Ha te is azok közé tartozol, akik szeretik arra használni az autójukat, amire való, és a plázán vagy a szolin kívül messzebbre is merészkedsz, biztosan túléled, ha nem a szalonból jön a hétköznapi igáslovad. Ma már kevés pénzből is lehet luxusterepjáród, persze mindenképpen számítanod kell rá, hogy az annak idején a kínálat tetejét képviselő csúcsgépek fenntartása akkor sem olcsó mulatság, ha azok egy átlagos családi autó árába kerülnek. Ez a válogatás nem problémamentes, hanem különböző problémák megoldására alkalmas autókat ajánl, és a hazai használtpiacon elérhető példányokat veszi alapul.
Az itt felsorolt típusok mindegyike alkalmas forgalmi szerint egy 3,5 tonnás, fékezett utánfutó vontatására, ami műszaki felépítésüknél fogva kiemelkedő tulajdonságnak számít, cserébe a nagy össztömegű szerelvény a vezetőtől is megköveteli a kiegzítő jogosítványkategória meglétét, amire belső égésű hajtáslánc esetén, 3500 kg megengedett legnagyobb össztömeg fölötti járműszerelvény esetén szükség van.
Audi Q7 (2005-2015)
Amikor az SUV még egyet jelentett a nagyzolással, az Audi Q7 állt a tápláléklánc csúcsán. Nemcsak nagynak látszott, annak is számított, az is vágyott egy próbakörre, akinek semmi szüksége nem volt rá. (Ugye, Ákos?)
A Használtautón száz fölötti példányt hirdetnek az első generációból, ezekből nagyjából húsz fér bele a kijelölt 3,5 milliós keretbe, ami azt jelenti, hogy a kínálat aljáról válogatunk. Ez nem a legjobb ómen, viszont ezekben a 2006-2007 körüli autókban a 232 lóerős, 500 Nm nyomatékú 3.0 TDI motor a jellemző, aminek nem olyan rossz a híre, a légrugó viszont örök és drága hibaforrás.
Jeep Commander (2006-2010)
Méretben a Jeep szabadidő-autójával is nehéz volt versenyezni, pláne Európában, ugyanis a Commandert nemcsak forgalmazták, hanem gyártották is Grazban a Magna Steyrnél. Az egyetlen racionális választásnak számító, 218 lóerős, 510 Nm nyomatékú, 3,0 literes, V6-os dízelt Mercedes licenc alapján (OM642) csak nekünk adták mellé az ötfokozatú automatával együtt. Utóbbi használtan a legfőbb hibaforrás, és a magas fogyasztása is ellene szól. Most egy kezemen meg tudom számolni az eladó példányokat, a 2006-2007 körüli autókból a 3,5 milliós keretbe a jobb állapotúak is beleférnek.
Land Rover Discovery (2004-2009)
Húsz évvel ezelőtt vonzó, modern terepjáróként ismertük meg, és a rajongók ma is szívesen nézegetik a harmadik generációs Discovery-t, bár szívesebben járnának vele. Rosszindulatú megjegyzésnek tűnhet, pedig bármilyen ügyes terepen és aszfalton egyaránt, és bármilyen jól használható munkára vagy kikapcsolódásra, ez a Land Rover is szeszélyesnek számít, a potenciális meghibásodások ráadásul költségesek is lehetnek. A jelenleg eladó, 2006-2008 körüli példányokban itt is kivétel nélkül a 190 lóerős, 440 Nm nyomatékú 2.7 TDV6 dízel van, ami se nem elég erős, se nem elég takarékos…
Mercedes-Benz ML (2005-2011)
A tréleresek nagy kedvencének számító, első generációs ML (W163) már kezd kiöregedni, a szebbeket is elvihetjük hárommillió alatt, de valószínűleg azokban is rengeteg már a tréleres kilométer. A kijelölt keretbe a W164-es utód is belefér, és nem a leglerúgottabb példányokra vagyunk utalva. Egyedül az évjáratban kell kompromisszumot kötni, mert Mercedesből sem találunk ennyiért 2006-2008 körülinél fiatalabbat. A legtöbb ML a 190 vagy 224 lóerős, 440 vagy 510 Nm nyomatékú, 3,0 literes V6-os dízelekkel (280 vagy 320 CDI) fut, ezeknek leginkább a komplex elektronikai rendszere okozhat fejfájást, illetve itt is a légrugó lehet egy költséges javítanivaló.
Nissan Patrol (1997-2003)
Hiába hirdetnek közel negyven darab Patrolt a Használtautón, azok többsége a szó szoros értelmében hobbiterepjáró, vagyis aprólékosan megépített célgép. A vontatásra és a család kényelmes utaztatására is alkalmas példányokból már nagyjából annyi van, mint a Jeepből, és azok is 1998-1999 körüliek. A 130 lóerős, 252 Nm nyomatékú, 2,8 literes, sorhatos dízelt ötfokozatú kézi váltóval forgalmazták, ami sejteti, hogy eddig ez a legegyszerűbb technika a listánkon. Valóban egy alapvetően megbízható konstrukció, a legjobb állapotban megmaradt Nissanok ára azonban bőven túllépi a 3,5 milliót.
Porsche Cayenne (2002-2010)
Annak idején megmentette a Porschét a csődtől, de ez nem jelenti azt, hogy hibátlan lenne a Cayenne első generációja. A szintén 2006-2008 körüli eladó példányok már bevallottan is túl vannak a 280-300 ezer kilométeren, ami egy ennyire erős, extrákkal telezsúfolt autónál egyet jelent a váratlan kiadásokkal és a kényszerpihenőkkel. Cserébe listánk egyetlen másik szabadidő-autójától sem kapunk olyan vezetési élményt, mint a Cayenne-től, miközben még egy hajót is húzunk vele. A 385-550 lóerős, 4,8 literes V8-as mesés, bár a fenntartása luxus, olcsóbb alternatíva a 290 lóerős 3.6 VR6 lehet.
Range Rover (2002-2012)
A személyautóként is érdemi kényelmet nyújtó terepjáró műfaját a Range Rover hozta be a köztudatba, és olyan sok rajongót szerzett, hogy a visszatérő megbízhatósági problémáival együtt a hasonló konstrukciókkal telített piacon is van rá igény. A keretbe beleférő harmadik generációnak attól függetlenül rossz a híre, hogy 3,5 millióért itt is csak a kínálat aljáról lehet válogatni. Mechanikai és elektronikai problémákról, drága javítási és fenntartási költségekről számolnak be a tulajdonosok, akik titkon továbbra is imádják a guruló vadászházukat, pláne a V8-asokat, amiből benzines és dízel is elérhető.
Volkswagen Touareg (2002-2010)
Nemrég jelentette be a Volkswagen, hogy elkaszálja sokáig sikeres csúcsmodelljét. Amikor az első generáció megjelent, a márka szinte bármit megengedhetett magának, például egy V10-es TDI kivitelt, ami 2006-ban erődemonstráció gyanánt elhúzott egy 155 tonnás Boeing 747-200-as repülőgépet! A dízelek aranykorában egyszerre volt kapható a 3,0 literes, V6-os és a 2,5 literes, öthengeres TDI-kkel, ezekből van a legtöbb a használtpiacon. Bár a keretünk elég arra, hogy a kínálat kellős közepéből mazsolázzunk, ne felejtsük el, hogy ezek is sokat látott prémiumautók tengernyi rejtett költséggel!
További cikkeink
