A Seat Alhambra szinte csavarra megegyezik a
Sharannal. Akárcsak a
PSA konszern autóinál a megszokott első, hátsó és kormányembléma
(esetleg hűtőmaszk) különbségein kívül alig találunk eltéréseket. A
Sharan-tesztek után nekem csak a csupasz csont marad, igaz a velős
fajtából.
Az Alhambra luxuskivitele, egy kicsit átépített Signo verzió
járt nálunk. A csúcsfelszereltségen túl optikai tuningot is kapott:
küszöbspoilert, futómű-szélesítést és ültetést, durva, 17"-os felnit és
225/45-ös méretű gumit. Létezik az Alhambrából egy Sport változat, az
többek között keményebb rugózást és a szériánál 25 mm-rel alacsonyabb
karosszériát kap. Tesztautónk a Signo és a Sport verziók erényeit
ötvözte további extrákkal. Jól állt neki, mindenütt komoly elismerés
üldözte. Nem győztem csodálkozni, mi a csudát néznek egy viszonylag
régi, 1996-os fejlesztésen, mégsem volt hely, ahol ne forogtak volna a
tűzpiros adrenalinautó után.
A feltűnést fokozza, hogy az Alhambra elején és hátulján Pioneer
feliratok hirdették, akad további meglepetés is.
Tesztautónkba még egy kisautót építettek a vas alá: a házi-,
illetve autómozi-rendszer még egy autónyi összegért került a falak
közé. A TotalCar házi hifiszakértőjéhez, Busánszky Lajoshoz fordultam,
mondjon pár szót az extra villanyról:
Az Alhambrába készült hifi alapvetően demonstrációs célra épült,
kizárólag Pioneer-alkatrészeket tartalmaz. Egy laikusnak még elmegy, de
komoly versenyen már csúnyán elvérezne. Vannak olyan elemei, amelyektől
egy profi igencsak tartózkodna. A Pioneer folyadékkristályos monitorai
elismerten jók, és az Alhambrába is szerelt, tetőből nyíló monitor
egyenesen zseniális.
Ahogy megtudtam,
a legnagyobb baj, hogy nincs középső beszédhangszóró, ami a
házimozi-rendszereknél alapkövetelmény. Érthetetlen, mert az
íróasztalnyi műszerfalon lenne helye gazdagon. Nekem — a hozzá nem
értőnek — a rendszer nem tűnt rossznak, élveztem a dugóban a
dínódübörgést.
Ha a másfél milliós hifi nem is a legtökéletesebb,
az Alhambra dízelmotorja hibátlan. Nem vagyok dízelrajongó, de a
Pumpe-Düse takarékossága előtt le a kalappal. A Volkswagen teszteinkben
agyondicsért 115 lóerős 1.9 PD TDI motort most szélsőséges körülmények
között is volt szerencsénk tesztelni. Az Alhabra alapból sem kevés 1,7
tonnája mögé — egy kéttengelyes utánfutón — 1200 kg-ot akasztottunk.
Sport változat ide vagy oda, az Alhambra elsősorban ilyen viszonyokra
termett. A teljes család lakókocsival, úton az Adriára.
Az 1.9 PD TDI derekasan megküzdött a vontatmánnyal. A bizonytalan
utánfutó miatt a megengedett maximális sebességet, a 80 km/h-t ugyan
nem nagyon közelítettük meg, de
állandó hetvennel haladtunk hegyen-völgyön. A hivatalosan 240
Nm-es maximális nyomaték 1900-as fordulaton el kellett bánjon a
teherrel. A hatsebességes váltó pedig a gazdaságos üzem szolgálatában
állt.
Tesztautónk futóműve az ültetés és szélesítés ellenére az
alapváltozathoz hasonló megoldással készült. Elöl klasszikus
MacPherson, hátul keresztlengőkaros felfüggesztést kapott úgy, hogy a
lengőkarok segédkeretre csatlakoznak.
|
Az alacsony hasmagasság miatt a fekvőrendőrökön, járdára le és fel,
valamint
úthibáknál észnél kell lenni. A sportfutómű keményebb,
pattogósabb, és a szebb megjelenés mellett a kanyarstabilitásra is
jótékony hatással van. A négy tárcsafék tisztességesen lassított, még a
hátul verdeső utánfutóval is elbánt.
Belül semmi extra. A most divatos vonalaknak nyomát sem
találjuk, nevezzük hát jóindulatúan klasszikus, örök érvényű dizájnnak.
Akadnak rakodóhelyek bőven, bár igazán használhatót nem találtam.
Viccesek a kicsike, fedeles ajtórekeszek, szűk a kesztyűtartó, és a
műszerfal tetején csekély mélységű a rakhely. Az ajtózsebekbe lehet
komolyabban pakolni.
A beltér anyaga tökéletes, passzoló illesztésekkel, zörgésmentes
kapcsolatokkal. Még jelzésértékű, diszkrét, fabetétszerű csíkot is
kapunk. Szerencsére ez az extra nem uralkodik a belsőn.
Kellemesek a karfás székek, és álló helyzetben hasznát vettük a
székek hátuljából nyíló asztalkáknak. Bár a lehetőség adott, a mélyláda
és az erősítő miatt három üléssor helyett csak kettő volt a
tesztautóban. Cserébe jutna 850 literes csomagtér, ami az imént
említett hifiizék miatt igen körülményesen pakolható.
A villanyablakot remélem, már nem kell erényként említeni,
a tükör elektromos behajtása viszont okos, praktikus. Kár hogy
az ajtó zárására nem működik. Én biztosan átbarkácsolnám. Érdekesség,
hogy a jobb hátsó pillangóablak elektromosan nyílik a váltókar mellől.
De csak a jobb oldali. Bal oldalon a hátsó üléssor biztonsági öve
található, ott nem fér el a nyitómotor.
Az első szélvédő fűthető. Vékonyka fémszálak futnak az egész
üvegfelületen. Amíg nem veszi észre a vezető, semmi gond, de utána a
szeme állandóan a fűtőszálra fókuszál. Állandó használatban biztos meg
lehet szokni, de nem hiszem, hogy ne fárasztaná a szemet. Sötétben,
ahogy a karcos üvegeknél lenni szokott, a fémszálak sokkal jobban törik
a fényt. Lehet, hogy hihetetlenül praktikus, de én ezt az extrát
kihagynám.
Az autó épségét hivatott megőrizni
az első és a hátsó radar. A parkolást segítve különböző
hangmagasságú sípolásokkal adja tudtunkra, ha elöl vagy hátul kisebb a
hely. Néha kicsit túlzásba vitte a védelmet, így éltem a lehetőséggel,
és egy gombnyomással véget vetettem az őrületes üvöltözésnek.
A bent ülők épségére a megerősített oldalütközés elleni védelmen
túl ABS, ESP, övfeszítő, oldal- és 60 literes vezetőoldali, valamint 90
literes utasoldali légzsák ügyel. Furcsa módon viszont nincs semmilyen
biztonságiöv-figyelmeztető jelzés. Tesztautónk xenonizzós fényvetőt
kapott, amit a szembejövők lehet, hogy nem üdvözöltek annyira, mint
én.
Az Alhambra Sport változata annak ellenére, hogy
formájában nem a legmodernebb, elnyerte tetszésem. Még
elvetemült olaszautó-rajongó barátom is elismeréssel szólt egy
alhambrás kalandjáról. A Seat-orr szerintem sokkal markánsabb, mint a
Sharan konzervatív eleje, és a sportos opciók nagyon jót tesznek a
formának. A dízelmotor dinamikus, amennyire egy MPV-hez illik, de ami a
legfontosabb, igen gazdaságos.
Ha választanom kéne,
a fűthető szélvédő mellett a piros színt és az autómozit hagynám
el. A Signo luxusfelszereltség, optikai extrák nélkül 9 270 000 Ft,
kevésbé igényes családosok már 5 990 000 Ft-ért hozzájutnak egy jó kis
buszlimuzinhoz.
|
További cikkeink
