Első látásra semmi - laikus szemmel ennyi a különbség a jelenlegi és a 2005-ös Alfa Romeo 147-es között. Az érzékenyebb szakértők viszont boldogan hördülnek fel, mint az autódizájn fogadatlan házőrző kutyái: elrontották, ezt is elrontották!
Minden idők egyik legjobban sikerült Alfája, ezt még akkor is
kockázatmentesen állíthatjuk a 147-esről, ha tudjuk, hogy Alfa szinte
kizárólag remekmű lehet, egyszerűbb felsorolni melléfogásokat
(Alfasud), mint az autótörténeti mérföldköveket. Olaszok általában
gyanúsan sokszor nyernek Az év autója választáson, de a 147-essel nem
igazán lehetett vitatkozni - szinten tartani a 145-ös Alfa karizmáját,
ez már önmagában nagy fegyvertény. Az európai Év autója cím (2001)
mellett természetesen rengeteg egyéb díjat is kapott a típus, de azokat
nem sorolom fel, mert olyan autóról még nem hallottam, ami egyáltalán
ne nyert volna díjat.
2001 októbere és 2004 augusztusa között 331 000 vásárló döntött a
147-es mellett, ami nagyszerű eredmény, hiszen
az alsó-közép kategóriában vannak olcsóbbak (jó sokan),
megbízhatóbbak, praktikusabbak, és nagyobb csomagtartójú modellek.
A 147-es vásárlója viszont nem egy átlagos, kispolgári értékek iránt
elkötelezett fogyasztó, aki az alapján dönt, befér-e hátra a babakocsi.
A modern kor parája, a passzív biztonság kérdése sem foglalkoztatja -
lidérces álmaiból sohasem ébred verítékben fürödve azzal, hogy Jézus
ereje,
háromcsillagos törésteszt , összecsukló utaskabin, mit keresek én ebben a száguldó
koporsóban?!
Az alfást három dolog motiválja, illetve három fontos
szempontból különbözik a legmarkánsabban az átlagos alsóközép
autóvásárlótól. Először is fiatalabb. A C-szegmens vásárlói például
Olaszországban 42 évesek. Az olaszországi 147-eseket viszont 38,3 éves
emberek veszik. Franciaországban még nagyobb a kontraszt, ott tíz évvel
fiatalabb az Alfa alsóközép modelljét választó közönség, mint a
Focusok, Golfok, Astrák és Octaviák talán fantáziátlan, de
vitathatatlanul racionálisabb vevőköre.
Az alfások között nagyobb a szabadúszó magasan képzett szakmabeliek
(jó, legyen yuppie) aránya, és
a választáskor döntő szempont a stílus (Egyesült Királyság:
70-24%, Németország 18.1-3.9%), és a vezetési élmény. Szó se róla, ha
valaki stílust
és vezetési élmény keres, eléggé be van kerítve. A kategória
másik két legjobb vezetési élményt nyújtó autója ugye a
Ford Focus
Honda Civic, azoktól
még nem sokan aléltak el.
Wolfgang Egger, az Alfa Romeo viszonylag új dizájnfőnöke másodszor
kapott lehetőséget egy Alfa elrontására. Először tavaly vágta haza nagy
kedvencünket, a
166-ost, most meg
talán a legszebb és legnépszerűbb Alfát vette kezelésbe. A recept első
pillantásra hasonlónak tűnik:
végy néhány jellegzetes alkatrészt, és tedd egy kicsit
átlagosabbá. Az első lámpák történetesen elég csúnyán megkapták; a
166-oshoz hasonlóan növelt kiterjedés és kevésbé határozott vonalak. A
tekintet csak felülről nézve bárgyúsodott, kicsit alulról már egész
félelmetes, ahogy a fekete lámpafészekből gonoszul merednek előre a
krómkeretes világítótestek.
Tény, hogy eltűnt a középső kikerekedés, amit mindenki szeretett, meg
a ködlámpát is kilakoltatták, aminek viszont épp ideje volt,
hiszen ködöt felülről világítani csak Omega nosztalgiakoncerten van
értelme, egyébként hülyeség. Úgyhogy a ködlámpa kevésbé avantgard, de
jóval ésszerűbb helyre, a lökhárítóba költözött.
Wolfgang Egger a sajtótájékoztatón tartott lelkes szónoklata alapján
legbüszkébb a cannelloni-motívumra, ami az ülőlapon, a támlán és
az ajtókárpiton végighúzódó négy domborított sáv; ha Wolfgang a BMW-hez
kerül, ugyanezt Bratwurst-Motiv-ként tisztelné a formatervezők
közössége. Azért se értem teljesen a rokonszenves dizájner
csőtésztaügyi extázisát, mert az elődmodellben is bőven volt-van
ilyen.
Felhasználói szempontból örvendetes fejlődés, hogy
2005-től nehezebb lesz szétpadkázni a 147-es orrát. Nagy bánata
volt ez az alfásoknak; járdára parkolni csak pokoli
recsegés-ropogás-amortizálódás árán volt lehetséges. Az új lökhárító
viszont egész sokat enged. Miközben az orr egy kicsit feljebb került, a
scudetto, az Alfa-pajzs odalent maradt.
A hátsó lámpákon is rontottak egy kicsit, pont annyit, hogy csak
akkor vegyük észre, ha az előd és az utód egymás mellé állnak. Az új
kicsit szélesebb lett. A csomagtérajtó alja kapott egy króm díszcsíkot,
a lökhárító pedig nagyobb ívben kanyarodik. Ezzel pedig a 147-es
csomagtere 15 literrel nőtt; a ... khm, alfásan sportos 285 liter után
most már alulról karcolja a háromszázat.
Mert igaz, hogy ez csak egy óvatos modellfrissítés, de
a maga észrevétlen módján jutott ide is igazi forradalom. A
vezető- és utasüléssel szembeni rész maradt a jól ismerten alfás
kétszemélyes remetebarlang-szisztéma. Bár új a műszerfal, és persze
szép, nem hiszem, hogy megváltoztatná a történelem menetét. Hanem a
műszerfal burkolata! 2001-ben azzal a
rücskös fekete műanyaggal igazi áttörést ért el az Alfa, mi is imádtuk, meg
nyilván a konkurens gyártóknak is tetszett, mert legutóbb a
Ford Focus második generációjában tűnt fel. Két hete. Közben az Alfa tovább lépett. Az
új műszerfal-burkolat nem matt fekete és rücskös, hanem egyenetlen
felületű, de inkább selyemfényű, bőrszerű tapintású valami, ami talán a
vaktesztek során kaphatta a vízibivalybőr fantázianevet.
A motorkínálat első látásra bőséges: kétféle 1.6-os benzines
Twin Spark, 105 illetve 120 lóerővel. Az erősebbiket vezettem, teljesen
jó, hiába bujtogattam korábban a kétliteres TS felsőbbrendűsége
mellett, ez tényleg 120 lónak érződik. Szóval a két 1.6-os mellett
továbbra is kapható a kétliteres, 150 lóerős Twin Spark is.
A két hagyományos turbódízel mellett nyilván az Alfa 2002-es nagy
találmánya, a 16 szelepes,
150 lóerős Multijet 1.9 JTD az igazi - az elődmodellhez képest 10 plusz lóval. A
választék tehát jónak tűnik, míg eszünkbe nem jut, milyen csodálatos is
volt az Alfa közvetlen befecskendezéses benzinmotorja (JTS) a
156-osban. A
sajtótájékoztatón viszont hiába érdeklődtünk, miért nincs, értelmes
válasz helyett a "mert bőr az egér" egy udvariasabb megfogalmazását
kaptuk.
Paolo Massai vallomása szerint javítottak egy kicsit a kormányzáson,
ami precízebb lett, elsősorban az első futómű hangolásával.
Ezzel egyidejűleg próbálták kényelmesebre venni. Újságírói
kérdésre, hogy tudniillik kényelem és sportosság tök ellentétes dolgok,
annyiban pontosították az Alfa Romeo kincstári álláspontját, hogy adott
sportossághoz ragaszkodva fejlesztettek a kényelmen, amennyit
lehetett.
Nehéz erről egyetlen 1.6-os Twin Spark vezetése alapján véleményt
mondani. A 147-es továbbra is nagyszerű élményautó, szépen üvölt az
egyenesben, jól tapad a kanyarban, fékezésre nem dobálja magát
jobbra-balra,
és egyáltalán, jó vezetni, de hogy kényelmesebb lett-e, meg
pecízebb-e a kormányzás, mint az általam két éve vezetett, más motorral
és gumimérettel rendelkező elődje, azt meg nem mondom. Jó volt, az is
maradt.
Hallomásból viszont beszámolhatok az autós újságírás egyik leghálásabb
témájának számító Selespeed félautomata váltó fejlődéséről. Állítólag
több néma nyerte vissza beszélőképességét Selespeed-től, mint a
Lourdes-i forrás meglátogatásától, Selespeed-et választékos
nyelvezettel, ízes szófordulatokkal, klasszikus retorikával átkozni
mindenki tud. Aki próbálta.
A Selespeed
lassú. Sokat totojázik, és mire elhatározza magát, oda a
nyomatékgörbe megfelelő pontja, meg az autó se annyival megy,
amennyivel kellene, ezért vezetés közben folyamatosan bólogatunk, amit
a felületes szemlélő akár eismerésnek is vélhetne, valójában azonban
csak az autó rángat.
A forgalmazó egy névtelenséget kérő munkatársa szerint három hét
alatt meg lehet szokni, de sajnos a tesztautókat csak egy hétre kapjuk,
így ezt az állítást nem áll módomban megerősíteni. Nos, az új Selespeed
két tizedmásodperc alatt vált fokozatot, ami már tényleg nagyon kevés,
de ami igazán érdekes, hogy
aki vezethette, nem átkozta. Azt mondta, tényleg jó és tényleg
gyors. És persze továbbra is rángat.
Az új, érdekes lámpájú, díszcsíkos csomatartófedelű, villámgyors
Selespeedű, 295 literes csomagtartójú, vízibivaly-fantázianevű
műszerfalborítású új Alfák 2005 januárjában lesznek nálunk is kaphatók.
Aztán majd jön az összkerékhajtású Q4 a
156 Crosswagonban már
megismert fickós viszkokuplungos rendszerrel.
A szlogen egyébként "Ne provokáld!" lesz, és a tévéreklámban egy
jó csaj szamurájkarddal kettéhasít majd egy fotót, hogy a pasijáról
eképp lehasadva tűzhessen el az új Alfa 147-essel.
<
>
További cikkeink
