Három év alatt hárommillió eladott autó - a 206-os Peugeot a márka egyik legnagyobb sikere. 1998 májusában kezdődött a franciaországi gyártás, júliusban az angol, 1999. májusában a chilei, júliusban az argentin, 2000-ben pedig már brazil és iráni gyártósorok gondoskodtak a harmadik világ tehetősebbjeinek ellátásáról.
<page name=""></page>
|
| |
|
![]() |
|
Esztétikum terén a kombi nem egyszerűen visszalépés, de egyenesen súlyos merénylet. Hogy hol rontották el, ki-ki döntse el maga, még az is lehet, hogy valakinek pont ez tetszik. Talán a hátsó lámpa az, ami igazán rondára sikerült, és a feleslegesen hangsúlyozott hátsó lökhárító, melynek nyomában döbbenettel vegyes borzadály jár a dizájnra fogékonyak körében.
Elöl minden rendben: a 206-os azért is ilyen szép, mert nincs lökhárítója, illetve el van dugva, a parkolóhely koccolásos feltérképezését csak egy széles gumicsík segíti. Oldalról sincs vész, az SW nyúlánkságát a tetősíneken kívül az oldalsó díszlécek is hangsúlyozzák. Egyébként teljesen feleslegesen - a 206 SW épp elég hosszúkás, mert bár a tengelytáv változatlan maradt, a hátsó tengely mögötti részt 19 centivel meghosszabbították.
Így lett a csomagtartó 28 százalékkal nagyobb: 313 literes. És ez még csak az SW áldásainak csekélyebb része. A csomagtartó alján hosszanti bordák vannak, amik a találomra beömlesztett kartondobozokat szolíd autózás esetén egész jól megtartják. Kapunk az autóhoz csomagtérhálót is, amivel kapcsolatban arra is gondoltak, hogy ha lelkes területi képviselő módjára lehajtjuk a hátsó ülést (könnyen megy), és az SW-t furgonnak használjuk, nem csak leghátul köthetjük röghöz a rakományt.
Alfa Romeo-tulajdonosok számára ismerős lehet az SW hátsó oldalajtóinak kilincse: ezt bizony a 156-osból lopták. Dizájnt lopni az Alfától bocsánatos bűn, illetve tulajdonképpen kultúrmisszióként kellene üdvözölni az ilyesmit: a kilincsek észrevehetetlenül simulnak a keretbe az ablak melletti felső részen. Az "SW" tehát jelenthetne sportwagon-t is, de a Peugeot-nál ilyen messzire azért nem merészkednek.
Kisautókban ritkaság, inkább SUV-okban, például a Honda CR-V-ben találkozhatunk a külön nyitható hátsó szélvédővel. A Peugeot-nál a hátsó ajtó elektronikus gombbal nyílik, mellette találjuk az ablak kisebbik gombját. A legjobb, hogy a tintapatronos dobozokkal megrakott alkalmazott a slusszkulcs gombjának nyomva tartásával messziről is nyithatja a hátsó üveget, melyen az ablaktörlő szárát fogantyúnak képezték ki.
A 206-os futóművét sokan dicsérték már, de hiába, nekem nem igazán tetszett. Franciásan kényelmes volt, de a franciásan kényelmes kategóriában is láttam már sokkal jobb úttartást. Az új 206-osokban azonban teljesen átdolgozták a futóművet, nemcsak az SW-ben, de a többi modellben is. Ez elsősorban nem elvi konstrukciós változtatásokat jelent, hanem erősítést, azt viszont rogyásig. Minden elképzelhető rögzítést, éket és kapcsolódó elemet megerősítettek, vastagabb az első és hátsó stabilizátor, több az anyag a kerékdobokban. Határozottabban működnek a lengéscsillapítók, és 7 milliméterrel növelték az ütközőbak hosszát.
Mindebben az a legszebb, hogy a 206-os futóművét nemigen kritizálta a szaksajtó, tehát a teljes modernizációs programot magánszorgalomból csinálták, amit remélhetőleg a piac honorál majd csillagos ötössel. Ez a futómű, ez már igen, ez így vitathatatlanul sportkombi, jöhetnek hirtelen kormánymozdulatok, egyenletes szlalom vagy hosszú íven vett gyors kanyar, ez tapad rendesen, és a kormányon is jól érezni, mire készül az autó. Vezetni jó.
A fékek változatlanok, elöl hűtött tárcsa, hátul dob, a mindennapos használatban nyilván megfelel, bár nekem kicsit túl harapósnak tűnt a fékhatás, meg kellett szokni. Az elektronikus fékerő-elosztó mindegyik változatban szériafelszereltség.
< >
A Peugeot mindig kényelmes kisautókat gyártott, a 206 SW is ilyen. Különösen a Sport-változathoz járó (35 mm-t állítható magasságú) bőrkormánnyal-és váltógombbal. Tesztautónkat a forgalmazó ravaszul bőrülésekkel szerelte fel, ezek szépek, kényelmesek és jól is tartanak, 400 ezer forintos áruk azonban nincs benne az SW Sport 3.7 millió forintjában. Viszont a bőrülésekhez jár az ajtók és a kesztyűtartó fedelének alcantara borítása: a legendás olasz mű-nyersbőr pedig még egy Trabant belterét is feldobná, nemhogy egy 206-osét.
Egyvalami nem jár a 206-oshoz: még Várszegi Gábor és Széles Gábor egyesített vagyonáért sem kapunk normális műanyagokat a műszerfalra és az oldalablakok alá. Csak ezt a vékonyka, recsegő-ropogó undormányt, ami feltartóztathatatlanul hömpölyög végig a kiskategóriás autókon a Suzuki Swift-től a Fiat Puntón át a Ford Fiestáig. A keménységgel nyilván nem az a baj, hogy bárki kispárnaként szeretné felhasználni az említett elemeket, hanem a merevségből fakadó hajlam a későbbi zörgésekre.
Bezzeg a kesztyűtartó, ekkorát azóta sem láttam, hogy 1998-ban bemutatták a 206-ost. Azt hiszem, még nagyautókban sincs ekkora kesztyűtartó - egyszerűen hihetetlen. Ráadásul felette jó mély rakodópolc terpeszkedik: vajon hová az ördögbe préselték az utasoldali légzsákot?
A fűtés katasztrofális; nem tudom, hogy a dízelség miatt-e, de az első melegpászmák érkezésére vagy negyedórát várni kell, a teljes értékű meleg utastér pedig vagy fél óra üzemmel érhető el. Mindezt a lehető legnehezebben kezelhető klímaberendezés keseríti tovább: a digitális kijelzőre mindig le kell pillantani,és a kezelőgombok is alig emelkednek ki, úgyhogy minden gombnyomás egy adott esetben életveszélyes lepillantással jár.
Lehet, hogy csak én állítottam be rosszul, de a klíma akkor sem remekelt, amikor hideg autóba ültem, és nem kapcsoltam ki: mivel a már felsorolt gyengeségek miatt állandóan a maximális 28 fokra állítottam, azt vette alapértelmezettnek. Ez még nem gond, de miből gondolja a komputer, hogy a szibériai mennyiségben belapátolt mínusz két fokos levegőből gyorsabban lesz odabent 28 fok? Szóval megvárhatná, hogy a digitális 28 fokhoz a motor egy kis analóg hőt is termeljen.
Az ablaktörlő automatikája számomra újdonság: nem az esőt, illetve a vizet figyeli, hanem a motor nyomatékát, és annak megfelelően kaszál gyorsabban. Van is ebben logika: ha nagyobb a nyomaték, elvileg gyorsabban megyünk, másodpercenként több métert teszünk meg, így egy-egy szakaszon több esőcseppel találkozunk. Legnagyobb csodálatomra az elmélet a gyakorlatban is működőképes. A reflektor kapcsolóját már kevésbé kedveltem meg: rövidet villantani a relé reakcióideje miatt nem lehet, inkább csak nehézkesen ki-be kapcsoljuk.
|
|
3.7 millióért a Sport felszereltségű változatot a kétliteres HDI turbódízellel kapjuk, ami túlzás nélkül nevezhető etalonnak. Vanak már gyorsabb, halkabb és szebben szóló dízelmotorok, de a HDI még mindig korszerű, igaz, egy jobban hangszigetelt 307-es vagy 607-es Peugeot-ban azért jobban lehet szeretni. A részecskeszűrőnek köszönhetően változatlanul ez a leginkább környezetbarát dízelmotor, kisebb károsanyag-kibocsátással, mint jónéhány benzines.
A gázcserét csak két szelep végzi, ezért a csúcsteljesítmény alig 90 lóerő, és mivel a sebességfokozatokat a kis fogyasztásnak rendelték alá, a 206 SW sportossága csak a futóműre érvényes. Az üzemanyagtakarékosság elinduláskor zavaró, legalábbis annak, aki megszokta, hogy egy nyomatékos turbódízelnél elég lelépni a kuplungról és akár emelkedőn is megindul gáz nélkül. A kétliteres HDI-vel viszont még vízszintben is lefulladunk, ha nem nyomjuk a gázt.
A váltó témaköre tipikusan filozófiai kérdés. A minőségével nem lehet baj, mert egyszer se váltottam mellé, mindig érezni, ha bekattan egy-egy sebességbe és a gyors váltásokat is tűri. Egyvalami hiányzik belőle: a minőség érzet, ebben a németek akkor is jobbak, ha minőségben nem feltétlenül. A Honda Jazz legalább ilyen jól használható, és benzinből kevesebet fogyaszt, mint a kétliteres HDI, jobban megy és szebben szól. A Skoda Fabia kombi drágább, viszont sokkal szebb, a 206 SW igazi riválisa azonban a Suzuki Wagon R+, amit nem rendelhetünk dízelmotorral, de kit érdekel, ha egy teljes millióval olcsóbb? A 206-osok közül így továbbra is a CC az egyetlen, ami a kategóriájában verhetetlen, de az nagyon.
| Értékelés: 3 és fél Az árát és a dizájnt még csiszolhatták volna. | ![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
|
|
<
>





















