Leginkább talán a következő kis történet képes illusztrálni, mennyire elüt egy középszürke új A6-os egy fekete régitől. Fejemben megannyi kavargó, mielőbbi leírásért esedező, gyorsan illanó impresszióval épp lendületesen fordultam rá a szerkesztőséghez vezető egyirányú útra - ahol jött szembe velem egy kék Astra.

hirdetés

A forgalmi által hülyén sötétszürkének titulált színben
sokkal emberközelibb az autó megjelenése, mint fekete, hideg, sznob
társaié. Alig venni észre, hogy csaknem ötméteres, 580 literes
puttonyt viselő autót nézegetünk: csak azt látjuk, hogy szép. A mélyre
húzott krómtrapéz a hűtőrács körül, az Audi új egységes frontja a
hamarosan érkező új A4-esen agresszívnek hat, az A6-on inkább csak szép
és barátságos. Bizony mondom néktek, ez a rövidebb párhuzamos oldalán
álló trapéz lesz olyan erős fajtajelleg, mint a Merci csillaga, vagy a
BMW veséi.

Oldalról nem sokat változott az autó, megmaradt az
olyan-mint-egy-Passat-csak-Audi sziluett, viszont a far, az sokkal jobb
lett. A régi A6-ot emlékeim szerint valahogy úgy hirdette
óriásplakátjain a cég, hogy "
vannak az unalmas limuznok és van az A6", a szlogen mellett
pedig egy A6-popsi volt látható. Az új modell hátulján is megvan a
sárhányót a lökhárítótól elválasztó sajátos ív, de az újjátervezett
lámpák és az őket összekötő krómléc sokkal komolyabb és harmonikusabb
befejezést ad az autónak.

A beltér, hát az végképp nélkülöz minden ridegséget. A Skoda
Fabiától a Seat Toledón át a nagy Audikig a VW AG szinte összes
modellére jellemző, hogy az autók rendelhetők fekete-króm technokrata
és könnyed, szürkés-bézses, meleg, emberi belsővel. Tesztautónk is ez
utóbbival, egy világos, tágas, barátságos nappali szobára emlékeztető
kabinnal hívogatott magába. Általában nem szeretem a fabetétet, de itt
gyönyörű és hiteles az intarzia, általában nem rajongok a sok krómért,
de itt még a kezelőgombok szélére felvitt recés krómgyűrű is tetszett,
általában nem nagyon vagyok odáig a bőrülésért, de az A6
alcantara-betétes fotelei lenyűgözőek.

Az egyetlen minőségi kifogást a kardánalagútról leváló
borítólappal szemben emelhetem. Illetve emelhetném, hiszen a
plasztiklap alól előkígyózó vezeték világossá tette, hogy nem a gyári
technológiai fegyelmezetlenséget, hanem az Audikhoz mindenképp ajánlott
műholdas lopásvédelmi rendszer beszerelőjét kell kárhoztatnom. Szintén
az ő sara a műszerfal bal szélén, a kárpit és a műszeregység közé
bepréselt ronda LED. Aki ilyet tesz egy szép autóval, kívánom,
szereljen élete végéig napi tizenhat órában Powasonic magnókat
Daewoo Ticókba.

És nem egyszerűen a jó minőség és a remek anyagok miatt olyan jó
elüldögélni egy A6-osban.
Számtalan sajátosság, egyedi kis rafinéria igyekszik
megkülönböztetni a felső-közép Audit a többi autótól. A slusszkulcsot a
műszerfal közepébe kell dugnunk és az indítózást automatika végzi; a
kéziféket a választókar mellett elhelyezett billenőkapcsoló-szerű
izével húzhatjuk-ereszthetjük, a kormány agyán pedig a hűtőmaszk
trapéza és krómkerete köszön vissza.

Régen mindig azt mondtuk,
van a Mercedes, ami kényelmes, van a BMW, ami sportos, és a
kettő kompromisszuma, az Audi. Ez az autó azonban már nem kicsit BMW-s,
kicsit Mercedeses - hanem nagyon Audis. Van persze egy csomó olyan
luxusfelszerelés, amit nem lehet egyértelműen márkához kötni,
egyszerűen csak mindenki elvárja egy német felső-közép limuzintól.
Ülésszellőztetés, gyári telefon a könyöklőben, teljesen elszeparált
vezető- és utasoldali klímaszabályzás, automata ablaktörlő, estébé,
estébé, az A6-ból nem hiányzott semmi.

Tesztautónk krómtrapéza és négy karikája mögött a nagyobbik,
a kissé nagyképű 3.2 jelzés ellenére csak 3123 köbcentis V6-os
benzinmotor kucorgott. A látvány megkapó: a (természetesen) teleszkópos
motorháztető alatt egy napjainkban oly' szokatlan pucér motor
szégyentelenkedik. A vörös gyújtáskábelek, a látványosan kígyózó csövek
és vezetékek már-már arra utalnak, hogy olasz származású designer
férkőzött a német mérnökcsapatba.

Ráadásul belül is elég jól megspékelték ravaszságokkal ezt a
hathengerest.
FSI-motor, tehát az Audi közvetlen befecskendezéses technikáját
reszelték a hengerfejbe. A DOHC-vezérlés szívószelep-vezértengelyét
folyamatosan állítja a Siemens motorvezérlő elektronika, a szívócső
hossza is két fokozatban változtatható. A kifinomult motor 255 lóerőt
produkál 6500-as fordulaton, csúcsnyomatéka 330 Nm 3250-nél.

Az erő elég a 250-es végsebességre és a 7,1 másodperces 0-ról 100
km/h-ra gyorsulásra. Akárcsak korábban az
A3-ban ügyködő FSI, az
A6-os motorja is
meglepett bennünket fogyasztásával - csak épp ellenkező
előjellel. Tíz liter száz kilométerre? Ez még jobbára autópályán
zavartalanul suhanva is szép eredmény. Különösen állandó
összkerékhajtással.

Mert hogy ne csak a motor legyen bonyolult, tesztautónkban egy
Quattro-hajtáslánc vitte az erőt a kerekekhez.
A középső önzáró Torsen-differenciál mellett az elektronikai
segédberendezések, a fékekkel manipuláló EDS és ASR, tehát az
elektronikus differenciálzár és kipörgésgátló is azért él és dolgozik,
hogy az A6-os minden körülmények között elvigye utasait oda, ahova azok
menni akarnak. A motor és a hajtás között pedig ott a hatsebességes
Tiptronic. Ami szerintem inkább sportautóba való, kicsit játszottam a
kormányról ujjal böködhető váltó-kapcsolókkal, taszigáltam a
választókart előre-hátra, de aztán csak beraktam D-be, hadd menjen.

A sok, a vezetésbe mindig belenyúlkáló elektronika az A6-osban
valahogy nem zavaró. A vezetési élmény, a gép viselkedése épp olyan
megkapó, mint az összes, nem alulmotorizált Audiban. Minden kiválóan
működik, érezni, hogy nem csak a pilóta ügyességének, hanem a nagyon
jóindulatú technikának is köszönhető, ha kiélezett helyzetekből is
sikerül jól kijönni.

Van az elektronika alatt vas is a stabilitáshoz, az 1680 kilós
kasztnin elöl rugalmas felfüggesztésű segédkeret, négy lengőkar, és
kétcsöves, gázos lengéscsillapítós csavarrugók tartják a cső
keresztmetszetű kanyarstabilizátorral összekötött kerekeket, hátul meg
szinte ugyanez, csak trapéz lengőkarokkal. Mégis, az A6 3.2 Quattro
inkább nagyon kényelmes, nagyon biztonságos utazóautó, mint
sportlimuzin. Különösen az automatával. Valahogy nem kívánunk vele
vadul száguldozni.

Aki új A6-ost vezet, amúgy is hajlamos introvertáltságba húzódni és
inkább a belső környezettel foglalkozni, mint vadul előzgetni és
csúszkálva kanyarodni.
Zaj az A6-ban gyakorlatilag nincs. Nem nevezhető ugyanis zajnak
a V6-os morgása, ami pont annyira szűrődik be a kabinba, hogy érezzük:
nem otthoni tévénézős fotelünkben szürcsölgetjük a jeges teát, hanem
valódi autóban ülünk.

Van viszont számtalan gomb, kapcsoló, tekergethető mütyür,
és egy jókora központi kijelző, ahol a funkciók animáltan,
színkódolva váltakoznak. Kit érdekel a forgalom és hogy már megint
egy 1.6-os A3 szüttyög előttünk a belső sávban, amikor tekergethetem és
nyomkodhatom a klíma, a rádió, bigyóit, vagy középen lent az
univerzális mindenféléket. Az Audi valahogy ezt is jól csinálta meg:
míg a legtöbb autóban gyűlölöm, ha valamit nem hallgattathatok el vagy
aktiválhatok egy mozdulattal, az A6-ban még a menüben való mászkálást
is élveztem.

Sőt, akár hátul is szívesen elüldögéltem. Jó, középen nem, a kőkemény
centerre nem ember, hanem lehajtott könyöklő való. De kétoldalt, a puha
fotelekbe süllyedve, a középről és a B-oszlopból áramló hűvös
fuvallatot élvezve kénytelen voltam megállapítani, hogy
az A6-os sofőrös autónak is kitűnő. Itt, hátul érhető tetten az
autó egyetlen tervezési hibája: az ablakemelő kapcsolóját eredetileg
szinte biztosan a kapaszkodó mellé, az ottfelejtett műanyaglap helyére
tervezték, csak aztán mégis a könyöklőbe került valahogy. Kis dolog, de
jólesett, hogy legalább ebbe beleköthetek.

Tudják, mit ír az Audi hazai weblapja a típusról? Például ezt? "
Az Audi A6 a saját útját járja. Pontosan úgy, mint azok az emberek,
akik számára készítettük." Hát... - én mindig megijedek, ha az
autóm elkezdi a saját útját járni. És még ennek ellenére is: ez az
Audi, ezzel a belsővel, ezzel a motorral, ezzel a váltóval - nekem
bizony kéne - még azzal együtt is, hogy
Lothar Matthäus épp egy ilyen szürke A6-ost vezet ! Azért Önöknek is
kéne?

Értékelés: Eddig egyértelműen E-Mercit szerettem volna, amikor majd megengedhetem magamnak, hogy a felső-középkategóriából válasszak, lopásveszélyre, veszélyesen közeledő Astrákra fittyet hányva. Most az A6-os megingatott. Öt csillag.