A Twike alumínium csővázra szerelt három kerék villanymotorral, akkuval, két üléssel és műanyaghéjjal. Svájcban találta ki egy Ralf Schnyder nevű fazon, 1996 óta gyártják. Jelenleg két kivitelben készül, az Easy lustáknak: ebben nincs pedál. Az Active azoké, akik nem szeretik a fejüket vakarni a lemerült elektromobil mellett az erdő közepén.
Július nyolcadikán hét Twike nevű fura, pedálos-villanymotoros kis műanyagbéka indult el Svájcból a Duna forrása felé, hogy onnan egészen a Fekete tengerig, a folyó torkolatáig guruljon. Mi tizenötödikén találkoztunk velük, a Stefánia úton.
A Twike Challenge pedig a túra neve, amivel pár mániákus évről évre megkísérli elmondani az embereknek, hogy haló, figyelem, van itt valami dolog, ami megmutatja, hogy létezik alternatív közlekedési mód is a kőolajtartalékokat felzabáló belsőégésű motorok mellett. Tizenhét nap alatt 2500 kilométert akarnak megtenni izomerővel és villannyal. Kempingekben alszanak és "tankolnak", beszélgetnek a helyiekkel és jól érzik magukat.
Idén ugyanaz a Francois Loeb vezeti a túrát, aki 1998-ban az első Twike Challenge-et is levezényelte. Az útvonal: Gelterkinden (Svájc) - Biel - Bern - Interlaken - Luzern - Koblenz - Donaueschingen (Németország) - Ulm - Passau - Linz (Austria) - Bécs - Pozsony (Szlovákia) - Szentendre (Magyarország) - Budapest - Vukovár (Horvátország) - Montenegró (Szerbia) - Novi Sad - Belgrád - Dubova (Románia) - Vidin (Bulgária) - Oltenita (Románia) - Cernavoda - Constanta.
A torokfájós Pendt(?) Werner(?)
A svájci követség a Stefánia út 107. alatt található, ennek kapuja elé gurult be pénteken dél körül a hét Twike. Szegény izzadt, csatakos cselendzserek kikászálódtak a kagylóhéjakból, a kegyetlen fotósok-riporterek pedig azonnal nekik estek. Akire én támadtam rá, ráadásul még torokfájással is küszködött. A nevét nem ezért nem tudom, hanem mert nem értettem. A diktafon tízszeri visszahallgatása után: Pendt Werner. Vagy nem. Elmondattam vele mindazt, amit később a Twike weboldalán is elolvastam, utólag is számos Entschuldigung az értelmetlen kínzásért!
Szárnypróbálgatások
Miután mindenki megtudta a twike-osoktól, amit akart, és elkészült a temérdek fotó a svájci zászlóktól és kabalaállatoktól ellepett járművekről, bevonultunk a követség épületébe. A svájci nagykövet németül üdvözölte honfitársait, beszédét szintén Twike-kal érkezett büszkeségünk, egy félig-meddig magyar srác fordította, kedvesen esetlen magyarsággal. Tudják, környezetkímélés, olajtartalékok megkímélése, tiszta Duna, amit ilyenkor mondani szokás. Aztán jött Herr Loeb, a Twike Challenge 2005 főszervezője.
Olcsón szállított Duna-víz a forrásból
A vidám szakállas úr egy palack forrásból merített Duna-vizet adott át a nagykövetnek, egyenesen Furtwangenből. Környezetkímélés, olajtartalékok, tiszta Duna, majd arról is hallhattunk, milyen jó, hogy főleg fiatalok utaznak vele, tehát a jövőt érdekli a jövő sorsa. Eztán jött a meglepi: a 2008-as Foci-Eb-t Ausztria és Svájc rendezi közösen, ennek örömére minden jelenlévő kapott egy még szinte meleg matricát egyenesen a nyomdából, illetve kaptunk egy-egy vadiúj kitűzőt. Képesek voltak ezzel fogni a helyet a Twike-ok szűk poggyászterében! Köszönjük.
A Duna forrása
Honnan is ered a Duna? Tízből tízen vágják rá a választ a kérdésre: a Fekete-erdőből. No de pontosabban? Ugye, síri csend. Utánanéztem. Két kis folyó, a Breg és a Brigach folyik össze Donaueschingennél, innen lesz a vízfolyás hivatalos neve Duna (illetve hát ott leginkább Donau). A két folyó közül a Brigach van közelebb a Fekete-tengerhez, így egyesek véleménye szerint (ők főként furtwangeni lakosok) az Európát átszelő, 2850 km hosszú folyam igazi forrása, ahol a víz kijön a földből, Eschingentől 30 kilométerre északnyugatra, Furtwangenben található, a Breg eredeténél. Innen hozták Loebék az üveg vizet a svájci nagykövetnek.
Egy olvasónk viszont eschingeni tapasztalatát osztotta meg velünk: "A Duna forrása "hivatalosan" Donaueschingenben van, ha úgy tetszik, a városka közepén, a kéttornyú templom tövében, a kastély turistabejárata előtt. Ezen a helyen megtalálhatók mindazon államok emléktáblái, amelyeken a Duna átfolyik. Ez egy - június 26-i állapot szerint - néhány liter/perc hozamú, szoborral díszített betonteknővel körülölelt forrás, aminek a vizét a föld alatt vezetik be a cikkben említett két folyócskából létrejövő vízfolyásba. Az valóban szokatlan, hogy a legkisebb résztvevő adja a nevét a közös képződménynek, de ennek is bizonyára megvan a maga oka."
Alpesi kürt, bézbólsapka, strandpapucs
Aztán ebéd és még egy kis meglepi. Bár az utazók sokat beszéltek arról, mennyi minden nem fér el a Twike-ban, valamelyikből mégis előkerült egy alpesi kürt. Az valami torokszorító volt, ahogy a fehér hegyekből érkezett négyméteres hangszer fölmorajlott a pesti villában, szandálos-bézbólsapkás megszólaltatója arcán igazi átszellemültség ült, a nagykövet pedig könnyes szemmel hazagondolt. Tényleg.
Na jó, nézzük a gépet! 2,65 méter hosszú, 1,2 méter széles és ugyanilyen magas. Tömege akkumulátorokkal együtt 246 kilogramm, ehhez jöhet még 204 kilónyi utas és csomag. Az alternatív közlekedők két kagylóülésben foglalhatnak helyet, a botkormány és a botfék a bal egyből kezelhető. Az alumínium csővázra épített termoplaszt héjon két felfelé nyíló ajtó található, a csomagtér az ülések előredöntésével, azaz csak belülről közelíthető meg. Méretéről nincs adat, látszatra olyan 200 liternek tűnik - de a pótkerék is itt lapul.
Repülőkabinos változat is van
A Twike energiafelhasználása 4-8 kWh száz kilométerenként. Ha átszámítanánk benzinre, fél liternyit jelentene. A gyártó számításai szerint száz kilométer egy eurójába kerül a Twike-tulajoknak. A nikkel-metál-hidrid akkumulátorokkal a jármű végsebessége 85 km/h, a Challenge 2005 résztvevői országúton tartósan jellemzően hatvan körül közlekednek. Majdnem azt mondtam, autóznak. De miért is ne mondhatnám? A Twike az EU-ban és Svájcban autónak minősül, rendszámát is személygépkocsiként kapja.
A Twike műszerfala
Az aszinkronmotor teljesítménye 3 kW, de átmenetileg 5 kW, azaz csaknem hét lóerő is nyerhető belőle. Állítólag a vezérlő számítógép átprogramozásával - valószínűleg az akku élettartamának rovására - még 20%-nyi teljesítménytöbblet is kituningolható a motorból. A virsligumik üzemi nyomása minimum 5 bar kell legyen. Elöl tárcsa, hátul két dobfék lassítja a járművet, természetesen regeneratív fékrendszer is lapul a kasztni alatt.
A két pedálgarnitúra mechanikusan hajtja a hátsó kerekeket, energiatermelésre nem használható. A Twike hatótávolsága 130 km, interjúalanyom szerint 150 km volt a csúcs, amit megtettek egy töltéssel - és sok pedálozással. Egy teljes feltöltés három órát igényel, sima 220 voltos csatlakozóról.
Minden watt jól jön
Érthető, hogy a fényszórót csak éjszaka használják, hiába kéne nálunk nappal is. Volt egy napelemekkel is felszerelt példány, de ez egyedi barkács, nem széria. Némely twike-osok szerint hülyeség, mert ahhoz képest, milyen kevés energiát ád, helyigényes és drága. Klíma természetesen nincs, de a büszke twike-osok szerint minek az egy kabrióba. A túra legkülöncebb Twike-ján, a 110 km/h-ra is alkalmas csúcsmodellen még ablak sincs, vezetője menet közben résnyire nyitva tartja az ajtót, így nem hal meg gutaütésben.
Új dizájn: szomorú villanyhal
A képeken az ügyes szemlélő két különböző Twike-arcot különböztethet meg. A kockalámpás a régi, a dupla kereklámpás az újabb, Twike ReDesign fantázianevű modell. 2006-ban jelenik meg a PowerTwike - melyet a gyártó épp a Challenge 2005 keretein belül mutat be a közönségnek.
Legnagyobb szívfájdalmamra nem vezethettem a Twike-ot, de utasként kipróbálhattam. A beszállás versenyautósan macerás. Csak a csővázra szabad lépni, kapaszkodni nem nagyon van miben. Az ülés kemény és nálam szilfidebb, egyszersmind rövidebb alkatra szabták, de azért nem volt vészesen kényelmetlen 181 centis, 92 kilós porhüvelyem számára.
Hívja a tenger
A hajtást a középső kis kar kapcsolja, elektronikusan vált előre- és hátramenet között, illetve ez oldja a pedál szabadonfutóját. Ha zárva maradna, tolatáskor automatikusan aktiválódik a fék. Rükverc tehát csak villannyal van, de láttunk olyat, hogy egy twike-os simán felemelte a gép elejét és megfordította a gépet egy kétméteres átmérőjű körön belül. Tessék utána csinálni, akár csak egy Kispolszkival!
A Stefánia út kora délutáni forgalmában csendesnek és mozgékonynak bizonyult a Twike. A plexihéjon keresztül nyomasztó látvány a fölénk magasodó trolikerék, de azért egy Twike egy biciklinél mindenképp biztonságosabb, biciklizni pedig szoktam a városban. Legalábbis ezzel nyugtattam magam. Mindenesetre vicces lehet, ahogy az autópályán negyventonnás kamionok előzgetik a negyedtonnás Twike-ot.
Kedves Olvasó: ha megkívánta a svájci villanytriciklit, hadd rontsam el az örömét. A Twike ára 13 ezer euró. Több mint 3,1 millió forint. És fordítsuk csak meg a dobozt: az ár az elemeket nem tartalmazza! Az akku kapacitásától függően további 4-8 ezer euróba kerül, azaz egy 130 km megtételére valóban képes Twike-ért több mint ötmillió forintot kell kifizetni. Értem én, hogy a Twike Londonban ingyen parkolhat és töltődhet, de szerintem még kicsit várni kell arra, hogy a kényelmetlen, törékeny és drága, ellenben nagyon környezetbarát és takarékos jármű bárminek is alternatívája legyen.
További cikkeink
