A Totalcar bő egy hétig nyüstölhette az Eurovan-koncepció Peugeot-éknál készült, 807 névre keresztelt megnyilvánulását. Rám hárult a hálátlan feladat, hogy a korábban nálunk járt Citroen C8 és a Torinóban látott Lancia Phedra megnyúzása után a harmadik bőrt is lehúzzam a PSA és a FIAT közös egyterűjéről.

hirdetés

Amiben a tesztautó igazán újat hozhat a Totalcar olvasóinak,
a belső tér kialakítása. A Pullman-verzióban mindössze hat ülés
található, melyek egymástól teljesen külön állnak. A vezető és
utasa ülőhelye fix, mindkettő - külön megfizetendő opcióként -
elektromosan mozog. A másik négy fotel már lehajtható asztalkának,
vagy viszonylag könnyedén, négy-négy mozdulattal ki is emelhető. A
székek egymással teljesen csereszabatosak, mindegyikhez hárompontos
öv és ISOFIX-szabvány gyerekülés-rögzítési lehetőség jár.

A 807-es igazi egyterűként alapértelmezésben gyakorlatilag
nem tartalmaz izolált csomagteret: a hátsó ülések mögött
azért fel lehet tornyozni vagy négy nagy sporttáskát, ráadásul még
tíz centi széles kalapocska-tartócska is kerül föléjük, ami valamit
azért takar a tolvajok elől. Az ülések között is elfér pár szütyő,
így egy hatfős baráti társaság sátorral-hátizsákokkal kissé szűken,
de befér az autóba. Vagy apa+anya+három-négy csemete
gumikrokodillal, pelenkásszatyorral és jó magyar módra megpakolt
hűtőtáskákkal, sőt, a terjedelmesebb sporteszközök elhelyezése sem
nagy gond. A tetőn elhelyezett krómozott spoiler két fele ravaszul
szétcsúsztatható, így a 807 alkalmas rögzítési lehetőséget kínál
síboxnak, biciklinek, szörfdeszkának. A gyári adatsor a
csomagtérre: 340, 780, illetve
3300 liter.

Jómagam nem teszteltem gyerekeken, ellenben vittem benne
komoly üzletembereket tárgyalásra (Hmm, egész jó autó ez, kinyitja
előttem az ajtót, hmm, még két kartámaszom is van? Nahát, hátul én
szabályozhatom magamnak a szellőzést? De jó, a palmtop megáll az
asztalkán!). Vittem nahátezekamaifiatalokat kenutúrára (Vazze, tíz
doboz sört meg négy nagyüveg kólát is be lehet tenni, hehe, mi ez,
bárszekrény, vazze!). Valamint vittem a kutyámat (Hrr, vauvau,
megugatlak, hiába mész át a túloldalra, vagy hátra, simán odafutok,
elférek, most nem tud a hülye gazdám az ülés előtt tartani!).

Szóval jó sok mindenre alkalmas az autó, s miközben a sofőr
elnézően mosolyogva nézi utasai ténykedését az erre szolgáló kis
belső panorámatükörben, ő maga is jól szórakozik.
Ízlése szerint fintorog vagy gyönyörködik a középre
helyezett, zöldesen derengő órákon, nyitogatja
telefonért-rágóért-csokiért a műszerfal tetejébe integrált két
tárolórekeszt, vagy bökdösi a kissé távolra került, de kiválóan
kezelhető és nagyon precízen beállítható klíma gombjait-tárcsáját.

Mossa az ablakot a bővízű, közvetlenül az ablaktörlőlapátok
elé spriccoló fúvókákkal, a kormányhoz paszírozza, vagy a plafonra
nyomja magát az elektromosan állítható, kétmemóriás üléssel,
gyorsít-lassít a tempomattal, kedvére kapcsolgat a kézreálló,
ladásan döntött váltókarral, pörgeti a Clarion hifi CD-tárjába
gyömöszölt repertoárt a kormány alatti karral. Élvezi a sötétre
bekapcsoló xenonlámpa fényét és belsősáv-tisztító hatását, figyeli,
hogy mikor ér oda az esőcsepp az ablaktörlő szenzorához, ki-be
hajtogatja a külső tükröket, a repülő Dumbót utánozva, vagy csak
hátradől és próbálgatja a 2.2 literes HDI bőséges nyomatékát,
miközben a fedélzeti komputeren mosolyog: tartós 100-110-nél
klímával 6,5-7 liter gázolaj 100 kilométerenként.

És még ezek a kijelzett számok is túlzóak:
a 807-es komputere picit felfelé kerekít. 8,47 literes valós
átlagfogyasztásra 8,6-ot, 8,04-re 8,4-et mond, de akár így, akár
úgy: az öblös, nyolcvan literes tankkal csaknem 1000 kilométeres
útra futja egy szuszra. Ezeket a fogyasztási értékeket körülbelül
20% városi és 80% 100-130 közötti országúti autózással értük el. A
gyári adatok: 10/5,9/9,2 l/100 km - ez nagyjából megfelel a mért
eredménynek. Szolidan kortyolgat tehát a az 1795 kilogrammos saját
tömegű autó, miközben a négyhengeres, 16 szelepes, 2179 köbcentis,
hosszúlöketű HDI 314 Nm-nyi nyomatékkal és 128-lóerővel (2000,
illetve 4000 1/min-nél) noszogatja. Érzésre mintha egy Citroen
Picassot hajtanánk - a kisebbik, 90 lovas HDI-vel. A végsebességre
sincs panasz, az autó gond nélkül tudta a gyári 182 km/órát, mi
több, 215/65-ös, tizenöt collos Pirellijein még ennél a tempónál is
stabilan fogta az utat.

A futómű és a fékek kiválóan illeszkednek a 807 karakteréhez:
hátul csatolt hosszlengőkarok és Panhard-rúd, elöl McPherson és
kanyarstabilizátor tartja a kerekeket, ezeken hosszirányban lágyan
ring,
buszosan emelkedik-süllyed, oldalirányban viszont a dőlés
minimális. A négy tárcsafék mindenkor biztosan fogja meg a nagy
tömeget, hirtelenebb fékezésekkor pedig a 807 fékasszisztense
riogatja a bennülőket intenzív besegítéssel. A féktárcsa folyamatos
csiszorgását betudtuk a 20.000 tesztkilométernek - és az ezzel járó
rendszerint kíméletlen bánásmódnak.

Más zaj pedig nemigen származik a legnagyobb személy-Peugeot-ból:
a motorzaj minimális (pedig a nagy dízel gyakorlatilag a lábunk
alatt dohog),
inkább csak a turbó sivítása van az ingerküszöb felett; a
szél- és a gördülési zaj pedig csak oly mértékű, hogy érezzük, nem
állunk, megyünk. A komfortérzetet franciáéknál mindig elöl
szerepeltetik a tervezés prioritás-listáján, no meg persze a
kilencmillió feletti vételárért is adni kell valamit, így bőrünk
kiváló anyagokkal, finom textilekkel, puha plasztikokkal,
kellemesen lágy tapintású nyomógombokkal érintkezik, amerre csak a
szem ellát. A praktikumra törekvés is sok apróságban megnyilvánul:
a már említett számtalan italtartó mellett még több tárolórekesz
található mindenfelé - az első ülések alatti tálcáktól a hátul
himbálózó csomaghálóig, ami ha épp nem csomagot hálóz a padlón lévő
rögzítőgyűrűkbe akaszkodva, akkor a mentődoboznak és az izzóknak
szolgál függőágyul.

Audiofil utasait a 807-es a kellemes hangzású, bár igazi nagy
basszusok megszólaltatására csak korlátozott hangerőtartományban
képes hifin túl
a legkülönbözőbb bimmbammokkal kényezteti. Az ülés
memorizálását, az ajtók nyílását-csukódását, az égve felejtett
lámpát lágy harangszó kíséri, szigorú viszont a Peugeot az övet be
nem kapcsoló pilótával: őt borzasztó visítással figyelmezteti már
igen kis sebesség elérésekor - akár hátramenetben is. Ez ellen a
visítás ellen a megállás sem véd, csak az öv bekapcsolásával, vagy
a kulcs kivételével szabadulhatunk meg a sípszótól.

De hát ez van, a 807-es Peugeot, ez a nagy családi autó,
alias VIP-busz erősen vigyáz, hogy utasait bántódás ne érje.
A menetstabilizáló is kikapcsolható, de 30 km/h felett
könyörtelenül elalszik az erre figyelmeztető lámpa és beáll a Rend.
Rés a pajzson, hogy a 807 nyitott oldalajtókkal is elindul, bár a
középső LCD-n természetesen jelzi a rendkívüli állapotot. Haladás
közben viszont már nem nyithatók az elektromos működtetésű
tolóajtók
(melyeket mellesleg 1, a belső tükör feletti gombokkal, 2, a
slusszkulcs gombjaival, 3, a B-oszlopon elhelyezett gombokkal, 4, a
külső kilincsekkel 5, a belső kilincsekkel egyaránt kezelhetünk;
becsukni viszont akár 6, az ajtó meglökésével is lehet őket).
Ha mégis beütne a krach, az autó légzsákok tömkelegét fújja az
ide-oda csapódó emberek teste alá - jómagam nyolc darabot számoltam
össze. Magára is vigyáz a Peugeot: az egy dolog, hogy lezárásnál
óvón behajtja tükreit, ráadásul minden motorindításnál kijelzi az
olajszintet és megmutatja, hány kilométer van még a szervízig.

Persze azért apróbb hibák is akadnak.
Nem is lenne francia, ha nem maradna kezünkben a belső kis
tükör, ha nem zörögne valami a bal első ajtóban, nem hullana le
a hátsó biztonsági övek kis műanyag kerete a plafonról, vagy nem
fityegne széthullottan az egyik ülés kiszerelést lehetővé tévő
mechanikája. De a fődarabok rendben vannak, a motor mindig
megnyugtatóan dorombol, a futómű és a fék kiváló - a ház előtt
nézegetni ezt a szép nagy autót pedig egy meglett férfiembernek
mindig öröm. Ha a kis bosszantó hibák nem lennének, aszondanám: öt
csillagot neki!

A Peugeot 807 Pullman 2.2 literes, 160 lovas benzinessel
8.630.000, a 2.2 HDI-vel 9.240.000, a háromezres, 205 lovas
automatával pedig 9.610.000 forintba kerül. A tesztautó extra
xenonlámpája fényszórómosóval 100.000 forintba került, az első
villamosszékek 150.000 fotintért vehetők meg, a többi extra pedig a
tolatóradartól a tempomaton át a CD-tárig további 500.000 forinttal
dobja meg az autó árát. Összességében tehát egy 10.000.000 forint
értékű autóban éreztük nagyon-nagyon jól magunkat.