Az első Focust a hátsó lámpák magasra emelése miatt megjelenésekor még bátran lepuntóztuk, azóta ez a megoldás már elfogadottá vált, és több autón is megjelent. Ugyan ki emlékszik már az elsőre, és főleg ki fog a Focus átdolgozott formatervének utcára kerülése után, amelyen minden idők legszebb Ford farát alkották meg. (Most persze Európára gondoltam.)

hirdetés

Most nemcsak továbbgondolták a
New Edge dizájnt, hanem
jelentősen meg is változtatták a méretekkel együtt. Persze minden ilyen
húzásnak az a célja, hogy az autóban ülő kényelmesebben helyezkedjen
el, jobban érezze magát utazás közben, de
az ilyen két és fél centivel növelt tengelytávú, négy centivel
szélesebb nyomtávú módosításoknak ehhez semmi köze. Ezt az ember
észre sem veszi, ha beül. Inkább arról van szó, hogy most ilyen
padlólemezt használtak, mert ezt tervezték úgy, hogy a nagyobb
testvérnek is megfeleljen.

Aztán ha már nagyobb a padló, nagyobb lesz az egész autó, és ilyenkor
a tervező keze is jobban siklik a felületeken. A legújabb Focusnál
ráadásul siklás közben sikerült megtartani az eredeti formákat, és
olyan irányba tolni az arányokat, mellyel a korábbihoz hasonlító, de
sokkal tetszetősebb végeredmény születetett. Bár az elején még nem
akkora erővel hasít belénk a szépség gondolata, és
még a középső résznél sem ugrik be Mona Lisa, de a hátsónál már
mindenki egyértelműen elidőzik.

Igen, a far az, ami elviszi az egész autót. Jó, persze oldalról
nézve sokaknak a sportos szó jut eszébe, de vegyük észre, ez is a far
miatt van. Az kanyarodik le olyan markánsan, hogy még az ötajtós is
kupénak hat. És nemcsak a lehúzott tetővonal kelti az érzést, hanem a
keskenyke lámpák - természetesen fönt -, és az a brutális szög amiben
befordul a hátfalba, ami teljesen normálisan függőleges. Hol van a
Renault kalapdoboza
ehhez képest? Nem azt volt merészség megalkotni, de még csak nem is az
első
Multiplát, mert
azok annyira kilógnak a sorból, hogy valamilyen érzést mindenképp
kiváltanak. Ez a merészség, ez a Focus, mert ez nem annyira konkrétan
ordítja, hogy itt az alsó középkategóriában is meg lehet etetni a
vásárlókkal bármit, hanem szép csendben, csak félrehúzódva karakteres.
És biztos vagyok benne, hogy ilyen lesz néhány év múlva is.

Ugyanez igaz nagyjából a belsőre is, bár ott nagyságrendekkel könnyebb
dolga volt a tervezőknek.
Az előző műszerfal valljuk be, újszerű volt - újszerűen ronda -,
és sokkal nyugodtabb szívvel mondjuk úgy az új Focusra, hogy szép autó,
hogy tudjuk, a belseje már nem olyan újszerű, mint eddig volt. Másképp
újszerű. A műszerezés hagyományos, a felhasznált anyagok sem annyira
különlegesek, a mostani újszerűség inkább abban mutatkozik, hogy nem
sikerült pontosan kiszámítani az öntőforma méreteit, így becsukott
ajtónál jelentős méretű szakadék tátong az ajtókárpit és a műszerfal
széle között. Mindkét oldalon.

A nemzetközi sajtóbemutatón még érintőképernyős csilli-villi
navigációs HI-FI volt a középkonzol dísze, nekem ebbe a Ghia
felszereltségbe már csak a C-Maxban már megismert Sony berendezés
jutott, ami akkora, hogy simán elmenne szobai mini HI-FI toronynak is.
Mondjuk a C-Max nagyobb műszerfalában nem tűnt ennyire nagynak, de most
azt is észrevettem, hogy
akár egy
régi Saab-ba is
át lehetne rakni, mivel azokban vannak olyan távol egymástól a
kapcsolók, hogy a hideg északi napokon kesztyűben is simán hozzájuk
lehet férni. És még csak nem is illenek a kerek gombok a többi
szögletes közé.

De minden fikázás ellenére rendben van az autó minden porcikája. Észre
kellett vennem, hogy a Focus előnyére változott, mert
megtartott minden jó tulajdonságot, a rosszakat pedig
kijavították. Az eddigi 1.8-as TDCi helyett most már rendelhető a
kétliteres TDCi is, bár csak a Ghia felszereltséghez. Ennek a
kétezresnek nemcsak a teljesítménye, meg a nyomatéka nagyobb egy
hangyányival, hanem az egész karakterisztikája nagyobb nyugalmat
sugároz.

Nem mondom, hogy alacsony fordulatról húz, mert azt tudta a kisebbik
is. Azt se mondom, hogy jobban húz, mert bár igen, de mégse ez a
számottevő különbség.
Elsősorban a hangját említeném, mert az is nagyobb. Már a
beindításkor hallható, hogy ott a motor elöl, elinduláskor aztán
egyértelművé válik, hogy az cipeli a kasztnit. De a hangossága mellett
mindenképpen megemlítendő, hogy a normál városi közlekedésben elért
zajszint nem emelkedik tovább autópályán sem. Tehát ugyanolyan hangos
ötvennél, mint 160-nál. Persze ott azért van már némi szélzaj is -
hiába az előbbre tolt aljú szélvédő.

És ezzel végére is értem a rugdosódásnak. Mert mindössze ennyi, amit
fel tudok hozni a 2.0 TDCi ellen. Iszonyatosan kellemesen hajtja meg az
új Focust,
80 km/h-nál tökmindegy, hármasban vagy négyesben vagyunk,
retteneteset tol. A hármas egyébként elhúzható 120-ig, de akkor már
kis lámpa figyelmeztet, hogy ideje váltani. Tiszta Forma 1. Ahogy
említettem, a motorzaj hangereje állandósul, könnyen megszokható, és
egyáltalán nem zavart már a második naptól. Persze, hisz olyan dolgok
feledtették, mint ez a motor, na meg kellemes váltó. Semmi akadozás,
simán kapcsolható mind a hat fokozat. Sőt, az ugyanezzel a motorral
szerelt Volvo V50-hez képest - ami egy időben volt nálunk teszten a
Focussal - még a hátrameneti fokozat is simán megtalálható. És akkor
még nem is beszéltem a futóműről.

Az volt az előző Focusnak is a legjobb része, és most sem rontották
el. Raktak bele ugyan mindenféle gumikat, amik az utastérbe jutó zajt
hivatottak csillapítani, de mivel ez nem nagyon sikerült nekik,
legalább kárt sem tesznek a futóműben.
Folyamatosan vigyorognom kellett a Focusban, és ezzel még nem is
mondtam sokat. Direkt gyorsabban mentem a megszokottnál az ismerős
kanyarokban, mert annyira kellemes érzés, hogy tudtam, befordul, és
nemcsak befordul, de oda fordul, ahova kormányozom. Kevés autó tudja
ezt. Csak azt hisszük, mi irányítjuk őket, pedig az út irányítja. De
nem a Focust. Azt a sofőrje, aki az indulás első pillanatában megérzi,
mivel van dolga, vissza is él a helyzettel.

Értékelés: A szerző 3,5 csillagot ítélt a Focusnak - a szerkesztőség azonban ezt egyhangú döntéssel felülbírálta; a Focus kinyilatkoztatásunk szerint 4,5 csillagra jó.