6 érdekesség a 60 éves Ford Transitról
Eredetileg hatot szerettünk volna összegyűjteni a típusról, de jóval több lett.
Közzétéve:
2025. 11. 12. 05:55
60 év és 13 millió eladott példány ismeretében nem meglepő, hogy szinte mindenkinek van egy sztorija vagy emléke a Ford Transittal. Én például gyerekként egy harmadik generációs darabra, abból is egy személyszállítóra emlékszem, kettőfeles turbódízelének hangja a mai napig nem ment ki a fejemből, pedig túl sokat nem utaztam vele.
Az első Transit 1965 augusztusában gurult le a gyártósorról, Sipos úr – aki többszörös öreg Transit tulajdonos – az eredeti, angol évfordulón volt szemtanúja a 201 furgonból álló felvonulás Guinness-rekordjának, én pedig a magyarországi sajtóeseményen vezethetem a friss palettát. Most azonban jöjjenek a típussal kapcsolatos kedvenc érdekességeim!
60 év? Valójában több!
Noha önálló típusként 1965 óta ismerjük a Transitot, korábban, már az 50-es évek elején létezett a kölni Taunus Transit, ami egytonnás terhelhetősége ellenére ugyanúgy a Taunus négyhengeres, oldalszelepelt motorját kapta meg, először 1,2, később 1,5 literes lökettérfogattal. Az eredeti első generáció, az 1965-től 1977-ig ismert Transit már a Ford tíz gyárában, Európától Dél-Afrikáig, Ausztráliától Dél-Koreáig mindenfelé készült, és a motorválaszték is is a kis benzinesektől a nagy Essex V6-osig és a Perkins, illetve York dízelekig terjedt.
Eredetileg az 1965-ös szériát nem is Transitként, hanem V-sorozatként szerették volna piacra dobni, ám az utolsó pillanatban mégis Transit maradt. A Transit prototípusait már a 60-as években is sok szempontból úgy tesztelték, mint egy személyautót. A brit országutakon még nagysebességű teszteket végeztek éjszakánként a gyári mérnökök, sokszor a tevékenység iránt érdeklődő rendőrök legnagyobb meglepetésére.
1965 októberében, a brit piaci bevezetés idején a Transit kifejezetten olcsó volt, 542 angol fontba került, akárhogy korrigálunk az inflációkkal és vásárlóértékkel, kifejezetten kevésnek hangzik az összeg. Egy angol gyári munkás bő féléves fizetését jelentette, ma több mint egy évet kell dolgozni egy hasonló méretosztályú új Transitért, brit fizetéssel számolva is.
A Ford már a 60-as években újító kommunikációt tett a Transit mögé, fontosnak tartották, hogy különféle módokon prezentálják a típus sokoldalúságát. A London környéki Barking College diákjai 48-an zsúfolódtak egy Transitba, és a londoni állatkert két elefántbébijét is szállították az 1965-ös szériával.
A bankrablók kedvence
Mivel a Transit viszonylag kedvező áron kínált sok helyet, nagy terhelhetőséget és megbízhatóságot, így Németországban, a Volkswagenek felségterületén is rendkívül sikeres lett még a hivatalos szervek körében is. Rengeteg kukásautó és tűzoltó készült Transitból, de ugyanúgy imádta egy kisvállalkozó, a popszakma, és még a bűnözői réteg is. 1972-ben a Scotland Yard szóvívője elmondta, hogy a bankrablók 95 százaléka használja meneküléshez a Transitot: 1,75 tonnás terhelhetőséget én nem tudnék átszámolni papírpénzre, de biztos van, aki ezt fejből is tudná kalkulálni.
Már az első generációs Transitból is készült Supervan, ami a Ford GT40 versenyautó alapjaira épült, ötliteres V8-as benzinmotorjával pedig 240 km/h-ig repítette a Transitot. Persze a dízellel is összehoztak egy rekordot, a monzai velodromon 16 ezer kilométert tettek meg vele egyhuzamban, 118 km/h-s átlagsebességgel.
1976-ra már az egymilliomodik Transit is legördült a gyártósorokról, nem sokkal később pedig megérkezett a második generáció, ami technikailag inkább egy erős facelift volt, mintsem teljesen új modell.
Az 1977 és 1986 közt gyártott második generáció ma az egyik legkeresettebb veterán Transit, és ebből rengeteg összkerekesre átalakított változat is volt, ami extra hasmagassággal népszerű lett a közmű-cégeknél és egyéb, földutakon is közlekedő sofőröknél. 1985-ben elkészült a második Supervan, ami egy Cosworth V8-assal érte el a 280 km/h-s sebességet, de még a lakókocsi-vontatás világrekordját is megdöntötte, 273-mal húzta a mögé kötött, kéttengelyes lakókocsit.
Szintén a 80-as években járta az a hír, hogy egy Transitot egy 3000 méter magas hegyi hágón temetett maga alá ötméternyi hó, a fél éven át sorsára hagyott autó pedig nem csak megúszta az esetet, de könnyedén beindult és használható maradt.
Az 1986-ban érkező harmadik generáció különös népszerűségnek örvendett, és ma talán a legismertebb a régi Transitok közül. Nyugati gyártása kisebb módosításokkal 2000-ig tartott, Kínában pedig egészen 2017-ig gyártotta a Jiangling Motors.
A legnagyobb őrültségeket az első két generációnál már alaposan kilőtték, és bár rengeteg felépítménnyel, sokféle kivitelben és nagyon széles motorkínálattal a Transit rendkívül elterjedt lett, itt már leginkább az 1995-ös, 30. évfordulós, 600 darabban limitált kiadású Hallmark változatokra, a Pioneerral közös, 61 hangszórós, 155 decibel hangnyomást produkáló zenebuszra és persze a 650 lóerős Supervan III-ra emlékezhetünk.
A 2000 és 2006 között, illetve a 2006 és 2013 közt gyártott generációk már azért sem tűnnek különlegesnek, mert jelentős részük a mai napig működik és dolgozik. 2006-tól már hajtásmódokban is teljes volt a variálási lehetőség, elsőkerék-hajtással, hátsókerék-hajtással és összkerékhajtással is meg lehetett venni a Transitot.
2006-ban bemutatták a Transit XXL-koncepciót, ami egy 7,4 méter hosszú, oldalanként dupla tolóajtós limuzin volt bőrülésekkel, hatalmas lábtérrel és minden utasnak járó kijelzővel.
10 perc alatt a Nürburgringen
A legismertebb korabeli Transit-sztori azonban mégsem az XXL volt, hanem az a 2005-ös Top Gear adás, amiben Sabine Schmitz egy teljesen sztenderd Transitot kerget körbe 10 perc alatt a Nürburgringen, érdemes megnézned, ha eddig még kimaradt.
Egymillió kilométer néhány év alatt
Mára egész biztosan rengeteg Transitban van egymillió kilométer – még ha a számláló nem is mindig mutatja ezt. A csehországi Pilsenben már egy néhány éves autónál is eljött olyan probléma, hogy megállt az óra 999 999 kilométernél, és újra kellett cserélni vagy vissza kellett állítani a műszeregységet. Simán lehet, hogy a kilométerei nagy részét sörszállítással töltötte.
A mondás szerint még a brit trónörökös Vilmos herceg és párja, Katalin is egy fehér Transittal közlekedtek az Anglesey-szigeten, amikor meg akarták őrizni az inkognitójukat. Diszkrécióról azonban aligha beszélhetünk a SuperVan 4.2 esetében, ami három elektromotor beépítésével már 1400 lóerős lett, és 240 km/h-nál kéttonnás leszorítóerőt termelnek a hatalmas aerodinamikai elemei.
Ma a teljes paletta a kisebb furgontól a duplakabinos, alvázas verziókig nagyon széles, van köztük a Volkswagen Caddy-vel közös alapokra épülő furgon, plug-in hibrid csapatszállító és elektromos teherszállító is, 2024-ben az európai egy- és kéttonnás teherbírású haszonjárművek szegmensének 20 százalékát uralja a típus.
A modell iránya egyértelműen az elektromosítás, már a kis Courierből is hoznak villanyos verziót, de a nagyobbakat is egyre gyakrabban veszik 68 vagy 89 kWh kapacitású akkuval, villanyhajtással. Ez érthető is, hiszen a Ford felmérése szerint a tulajdonosok 46 százaléka csak 50-100 kilométert tesz meg naponta, és 86 százalék azok aránya, akik 250 kilométernél kevesebbet közlekednek egy nap Ford haszonjárművel.
Isten éltesse még 60 évig a Transitot!
A Transit számokban:
Mikor van pontosan a típus évfordulója?
1965 augusztus 9-én gyártották le az első Transitot, az idei a 60. évforduló
Mennyit adtak el az összes Transit-generációból?
13 millió darabot. 2024-ben, Európában átlagosan kétpercenként eladtak egyet.
Melyik volt a leghosszabban gyártott Transit-széria?
Egyértelműen az 1986-os széria, amit a nyugati piacokon 2000-ig, de Kínában egészen 2017-ig gyártottak.
