Két bevett haszongépjármű vásárlási szokás ismeretes. Egyik esetben az alkalmazott kapja az autót, a másikban saját részére vásárol a vállalkozó. Nyilvánvalóan más-más szempontok kerülnek előtérbe. Szinte mindig fontos szempont, hogy olcsón fenntartható, megbízható jármű induljon munkába. Hogy mennyire kényelmes és szép, inkább csak akkor számít, ha a főnök saját használatra veszi.

hirdetés

A Pregio három felszereltséget kínál. Egy alap, Komfort verziót 2 399 900 Ft plusz ÁFÁ-ért, amely a szervokormányon kívül különösebb extrával nem bír. A Trekking változat önzáró differenciál zárral és plusz százezer forinttal egészül ki, a Trekking A-C verzió további kétszázezer felárért bensőségesebb klímát is biztosít. A főnök nyilván az utolsó verziót jelöli meg, az alkalmazott pedig a komfortot kapja. Jó alkalmazotthoz méltó módon ezt teszteltem.

Illetve teszteltem volna, ha az őrületes hóesés nem érkezik. Hétfőn leállítottam, és csak pénteken ástam ki a félméteres hó alól. Nem szerettem volna azonnal pusztítással kezdeni a tesztet, pedig elhihetik, azonnal szerveztem önös érdektől mentes szállítási feladatot. De a fuvar várt, így pénteken munkába kellett állni.

A könnyű, hátsókerék-hajtásos, dobozos járműveknek nem kedvez a jeges út. Most jól jött volna a differenciálzár. Vagy legalább lenne otthon két zsák cement. A síkos szakaszról kiérve - amint betont fogott a kerék - új életre kelt a Pregio.

2,5 literes Euro III-as környezetvédelmi normáknak megfelelő turbódízel üvölt az ülés alatt. Mivel pont a motoron ülünk, nem túl csendes, de mit számít, jó hallgatni a turbó fütyülését. A teljesítményre nem lehet panasz, hasít a kis doboz. 69 KW 3800 1/min, 220 Nm 2000 1/min, pillantok a prospektusba. A váltó teherautósan rövid fokozatokkal kapcsolható. Pillanatok alatt ötösben vagyok, és úgy érzem, még egy hatodik is jöhetne.

94 km volt a kocsiban, amikor elhoztam, így nem akartam kínozni a motort, de a végsebességre kíváncsi voltam. M1, Pest felé, üresen, lejtő, hátszél. Elérve a megengedett legmagasabb értéket, a Pregio még menne. Hó, ha hó, vissza a lovakkal! Fúj a szél, ne vigyen már be a két sáv közé. Persze hogy szélérzékeny, ahogy a többi hasonszőrű. Üresen könnyű, és nagy a vitorla. Csak kéne az a két cement.

Rakodjunk hát! Oldalajtó balra el, a hátsó felfelé nyílik. És láss csodát, a raktér gyönyörűen bélelt. Korrekt oldalborítás, a tetőlemez szintén igényesen fedve. A vezetőfülkéből kapcsolható két nagy lámpatest fénylik, ha szükséges. Az ablakok helyén kédergumiba ágyazott lemezek, ha kell akár házilag is könnyűszerrel cserélhetők üvegre. Belülről a fém rudazat rácsszerűen védi a fiktív ablakokat. Ezekhez a rakományt is könnyű rögzíteni. Az utas és a raktér természetesen fallal elválasztva, amire akkora ablakot vágtak, hogy azt nagyobb konkurens modellek is megirigyelhetnék. Természetesen azt is rudak védik az esetlegesen előrerepülő rakománytól.

Egy ülőgarnitúra és egy ágy gondtalan elhelyezése nem jelentett nagy feladatot. Így a terhelt viselkedésről sajnos nem tudok mit mondani. A fékek az ülőgarnitúrával is megállták a helyüket. A Pregio elöl belső levegőhűtéses tárcsaféket, hátul automatikus utánállású dobféket kapott. Blokkolásgátló felár ellenében sem rendelhető.

A vezetőpozícióba helyezkedve ért a következő meglepetés. Az ülést hátra tudom tolni annyira, hogy kényelmesen elfér a lábam. Mi az hogy elfér, a bal lábam tökéletesen ki tudom nyújtani, és a jobb nem akad bele semmibe. Akár gumicsizmában is padlóig nyomhatom a gázt, nem kell félni, hogy a fék is vele megy.

A váltó kézre áll, kényelmesen rövid úton mozog. A kormány már nem sikerült ilyen jól. Vékonyka virsli, nem túl jó fogású. Mivel a szervo tökéletes, egy fain kormányvédő talán orvosolja a hibát.

A műszerfal - szerintem - nem néz ki rosszul, azonnal látszik, hogy sok mindenre lenne lehetőség. Ronda vak kapcsolók vannak középtájékon, miközben baloldalt nehezen hozzáférhető helyre kerültek fontosabb elemek. Középen egy háromszögletű mélyedésbe talán digitális órát terveztek, ami - gondolom költségcsökkentés miatt - kimaradt. Akárcsak a sebességmérő melletti fordulatszámmérő; helyére egy skálázott KIA feliratú lapocska került.

A fuvarozók nem elveszett emberek. Akik villogó Jocó feliratot applikálnak az ablakba, örömmel ki fogják használni a lehetőségeket - kis barkácsolással új helyre kerülnek a kapcsolók, és óra lesz az óra helyén.

A felhasznált anyagok minőségére nem érdemes sok szót vesztegetni. Olcsó és könnyen tisztítható minden elem. Úgy tűnik, végleg búcsút mondhatunk a borzalmas műbőrnek, mert az olcsó Pregio is textilborítású székeket kapott. Három koreai - gondolom - kényelmesen elfér, de két hurkán edzett magyar kőművest már nem vállalnék a Moszkva térig.

A középső ülés háttámlája karfaként lehajtható, és így egy fedeles dobozka és két pohártartó is használatra kész. A dobozban két szendvics kényelmesen elfér, a támlát felhajtva a tetőnek köszönhetően nem hullik az ülés mögé. A fűtés tökéletes, percek alatt bemelegíti a fülkét. A hagyományos kezelőszerveket a külső- és belsőlevegő keringtető kapcsoló egészíti ki.

Az utasoldali két ülés támláját előre kell dönteni, majd jobboldalról a biztonsági zárakat oldva felemelhető az ülőfelület, ami egyben motorháztető is. Ez a módszer a japán kisbuszoknál megszokott megoldás. Nem túl kényelmes, és nehéz a motor egyes elemeihez hozzáférni, de esőben is lehet hengerfejet cserélni.

A Pregio orra is nyitható. Itt nem látunk mást, csak az ablaktörlő motort, az alakmosó és a kiegyénítő tartályt. Innen bányászhatjuk ki a nagyteljesítményű profi emelőt, de itt van szépen felerősítve a kerékkulcs is. Az ablakmosó folyadék nem spriccel az ablakra, a gumilapátok mellé csövecske szállítja a tisztító vizet. Fagyos időben a módszer remekül működött.

Külsőre a Pregio klasszikus forma, nem is néz ki rosszul. Finoman kerekített doboz, ahogy ezt ebben a kategóriában megszoktuk. Elöl távol-keleti tekintet, hátul teljes szélességben végigfutó műanyag prizma, szép PREGIO felirattal. Választható négy színben: fehér, ezüstmetál, acélkék, beige. A metál felára ötvenezer forint. Öt év átrozsdásodás elleni garanciát és három év vagy 100 000 km teljes körű garanciát kap a Pregio tulajdonos.

A fogyasztás mostoha időjárási körülmények között, egyszer elakadva, általában városban használva 10 liter fölött volt. A gyári adatok vegyes használatban 8,8 l/100 km-t mondanak. Finoman használva, rendesen bejáratott motorral ez az érték akár reális is lehet.

A Priegiót pár nap ismerkedés után jó vételnek tatom. Kényelmes, gazdaságos, viszonylag nagy befogadó képességű kisáru szállító, két és fél millióért - megéri. Hogy bírja a strapát, milyen hibái adódnak, és azokat hogy tudják elhárítani, csak egy igazi tulajdonos tudná megmondani.

A KIA Pregio Komfort kevesebb, mint nettó két és fél millió forint. Ha esetleg valaki a teszt olvasása közben elfogultnak titulál, és úgy érzi, nem helyénvaló, amit írtam, tekintsen vissza ez előző mondatra és gondolja át még egyszer. 2002-ben 416 darab eladott KIA kisáru szállító bizonyítja, hogy a Pregio is megállja helyét a piacon. Akár egy lapát a sóderben.