Ajjaj, sóhajtottam fel, amikor megláttam a tesztautót. Hiszen hosszú combú és hajú, vékony, szőke, erősen festett lánynak kellene lennem, hogy méltóképp értékelhessek egy piros, alapmotorral szerelt A3-ast. Aztán együtt töltöttünk pár napot, párszáz kilométert, és ha nem is mondom, hogy valaha ilyen autóra vágyom majd, megtanultam együtt élni a géppel. Igazából nem rosszabb, mint egy 1.4-es ötös Golf. Nem is igen jobb.

hirdetés

De szebb!
Kevés autó képes az A3-nál agresszívabb arckifejezéssel firtatni
a forgalmat. Sportautósan mélyre húzott krómkeretes légbeömlő, gonoszan
szűkülő szemek, félelmetes ködlámpák a két alsó sarokban - igazi belső
sáv-takarító szörnyeteg. Oldalról is kellemesen erőszakos a látvány, az
A3 övvonala meredeken emelkedik és Volvósan masszív érzetet sugározva
hajlik az ablakokra. A küszöb spoiler nélkül is elég súlyos, tömör
ahhoz, hogy sportosnak hassék. Az elöl- és oldalnézeti látvány
megtervezésébe kissé belefáradhattak az ingolstadti mérnökök, a far már
icipicit jelentéktelennek hat, nem durvább egy alapkivitelű Seat Leon
fenekénél.

Tesztautónk látványos külsejéért Neckersulmban is találunk felelőst,
itt székel ugyanis a Quattro GmbH, az Audi gyári tuningműhelye.
S-Line felszereltségű A3-asunk itt kapott sportfutóművet, 17
hüvelykes alufelniket és kis táblácskákat az oldalára. A különleges
kivitel belső jellemzői: állítható gerinctámasz az első üléseken,
bőrrel bevont kormány, váltógomb és kézifékkar. Nem is mondhatok
többet: annyira szép és annyira sugallja a gazdagságot, hogy a
lámpáknál mindig nekem kínálták fel először megvásárlásra a Fedél
Nélkült.

Mit is mond az Audi magyarországi honlapja az A3 Ambition-ről? "
A sportosság és dinamikusság érezhető és látható az új A3
Ambition-nál. A sportülések, a sportfutómű, és a 3 küllős bőrkormány
biztosítják a sportos vezetés élményét." Valóban, elöl McPherson,
hátul négylengőkaros futómű lapul segédkerettel és
keresztstabilizátorral, ami kitűnő útfekvést ad a kocsinak.
De a sportautó-építés sajnos nem ilyen egyszerű. Nem árt, ha az
ülések és a kormány mellett egy jó motor is támogatja kicsit ezt az
élményt. A tesztautóban nem támogatta.

Hitetlenkedve lapozgattam a prospektust: 2004-ben ilyen?
Nyolcszelepes motor egy ilyen presztízskirály autóban? Pedig
tényleg. És egy vezérműtengely. A technikai veterán 102 lóerőt és 148
Nm-t képes produkálni, ami még tán nem is lenne rossz, ha nem nehezedne
szegényre 1205 kilogrammnyi tömeg is, ráadásul. Állítólag 185 km/h
végsebességre is képes, amit nem volt türelmem kipróbálni. Annyit
tanúsíthatok, hogy 160-nal még képes tartósan suhanni, az autópályán
még emelkedőn is csak néha kellett félrehúzódnom egy-egy Astra vagy
Fiesta elől.

Kanyarokban, országúton könnyen meghasonlik az 1.6-os Ambition
pilótája:
ilyen jó futóművel ennyire óvatosan haladni?! Ha lendületből
beesünk egy-egy sodrós kanyarba, mindjárt kiderül, milyen stabil és
jóindulató az A3. Egy szerpentin - szigorúan lefelé - kifejezetten
kellemes élmény. Ja, a kitörésgátló kikapcsolható, nem mintha lenne
jelentősége, csak úgy mondom.

A katalógus 11,9 másodperces gyorsulásról számol be nulláról százra.
Nem is vitatom, nem mértem utána, de az biztos, hogy sokkal többnek
tűnik. A gyorsulás mindenképp hatékony, a 205-ös gumik hasztalan
elforgatására ennek a motornak alig van esélye. Nagyon szép, kellemesre
fojtott, mélyen dörmögő motorhang mellett gyorsíthatjuk az autót, de
valódi, háttal és szemmel érezhető eredmény annál kevesebb
mutatkozik. A motor 6500-nál kíméletlenül tilt, egyesben ekkor
52-vel, kettesben 92-mal haladunk - ülhetnénk sok mindenben, ki
gondolná, hogy ez a sportos vezetés élménye. Ellenben van szinte
takarékos vezetés élménye: 7,2 liter 100-120-as országúti, 130-140-es
autópálya és némi városi menetre nem rossz. Azonban vigyázzunk: a klíma
bekapcsolására a fedélzeti számítógép fogyasztásmérője azonnal felsétál
egy liternyit.

Ha ehhez a szűk nyolc és félhez hozzáteszünk még egy litert, akkor
pedig már annál a fogyasztásnál járunk, amit az
Octavia RS
180 lóerős turbómotorja produkált másfélszeres sebességek és
kétszeres gyorsulások mellett. Igaz az mégsem Audi. És 6 022 000
forint, tehát olcsóbb vagy kétszázezerrel. Xenonnal. Bocs.

Mert az audi, így az A3 is -
mint tudjuk - nem a tömegek autója. Az alapkivitelű modell, az
1.6 Attraction 4 940 000 forintba, az 1.6 Ambition 5 337 000-be kerül,
az S-Line csomag pedig úgy 8-900 000 forintért rendelhető (még nincs
pontos ára). Hát - ez van.

Azért nem rossz konstrukció ám a belépő Audi (az A2-t inkább hagyjuk).
Hozza, amit minden márkatárs: a nagyon jól összerakott, nagyon csendes,
nagyon kellemes, hosszú távon sem fárasztó utazási környezetet.
Semmi franciás csícsa, olaszos trükk, de valahogy nem is
hiányzik. Az A3 is tagja a VW AG Nagy Családjának, ami arról
ismerhető fel, hogy ezeket az autókat nem bírom a legalsó
üléspozícióból vezetni: egy A3-at törpék és óriások egyaránt testükre
szabhatnak. Hátul egy kicsit szűkös a hely, hiába az első üléstámlák
homorítása a térdeknél, de hát ez egy ekkora kasztni. 4203/1957/1421
mm, egy milliméterrel rövidebb, mint az ötös Golf. Viszont a hifi hátul
is gyönyörűen szól és a hátsó ajtókra is került szép műanyagbetét. Még
ha az ablak nem is nyitható egyáltalán.

Van cserébe 350, vagy üléseket billegetve 1 100 liter csomagtér, jó
átlagos érték. Itt, a csomagtartóban található
az egyik minőségi kifogás, amit kissé megtöri az Audi-légkört: a
táskákat a pótkereket fedő vékony, elmozgó borítólapra kell pakolnunk.
Ellenben az A3-on található a világ legjobb
csomagtérajtó-behúzófogantyúja: egy, az ajtó teljes szélességében
végigfutó vájat. Egyszerű de nagyszerű, minden autóra ilyen kéne.

A másik zavaró tényező a fűtés-szellőzés kezelésének
nehézkessége - bár ez csak álprobléma, ha beállítjuk a belső
hőmérsékletet valahány fokra, akkor az A3-ban annyi van. Ehhez
igazították a két zóna hőfokszabályzó kapcsolóját is: a
forgókapcsolónak álcázott kapcsolókkal egyet-egyet kattintva fél-fél
fokkal változtatható az inkubáció, azonban mondjuk 16-ról 26-ra már
angyali türelem kell a művelethez.

Zavaró, hogy a kézifékkar belever a könyöktámaszba: erre azért
odafigyelhettek volna. Még egy pici hiba és ígérem, befejezem: a
kesztyútartó nyitása erősen túlcsillapított, csak nehezen juthatunk
hozzá kedvenc cédénkhez, vagy napszemüvegünkhöz.
A többi az jó. Szépek a műszerek, gyönyörű a vörös világítás
éjszaka, telitalálat a lakkozott hatású fekete műanyagbetét az ajtókon
és a műszerfalon: nekem soha többé polírozott alut, ál-kevlárt vagy
műfát! A kalaptartón szintén valami, amitől az ember a homlokára csap:
"Hogy erre más eddig nem gondolt!": egy felhajtató napellenző.

Az ajtók becsapásnál úgy döndülnek, hogy érezzük: a bajban lesz
körülöttünk anyag is bőven! Így is van: négy csillag az Euro NCAP-n,
plusz egy csillag a balszerencsés gyalogosoknak. (Rosszindulat ON:
akárcsak az Octaviának.) A motorháztető is jó nehéz, szerencsére
teleszkópok tartják. Alattuk pedig az egyik legszebb műanyagburkolat,
amit valaha láttam - nem is méltó rá ez a motor. Szépen látható, merre
fut a levegő, amihez hozzá kell férni, az hozzáférhető, az igényesség
mintapéldánya, komolyan.

Az Audi jellemzően olyan embereknek való, akiknek fontos a presztízs.
Az A3 vagy olyanoknak, akik második Audit is akarnak a családba, vagy
olyanoknak, akiknek nem a méret, hanem a sok valóban kiváló erős
VAG-motor a lényeges.
De hogy létezik olyan ember, akinek egy harmatgyenge motorral
megvert, futóműkeményítéssel elkényelmetlenített, sportos autózásra
alkalmatlan ál-sportautóra van szüksége - azt nehezen bírom
elképzelni. Mindenesetre kívánom neki, hogy találjon sok örömet az A3
Ambition S-Line 1.6-ban! Nekem sikerült, de nem volt egyszerű. Pedig
még csak ki sem kellett fizetnem azt a több mint hatmilliót.