Ha itt nem figyelsz, lemaradsz egy durván megépített GT-R-ről
Sokféle Japán létezik, a világon bármit kivehetsz és hazavihetsz belőle és boldog leszel. Gasztronómia, kultúra, vagy építészet? Persze, ezekért is mentem, meg az utcákon csoportosan vonuló GT-R-ek, Suprák és végtelen JDM vasak miatt.
Közzétéve:
2025. 10. 26. 06:06
Ahányszor hallottam már, hogy a Tokyo Drift a lehető leghiteltelenebb a Halálos Iramban filmek közül, rég el kellett volna hinnem. Aki még mindig ebben a tudatban él, annak érdemes kicsit jobban körülnéznie és rájön, hogy mindegyik közül a legreálisabb. Az autós jelenetek 99 százaléka valós, a környezet, az autós kultúra, amit bemutat, az arcok, az autók, a találkozók, még talán az alvilági élet is, de ebbe nem folytam bele. Keiichi Tsuchiya nem adta volna hozzá a nevét, tehetségét és arcát, ha nem élné maximálisan. Ő vezette a legtöbb jelenet sztárautóját és nem mellesleg a két horgász egyike.
Jól látod, bosszant, ha sokan megpróbálják jobban tudni, milyen a japán autós kultúra, mi a valós és a valótlan. A hitetleneknek azért, a hívőknek pedig csak még inkább ajánlott, szinte kötelező egyszer megélni azt, amiről a film szól. Japán még mindig olyan, az autós kultúra ott feszít az utcán a szögre megépített Skyline GT-R-ekkel, Suprákkal, trombitáló 1JZ-s Mark II-esekkel, hasaló RX-7-esekkel és minden mással, ami még talán álmaidban sem jelenik meg.
Utaztam egy nagyot, sosem voltam még két hétig távol, de az úticél Japán volt szinte végtelen listával a megnézendőkről. Ezek egy része nálam már gyerekkorom óta gyűlt, a kulináris dolgok iránti érdeklődésem inkább az utóbbi években ébredt fel és hiába van itthon is jó pár étterem, ami képes megközelíteni az eredeti minőséget, egy igazi japán sushi Tokió Asakusa negyedében annyira más, hogy rendesen elöntötte a könny a szemeimet tőle. Az ő Asahi sörüket sem Kőbányán csinálják, így annak ihatósága és érezhető ízei értek talán a legváratlanabbul.
Vonat, ami nem késik és szinte repül
Oszaka, Kiotó, Nagoja és Tokió volt a terv ebben a sorrendben, mert az tiszta volt, hogy a legnagyobb lesz a legsúlyosabb, azt hagytuk a végére. Közlekedés Shinkansennel, hiszen máskor ezt nem tudom megtenni meg nincs is igazán mással értelme, a Tokaido vonal 285-ös sebességével 2,5 óra alatt Oszakában vagyunk. Döbbenetes ilyen méretű vasúthálózatot működés közben látni és megtapasztalni. Ez a legrégebbi Shinkansen vonal, 1964-ben adták át, akkor 220-szal mentek rajta a vonatok. A koncepció lassan 100 éves, az 1930-as években kezdték el tervezni és ha nem szól bele a második világháború, már sokkal hamarabb is kész lett volna összeköttetéssel Shanghajjal és Szingapúrral is. Utóbbiak nyilván a kialakult viszonyok miatt sem valósultak meg.
Szinte megszégyenülve figyeltem, ahogy 6-7 percenként érkeznek a 17 vagonos Shinkansenek nulla másodperces késéssel, miközben nálunk rendesen örömünnep, ha egyáltalán jön bármi a vasúton. De ez nem csak a Shinkansenre igaz, az összes többi kisebb vasúthálózatra és metróra is. Japánt főként ezek mozgatják, a Shinkansen óránként 350 000 utast visz, naponta több millió embert. Ha valaki azt mondja, nem is érzed rajta, milyen gyorsan megy, az hazudik. Olyan, mint a repülő, ami nem akar felszállni, és számtalan aspektusból fantasztikus, kivéve az árát, ami a Tokio-Oszaka távon olyan 30 000 forint fejenként.
Miért beszélek vonatokról? Mert Japán alapvetően vasúthangsúlyos közlekedésésű és a mögöttes technológia, pláne a megvalósított koncepció igazán lenyűgöző. Értelmet ad az egész tömegközlekedés szituációnak, nem tehetik meg, hogy ne működjön másodperc pontossággal. Minden vonatózós percet imádtam, a közlekedés minden formája érdekel, ha működik, akkor még a vasút is, de egyértelműen az autókért jöttem.
Ha érdekel, mi nekik a következő lépcsőfok:
Kei carok mindenhol!
A tökéletes kategória: behatárolt ésszerű méretek, közlekedéshez tökéletes mértékűre behatárolt erő, kedvezmények, engedmények, kicentizett praktikum. 3,4x1,43x2,0 méteres hasábba bele kell férniük, 64 lóerő a maximum és lehet elektromos is. Mindenki ilyennel jár fiataltól kezdve családoson át az üzletembereken keresztül a melósokig. Drága dolog az autózás és ez a legolcsóbb formája, mert egy rakás adónemben kedvezményeket kap, a biztosítás is a legolcsóbb és főként néhány nagy város belvárosi részén kívül nem kell hozzájuk igazolni, hogy van saját parkolóhelyed, minden máshoz igen, még vidéken is.
Ezért van a belvárosi apró házak apró bejáratai mellett apró, pontosan 3,4 méter hosszú beugró, hogy a lábtörlő mellé még éppen be lehessen szuszakolni egy ilyen kis dobozautót. Ezért vannak olyan parkoló állványok, házak, raktárak, amibe egymás fölé pakolgatják el az autókat. Nincs mese, mindenkinek meg kell terveznie az autózását, aki keveset használja, az kap a fenti szinteken helyet, aki sűrűbben, az alul, mert sok olyan, hogy a felső autókat nem lehet levenni, ha az alsó helyek foglaltak. Ilyenek kellenének már Budapestre is, csak ugye, kell hozzá kezelő, megfelelő karbantartás és kölcsönös együttműködés, amikből gyanúsan egyik sem működne igazán hosszú távon.
Ha pedig a kei carokról olvasnál bővebben:
Költségek: 3 millió forintnak megfelelő jenért már lehet új kei cart kapni, ami már egy kicsit jobb, mondjuk egy Honda N-Box, 3,5. Jól sejtitek, a fenntartási költség a kemény, ezekre évi 300-350 000 jennel számolhatunk, durván 800-850 000 forint a regadó, biztosítások, műszaki vizsga, és akkor még jön a benzin- és autópálya költség. Minél nagyobb, vagy erősebb, régibb, ritkább, annál komolyabbak a költségek, egy épített Skyline vagy Supra éves sarc halmaza simán lehet 5-6 millió forint is, ami még a jobb fizetésekkel együtt számítva is egészen komoly összeg.
Éppen ezért látok rengeteg tuningolt Toyota Hiace-t elsuhanni Kiotóban az esti sétám alatt. Sokan így élik ki az autóbuzériát, a hasznonjárműveken. Ültetés, nagy felni, neon, sötétített lámpák, króm maszkok, van itt minden. A következő pillanatban érkezik egy R32 GT-R hátulról, szemből meg egy Silvia kanyarodik. Szürreálisan alacsony és hangos(!) Priusból sem volt kevés, képesek még a hatékonyság guruló szentélyén is megvágni a kipufogócsövet, csak messziről lehessen hallani. A tuning határtalan, ha billencs van kéznél, akkor azon lesz hosszított króm lökhárító és hozzá illő maszk, a kerekek világítanak, a szélességjelzők extra fényesek és persze az alvázneon sem ritka.
Taxikultúra
Tele a város Crown taxikkal mindenhol, Kiotóban a fekete és a fehér alapon rozsdabarna ajtós változatok mennek, Nagojában a legtöbb fehér, Tokióban pedig visszatér a fekete. Itt érdekes pont a fehér új Crown taxi flotta, amik között az ültetés és a nagy felni sem ritka, miközben utasokat szállítanak. Minden Crown Royal és Toyota Comfort taxiban közös a kihúzott háttal, fehér kesztyűben és kalapban vezető büszke sofőr, igazi hivatás ez. Már egészen elterjedt az új, 2017-ben bemutatott Toyota JPN Taxi is, ami messziről erősen hajaz a londoni taxikra, de azoknál még ortopédabb. A Crownok eleganciájából a sárvédőkre épített tükrökön túl mást nem igazán örökölt. A kormány által előírtak alapján készült: alacsonypadlós, akadálymentes beszállás, elektromos tolóajtó, LPG-vel etetett hibrid hajtás. Nem néz ki jól, de utasként biztosan kényelmes.
Minél többet figyelem a forgalmat, annál több érdekes autó ugrik a szemeim elé. Kiotóban még több is, mint Ószakában, igaz, ott még a kulturális nyomás miatti akklimatizálódás és az arigato gozaimasu megfelelő formátumú és mennyiségű használatának tanulása azért leterhelte a kapacitásaimat. Miket nem láttam vajon, csak mert nem néztem a hátam mögé? Minden pillanatban résen kell lennem, vagy nem látom meg azt a fehér Chasert a bokrokon keresztül, aminek az 1/64-es arányú változata már ott figyel a hátizsákomban.
Tuningolt vasak az utcán mindenhol
Tokióban más a helyzet, nem kell igazán figyelni a forgalmat ahhoz, hogy a szemem elé ugorjon egy R32, egy Mark II vagy egy RX-7 szinte bárhol. Az asakusai kobe steak house előtt parkoló két épített EVO azért még nekem is erős látvány volt, meg főként váratlan, hogy az utcán ilyenek parkolnak. Mondjuk, előző nap ugyanitt a szélesített fehér RX-7 is ugyanilyen váratlanul ért, szeretek meglepődni.
Persze, megvannak azok a helyek is, ahol garantáltan találkozol álmaid autójával, mint a Daikoku, ami látszólag még mindig nem kopott ki az autós társadalomból. Sok tízéve itt gyűlnek össze a helyi autóbuzik esténként és az utóbbi időben már inkább reggelente is. Fergeteges hangulatú a hídról lehajtó ívek látványa és nem mellesleg hátborzongató, ahogy bezengi pár VQ38, ahogy érkeznek. Körkörösen hallod a V6-ot magad körül, aztán egyszercsak megérkezik a parkoló bejáratához egy Liberty Walk csomagos R35 és mögötte még legalább kettő hasonló.
Random csütörtök este 9 óra körül már tele a parkoló autókkal és emberekkel is. Sokak szerint az esti már az influenszerek és turisták Daikokuja, amiben van igazság. Az autók fele bérelt, szerveznek is ilyen tuningautós kirándulásokat, amikre megfelelő összegért be lehet fizetni. Sok a díszhuszár, az autókkal pózoló, furcsa arcú turista csajok, de őszintén nem igazán érdekel, amíg majdnem mindenki R34 GT-R-rel meg épített Evókkal jön. A helyi arcok látványosan a széleken gyülekeznek a friss gumiporos Silviákkal és Skyline-okkal, a neonos subarusok is befutnak, a soareres arc meg csak guggol az autója mellett és csendben imádja a művét.
Befut egy Lamborghini Diablo, mögötte szorosan érkezik egy szürke Century és mindketten betuszkolják a vasakat a tömeg közepére. Sokan jönnek csak bámészkodni meg élőzni Tiktokra, ezért is csak a Diablo miatt mászok be középre, inkább a helyi arcok vasait kerülgetem a parkoló szélén. Azt mondják, érdemesebb valamelyik hétvégi reggel kijönni inkább, amolyan cars & coffee jellegű találkozókat tartanak már pár éve a helyiek a turisták miatt. Nekem a hétköznap esti jutott a betervezett programok és a tesztautóm leadásának ideje miatt, de nem vagyok boldogtalan.
Ugyanilyen hely az öböl másik részén található A-PIT Autobacs autós- és hobbibolt is. Ha random autós találkozóba akarsz botlani bármelyik este, ez az egyik legjobb hely és tömegközlekedéssel is elérhető. Mire körbejártam a mindenféle autós jósággal tömött boltot, kint megjelent néhány Rauh-Welt Porsche, épített Silvia és Subaru, a teszt Serenával szemben pedig egy R31 GT-R-t támasztottak le.
Szürreális egy ilyen parkoló akármelyik hétköznap este is. Sztárautók gyűlnek össze, álomautók, poszter járgányok, és akkor még nem is sikerült kimennem a hétvégi gyülekezőkre. A belvárosban is van egy-két pont, amit érdemes csak autóbuzériából is meglátogatni, például este a Tokyo Tower környékét, vagy a város másik felén álló Tokyo Skytree tövében sem kell sokat ácsorogni egy kis nyálcsorgatásért.
Akihabarán is a hosszú szoknya a menő, legalábbis az érkező Silviákon és Skyline-okon, a diáklány jelmezes csapdákon kevésbé. Bírom, ahogy a neonreklámok bevilágítják ezzel a teljesen művi fénnyel az utcát és csinál olyan stúdiókörnyezetet a rózsaszín Rocket Bunny GT86-nak, amitől a szemem is kiesik a helyéről.
Ugyanígy sok esély van a Shibuya kereszteződés körül is szépségeket látni, sokan éppen azért hozzák ki ide az autójukat, hogy a sok turista teleszórja vele a közösségi médiát. Én ezeknek valójában örülök, teljesen hidegen hagy, hogy valaki mutogatni hozza ki az autóját, vagy tényleg csak a dolgait intézi, ha látok egy kamion turbóval megfújt 2JZ-t, pláne hallhatom is, én megvagyok etetve egy időre. Japán komoly adagokat tud adni hasonlókból, ez a túra sem fért bele egy cikkbe, de talán kettőbe sem fog. Úgyhogy jövök még!
További cikkeink
