Csaknem Maserati | Totalcar

Tavaly novemberben, Monte Carlóban találkoztunk először az Alfa Romeo új kupéjával. A 156-oson alapuló, de még szebb autó végre megérkezett hazánkba: március 24-én a Fiat Magyarország hivatalosan bemutatta a hazai szak- és nem szaksajtónak az Alfa GT-t. Néhány szerencsés vevő hamarabb teremtett kapcsolatot a kocsival, mint mi: a behozott tizenkét darab autóból kilencet látatlanban eladtak.

Magyarországon tehát egyértelműen kedvező fogadtatásra talált az új
Granturismo, amit tökéletesen meg is értek. A GT első látásra megnyerte
szívemben a megosztott első helyek egyikét (a középkategóriás kupé
kategóriában). Ha egy pincér tálcán nyújtana elém egy Peugeot 407
Coupét, egy Volvo C 70-et és egy Alfa GT-t, kénytelen lennék behunyt
szemmel, véletlenszerűen kicsippenteni az Én Autómat. De egy picit
azért csak kilesnék a szemhéjam alól, és véletlenül pont az Alfa GT-t
találnám el.

 
 

Alfa kupé-sztori
 
 

A Fiat Magyarország szerint
az újkori Alfa kupék történelme
1950-ben kezdődött
, az
1900-zal. A
Sprint és a
Super Sprint kupé is képes
volt 190 km/óra felett süvíteni, ha
vezetőjük úgy akarta. Az akkori
bugyuta reklámszlogen: "a
versenygyőzelemre is képes családi
autó". Akkor ez teljesen új
elgondolásnak számított: erős autó,
mindennapi használhatósággal. A
kétajtós öt utas és egy gyermek
szállítására is alkalmas volt,
mivel a váltókart a kormány mögé
helyezték. A családi autót 90
lovas, 1884 köbcentiméteres, soros,
négyhengeres motor hajtotta.



Giulietta Sprint - Nuzio
Bertone készítette a járművet
1954-ben. Ez az autó a Gran
Turismók szülőatyja és
előfutára, 165 km/órás
legnagyobb sebessége
kategóriájában rekordnak
számított. Ebben az időben ez
példátlan és kiemelkedő
teljesítmény volt, nem
véletlen, hogy az elkövetkező
évtizedben a Giulietta -
Sprint, Saloon és Spider
változatban - folyamatos sikert
hozott az Alfa Romeónak, és a
tízezres értékesítési
darabszámot százezres
nagyságrendbe emelte.


Bertone 1963-ban mutatta be a
Giulietta Sprintből kifejlesztett
Giulia Sprint GT-t. Ebben a
kompakt, csupán négyszemélyes
kupéban 1,6 literes, 103 lóerős
motor üvöltözött.
A Car and Driver akkori
véleménye:
"Az autó vezetése
tiszta élvezet". A híres GTA
(A=alleggerita, könnyített) felirat
is ennek a modellnek a következő
generációjánál jelent meg először,
1965 februárjában. A külső váz
megegyezett a GT-vel, de belül
Peraluman 25-öt, alumínium, mangán,
vörösréz, és cink könnyű ötvözetét
használták. A későbbi, TI-verzió a
gyártó szerint "a szél keze nyomán
készült". Hihi. Motorja 1570
köbcentiméteres volt, és 92 lóerőt
teljesített. Szintén '65-ben
mutatkozott be a Giulia Super 1600,
gyönyörűen kárpitozott belsővel,
faborítású műszerfallal. A króm
díszítőelemek mellett teljesítménye
is látványos volt: 98 lóerő és 133
Nm.
Az Alfa GT harmadik nagy
elődje
a '74-ben debütált
Alfetta GT. Nagy, kényelmes
belterével, erős motorjaival igazi
GranTurismo ez a jószág, legerősebb
verziója, a Turbo 175 lovas
feltöltött motorjával utódait, a
jelenlegi kétliteres GT-ket is
kellemetlen helyzetbe hozná.
Bertone remekművet alkotott:
Bár egy-két mai autó stílusjegyeit
felfedezhetjük a GT-n - hátulról
egy kicsit Nissan Murano, a hátsó
oldalablak BMW -, mégis egyedi
szépség. Elegánsan agresszív az
Alfa-front a mélyre engedett
hűtőcímerpajzzsal és az alsó
levegőrostélyokból sejtelmesen
kihunyorgó indexekkel, egyértelmű
az oldalsó sziluett és az övvonal
dinamikája, hátul kellemesen oldja
a súlyos gonoszságot a
csomagtérajtó huncutul
visszahajlított alsó pereme. Az
egész annyira jól sikerült, hogy ha
az Alfa helyett nagy kedvencem, a
Maserati logója lenne rajta, akkor
sem lepődnék meg egy cseppet
sem.

A gyártó és az importőr szerint a kényelem nem esett a forma
áldozatául
- szerintem igen. Elöl nincs gond, minden kényelmes,
kézre áll és gyönyörű, hátra ülni viszont 180, de talán már 175 centi
felett is büntetés. Se térdhely, se fejtér, az ötszemélyesség vicc. A
rövid tesztkört egy fekete belterű autóval tettük meg, félúton hátul
ültem: kéttenyérnyi oldalablakokkal, mély ülésekben, szűk térben kaptam
egy kis előzetest, milyen lesz majd a koporsóban. Ez a fekete enteriőr
persze elöl is elég gyászos, hiába a vörösen megvilágított műszerek, az
alumínium középkonzolkeret vagy váltógomb. Kedves leendő vásárlók:
mielőtt megrendelik az autót, feltétlenül bíbelődjenek el egy kicsit a
megfelelő bőr- vagy textilkárpit megtalálásával. Egy Pieno Fiore Rosso
bőrkárpit már hangzásában is mennyivel jobb, mint egy fekete Alfatex,
nem?

A tesztkör hátul töltött szomorú és elöl töltött vidám felét egyaránt
egy kétliteres, közvetlen befecskendezéses, változó vezérlésű benzines
GT-ben tettem meg. A 6400-as percenkénti fordulatnál jelentkező 165
lóerő és a 3250-nél támadó 206 Nm nem kevés - de nem is sok. Az autóval
elérhetünk 216 km/h végsebességet és 8,7 másodperc alatt gyorsulhatunk
0-ról 100-ra - de végig olyan érzésem volt, hogy
a Halálcsillag dolgozik ellenünk rejtelmes vonósugarával. Ezt
teszi az 1410 kilós saját tömeg és a három személy a kabinban. A mai
dízelek már elkényeztettek jóságosan kiegyensúlyozott dinamikájukkal és
fogyasztásukkal: a JTS gyári átlagfogyasztás-értéke 8,7 liter benzin
száz kilométerre. Mit mondhatok erre: nem biztos, hogy ezt a napi
gyakorlatban sokan tapasztalják majd.

Az Alfa terelgetése egyszerű feladat volt: a menetstabilizáló
elektronika (VDC) minden viccelődési kísérletnek ellenállt -
tekintettel az esős időre és a forgalomra nem kísérleteztem sokat amúgy
is megoldhatatlannak tűnő kikapcsolásával. Biztosan ezt is ötször kell
megnyomni, esetleg Adriano Celentano-slágerek fütyülése közben bal
kézzel jobb váll fölött kell finoman pöckölni, vagy valami más
bolondbiztos rendszert kell leküzdeni, mindegy. A GT alapértelmezésben
nem ökörködésre, hanem elegáns száguldásra való, aki pörögni szeretne,
vegyen GTV-t vagy Spidert. Az erőszakos vezetési stílusról a váltó is
lebeszélni igyekezett: ez a kelletlen, lusta szerkezet nem alkalmas a
gyors kapcsolgatásokra.

Nem próbáltuk most ki az igazi szépséges szörnyeteget, a 3,2-es
V6-ost, 240 lóereje és 300 Newtonmétere már sok emlékezetes Alfa-teszt
során megörvendeztetett bennünket. Az Alfa GT
a fogyasztásra érzékenyebbek számára is kínál alternatívát: a
kétliteres JTD a GT-ben 150 lóerősre erősödve, kétezres fordulatnál 305
Nm nyomatékot biztosítva szolgál majd az autóban. Később érkezik a
legkisebb-legolcsóbb motor, az 1,8 literes Twin Spark.

Az Alfa GT két felszereltségi szintben, Progression és Distinctive
kivitelben létezik;
a különbség igazából a bőrülésben és a kormányról vezérelhető BOSE
hifiben merül ki
. Már az alapfelszereltség is igen gazdag, a
legolcsóbb GT-ben is van hat légzsák, ABS&EBD, minden alapvető
elektromos kényelmi extra, kétzónás automata klíma, fedélzeti komputer
és menetstabilizáló rendszer. A kisebb GT-k alapértelmezésben 16
collos, a V6-osok 17-es kerekeket kapnak.

Korábbi írásunk után
igazából az autó hazai ára az egyetlen igazi újdonság, amit mondhatunk.
Pillanatnyilag a GT azon kevés autótípusok közé tartozik - vagy tán az
egyetlen ilyen a piacon -, ahol
a dízelverzió a legolcsóbb: az alapkivitelű JTD 7 600 000
forintba kerül. Ennél százezerrel drágább a kétliteres JTS-motoros,
szintén Progression kivitelű benzines. Ugyancsak százezerrel kerül
többe a dízelnél, azaz 8 150 000 Ft a jobban felszerelt benzinmotoros
Distinctive. A JTS robotizált kéziváltóval is kapható, négyszázezres
felárral. A legdrágább GT a V6-os, ez már kétszázezerrel tízmillió
felett kapható.

<section class="votemachine">
</section>

Alfa GT

Hogy ne lebegjenek a számok a levegőben:
az Alfa által legfőbb konkurensnek tekintett BMW 3-as kupéi
gyakorlatilag ott kezdődnek (legalábbis árban), ahol a GT-k végződnek.
Igaz, hogy a 316 Ci kicsivel hétmillió alatt elvihető, de a JTS motor
párjával szerelt kétliteres kupé-hármas már 10 390 000-től indul, a
V6-os párja, a 330 Ci ára pedig kicsit több, mint tizenkétmillió
forint. Dízel-kupé-BMW a 320Cd 9 490 000 Ft, nézzünk két Mercit is: a
143 lovas C220CDI 9 374 000-ért, az egyetlen dízel-CLK, a 270CDI 13 185
000-ért kapható.