Helyes kis darab. Hossza csupán 4.3 méter, de belül öt egyforma méretű ülése és 550 literes csomagtere van, így mondhatjuk, hogy a kívülről nem Góliát méretű kocsiszekrény által körülhatárolt területet maximálisan kihasználja. A vezető és anyósa ülésén könyöktámaszt is találunk, ami hosszú úton igazi áldás.

hirdetés

Vannak az autóstársadalomnak furcsa egyedei, akiket a
teljesítményadatoknál sokkal jobban felcsigáz az adott autó
praktikussága, variálhatósága, mindennapi használata során kitűnő
erényei.

Ilyennek képzeljük az átlagos Picasso vásárlót
is: többgyermekes családanya vagy apa, eszébe sem jut versenyezni a
pirosnál, jól ismeri a nagybevásárlás fogalmát,
szeret kényelmesen autózni és nem utolsósorban jól
átgondolta, melyik lehetőséget válassza a buszlimuzinok egyre
szélesedő kínálatából. Megnézi az Opel Zafirát, de nem akar porosz
autót az érzékeny lelkű gyerekei alá, megnézi a Fiat Multiplát, ami
zseniális, de túlságosan emlékezteti kamaszkori letaposott orrú
túrabakancsára, Renault Scénicje meg a szomszédnak már van, olyan
nem kell, mert reggel a rohanásban összekeverik. Ekkor beül egy
próbaútra a Citroen Xsara Picassoba.

Miután beül, elhelyezkedik. Az üléspozíció
beállítása komplex gondolkodást igényel, ugyanis az ülés
magasságának beállításával egy időben az ülőlap dőlésszöge is
változik, emelésre előre, leeresztéskor hátrafelé dől - egyébként
logikusan -, így a háttámlát érdemes a magasság beállítása után
kezelésbe venni. De ha egyszer sikerült, akkor nagyon jó. Mindkét
könyök karfán pihen, köröttünk tengernyi tér, a műszerfal tetejéről
pedig csak a gomba hiányzik, és már lehetne is rexezni rajta. Hátul
pláne
csodálatos a Picasso-ban helyet foglalni, semmi zavaró
kardánalagút, ellenben van három egyenlő méretű ülés és ugyancsak
bő légtér, az előrébb húzható vagy kis útitálcának lehajtható
középső üléssel pedig még kényelmesebbre tagolható az utasok
birodalma.

A kis kéjpálca váltó is jó helyet kapott a
műszerfalon, egészen addig a pillanatig, amíg nem akarunk CD-t
cserélni a lejátszóban 1, 3, és 5 sebességi fokozatnál. Sőt, talán
az a legjobb, ha mindenestől lemondunk a gyári Hi-Fi berendezésről,
mely bár fidelnek fidel, (a CD még macskakövön sem ugrál) de a
mintha egy, a műszerfal elé helyezett félfamentes rajzlapról szólna
a zene, pedig a Picasso hatalmas sofőr előtti terét az isten is
csodálatos sztereoszínpadnak teremtette.

A váltókar elhelyezése pompás, de váltáskor nem
árt emlékeztetnünk magunkat arra, hogy egy szolid családi autót
vezetünk. Különösen a
gyors egyből kettőbe húzást jobb gonddal végezni, ellenkező
esetben jó eséllyel találunk mellé, ezáltal forgalmi zavart
okozva.

A 117 lovas 1,8-as motor pont elég, hogy a
gyerekek partedlijére egy kövérebb gáznál ráboruljon az olvadt
jégrém, és ennél többre ebben a kategóriában nincs is szükség.
Erőszakos pörgetéssel sem lesz sportautó a Picasso, de nem is az a
dolga, viszont még autópályán is könnyen tolja a nagy vigyorgó
arcát maga előtt.

A rugózás a menettulajdonságokhoz és az autó
jellegéhez tökéletesen passzol, finoman kemény,
zavaró billegés nincs, legfeljebb idétlen kanyarvételkor
kezd mozogni az átlagosnál magasabb karosszéria, de mint az már
világossá vált, egyébként sem kell gyorsan kanyarodni, mert
olyankor
nem a partedlire, hanem a kárpitra ömlik az olvadt fagyi,
ami rossz dolog.

A CD kezelőszervei a kormányon kaptak helyet,
ez előnyös, ellenben a duda egy kifejezetten idétlen gombbal
hozható működésbe a baloldali bajuszkapcsoló végén, igaz, ez az
elrendezés a francia autók ismerőinek nem okoz meglepetést.
Ráadásul a dudálástól a gyerekek megijednek, elejtik az olvadt
fagyit, és akkor lehet menni pucolóhabért a benzinkúthoz. A klímát
a műszerfalról irányíthatjuk, a gombok nyomogatását egy
nagy képernyőn követhetjük figyelemmel a váltókar felett.

A középső monitoron jelennek meg a fogyasztási adatok, a
sebesség, a dátum és idő, a kinti levegő és a hűtővíz hőmérséklete,
valamint a biztonsági öv és az ajtók állapota is. Aki szereti az
ilyesmit annak jó, aki szerint pedig a hagyományos, körórás
műszerek jobban követhetők és kevésbé kötik le a figyelmet, annak
nem. Ez már csak így megy.

A belsőt borító műanyagok hangulatosak, az ajtó
külsejére helyezett,
meghúzás elleni díszléc pedig különösen hasznos, amíg az
ember megszokja, hogy egy, az átlagosnál öblösebb autót vezet.

A praktikus megoldások sorát gyarapítják az
utastérben számolatlanul fellelhető kisebb-nagyobb tároló
szerkezetek, az ülések sokoldalú variálhatósága, a hátsó ülések
eltávolításával
a csomagtér mérete picivel két köbméter fölé kúszik! A
csomagtér ajtaja szintén állítható, 185 cm fölötti embertársaink
egy mozdulattal kb. 15cm-rel növelhetik az ajtó nyílását.

Az ajtó nyitógombját elárulom: a rendszámot megvilágító lámpa
műanyagkerete alatt kell nyomást kifejteni, és szezám tárul. A pótkerék
az autó alján, kívül helyezkedik el, és nem mankó, hanem normál méretű.
Minden bizonnyal a háziasszonyok kedvenc tartozéka a
Modubox elnevezésű gurulós, fogantyús, sakktábla méretűre
összehajtható pazar műanyag bevásárlókocsi, amit a
csomagtartóban egy tépőzáras szalaggal rögzíthetünk, és rengeteg
jégkrém fér bele.

Jogos a kérdés, mennyi pénzt kérnek mindezért: az alapmodell ára 4
330 000Ft, ezért már megkapjuk a légzsákokat elöl és oldalt, az ABS-t
és sok-sok elektromos gizmót. Plusz az
NCAP töréstesztjén négy csillagot elért karosszériát. Az
extralista csak esztétikai kiegészítőket tartalmaz, ezt semmiképp nem
nevezhetjük elvakult, a vásárló kizsákmányolását megcélzó árképzésnek.
A Picassoban ez a legszebb: egy családi autó, amit arra terveztek, hogy
jó családi autó legyen, és egy nagyon jó családi autó lett belőle.
Ügyes munka.

Hogy a Picasso formavilága megragadja-e az embert, csak egyéni ízlés
kérdése. Engem vesére emlékeztetnek a kívülről-belülről egyaránt
megjelenő ellipszoid formák, de tetszik, végre megint egy egyéniségét
vállaló Citroen, nagyon praktikus és szerethető karakter. Hogy vennék-e
Picasso-t?

A második gyerekem születésekor erősen meg fogom fontolni.