Megölsz, te átkozott szerelem
Nincs harag. Nincs sietség. Nincs stressz. Nincs pénzem, pedig ha valamit megvennék, akkor ez az. Ülök rajta, laza könyökkel fogom a kormányt, olyan természetes és észrevétlen módon hajlok rá a kanyarra, hogy arra sem emlékszem, mikor és hogyan vettem be – emléknek csak a tökély marad és a boldogság, amely azóta is holdkórossá tesz: hiányzik a Kawasaki W800, nagyon.