Képek alapján a Grandis
hatalmas kombinak tűnt, semmi többnek. Ha kicsit hosszabb lenne
a motortér, messziről biztosan összekeverném a Focus kombijával.
Mellélépve hökkentem meg: bizony bőven nagyobb; harminc centivel
hosszabb, hússzal magasabb. Bekukkantva még erősebb a kontraszt: két
fővel több utast szállíthatunk. Mondhatnám hetet, de a csinosság
oltárán a szélességet áldozták fel. Épp 4,5 centivel karcsúbb, mint a
citált Ford.
Belátták és önkritikát gyakoroltak, így a hétüléses konfiguráció
mellett hatosban is rendelhető a Grandis, mégpedig szintén három sorban
elhelyezve. Ilyenkor középre is két karosszék kerül, pont olyan,
amilyen máshol csak a sofőrnek és anyósának jár. Ettől szellősebbé
válik a hátsó pad körüli tér.
Térnek nevezem a máshol jórészt a kaloda kényelmét kínáló
pót-ülőalkalmatosság környezetét. Tehetem, mivel a második sor
ésszerű előrehúzásával két kevésbé nyúlánk (>=170 cm) felnőtt is
elfér. Előttük kettő nagyobb (>=185); a zsiráftermetűt (<=195)
pedig tegyük a jobb egybe, és a vezető legyen 180 magas. Így tizenegy
(ösztövér alkatúakból, 7 fővel akár 13) méternyi embert
szállíthatunk.
Ha mégse jön össze a jégkorongcsapathoz szükséges létszám,
taszítsuk hátra a sínen csúszkáló második üléseket, és tartsunk
nyújtógyakorlatot. Grandisban utazva itt a legkényelmesebb; sofőrös
limuzinhoz szokott, ebből fakadóan esetleg merev ízületekkel bíró
üzletfeleinket (kétkedésük dacára) tuszkoljuk be nyugodtan. Hívjuk fel
a figyelmüket a külön szabályozható hőmérsékletre és
légbefúvás-erősségre, és ha még mindig okvetetlenkednek, nyomjuk
kezükbe a fedélzeti információs rendszer távirányítóját, hadd foglalják
el magukat. Ha rövidlátók, az sem baj: középre lehajtható képernyőt
rendelhetünk a mulattatásukra.
Előnyös viszont, ha kissé nagyothallók. Legalábbis a most
próbált dízelmotoros járműben. Remélem, az egységesen felhorkanó
szaksajtónak van annyi befolyása, hogy tömnek még pár kiló afrikot a
motortér és a fülke közé. Ami a finom járású, diszkrét hangú 2,4-es
benzinesnek bőven elég, ennek a harsány gázolajosnak alig állja
útját.
Képtelenség, mondhatja a korszerű, közös nyomócsöves blokkokhoz
szokott olvasó. Igen ám, de ez nem azon az elven működik. Ez egy pompás
PD TDI. Igen, a VW motort árul az autóspiacon, és a japán gyár lecsap
az
akciós lehetőségre. Ha volt valaki, aki a szerződés 2003.
szeptember 10-i aláírása után még a DaimlerChrysler és a Mitsubishi
együttműködésének létjogosultságát bizonygatta, azt nem alkalmaznám
gazdasági tanácsadónak.
Létszükséglet
Európában nagy egyterűt dízelmotor nélkül eladni szinte
lehetetlen. A gázolajosok aránya kontinensünkön üti a 83
százalékot. Itáliában egyenesen 99 a százból - azt az egyet a
könnyelmű importőr bemutató céljára hozta be, de a kutya nem
bolygatja. Az indok egyértelmű: tesztautónk a nyúzópróbán sem
fogyasztott többet 9 liternél száz kilométerre; benzinessel ilyen
körülmények között biztosan lenyelettünk volna tizennégyet.
A vadiúj, egyféle benzinmotorral kapható Grandisból 7600
darab fogyott a forgalmazás első 12 hónapjában. A dízel október
környékén érkezik, és a jövő évben 15 ezret szeretnének
értékesíteni. Józan megfontolást tükröz a terv; még nagyobbat
álmodhatnának, ha automata váltóval is kapható volna. De nem lesz,
sajnos.
A kétliteres, szivattyúfúvókás dízelmotor tulajdonképpen passzol a
Grandisba. 136 lóerő, 310 Nm nyomaték - nem aszfaltszaggató értékek, de
maga a kategória sem igényli.
Van hozzá egy hibátlan hatsebességes kézi váltó, japán
beszállítótól. Ha szaporán kapcsolgatjuk, állítólag 10,8 másodperc
alatt százon vagyunk. Az ígért végsebesség 195 km/h; Frankfurt
környékén zsúfoltabb annál az autópálya, hogy meggyőződhessünk róla.
Százhetvennel mindenesetre könnyen suhan, 3500 körüli fordulaton.
De zajos. Itt
már, száz alatt
még. Kisebb fordulaton csörög, nagy sebességnél pedig
dübörög. Indulásnál egészen ijesztő: többször pillogtam rémülten
oldalra, hogy honnan közelít egy Transit? Sehonnan, a motortérből jön a
Ford traktorhangú (és karakterisztikájú) 2,5-ös szívódízelének zaja.
Egyszerűen döbbenet. Ha már ilyen (ezért pironkodjanak a németek),
legalább fojtanák üveggyapotba. 100-150 közötti tempónál elfogadható,
de mégse az alsó középkategória szintjét fogadjuk el nála
etalonként.
Mert ennél magasabbra igyekszik a Grandisszal a Mitsubishi.
Kellemes dizájnelemek oldják a másoknál megszokott unalmat.
Kedvencem az A-oszlopba illesztett háromszög alakú ablak, abszolút
felesleges, annál viccesebb párátlanító nyílással. A lámpák nem a
formabontás kiválóságaitól jönnek, de nagyon jól illeszkednek a
sportosnak szánt imázshoz.
Sok rosszat mondtak az ilyen autók pingpongasztalnyi
műszerfaláról; én szeretem. Mindenhol ellopják a szemünk elől a
magabiztosságot adó hatalmas motortetőt - így kárpótolnak érte.
Jóllehet a műanyagok itt sem jobbak a savanyú káposzta érleléséhez
használt hordókénál, más kifogásolnivalót belül nehezen találnánk.
Kényelmes ülések, kellemes kárpitok, praktikum és ergonómia,
bőséges biztonsági és kényelmi arzenál. Még szemetes/hamutartó is van,
rögtön kettő (!). Egy hatalmas a középkonzol alatt és egy hordozható
kukácska. Említésre sem méltó, vélhetnénk, de az utóbb próbált négy
autóból háromban semmilyen sem volt, a negyedikben pedig jelképes. Hadd
kallódjanak a papírgalacsinba göngyölt rágógumik, mócsingos
papírzsebkendők, lejárt parkolócédulák - mármint máshol. A
kesztyűtartót a mai tendenciák között hodálynak kell szólítani, az
oldalzsebeket pedig Mariana-ároknak. Hogy még a világatlasznak is jut
hely a műszerfal tetején lévő fedeles rekeszben, csak hálásan zokogva
tudom említeni.
Bezzeg
rideg számonkéréssel tartozunk a csomagtartó kicsinységéért.
Legalább 20 centi hiányzik az autó hosszából, hogy az egy hetes
balatoni nyaralásunkra ezzel induljunk. Heten vagyunk éppen, köztük
három gyerek, tehát elférnénk, de hogy a két kisebb bőröndnyi hely nem
lenne elég, az bizonyos. Két égetnivaló kölköt bízzunk a postára vagy a
váltás ruhát? Öt személy esetén viszont óriási űrtartalmat nyerhetünk.
A hátsó székek a padlóba hajtogathatók (egyesével is), ha még ez sem
lenne elég, a második sor felbillenthető.
Vezetni jó: 17 mázsa tapasztja az úthoz, és bár keskeny, de
futóműve remek, 215/55 R 17-es kerekkel már-már sportosan irányítható.
Nem billeg, nem sodródik - ha ezt várjuk, nem okoz csalódást. Receptje:
lecsalni a magasságból, toldani a hosszúsághoz, ezért jóval alacsonyabb
a súlypontja, mint kategóriatársainak. Van benne sokféle támasz a
minden bokorban ugrásra kész jávorszarvast sejtőknek - lehet, hogy
esőben-hóban (erős provokációra) beavatkozott volna a
stabilitáskontroll meg a fékasszisztens. De mi száraz úton fogtuk
vallatóra. Sikertelenül, hallgatott, mint a sír.
Tágas egyterű, a drabálisságot nélkülöző megjelenéssel.
Kisebbnek látszik valódi méreténél, miközben a térkínálat hasonló a
buszszerű konkurenciához. Ha itthon kap egy kecsegtető, nyolcmillió
alatti induló árat, biztosan szépen fogy majd.
További cikkeink
