Az NDK vezetése találta ki, hogy kell egy könnyű áruszállító, amit javarészt meglévő elemekből össze lehet rakni. Az ország már nyakig volt kétüteművel, hát ez is az lett, a Wartburg háromhengerese került bele, 1000 köbcentivel.
Próbálták nyomatékra hangolni a motorját a szívó és kipufogó rendszer változtatásával, ezzel nyertek 5 Nm-t. Kapott egy egyedi váltót és egy saját karosszériát, és készen is lett a kisteherautó. A platformstratégia és a downsizing tehát nem új találmány: meglévő technikára építeni platós, kofferos és nyolcüléses kivitelt, ráadásul ezres motorral - de működött. Sokan tudnának mesélni, hova eljutottak vele - akár autómentőként vagy lakóautóként. Ma már ezt átgondolnánk kétszer is.
Alapjában a technológiával nem volt gond, amikor 1962-ben megjelent. Független kerékfelfüggesztés, folyadékhűtés, kellemes kilátás, közel 100 km/h-s végsebesség, önhordó karosszéria, könnyű szervizelhetőség, mind fontos volt a hatvanas években. Később sajnos a világ elment mellette, a mérésre hozott példányunk kb. 25 évnyi gyártás után alig változott az ősmodellhez képest. Sem a fék, sem a kormányzás nem ütötte meg a nyolcvanas évek színvonalát. Ugyan tettek egy kísérletet az 1,3-as négyütemű motorral, de nagyjából 2000 db készült belőle, aztán a rendszerváltás elsöpörte, mint annyi mindent.
Ezt a remek, felújított példányt sok egyeztetés árán tudtuk kamera elé csalni. Nem ilyen állapotban került a tulajdonosához, akinek gyerekkori emlékek miatt volt fontos ez az autó - elképesztő mennyiségű munka ment bele, mire elérte jelenlegi állapotát.
Ugye, hogy ugye? Ha belehalljuk a sorhatos négyütemű hangját, az nem véletlen. A gyújtásközök lényegében megegyeznek. Ráadásul ketten vezettük, én ráéreztem a váltóra a jobb oldalról, minden másra pedig ott van a mérésvezető!
Kihúzattuk, megmértük és örültünk – persze gyanítható, hogy a motor kapott egy óvatos tuningot: a számok nem hazudnak!
További cikkeink
