hirdetés

No comment, a névvel nem játszunk többet. Inkább szálljunk
gyorsan, kíváncsi izgalommAL BE Az autóba, amely nagyon is érdekes
lehet az árérzékeny és méretigényes magyar piac számára. Mert ez
viszonylag nagy kisautó, 4186 mm hosszú, 1703 mm széles és
2439 mm a tengelytávolsága. Az 515 literes csomagtér pedig
egyértelműen a kategória legnagyobbja, még a Renault Thaliáé is
kisebb 5 literrel.

Az autó kívülről nem bántja a szemet - igaz, nem is nyújt
semmi különöset; egy Világautónak nehezen lehetnek karakteres
stílusjegyei. Márpedig az Albea ugye gyakorlatilag egy Palio
limuzin. Olaszos design-nak nyoma sincs, az Albea leginkább egy
hároméves koreai négyajtós benyomását kelti. Az egyetlen
érdekességet a kékesen csillanó index-izzók adják - no meg a
magasan álló karosszéria alatt kissé hitványnak ható 14 collos,
175/70-es gumikkal szerelt gyári kerekek. Az autóba beülve viszont
már igen érdekes disszonanciákat figyelhetünk meg.

Finom, kék plüssel borított fotelekben foglalhatunk helyet,
az üléspozíció a deréktámasszal és a kedvemrevalóan könnyed,
utoljára a Citroen Xsarában tapasztalt teleszkópos magasságállító
karral a sofőr számára nagyon kényelmessé alakítható. Az utasoknak
sem lesz nehéz mukkanás nélkül tűrni több száz kilométeres túrákat
is akár: a hátsó ülések kifejezetten kényelmesek és a lábtér is
elegendő marad átlagos termetű elöl pöffeszkedők esetén.

Hátul középen azért az Albeában sem öröm az élet: se fejtámla, se
automata öv, viszont hogy ne érezzük túl jól magunkat akkor sem, ha
csak egyen vagy ketten kerülünk hátra, kartámasz sincs. Van viszont
hamutartó a jobb hátsó ülésen (a balon nincs), és van számtalan
tárolórekesz különböző alternatív funkciókkal:
szenteltvíztartó és lábmosó a műszerfal tetején, távcsőtartó
a kormány alatt balra, tízescsomag-zsebkendőtartó a középkonzolban
és még rekeszek és még zsebek mindenfelé.

A padlószőnyeg, a tetőkárpit kellemes, finom anyagból készült, az
ajtókra is elegendő textil jutott.
No de a műszerfal! Ilyen kopogós műanyagot már nagyon rég
láttam, viszont ennyire sorjásat talán még soha. Ráadásul az egész
kialakítás a Volvókat idézi fel az ember fejében (szürke keretben
világos, enyhén szögletes keretbe foglalt műszeregység, kissé a
vezető felé fordított középkonzol), de az imitáció csak annyira
hiteles, amennyire Bud Spencer és Terence Hill indiánokat gyilkolt
a Vadnyugaton. Az ajtók zsanérján a XXI. század legigénytelenebb
hegesztése figyelhető meg -stabil technológiai fegyelmet sugároz,
hogy valamennyi hegesztés egyformán ronda. A török üveggyártás sem
állhat a helyzet magaslatán, mert a szélvédő kivételével valamennyi
ablak erősen torzít.

Van a HL-felszereltségben gyári rádió is. A Blaupunkt mintha
tartana az Albeával való együttemlegetéstől: a logót jó mélyen
elrejtették a kazetta-bedobó fedelére, úgyhogy eleinte nem is
tudtam, milyen márkának szidom a nagyon rossz kezelhetőségét és
dicsérem a viszonylag jó hangzásvilágát.

Ne csak nézegessük és hallgassuk az autót,
menjünk is vele!
A 76 lóerő 5000 1/min-nél és a 114 Nm 4000-nél nem tűnik
rossz értéknek - főleg nem egy 1.2-es motortól -, de az Albea azért
messze nem megy úgy, mint a hasonló motorral és hasonló
paraméterekkel rendelkező, szintén 16 szelepes Punto. A motor az
1040 kilóval és az Euro 3 szmötyi-kibocsátási szabvánnyal is
megbirkózik, másra már nem marad ereje.

A gyári adatok szerint 13,5 másodperc alatt kellene 100-on lennie
- nekünk ezt az értéket nem sikerült reprodukálnunk.
Középhosszú egyes, hasonló, 97 km/h-nál végződő második
fokozat, melynek kiforgatása végeérhetetlennek tűnik, majd egy
rántással a harmadik - és már benne is voltunk a 14. másodpercben.
A leszabályzás 6700 körüli fordulatszámon érkezik. A rajtolás, a
gyorsulás, a gyors kapcsolgatás amúgy sem okoz nagy örömet: nagyon
könnyű, határozatlan fogáspontú kuplung, szinte semmi alapjárati
nyomaték, szintén pillekönnyű, de annál hosszabb járatú gázpedál és
lassú gázreakció - bár a váltó nem rossz, az majdnem olyan jó, mint
a kettes Puntóé. Amit viszont nem vártam volna az Albeától: 175-öt
mentünk vele óra szerint (a gyári csúcsérték 167 km/h), és még egy
pici tartalék volt is a motorban.

<

>

Persze ez az autó nem való ilyesmire. Az Albea családi
jövés-menésére való:
telekre járáshoz, gyerekszállításhoz, munkába menni - néha
egy-egy leruccanásra a nagymamához a magyar viszonyok közepette
megfelelő partner. 47 literes tankja ritkán kér inni: 6,66 litert
sikerült vele megetetni normál használatban (100-140 közötti utazó
és ź-nyi város), de agyongyötörve, végsebességet és
kanyarstabilitást, kitörési hajlamot és gyorsulást nézegetve is
7,77 liter volt a legtöbb, amit ledugtam a torkán.

Apropó stabilitás: az Albea terepjáró képessége meghökkentő,
az ember megesküdne rá, hogy akár be is tud feküdni a kocsi alá (de
nem, megpróbáltam). A felfüggesztés kórosan lágy, a csillapítás
minimális - ez viszont országúton nagy hátrány. Az Albea
Wartburgszerűen képes billegni, az egyenesfutás 70 felett pedig a
legkisebb szellőre megszűnik. A 175/75-ös, semmitmondó márkajelű
csikorgós gumik semmit nem tesznek a helyzet javításáért. A teszt
egy hete alatt azért megszoktam a sodródást, a billegést és a
hintázást, 100-nál már nem is volt halálfélelmem, és gyakran
megesett, hogy - a gyenge ellentartású gázpedál miatt - 140-nél
vettem észre, hogy veszélyben a jogsi.

Ha már letöltöttük az ismerkedés idejét, kitapasztaltuk
sajátosságait, a billegés
a közlekedőtársak szándékos meghökkentésére és vicces
hölgyutas-rémisztésre is alkalmas lehet. A kormánymű jó partner
ebben, az Albea kormánya végállástól végállásig mindössze kettőt és
egy negyedet fordul! Ha rosszul lenne valaki, gyorsan meg lehet
állni, a fék kellően hatásos. Kár, hogy fékezéskor a lazán
rögzített vezetőülés billegéssel jelzi a terhelésváltást és az is
kár, hogy a pedálrend kuszaságán még a fékpedál oldalára helyezett
vastagítás sem segít: volt rá példa, hogy a cipőtalpam pereme
beakadt pár pillanatra, kellemes stresszhelyzetet teremtve.

A többi kezelőszerv sem tökéletes: a rádió gombjait
állandóan félrenyomtam, az irányjelzőt a kormányról az ujjaimmal
alig értem el. Az ablaktörlő intervallumkapcsolójának kivárási
ideje egyszerűen és jól eltalált lépcsőkben állítható, ráadásul az
elektronika tudja, amit a Ford Fusioné: spriccelésnél a törléseket
követően kis szünet után ismét töröl egyet, az időközben előbújt
vízcsepp-hátvédcsapatok felszámolására. További hab a tortán a
spriccet nem azonnal és nem szükségszerűen követő törlés: ha nem
akarjuk, nem kell karistolnunk a feláztatatlan kosszal a még száraz
ablakot. A marcipánrózsa a cukrászsüteményen pedig a 2 X 3, nagy
vízhozamú sugár, ami egyrészt kamion-feelinget nyújt, másrészt
mindent beterít.

A csomagtér és a tanksapka belülről nyitható, az utasoldali
lufi egy randa műanyagfedél mögött elhelyezkedő kulcsos kapcsolóval
inaktiválható. Van még Ford-módra kilincsbenyomással reteszelhető
centrálzár és a vezetőnél egy darab automata ablakemelő -
becsípődésgátlás nélkül. Érdekes, hogy az utas kényelmesen,
könyökből mozgathatja az ablakát, míg a pilóta nyújtott karral,
nehézkesen találja meg a számára már máshová helyezett kapcsolókat.

A Fiat Albea alapára 2.390.000 forint, a legolcsóbb
verzióban még az osztott hátsó ülés és a vezetőülés-magasságállítás
is extra, olyan finomságokról, mint ABS, vagy utaslégzsák nem is
beszélve. Van benne viszont kormánymagasság-állítás, első
villanyablak és centrálzár. Mi a HL jelzésű, klímás, légzsákos,
rádiós verziót teszteltük, ezt 2.690.000 forintért vihettük volna
végleg haza. Az ár a kategória többi autójához viszonyítva
tulajdonképpen versenyképes. A Thalia, ami talán az Albea
legnagyobb konkurense, alacsonyabb áron kezdődik, és az autó által
sugallt minőség - legalábbis belül - kissé azért más világot tükröz
- mintha nem is ugyanabban a Törökországban készülne. A HL-hez
hasonlóan motorizált és felszerelt 1.4 8V Oasis modell ára
2.585.000 forint. Tessék beléjük ülni, tessék kipróbálni őket és
tessék dönteni - ki-ki ízlése szerint.

<
>