Rémálmom volt a minap. Habzó szájú, veszett, vérszomjas autógyári píárosok üldöztek kiegyenesített-kifent sajtóanyagokkal. Lélekszakadva rohantam a sötét parkolóban a menekülőautóm, az új Skoda Octavia felé. Vesztemre a placc tele volt korábbi Octaviákkal és Superbekkel. Rémülten néztem körül, reszketve rángattam a kilincseket, verejtékezve ugráltam autótól autóig. Mind ugyanolyan volt. Odavesztem, felfaltak.
Thomas Inglenath, a Skoda dizájnfőnöke a világ legkényelmetlenebb
munkaruháját viseli:
hátrakötött kézzel, kényszerzubbonyban viszi dolgozni reggelente a
hivatali autó. Amikor az új Octaviát rajzolta, naponta hét percre
eloldozták a kezeit, és húzhatott három vonalat. Így munkálkodhatott
kerek másfél napig, és kész is lett a szép új Skoda.
Részben a gondviselés csodája, de tényleg jól néz ki az új Octavia,
pedig
objektíve semmi se történt a külsejével - szerencsére eredetileg
is ízléses autó volt. Elölről-hátulról-oldalról ugyanolyan, néhány
máshova húzott éllel a motorházfedél táján, nagyobbacska lámpákkal.
Persze még nagyobbnak látszik, de ez nem illúzió. Mivel ezúttal
az ötös Golf alapjaira épül, eleve 66 milliméterrel nagyobb a
tengelytáv. Ennyivel nagyobb helyre ülhetünk be, így a kategória
legnagyobbnak látszó autója már nem kényszeríti a hátul ülőket kínos
gubbasztásra.
Az Octavia elöl eddig is nagyon tágas volt, most is az. Leengedett
üléssel mintha a navaronei erőd mellvédje mögött kuksolna az ember,
temérdek páncél közt aprón és elveszetten. Csak persze puhább
környezetben.
Az előd-Octavia belseje kicsit sprőd és rideg, ez viszont abszolút
telitalálat. Csalás, hogy a tesztautónk a legjobb felszereltségi
szinthez tartozott, de itt még gonoszabbul lehetne kritizálni, ha volna
mit.
Az ötös Golf rokonsága miatt aggódtam,
az új Golf-belső nekem egyáltalán nem jött be. Hanem ez a Skoda,
ez pompás. Kellemesen konzervatív formák, de nem ötlettelenségből,
hanem mert ilyenre akarták. Remek anyagok és műanyagok. Szépen varrott
bőr, ízléssel elhintett króm. Belsőre a Skoda most lenyomta a VW-t, ami
kicsinyes bosszút forralt: megvonta a csillapítottan csukódó
kapaszkodót és a világítást a sminktükör mellől. Mulattató.
Ez a minőségérzetet csöppet sem befolyásolja, az Octavia németautósabb
egy négykerű Otto von Bismarcknál, de egy fokkal emberarcúbb,
természetközelibb.
A VW-csoport aktuálisan legjobb belseje, ha az Audikat anyagi
alapon diszkvalifikáljuk. És végre tényleg hátul is nagy. Ez az a
belméret, aminél nagyobbra vágyni lehet, de szükség nem nagyon van rá,
itt a kellő számú átlagmagyar pompásan elfér.
És piszok nagy a csomagtartó, 560 liter, fülekkel, akasztókkal,
jól használhatón. A használhatóság a beltér belakhatóságára is
vonatkozik, mindenütt rekesz, doboz, pohár-, üveg- és szemüvegtartók.
Bő ezer kilométert autóztunk két nap alatt, minden jó volt. Kivéve a
vezetőülést, ami az én gerincoszlopommal összeférhetetlennek bizonyult,
hiába az állítható minden, egy óra alatt keservesen begörcsölt a
nyakam, pedig igyekeztem szorgos headbangeléssel lazítani. Nyaka
válogatja, a többiek nem panaszkodtak.
A bólogatás a haladásra ösztökélés egyik testi jele is, mert
hiába a nyolcszelepes 1,6-os motor 102 lóereje, másfél tonnához
kevéske, és két utassal nagyjából ennyit nyom a nagy kasztni. A
motor egyébként annyira kellemes karakter, hogy a gyengeség sokáig
szinte fel sem tűnik, bár alul nagyon nem húz, emelkedőn viccesen nem
vánszorog fel alacsony fordulaton. Pörgetve aztán megjavul és
felhangosodik, ahogy az lenni szokott.
<
>
Ekkora testhez érdemesebb a dízelek valamelyikét megvenni, vagy a
kétezres benzinest, amikkel drágább de lényegesen jobb autó. Az
erősebbik 1,6 os, 115 lovas FSI motor szintén jobb lehet, vagy legalább
takarékosabb. Ezzel az 1,6 MPI-vel
a komótosság mellé 10 liter feletti városi és 8 liter körüli
autópályás fogyasztás jár. A váltó normális szerkezet, és van
belőle sima automata és szívdöglesztő DSG über-automata is.
Az új padlólemezhez az új közös hátsó futómű is jár, amitől
kényelmesebb és jobban vezethető Octaviát kapunk. Nem sportosat azért,
a lágy csillapítás miatt kluttyanó hang és és nagy bólintás kíséretében
mászunk át a nagyobb fekvőrendőrökön, de általános imbolygás messze
nincs, jó kis utazóautó ez. Nulláról százra 12,3 másodperc alatt ér,
ami igazából nem vészes érték, a végsebessége 190 km/h.
A kormánynak kellemes súlya van, de a Golfból ismert zombival táncolás
hangulat is megmaradt. A rásegítés elektromechanikus, ami spórol némi
benzint, és az elektromotor viselkedése kényelmesen programozható. Így
például
lehet bele egyenesfutás-szimulátort építeni: a középállás
mesterségesen határozott, szinte át kell tolni rajta a kormányt, mintha
az autó a világon mindennél jobban szeretné tartani az egyenest. Pedig
nem, csak a kormányszervo nem segít az első pár centin. Cserébe
kompenzál állandó oldalszél és oldalra lejtő út ellen. Klassz dolgok
ezek, de én nem szeretem. Ebben hozzám hasonlóan gondolkodó emberből
körülbelül kilenc élhet még az országban, hallgassunk, nehogy
bezárasson a többség valami kellemetlen helyre.
Amihez a vezetés közben nyúlni kell, minden ugyanazzal a
tervezett-hangolt-kimért gondossággal, súllyal kattan-billen-fordul.
Minőségérzetben nagyon komoly lett az Octavia, aki ezen a Skodán
még mosolyogni tud, az be van szívva. Digitális kétzónás klíma,
esőérzékelő, ülésfűtés, tempomat. És mind működik. Sőt, az esőérzékelő
annyira, hogy egy anorexiás légygyermek becsapódására rögtön rémülten
töröl egyet, elmázolva a tetemet.
Hogy az utasok ne járjanak ugyanígy, kapunk
alapáron 4 légzsákot, ABS-t, elektronikus fékerő-elosztást és
pánikfék-rásegítőt. Az utasoldali légzsák a gyerekrobbantás ellen
kikapcsolható. Az
EuroNcap töréstesztjén
négy csillagot kapott, egyel kevesebbet a rokonainál.
A végletes kifinomultság illúziója ellen némi zajdizájnnal
védekeztek a cseh/német mérnökök. Az Octavia városban halk, autópályán
meg nem halk. Susog körülötte a szél, főleg az A-oszlop körül, bemorog
a motor, surrognak a gumik. Egyesével nem rossz hangok, mind szépen
szűrve érkeznek, de összességében kicsit sok van belőlük. Mindez a
zavarba ejtő kifinomultság-érzethez mérten igaz, az előző Octavia ennyi
zaja kriptacsöndnek hatna.
Az Octavia-féle józan autók rendszerint nem a szívüknél fogva ragadják
meg az embert, hanem a racionalitással foglalkozó lebenyekbe markolnak.
Ennek és átlagos technikai jóságának dacára én megkedveltem.
A VW konszern ebben a kategóriában nem kínál jobb vételt: az
Octavia nagyjából 200.000 forinttal
drágább az azonos motorú Golf V-nél, ennyivel nagyobb is, szebb
is és a felszereltsége is jobb - már pusztán az alapáras klímával
behozza az árát. Aki németnek érződő német autót akar ebben a
kategóriában, ne habozzon, vegyen Skodát.
<
>
További cikkeink
