125 7 - Totalcar

Kire ütött ez a gyerek?

Ez is CBR, még ha picinyke is. A világbajnokságokon tündöklő nagyságokhoz, a CBR600RR-hez és az egyliteres Fireblade-hez nincs sok köze, talán csak a fényezés, meg a keskenyre húzott cicaszem lámpák. Sornégy helyett egyetlen henger, a 172 ló helyett meg 13 és kétharmad.

Angyali türelemre tanít

Kuplungja nincs, de négysebességes körváltója van. Alapjáraton biztató, férfias hangon dörmög a nyolcadliteres négyütemű, de egy izmosabb ötvenes robogó könnyen otthagyja. Kevés szerepre alkalmas, de azt legalább jól csinálja.

Fájni fog

A Keeway Speed legnagyobb csapdája az, hogy egészen rendes motornak néz ki. Olyannak, amiről minden kezdő álmodik, ha nem ült még úgymond rendes motoron, és nem is a Hayabusával akar kezdeni. Szép a fényezése, a formája olyan, hogy pár éve még akár elment volna Yamahának vagy Hondának is – ha gonosz akarok lenni, az is volt. A motorostársadalom becsületére legyen mondva, a Speedet is elfogadják egyenrangú partnernek, jár az integetés neki is, ha szembejön.

Beetetőgép

Két személlyel, az M0-n soványka, de a városban, szólóban király cucc a Cygnus 125. Motor helyett nem kéne, autó helyett nagyon.

Pöcsöt köszörülni igenis jó

125-ös motort senki se vesz magának, ilyennel kizárólag dolgozni szokás – olyan postásfutáros, értik. Hiszen ennyiért kapni kényelmes, váltó nélküli, burkolt, sisaktartós robogót is, ami szemernyit sem megy rosszabbul. Azaz néhányan mégis vesznek ilyet. Megpróbálom védeni az álláspontjukat, segítségem ebben a Honda CBF 125 lesz.

Egy BMW is lehet szar

A farok legyen kemény, a motor legyen veszélyes, úgy jó. A BMW nem így gondolta – tetőt tett a robogóra, biztonsági övet a motorosra. Balgán azt hitték, hogy sikerük lesz. Tévedtek.

Kicsi, de játékos

Nem hittem volna, hogy Kínában képesek olyan hülyegyerek-robogót gyártani, ami nem csak messziről néz ki jól. Sőt, még szerethető is, leszámítva azt a kis pöcköt az ülés közepén.

Anyám sem fibrillál

125-ös sportmotorra csak a kamaszok és Talmácsi vágyik – nekik tényleg a győzelmet és a dicsőséget jelenti a nyolcadliteres kategória. Távolról nézve feltűnő a sportosságuk, közelről nézve bájos a háromnegyedes méretarányuk. De mi történik, ha egy hozzám hasonló, négyharmados méretarányú ember ül az egyhengeres Derbire?

Tényleg csak hét kiló?

Azt hittem, seggbe rúgtak. A fájdalom szétterült a medencémen és felkúszott a gerincoszlopomon. Viszont üvöltés helyett nevetni kezdtem, és behúztam egy képzelt strigulát ellenfelemnek, Budapestnek. Egy oda, a kátyú nyert, de nem adtam föl: folytattam kedvencem játékomat, az úthibák közti szlalomot.

Csak ne ess pofára vele!

Kicsit sok az R betű a nevében, talán ez a legnagyobb baja. Hogy miért? Mert azt hiheti az ember, hogy ez hű, de megy. Hát nem. Igaz, pont ezért venném ezt a fiamnak, amikor megszerezte a jogsit.

Három liter, ha gyilkolod

Ha csak keveset fogyasztana, azt mondanám, francba az ésszerűséggel, inkább egy tisztességes kétüteműt akarok. De ennek is van rendes futóműve, korrekt fékei és elég ereje ahhoz, hogy évekig élmény legyen használni. A 125 Duke a KTM-Bajaj házasság első gyümölcse. Izgatottan várom a folytatást.

Majdnem Vespa, Indiából

A legenda szerint az indiai LML tényleg ugyanolyan, mint a régi Vespa, csak éppen nem Olaszországban gyártják. A beavatottak közös gyártósorról, egyforma alkatrészekről és megegyező minőségről suttognak – vajon mindez tényleg igaz?