Álruhás személygépkocsi, teherautónak öltözve. Önsúlya több mint 1800 kg, és további közel 1500 kg-mal terhelhető. Ez utóbbira utal az autó hátulján a 15-ös szám. A szám alatt található egy másik igen fontos jelzés: 2.3JTD, ami száztíz lovat jelképez, az erősebbik fajtából.

hirdetés

Nemrég próbáltuk a Fiat legkisebb teherautóját, a Seicento Vant, most a legnagyobb személyautón a sor. A csak személyszállításra szánt Ducatóknak hazánkban jelenleg két változata kapható. A 9 ülőhelyes Panorama, 11-es jelzéssel és 2.0JTD motorral, valamint a 14 személyes, Minibus 18-as, egy 2.8JTD-vel hajtva. A kipróbált autó egyesíti magában e két típus tulajdonságait, és ízelítőt nyújt a Fiat buszainak kényelméből és funkcionalitásából.

Hol húzódik a határ személyautó, tehergépkocsi és autóbusz között? Erre választ csak nagyon összetett módon lehetne adni, mivel a KRESZ-ben leírtakon kívül figyelembe kell venni számos rendelkezést, melyek tehergépkocsik esetében többek között előírják a pótkerék elhelyezésének, a raktér elválasztásának valamint burkolásának módját is.

Emiatt válik fontos kérdéssé egy nagy autó vásárlásánál, milyen jogosítvánnyal és adminisztráció mellett használhatjuk. A legtöbb közlekedő csak B kategóriás vezetői engedéllyel rendelkezik, amivel személygépkocsit vagy 3500 kg-ig kisteherautót vezethet. Ez utóbbi árából visszaigényelt áfával járó öröm mellé azonban egy, az úrvezetők számára gyakran kellemetlen kötelezettség is társul: a menetlevél rendszeres és pontos vezetése. Tehát aki nagy és minden szempontból kényelmes járművet szeretne, vigyázzon a határokra.

Ezt a határt a Fiatnál a Ducato képviseli, melynek PSA-val közösen használt, második generációs külsejét már jól ismerjük. Csillogó lámpák, óriási hűtőmaszk, nagy tükrök. De a kabint általában fémdoboz vagy plató előtt látjuk feltűnni a mindennapok forgatagában. Ritka, hogy egy teljesen üveges példánnyal találkozzunk, mivel a - gyakran értékes - csomagok kíváncsi szemek előli elrejtéséről a lemezfalak hatékonyabban gondoskodnak. A fény az élőlények lételeme, így ha mégis üveges Ducatot látunk, szinte biztosak lehetünk benne, hogy személyszállítóval van dolgunk.

Méghozzá nagy, kényelmes és rengeteg extrával felszerelhető személyszállítóval, melyben néhány apró, néha bosszantó hibától eltekintve öröm az utazás. De kezdjük az elejéről a vizsgálódást, azaz a három üléssor közül az elsőnél, ahol a vezetők helyezkedhetnek el. A járművezető ülése példaértékű ergonómiával rendelkezik, állíthatóságáról már korábban, egy rokon tesztelésekor megemlékeztünk. Itt elhelyezkedve válhatunk teljhatalmú uralkodójává a technikának.

Az uralmunk alá vont szerkezetek között elsőként említeném a JTD motort. Korábban is szerettem ezt a kategóriatársaihoz képest kissé zajos szerkezetet, de az óriás mozgatásában tett szolgálatai kapcsán még az eddigieknél is jobban a szívemhez nőtt. Az autó méretéből adódóan minden mögöttünk haladó leküzdhetetlen vágyat érez arra, hogy megelőzzön. Az első 110-ről indított előzésünk kitűnő eredménnyel való abszolválása után általában a legtöbben mégis letesznek ezen szándékukról és beérik azzal, hogy egy Ducato farvizén utazzák végig a Budapest-Pécs távot. Aki ennél többre vágyik, hadd menjen.

Szóval gyorsul is, megy is, határozottan, az oldalsó irányjelző által mutatott irányba. Néha mégis adódnak gondok. Kis oldalszél és némi nyomvályú közös erővel zavarba hozhatják a nagy kasztnit. Ilyenkor besegíthetünk egy kicsit a kormánnyal, amivel aztán könnyen stabilizálhatjuk az autó állapotát és bezsebelhetjük nyolc ember hálás pillantását. A kormány egyébként érdekes jelenség, mivel talán egy lehelettel jobban döntött, mint ahogy ideális volna. Ez országúton nem zavaró, de városi manőverezés közben gyakran kissé előre kell hajolni, hogy a megfelelő ponton elkapva a kereket adjunk jó irányt kis kék dobozunknak.

Mi inkább száguldozunk, mivel ránk ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint bármelyik más személyautóra, ellentétben a legtöbb Ducato számára engedélyezett országúti 70 km/h-val. Most mindenki meggondolhatja, megéri-e a több-kevesebb áfa a rengeteg gondot, ami vele jár: papírok, sebesség, rendőrök. De a Panoramával ez mind nem gond, tehát gyerünk! És ha már száguldozunk, a fék - ahogy kell - fogjon. Fog is! Se több, se kevesebb, mint amire szükség van. Észrevétlenül és hatásosan teszi a dolgát. Egy busznál pont ez az, amire szükség van, hogy ne kelljen gyakran takaríttatni az amúgy is könnyen és eltávolíthatatlanul szöszölődő plüss üléshuzatokat.

Ha sikeresen megálltunk, jön a parkolás. A kipróbált autó tolatóradarral is rendelkezett, ami nagyban segítette volna a dolgot, ha utólag nem helyeznek a középső két érzékelő közé egy vonóhorgot. Ez a merénylet a radar korai kikötéséhez vezetett, mivel hátramenetbe kapcsolva folyamatos sípolással hozta a vezető tudtára: mehet bátran koccanásig, a vonóhorognak úgysem árt.

Ha ezek után mégis sérülés nélkül parkoltunk le, és utasaink elmentek múzeumot látogatni, elővehetjük az uzsonnát. Mindhárom sor középső ülése pillanatokon belül kis pohártartós asztalkává varázsolható, így akár hatszemélyes étkezővé is alakíthatjuk a belteret. Nagy segítség, hogy 185 cm körüli magassággal könnyen felegyenesedhetünk a magasított autóban, így a megterített asztalok leverésének veszélye nélkül cserélhetünk helyet, vagy távozhatunk az utastérből. Ez a magasság a csomagok pakolásához is ideális, akár be is állhatunk a csomagtérbe, és innen építhetünk takaros tornyot utasaink táskáiból.

Ennyi üveggel körülvéve, még az ősz beálltával is gyakran lesz melege az egyébként külön-külön dönthető és kartámasszal ellátott ülésekben kényelmesen helyet foglaló csapatnak. Arról nem is beszélve, hogy lassan itt a tél, amikor vasakkal határolt óriási légtér gyors befűtésére is fokozott igény jelentkezik. Mindkét problémára van megoldás. Nyáron, járó motornál a klíma üdítő hatását a hátsó utasok is kedvük szerint élvezhetik, mivel egész sor légbefúvót és légmennyiség-szabályozót is juttattak részükre a humanista mérnökök. Télen már jobban függenek sofőrjüktől, az ülések alá épített elektromos állófűtés műszerfalon elhelyezett kapcsolójának mindenható urától.

Érdemes jóban lenni az elöl ülő utasokkal, és nem ingerelni őket azon tény felemlegetésével, hogy ők sokkal szűkebbre szabott üléseken foglalnak helyet. Bár a térdhely elég, a műszerfalon elhelyezett váltó sincs útban, saját kartámasz nélkül tengethetik az utazással töltött órákat, és csak az enyhíti valamelyest szívük fájdalmát, hogy ők vezérelhetik a klímát, a rádiót és szükség esetén mindkettőjük telefontöltőjének külön-külön is találnak 12V-os aljzatot. Ha mégis félnének, a tető közepén található, lehajtható kapaszkodó kínálja magát markolásra. Nem mintha ez segítene.

Szóval nagy személyautónk, vagy ha úgy teszik, kis buszunk beltere minden szükséges jóval ellátható, miközben ára még így is elmarad attól a szinttől, amit egy hasonló földi javakkal felszerelt hétköznapi autó nyújthat. Ráadásul a Ducato Panorama két kisautó helykínálatát és komfortját nyújtja egyben. Megy, ahogy kell. Szép is, nagy is. Megnézik az utcán. Ez az autó határozottan feszegeti a határokat, de stabilan rögzített üléssoraival mégsem válhat soha teherautóvá.

Értékelés: 4,5 csillag - Nagy, kényelmes, szép, gyors, szöszös.