DIV.kepre2 { background-image: url('http://index.hu/cikkepek/totalcar/tesztek/volvos60d5/.gdata/cikk/volvos60d5_049.jpg'); background-repeat: no-repeat; padding: 8px 4px; color: black; height: 352px; } DIV.kepre2 P { margin-top: 10px; font-weight: bold; }
A motorja miatt kértük - a formájáról nem sokat mondhatunk azután, hogy most már nemcsak az S80, de a legkisebb Volvo, az S40 is ugyanígy néz ki. Lopásvédelmi szempontból üdvös, hogy elég lepattintani a típusjelzést az autó hátuljáról, máris hülyén néz maga elé a tolvaj, és elátkozza a percet, amikor elfelejtett mérőszalagot hozni a rosszhiszemű eltulajdonításhoz, de a Volvónál sajnos erősen túllőttek a célon az egységes márkaarculattal.
A belseje azért meglepett, elégedett horkantásokat váltott ki belőlünk. A vörös-fekete bőrkárpit nem tartozik konkrét felszereltségi szinthez, mindenhez választható 940 000-ért (Inscription néven). A bőrkárpitot általában nem szeretem, de ez annyira brutális, hogy szinte kivételt is tennék a kedvéért. Vörös és fekete, ez már eleve jó, ráadásul ez a vörös szín olyan, hogy van benne jókora adag fekete, amitől erős veterán sportautós érzésünk lesz, ha benézünk. Alfás kollégánk természetesen rögtön lealfázta, ami a lelkesedés nagyon disztingvált formája, de az alfamentes közönség is el volt tőle ájulva.
Másrészt azonban a bőrbe ugye könnyű beleizzadni, ha napon állt az autó, könnyen átmegy fehér izzásba, télen abszolút nulla fokba, amin az ülésfűtés is csak akkor segít, amikor már épp elmúlt az első sokk. A fejtámla viszont állíthatóság nélkül is tökéletes, főleg hogy a vezetőébe építették a telefonkihangosító hangszóróját. Kényelmes az ülés, és van hozzá tekeréssel állítható gerinctámasz, de én két és fél órányi autózás után azért kikívánkoztam belőle.
A hátsó ülésről viszont percek alatt kikívánkozik bárki, aki magasabb az átlagnál - a hátsó helykínálatra jó memóriájú kollégaink Golf 4-es hasonlatokkal panaszkodtak. Se lábtér, se fejtér, utóbbi a dinamikusan lejtő tető miatt. Két átlagos méretű magyar elfér, két átlagos plusz középen egy átagnál kisebb már garancia a matrózlázadásra. Az S60 tehát kényelmes, nagy autó, de csak a maga módján.
Lelkesen kampányolunk a fémhatású műanyagok ellen és az igazi fémek mellett, de nem árt egy kicsit árnyalni a kérdést. Az S60 váltója mögötti rekesz például csinos műanyag redőnnyel záródik. Annak van egy fogantyúja, ami műanyag hatású fém. Na az égetett meg többször olyan aljasul, hogy majd' eldobtam a kormányt. A Honda Jazz fém váltógombja legalább becsületesen a tenyerünket támadja, ami jó munkásember esetén kérges védelmet élvez, alkarbőrön azonban még Carter Wong kungfu művész is sebezhető.
Ha már egyszer parázslik a beltér, legalább hatékony a klíma, még a pokolban is elég megtenni két saroknyit, már jön is a hideg. A sajtóanyagban nyilván órákig ragozzák az apró finomságokat, de olyasmi nincsen benne. Ez még vagy a huzatmentes klímák térhódítása előtt készült, vagy más a kategória, de melegben ez a bivaly, hidegen határozott légáramlat is öröm.
Az ergonómia az S60-ban továbbra is rendes, klasszikus volvós, jól áttekinthető, nagy gombokkal, a kapcsolások-billentések érzete mindenütt igazi etalon. A legszívesebben az ablakemelők kapcsolóit terjeszteném szélesebb körben: sok konkurens valóságos zongoraművészt igényel, hogy megfelelő érzékkel választva billentsen szakaszos és teljes húzás között.
Miniatűr gombok csak a telefon kihangosítójához vannak. A SIM kártyát könnyű berakni, de vezetés közben ezekkel a mütyürökkel hívást kezdeményezni ugyanolyan veszélyes, mint kézben tartott telefonnal. A részletekre azért inkább figyeltek, mint nem. Újra megkönnyeztük a csomagtartóba épített kallantyúval dönthető hátsó üléstámlát, meg azt is, hogy esőben nem folyik a víz a csomagtartóba, ha felnyitjuk a fedelet.
Civilek az újabb D5 dízelek elleni gyorsulás előtt vegyék figyelembe a típusjelzést: a 2,4D ugyanaz a blokk, illetve sok tekintetben ugyanaz a motor, amit korábban D5-nek hívtak, de mostantól a D5 185 lóerős. A korábbi, 163 lovas dízel a 2,4D, ami lehet 163, de akár 126 is. Azokkal érdemes próbálkozni. Jó, tudom, az új csak 22 lóval több, ezzel mégis kockázatos vagánykodni.
Az indítás a legkevésbé sem ígéretes; többünknél előfordult, hogy meg kellett ismételni, mert a kezdeti köszörülést nem követte alapjárat. Egyébként ugyanazok az új motor előnyei, amikkel a V70D5 léptetett a fanclubjába; vad, kellemesen gurgulázó hang és dízelektől szokatlanul tüzes jellem. Csak ez most minden jóból többet ad, kellemesebben gurgulázik és még tüzesebben hasít. És ha valami ennyire jól esik, az ember még képes, és elkéri a receptet.
Karotta például azt mondta, nem hiszi el, hogy ez száz lóval kevesebb, mint a frissen tuningolt Nissan 200 SX , aminek még fékpados papírja is van a teljesítményadatról. Végülis turbó mind a kettő.
Az új D5, illetve az egyetlen D5
A Volvo májusban mutatta be új dízelgenerációját, azonos hengerűrtartalommal, nagyobb teljesítménnyel és kisebb károsanyag-kibocsátással. Jörgen Svensson főszakács a bemutatón azt állította, az új D5-öt olyan élénknek érzi majd a vezető, mintha benzinmotorral volna dolga. Valójában nem érezni benzinesnek, illetve afféle senkiföldjének érezni, mert úgy megy, hogy álmélkodás közben eszünkbe se jut azon gondolkozni, mit is kell ebbe tankolni.
Az új D5 turbóját elektronikusan vezérlik, de a leghasznosabb, hogy új vízhűtéssel látták el, így a feltöltő kinyírásának leggyakoribb módja, a hajszolás utáni gyors leállítás megszűnt, mint veszélyforrás. És végre tankolásnál nem kell járatnunk még egy kicsit a motort, amit nem feltétlenül ért meg mindenki. Ezzel természetesen ugyanúgy vagyok, mint a gyártó által hidegen is hajszolhatónak deklarált új Opel motorokkal - azokat se pörgetem hidegen, ezt se állítom le nagyobb tempó után.
Elvégezték a tuningszakmában szokásos légúttágítást is: nagyobb szívócsövek és kipufogó-leömlők, enyhébb kanyarokkal. A vezérlő elektronika kapacitását növelték, ami kellett is a több érzékelő adatainak feldolgozásához. A kipufogógázt az égéstérbe visszavezető rendszert is hatékonyabb hűtéssel látták el.
Kézi váltóból ehhez a motorhoz csak hatgangos van, de nem is kéne más: ez jó. Rövid úton, pontosan, határozottan, szépen, magától. A fokozatok kiosztása is jó, az egyes kicsit hosszabb, mint a dízeleknél általában, hatodikban 120-nál 2200 körül pörög, 140-nél 2500, és valamivel 170 alatt lépi át a 3000-et. Ezért is lehet, hogy egész hihetetlen a csend. Miközben a motorhangot keressük, rájövünk, hogy 160-nál például nincsen szélzaj. Aztán lehet találgatni, hogy az a távoli kis mormogás a motor, vagy a futómű.
Utazósebességnek általában azt nevezem, ahol még érezhetően nem bizonytalan az autó, és gyorsulni is képes. Az S60D5 utazósebessége ilyeténképp 200 km/h is lehet. És még itt sincs komoly szélzaj. A csend élvezetéhez ki kell kapcsolni a hifit, ami elöltöltős hatcédés létére is könnyen kezelhető, és enyhe bödönhanggal bár, de vállalhatóan szól.
További érdekes vicc a motorral, hogy 5000-ig el lehet pörgetni. Nem kezd el fuldokolni, nem fogy el a szufla sem 4000-nél, sem 4500-nál, 5000-nél is legfeljebb azért kapcsolunk feljebb, mert bár húz, eszünkbe jut, mekkorával nagyobbat szól 2000-2500 táján.
Talán kicsi rá ez a felni, de csak így ránézésre; a futómű olyan jó, hogy nem érdemes peresítéssel tönkretenni a kényelmet. Ha valaki a szerpentin királya szeretne lenni, bármi mást előbb vesz, mint Volvót - az eladási adatok is azt bizonyítják, hogy a vásárlók szeretik az erős Volvót, de több eszük van annál, hogy feláldozzák a kényelmet.
Fölösleges is, ez így jó, ahogy van. Szépen kanyarodik, hirtelen fékezésnél nagyon szolidan úszkál csak az orra, egyébként meg csak megy a maga stabil, mackós módján. Illetve ezzel a motorral egyáltalán nem mackós - az Audi új V6-os dízele után most másodszor érzem, hogy tulajdonképpen tudnék együtt élni egy olajkályhával.
Olvasói ellenvélemény
Készséggel elhiszem, hogy fantasztikus autó az S60, pláne egy D5, de azért van egy komoly árnyoldala is a svédnek. Épp autóvásárlás előtt állok, és egyik jelöltem épp az S60 volt, de sajnos NEM FÉREK BELE! No jó, nem vagyok kis termetű (201 cm, 125 kg), de azért annyira extrém sem, hogy ne tudjak beülni egy felső közép kategóriás svéd (pedig a svéd manuszok nem arról híresek, hogy porbafingók) autóba ne férjek bele oly annyira , hogy fizikailag a vezetés kivitelezése is a lehetetlen kategóriát súrolja. Ez szerintem nonszensz, bár tudnék még olyan példákat mondani, ahol szintén hasonló a helyzet (pl. Alfa 156, pedig mennyire tetszik...:((. Minden gyártó fejlesztési igazgatója törpe?????
DP
További cikkeink



















