyomatékot módosítani, alaphelyzetben 95 százalék megy az első
tengelyre. Ezzel az értékkel gazdálkodik a rendszer oly módon, hogy
akár egyetlen kerékre is rászabadítja a teljes nyomatéktartomány ötven
százalékát.
A Haldexnek két hátránya van az okosok szerint; lassú, és működés
közben hangos.
Lemértem: a kipörgő kerekek leállításától az egyetlen tapadó
megmozdulásáig 0,3 másodperc telt el, második próbálkozásra 0,25,
harmadikra pedig nem volt lehetőség, mert addigra kijött az árokból.
Működés közbeni zajokat meg egyáltalán nem hallani.
A terepre szánt hosszú rugóutaknak (kereken húszcentis szabad
magasság) köszönhetően a rugózási komfort még városban is
nyugtatóan puha, gyermekaltatáshoz ideális megoldás fél óra
kocsikázás.
Sportos haladáshoz viszont rémálom az XC, igaz ugyan, hogy
az összkerékhajtás sokat tompít az alulkormányozottságon, viszont
még ő sem képes csillapítani a karosszéria imbolygását, ami engem
nagyon zavart.
Egy hét használat után mit mondhatnék?
Kalandvágyó milliomos családapáknak ideális választás. Igaz, ez
a vásárlóréteg nálunk nem túl népes, de az Ocean Race változatból is
csak négyezret készít a gyár.
között próbáltuk ki az Adventure Parkban. Hinta, vizesárok, siratófal,
bakhát, bucka: a részletes metódust
itt találja.








