A katonai járműveknek is lehetnek formatervezői, elvégre formatervező mindig kell. A katonai autók formatervezői egyvalamivel biztosan nem törődnek; az aktuális trendekkel, a végeredmény ezért is lehet olyan időtállóan dögös, mint a Willys Jeep vagy a Mercedes G osztálya.
|
A G-Mercin az 1979-es franciaországi bemutató óta olyan keveset
változtattak, hogy miközben az autó ma se néz ki ódivatúnak,
negyed század elteltével is rátehetjük a maiakra az eredetiek
motorházfedelét. És paradox helyzet, de nálam ez egyértelműen nagy
pozitívum; nekem épp ezek, a 80-as évek eleji terepjárók tetszenek a
legjobban. A kocka
Toyota Land Cruiserek ,
Nissan Patrolok, amiket
aztán össze-vissza gömbölyítettek, hogy végülis nem festenek rosszul,
de szívem mindig egy-egy régi doboz felbukkanásakor dobban nagyobbakat.
Ebből a szempontból leginkább az angol konkurens, a
Land Rover Defender
mentette át legjobban a klasszikus formavilágot.
Belülről kinézve hasonló a hatás, mint a
Land Rover Defenderből ; meghitt látvány a nagy, szögletes orr, úgyhogy
megfelelő kamionos countryt hallgatva nyugodtan képzelhetjük magunkat
Gumikacsának. A G
osztályban mindez kiegészül a távoli sarkokban hetykén kiemelkedő
bumszli indexek látványával - a csicsás off road-dizájnszemlélet
jegyében jobban szeretném, ha állandóan világítanának, de ez Mercedes,
nem Hummer - ezek csak indexek. Nem városba való autó, az elég
egyértelmű, de az városban is jól jön, hogy még a szélvédő legaljáig
hajolva, közvetlenül a motorháztető felett kukucskálva is átlátunk egy
Astra felett, például.
Jó vétel lehet a használt G osztály, a 80-as évek elei
példányokat 2-3000 euróért árulják. Hiába fejlesztették eleve katonai
célokra, saját motort már akkor sem kapott, hanem - amivel mindenki jól
járt - a korabeli zöldséges Mercikét. Így
akár egy ősdízel is beépíthető egy mai kasztniba, ha minden
kötél szakad. Tesztautónkban a Mercedes 2.7-es öthengeres soros
turbódízele, ugyanaz, amit az E osztályban is úgy kedveltünk, csak itt
öt lóerővel gyengébb (155 LE). Van egy nagyon szép - és az akusztikai
élményen túl valószínűleg értelmetlen - tulajdonsága: ha nagy gázt
adunk, és az automata visszavált, aztán tölteni kezd a turbó, akkorát
fúj a kipufogó, mint egy bálna.
A hangja egyébként belülről olyan, mint egy nagy teljesítményű
ipari varrógépépé. A motorház igazi érdekessége, hogy a mindenre
gondoltunk-elv jegyében itt, jobbra fent találunk néhány levegőcsövet.
Ezek egyrészt a ködlámpákba és a rendes lámpaburákba, másrészt a
központi differenciálba vezetnek. Az van ugyanis, hogy amikor a jó
meleg autó belehajt a hideg vízbe, a nem légmentesen zárt alkatrészek a
lehűlés miatt hirtelen elkezdenék beszívni a hideg, vizet-levegőt, így
viszont továbbra is otthonos, száraz meleget szívnak a jó meleg
motorházból.
Az ergonómia már megint nyomasztóan tökéletes. Az ablakemelő
kapcsolóit ezúttal nem az ajtó fogantyújára rakták, hanem fel, a
hatalmas polcra, ahol az ember egyébként szívesen könyököl. Az is az
ergonómiához tartozik, hogy a kapaszkodók nem csillapítva csapódnak
vissza, sőt, egyáltalán nem csapódnak vissza, más se kéne; szép is
lenne a terepen, kalimpáló végtagokkal kapirgálnia kárpithoz simult
kapaszkodót.
A Defenderhez, meg a többi terepjáróhoz képest gigantikus a fejtér,
mintha az angol királynő medvebőr kucsmás testőrsége szolgálati
autójának szánták volna a G osztályt. Igaz viszont, hogy kevesebb a
hely a két első ülés között, mint a Defenderben, persze azt a helyet
ott egy láda tölti ki, kényelmi szempontból tehát nem sokra megyünk
vele. Nagy meglepetés volt, hogy bár épp az ellenkezőjét vártam volna,
a hátsó ülés is kényelmes, pedig ez a rövidebbik G osztály.
A G osztály alapfelszereltsége nyugodtan nevezhető egyedülállónak;
a szérialista a luxusterepjárónak mondott
Range Roverével vetekszik. Ha már a machanika miatt
úgyis eleve igen drága, tehát a vásárlók köréből eleve kizárták azokat,
akik árcédula, legalább nem kellett azzal szórakozni, mit hagyjanak ki
az alapfelszereltség listájából. Nem is nagyon hagytak ki semmit, már
csak azért se, mert a terepjáró Mercedes a C osztály műszerfalát kapta,
kormányostul, klímástul.
A külső tükrök nem túl nagyok, de én elvoltam velük, főleg mert ha az
elektromos tükörállítás gombját a jobb oldalira állítjuk, akkor a jobb
tükör minden hátramenetnél lefordul, és a járdaszegélyt mutatja.
A kormányszervót a Mercedes íratlan házi szabályainak
szellemében most sem túlozták el, a rásegítés pont annyi, hogy
azért pontosan érezzük, mekkora behemót van alattunk. A forgalmi
szerint 2200 kg a saját tömeg, ez még épp a tolerálható nehézkesség
határa, én legalábbis a 2.5 tonna, vagy a feletti terepjárókkal már
igen félek a laza talajtól, ahol a nehézfiúk könnyen elássák magukat,
vagy felülnek egy ártalmatlannak tűnő bakhátra. Az automata váltó a G
osztályban is Tiptronic, ami terepen azért jó, mert kapcsolunk egy
felezőt, és egy egyest-kettest, és a 2.7-es dízel bőséges nyomatékával
szépen leereszkedünk a meredélyen.
A közúti menetkomfort még autópálya-tempónál is elfogadható, a
futóműzajt tökéletesen szigetelték, a nagyobb bravúr az volt, hogy a
szögletes magasles szélzajból is elfogadhatót produkál, 100-120-as
tempóig. 80-as tempó felett már vigyázni kell, mert ez egy komoly
terepjáró, nagy rugóutakkal, elöl-hátul merev tengelyekkel, úgyhogy
imbolyog rendesen, ahogy igazi terepjáróhoz illik. Az imbolygást tehát
semmiképpen nem rovom fel neki, igazi terepjáró nagy tempónál,
kanyarban imbolyogjon csak nyugodtan
<
>
A Mercedes által a 4Matic modellekben
a rendes differenciálzár kiváltására hivatott
fékdifferenciál-rendszerről mi sem árul el többet, mint hogy bár
4Matic van a G osztályban is, mihelyt rendes terepezésre kerül a sor,
és a vezető ezt tudatja is az elektronikával (bekapcsoltuk a központi
difit), a 4Matic tisztelettudóan kikapcsolja magát. Megszűnik az ABS és
a kipörgésgátló, ilyen vackok inkább csak zavarják a terepjárást. A G
osztályban egyébként állandó az összkerékhajtás és 50-50% a
nyomatékelosztás, mégpedig elsősorban azért, mert a terepjáróknál
gyakori 30-70 -nel szemben ez a sok vonatáshoz előnyösebb.
A világ számtalan hadserege választotta a G Mercedest. Európában
gyakorlatilag minden ország ezt használja, érdekes módon Romániának
előbb volt, mint nekünk. Mert igen, juhú, most már nekünk is van! Az
első szállítmányban NATO-hadseregekből selejtezett autókat vettünk,
ezek már kint is vannak Irakban békefenntartani. Közben pedig már
megkaptuk az első nullkilométeres G osztályokat is.
A G osztályban széria a fényre sötétedő tükör, a bőrbevonatú
kormány, az elektromos ablakemelők, a memóriás villanyülések, melyek
látványosan siklanak előre, ha valaki a hátsó ülésre mászna be, aztán
további mutatványként zümmög vissza abba a pozícióba, amelyikben
megzavartuk.
Fűthető külső tükrök, karter-és hűtővédő lemez a motorra, hővédő üveg
Thermatik klíma (ld. még a C osztálynál), porszűrő, olvasólámpák
elöl-hátul, egyszóval csupa olyan dolog, amivel jelzik, hogy
nem spóroltak semmi szükségessel, mármint olyasmivel, aminek egyszer
a rendeltetésszerű terepezés vagy békefenntartás során örülni
fogunk, a hagyományos értelemben vett öncélú luxuscikkek, mint a
motoros-memóriás ülés, kisebbségben vannak.
|
Árban a Discoveryhez van közelebb, összbenyomásra szívesebben
hasonlítom a
Range Roverhez. A
Range közúton kényelmesebb, terepen meg a Merci jobb; ez még a C
osztály luxusa tehát még épp valami emberszabású, nem eltúlzott
kényeztetés, és ehhez kap az ember egy nagyon jó terepjárót.
A tervek szerint már
2000-ben abbahagyták volna a gyártását. A világ G-Merci felvevő
képessége azonban pontosan megegyezik a Steyr gyár kapacitásával,
úgyhogy a futószalag azóta is változatlan tempóban jár. Egészen az
1979-es bemutató óta, ami azt jelenti, hogy azóta is folyamatosan
fogyogat az évi 6-7 ezer G Mercedes.
Mehetne is így ítéletnapig, csak 2006-tól új biztonsági
előírások lépnek majd életbe. Akár az is lehet, hogy a meglévő formát
teszik majd alkalmassá, de lehet, hogy olcsóbb egy teljesen új
terepjárót felépíteni. Valószínűbb, hogy 27 év után kihozzák a G
osztály új modelljét.
|
| Értékelés: 5 - Minden szempontból jobb, mint bármi más |
 |
|
|
|
|
|
<
>
További cikkeink
