A látszat csal. Kicsi vagyok, de a nagy dolgokat szeretem. Nagy motorokat, nagy kutyákat, nagy adag kajákat, nagy fotelokat és autóból is megalomán vagyok. Kedvenc járműveim közé tartozott a 80-as évek végéről származó Chevy buszunk, melyben ha akartam, felálltam, és az otthoni TV-nézős fotelnél is kényelmesebb székeiben anélkül is igazán kellemesen lehetett utazni, hogy az 5000 köbcentis motort beindítanánk.

hirdetés

A C8 2003-ban régi alapokra - ez volt a Citroën Synergie -
épülve született újjá. Új a hátsó rugózás, és módosították az elsőt is.
Elnöki székes változata 136 lóerős 2.2 HDi dízel motorjával nem csak
kényelmes delizsánsz, de baráti fogyasztásával a nagyobb utazások
költségvetésére is jótékonyan hat.

A jármű egyáltalán nem volt ismeretlen. A mi cé-nyolcunk leginkább
abban különbözött a már tesztelt példányoktól, hogy a három sorba
rendezett 2-3-3 leosztású üléseket
elnöki méretű és kidolgozású, 2-2-2 leosztású alcantara
fotelekre cserélték. Kevesebb utas, nagyobb hely. A járművön belüli
mozgás mégsem megoldott, a két sor ülés között nem lehet a demizsonért
hátragyalogolni.

A motor a már jól ismert 16 szelepes, 2,2-es turbódízel. Az
európai szemmel mérve izmos kis motor csöppnyinek tűnik az amerikai
luxusbuszok 5000 cm
³-nél kezdődő lökettérfogata mellett. A benzinkút
kasszájánál azonban már nem vágyódunk úgy a benzinfaló motoróriás után,
egy teljes Budapest-Milánó-Budapest útra 8,0 liter/100 km-es
átlagfogyasztást kalkuláltunk. A fedélzeti komputeren az
átlagfogyasztás 7-14 liter között változott. 100-as tempónál 7 litert,
130-nál 8-9 liter, 150-nél 12 litert jelzett, ami már nem olyan kevés,
de tankolások után valahogy mindig barátságosabb értéket
számoltunk.

A gyorsítás 100-110-es tempóig kielégítően dinamikus, főleg ha
figyelembe vesszük a nem kis tömeget (1783 kg). A biztató felvezetés
után kicsit csalódott voltam.
A gyorsítás dinamikája nem volt túl hűséges: faképnél hagyott,
amint túlléptem a megengedett legnagyobb sebességet. Végül is a C8 180
km/h körüli végsebességre képes (négy személlyel), de ehhez már idő
kell. És hosszú, beláthatóan rendőrmentes útszakasz.

A klíma kitapasztalása egész embert kívánó feladat. Elképzelem,
amint a frissen C8-hoz jutott apukák kellemes hétvégéket töltenek az
autóban, míg otthonukban asszonykájuk a vasárnapi ebédet kevergeti, és
gyereklármától távol, elnöki kényelemben próbálják kitapasztalni a
Citroën buszának időjárási anomáliáit. Se apuka nem vagyok, se szabad
hétvégém nem volt a C8-cal, így az anyósülésen mellettem utazó kollégám
foglalta le magát a természeti jelenségek gombbal történő
befolyásolásával a Milánóig tartó 10 órás úton. És vissza is.

Az első ülések elektromosan állíthatók személyre, a hátsók már csak
kézi úton. Hiába kevesebb a székek száma, a hat ülés mellett már
nehezen marad hely a csomagoknak. Hátul éppen egy bőröndnyi sut maradt,
a dagadtabb sporttáskát már lapítja a hátsó ajtó, ezért két ülést
összehajtottunk, hogy a helyére is tudjunk pakolni.

Luxusülések ide vagy oda, a C8 Excecutive elnöki foteljei közül
csak az első kettőbe építették be az elektronikus ülésfűtést. A sofőr
és a titkár kényelme tuti, a főnökök meg majd hátul vacognak. A kisebb
dolgok elhelyezésével már nincs semmi gond: nem kevesebb, mint 50
rekesz van a buszban. Pedantomán autóvásárlók mindenképpen meg lesznek
elégedve a pakolási lehetőséggel, itt biztos meg lesz mindennek a
helye.

A futómű nem olyan ringatózó, mint az amerikai buszokon. A
haladósabb tempóval sem volt baj, még a kanyargós ausztriai autópályán
sem. Kormányozni is nagyon kellemes, szeretem az olyan autókat, amikor
nem csak tekeri az ember a világba a kormányt a könnyítő segedelmével,
hanem érezni is, mit csinál, éppen ezért buszlimuzinhoz képest elég
keményen bele lehet mászni élesebb kanyarokba.

Nyugalmunkat semmi sem zavarta,
míg egy lendületesebb körforgalomba behajtva az ESP lámpája
(menet stabilizátor) fel nem kapcsolódott, és az istennek sem akart
elaludni. A kapcsolására hivatott gombot hiába nyomkodtam (balkéz felé
a kormány alatt). A kézikönyv - az anyósülés utasa azonnal lapozgatni
kezdte - azt írta, ha néhány másodperc múlva nem kapcsol vissza, irány
a márkaszerviz. Kis idő múltán tankolni kellett, és megálltunk.
Újraindítás után ismét rendesen viselkedett, egészen a következő
sportosabb kanyarvételig. Az átlagsebességnek semmi nem tesz olyan
rosszat, mint a gyakori megállás, ezért hagytam, hadd világítson.

A C8 adrenalinnövelő akcióinak itt még nem ért vége.
Az autó átvétele után a második utcasarkon felvillant a kettes
kijelzőn, hogy laposak a gumik. A gumik azonban rendben találtattak,
hát tovább nem sokat foglalkoztam a felirattal. A továbbiakban indulás
után 2-3-szor mindig kísértett a felirat.

A C8 másik kedvenc tréfája, hogy azt üzeni, rosszak a fékek.
Mivel a busz frissen érkezett a garanciális szervizből, valószínűleg
nem az elkopott fékpofákkal vagy a hiányzó fékolajjal lehetett a
probléma, és a felirat csak egyszer-egyszer volt látható, hát ezzel sem
foglalkoztunk sokat. Az elöl hűtött, hátul hagyományos tárcsával
lassító busz fékeire nem volt panasz, pedig a zsúfolt olasz autópályán
előfordult, hogy baleset miatt keményen bele kellett taposni, de - a
hülye üzenetekkel ellentétben - senkire nem hozott frászt a lassítás. A
normál C8-felhasználó, ha meglátja a feliratot, rohan a szervizbe, vagy
hozzánk hasonlóan gondolja, nem eszik olyan forrón a kását. Aztán már
akkor sem törődik a felirattal, amikor valami komoly baj van.

A karok - ezekből van bőven - és a kapcsolók nagyon jól kézre
álltak, kifejezetten a műszerfalból kiálló rövid kis váltóbot volt a
kedvencem, és a kézifék, balra a vezetőülés mellett. Nagy luxushoz egy
automata sebességváltó igazán dukálna. A kormánykerék dőlése és a
távolsága is állítható. A műszerfalak - jutott hagyományos módon elénk,
középre fel, és alá is - még talán a leghátsó sorból is jól olvashatók.
Bár szerintem neki erre semmi szüksége. A menüs rendszerű komputer
használata előtt - ahogy azt a légkondinál is megjegyeztem, - nem árt
elővenni a kezelési kézikönyvet.

A nagyon szerteágazó elektronika, ami mindent nyomon követ,
frusztráló hatású. A kocsi elejében szétszórt LCD panelek osztják meg a
figyelmet. Ráadásul mivel nem vagyok nagynövésű, eléggé előre kell
tolnom az ülést. Ekkor a legújabb divatnak behódoló középre helyezett
műszereket, melyek a folyamatos haladás során fontos adatokat
(sebesség, fordulatszám, benzinszint, hőmérséklet) tartalmazzák, az
átlagosnál hegyesebb szögben látom. Magyarán el kell fordítanom a
fejem. És ekkor már nem is az utat nézem. Elhiszem, hogy sokaknak
tetszik a középre épített műszerfal, de nálam nem jött be. Jobb
szeretem, ha akkor is látom a műszereket, ha nem az utat nézem.

A C8-ban szinte minden van,
ami egy biztonságos autóban ajánlatos. ABS (blokkolásgátló), EBD
(elektronikus fékerőelosztó), fékrásegítő, ESP (menetstabilizátor) és
ASR (kipörgésgátló) és persze egy vagon légzsák. A hagyományos első
ülések elé szerelt légzsákok mellett az első ülésekhez tartozik
oldallégzsák is, és mindhárom üléssorhoz szereltek
függönylégzsákot.

Ha kiskorúakat, vagy beszámíthatatlan egyéneket szállítunk, a
vezető az összes ablak - beleértve az elektromos tetőablakokat és
persze a két oldalon elektromosan nyíló ajtót - irányítását is saját
hatáskörében végezheti, továbbá a kényesebb helyre irányított kis
póttükörrel szemmel lehet tartani a hátul zajló eseményeket. Az
alkonyati bogáresőben nagy megelégedésemre szolgált az ablaktörlők
munkája. Több sugárban, az ablaktörlő lapátokról jön a tisztító nedű,
amit egy mozdulattal húz le a gumilebernyeg.

A buszlimuzinok a múltban leginkább személyszállításra alkalmas
dobozoknak látszottak. A C8 egyáltalán nem ilyen. Úgy sikerült
személyautósan kecses és arányos maradnia, hogy egyik dimenzióban sem
lett eltúlzott a mérete. Kerek orra, jó nagy szélvédője, a tetővonal
íve, és a függőleges hátsólámpa sor azt sugalmazza, hogy a C8 több,
mint minibusz. És ha fásult is a közönség, az oldalajtókkal mindenhol
feltűnést kelthetünk.

Pozitívum: Levegős beltér, brutál székek, a kívánságunkat is
kitaláló kényelmi berendezések, vicces rekeszek, és a nagy mérethez
mérten kecses jellemzők.

Negatívum: Jelentős széthullási hajlam, ami lehet, hogy csak a
tesztautónk sajátja: kieső műanyag gombok (elektromos ülésállító), nem
záródó rekeszek (hátul két felső lemez nyílt ki, elöl meg a hűthető
középső rekesz).

Értékelés: 4