Nem kedveltem a régebbi
S40-est. Dacosan távol
tartottam magamtól, és úgy tekintettem rá,
mint rigómama a kakukkfiókára. Miénk a gyerek, vagy csak
családtagnak adja ki magát? Aztán megláttam az új változatot, és
azonnal beleszerettem. Kit érdekel a rokonság, ha ilyen szép?!
A harmonikus formaterv - nagy örömömre - továbbra is
megtartotta a Volvókra jellemző vállat. A külső tükörbe nézve
lelki szemeim előtt azonnal a kétszázas széria ajtajának profilja
jelent meg, és örömteli pátosszal gondoltam vissza életem első nyugati
autójára, a Volvo 244-esre. Ezzel aztán ki is fújt, ez volt az összes
Volvós jegy. De amióta láttam piros kombi Jaguárt, nem csodálkozom
semmin. Vége az autós sztereotípiáknak, ma már csak az embléma alapján
állapíthatjuk meg a márkát, vagy már úgy sem.
A kombi külső a vállvonalat folytatva
nem kényeztet túl nagy hátsó ajtóval, cserébe viszont a
legsportosabb formát hozza. Hátulról nézve szinte terpeszkedik az
autó és elsőre nem is tűnik fel, milyen kellemetlenül kicsi. A V50
csomagtere 417 liter. Ez alig 93 literrel kisebb, mint a
Dacia Logan
csomagtartója. Persze, lehajtott ülésekkel plafonig pakolva 1307 is
lehet, de a szűkös hátsó ajtó határt szab a pakolásnak.
A V50 szűkös hátulja akkor látványos, ha egy közel azonos méretű kombi
- mondjuk egy
Accord Tourer mellé
állunk.
Először azt hittem, a V50 sokkal kisebb, mint az Accord. Részben
így is van, 24 centi a difi hosszban, 8 tengelytávban. Furcsamód
ellenben a Volvo papíron 10 mm-rel szélesebb, hátulról mégis az Accord
látszik terebélyesebbnek.
A kevés hely belül talán még jobban érezhető. A hátsó traktus
csak ázsiai szemmel háromszemélyes. Elöl először megriadtam, mert a
dizájnos középkonzol nagy elszántsággal nyomta a lábam, de hosszas
kísérletezés után a szék és a volán összehangolásával megszűnt a
kényelmetlenség. Érdemes kikísérletezni a pózt, mert ezután már nem
lehet panasz semmire.
Szokták emlegetni, hogy az autógyárak manapság milyen nagy hangsúlyt
fektetnek az ergonómiára. A V50 esetében tapasztaltam meg ezt a
leglátványosabban. Minden kezelőszerv a helyén, logikusan, kényelmesen
használható,
és amit nagyon fontosnak tartok, kellemes tapintásúak. Ez az
utóbbi tulajdonság fontosabb mint gondolnánk, az ilyen apróságok
növelik kényelemérzetünket. A V50-ben a formai letisztultság (szép szó,
az életérzéssel egy szinten akár mehetne tiltólistára is), szóval a
forma egyszerűségét jó minőségű, különböző textúrájú anyagok
variálásával kompenzálták. Jó példa erre a tesztautónk széke: két színű
és legalább ötféle anyagból varrták.
Ha már a formatervnél tartunk, sajnos pár dolgot fel kellett áldozni a
szépség oltárán.
A V50-ben gyakorlatilag nincs rakodóhely, illetve van néhány
rekesz, ami a gyakorlatban csak prezentációs célokat szolgál. Az
ajtózseb (?) kettő darab CD-tok bizonytalan elhelyezésére alkalmas úgy,
hogy folyamatos rettegésben voltam, vajon mikor és hol fog kifordulni a
tartalma. A kesztyűtartó, először riasztóan kicsinek hatott, de aztán
tapasztalati úton rájöttem, hogy hosszában egy A4-es formátumú valami
elfér.
Nem újdonság, de érdekes, hogy
az alapfelszereltséghez nem jár hamutartó. Extrában kérhető felár
nélkül. A tesztautóban ezért szivargyújtó sem volt, csak egy 12 V
feliratú dugó. A pohártartó kivehető gumi betétet kapott, hogy jobban
megtartsa a kisebb poharat is, de a gyakorlatban inkább csak kényszerű
telefontartóként funkcionált.
A középkonzol
formatervezési műremek . Hallottam már más véleményt is, de erről nem nyitok
vitát senkivel, műremek és kész. A használhatósága már kérdéses, de az
meg nem számít. A kollégám hisztérikusan kitört, hogy egy mozdulattal
akár négy gombot is képes megnyomni, de ez is csak azt bizonyította,
milyen érzéketlen tuskó, és büntetésből hátraültettük.
Mármár csodaként üdvözöltem
az információs forradalom legújabb vívmányát, a magyarul kommunikáló
rendszert. Csak dicsérni tudom a Volvót, hogy az elsők között
biztosította. Lehet, hogy tud ilyet más is, de én még nem láttam
semmiben. Csak az ellenpéldára emlékszem erősen: az
A-merci szánalmas
vegyes német-angol rendszerére.
Nagy talány, hogy ha kötelező a biztonsági öv, manapság hogy kerülhet
forgalomba olyan autó, aminek a térdnél van az indítókulcsa. A térd
nagyon kényes dolog, és ha sérül, soha nem gyógyul meg teljesen.
Gondolom, ezt is figyelembe vették a Volvo belsőépítészei, és a kulcsot
följebb, a műszerfalra helyezték. Régebben volt közvetlen mechanikus
kapcsolat a kormányzár és az indítókulcs között, de ma már mindent
elektronika végez, így gyakorlatilag mindegy, honnan megy az indítás.
A kulcs is inkább logikai játékhoz hasonlít, mint indítóvezérlő
alkalmatosságra. 210 ezer forintért kulcs nélküli indítás is
rendelhető.
A V50 a legmodernebb biztonsági felszerelésekkel készül. Az IDIS
(intelligens vezetőtájékoztató rendszer) a kezelőszervek használatából
megállapítja, hogy mennyire elfoglalt a sofőr. Ha nagyon,
a kevésbé fontos információkat későbbre tartogatja. Akár a
telefon csörgését is kikapcsolja. A memóriájában tárolt információkat a
bal oldali bajuszkapcsolón lévő READ gomb megnyomásával olvashatjuk. A
hátsó üléspárnát a nagyobb, 15-35 kg-os gyerekek részére egy
mozdulattal emelt ülésé alakíthatjuk, így a felnőttekre tervezett
biztonsági öv tökéletesen fogja a gyereket is. A biztonsági övek
becsatolására mind az öt utas esetében figyelmeztet az autó, ennek
következtében a hátsó ülésre dobott táskámat is be szerette volna velem
csatoltatni.
Nem kevés pénzünkért első, oldal és függönylégzsákokat és a
ráfutásos balesetek biztonságos átvészelésére fejlesztett WHIPS
rendszert is kapunk. A karosszéria ki tudja, milyen merevítésekkel és
SIPS oldalütközés-védelemmel készült. A menetstabilizáló gombja a váltó
elé került, a 12 V-os csatlakozó mellé. Nem a legjobb helyen van,
ugyanis akár véletlenül is kikapcsolhatjuk, és akkor váratlan
meglepetésben részesülhetünk.
Nem titok, hogy a V50 és az S40 is a
Ford Focus-szal
azonos padlólemezen nyugszik és ugyanazt a futóművet kapták. Ez
kivételesen egyáltalán nem baj, mert aki már egyszer vezetett Focust,
tudja, hogy a kategóriája egyik legjobb futóművét próbálta. A
forgalmazók állítása szerint se szeri, se száma a különbségeknek.
Mondhatnak akármit, szerintem nem kell szégyellni az
azonosságot, a V50-nek nagyon jó a futóműve (elöl MacPherson, hátul
több lengőkaros felfüggesztés). A Volvóval egy időben az új Focus is
nálunk járt. Vezettem ezt is, azt is felváltva és a hasonlóság ellenére
a két kocsi teljesen különbözik. A Volvónak sokkal lágyabb volt a
csillapítása, míg a Focus feszesebb sportosabb volt. A két autó motorja
is megegyezett, mégis - talán a tömegük miatt - a Focust
dinamikusabbnak éreztem.
A Ford és a PSA közös fejlesztésű kétezres, 136 lóerős turbódízel
motorjával kaptuk a V50-et. A 340 Nm nyomatékú motor tökéletesen
illik a kocsihoz. Kapható 100 lóerős 1,6-os benzinessel is, ami
Momentum felszereltség esetén 1,1 millióval olcsóbb, de ha spórolni
akarunk, akkor ne ezen. A kétezres turbó alacsony fordulatszám
tartományról is szépen húz, a 180 km/h utazósebességet könnyedén
tartja. Tesztünk alatt az átlagfogyasztás 6,4 l volt, amire szintén nem
lehet panasz. Egyetlen baja, hogy üvölt, mint a veszedelem. Ezt sajnos
az utastérben is szépen hallani, ami egy ilyen drága autótól nem
elnézhető. Szépen is meg lehet volna oldani, jó példa erre a
Saab 9-3 Fiat motoros dízele , aminek belül alig hallani a hangját.
Akármilyen szűkös, a V50 erénye mégis a kombiság. A hátsó
térelválasztási rendszer tökéletesen átgondolt, az egyszerűen
mozgatható csomagtérroló mögött gumis bélésű felhajtható tetős
tárolórekeszt, - talán esernyőtartót - találtam. A szériában kapható,
függőlegesen kihúzható térelválasztó hálót minden kombiban kötelezővé
tenném. A zseniális, padlóból felhajtható válaszfallal pedig külön
pontot érdemel, a kisebb rakoncátlan cekkereket egy mozdulattal
egyszerűen hozzágumizhatjuk. A csomagtér padlója alatt csak mankókerék
van.
A tesztelt V50 Momentum felszereltségű volt, aminek jelenlegi ára 8
110 000 forint. Mindent összevetve nagyjából elégedett voltam a
V50-nel.
Az elégedettséget csak azzal fokozhatnánk, ha olcsóbb lenne, és
ha nem Volvo lenne, hanem mondjuk Ford. Lehet, hogy túl radikális
vagyok, de szerintem egy Volvo legyen nagy és disznó.
| Értékelés: Igazán szép autó jó futóművel, jó motorral, de a méreteihez képest nagyon sok pénzért. - 3,5 |
 |
|
|
 |
 |
További cikkeink
