Úton lenni a boldogság, megérkezni a halál. Na, mi most kifordultunk az útra, az biztos. Ezekkel a mondatokkal zártam az első posztot az után, hogy 350 ezer forintért, rossz filmbe illő történések után megvettük, amit más nem mert volna. Akkor még csak halványan motoszkált bennem a gondolat, hogy ezzel a projekttel az úton levésnek nem lesz nehéz eleget tenni, feltéve, ha útnak azt a képzeletbeli görbét képzeljük, mely alatt a belét húzó, olajcsíkot hagyó romból egy megbízhatóan működő autó lesz.
Ez esetben viszont annyival módosítanám Kerouac mester szavait, hogy úton lenni szopó, megérkezni boldogság, hiszen a Bálna az utóbbi négy hónap nagyjából felét a szerelőálláson töltötte. Ilyenkor természetesen megjelennek azok, akik szerint hülyeség volt ezt választani, hiszen egy ezres Swifttel beljebb lettünk volna, na igen, csak éppen én akkor a mellett tettem le a voksom, hogy inkább ezt mentsük meg az utókornak, ne az ezres Swiftet. Rápattantam a szopórollerre és bőszen hajtani kezdtem. Bár – bevallom – nem gondoltam volna, hogy ilyen messzire visz majd a lendület és ilyen hosszú lesz a lejtő. Mondjuk helyenként csúnyán elpártolt tőlünk a szerencse is (lásd. Tátra-túránkat, bár közben iszonyúan sokat röhögtünk ettől függetlenül), máshol viszont hatalmas mázlink volt, hiszen – paradox módon – az autó, amelyhez kizárólag negatív képzettársítások kapcsolódnak idehaza, nos ez hozott össze olyan emberekkel, akiket azóta is remek barátaimnak tekintek. Szóval ennyi haszna mindenképpen volt.
Ettől függetlenül a Bálna szépen-lassan úgy telepedett rá a lelkemre és a mindennapi életemre, mint egy kéttonnás gomolyfelhő. Csikós és Bandi előttem jártak, mondták is, hogy mekkora szopó vinni ezt a projektet és mennyire rabolja az ember munka- és szabadidejét, de azt hiszem, ebben túlteljesítettem mindkettejüket. Mondjuk ennek annyira nem örülök, de nincs mit tenni, önfejűen mentem a cél után, sokszor már összeszorított fogakkal nyugtáztam az újabb és újabb ezreket, tízezreket, melyeket benyel egy-egy újabb probléma megoldása, amikor pedig kiürült a kassza és elfogyott a projektre szánt 1,7 millió forint, akkor csengettem zsebből, mert csak azért is jó lesz.
Közben a frissen vásárolt BMW-mmel nem volt időm törődni, rábíztam Novoth Tibire, de ott meg annyi a meló, mint égen a csillag, értelmes szerelőt hónapok óta nem talál, így jóformán megfullad a munkában másodmagával, sok ideje nem volt rá. Plusz ott a Pisztoly Visontán, azzal is néhanapján törődni kéne, de legalább meghajtani és ha nem lenne elég, akkor hármasban beszereztünk mellé még egy csapatós BMW-t, ami szintén ott van, de még érdemben hozzá sem tudtunk nyúlni. A Bálna mindent elszívott maga körül, mint egy fekete lyuk és ezért haragudtam is rá.
Most azonban – végül is – üzembiztos lett. A jóhoz még kéne legalább 500 ezer, de amit eddig megtettünk, azzal – minden valószínűség szerint – sok-sok évre elodáztuk a bontástól, hiszen ha abból indulunk ki, hogy minden, amit kiszereltünk ill. kidobtunk belőle még 25 éves gyári alkatrész volt, akkor ezekben a mostaniakban is benne kell, hogy legyen legalább fele annyi év. Pláne, hogy sok közöttük a gyári beszállítótól származó cucc.
Mi volt a célunk, amiért úgy gondoltuk, hogy valami nagyon olcsó, néhai prémium ill. luxusautóra van szükségünk (hiszen eleve ilyet kerestünk)? Nagyon egyszerű: megmutatni annak a havi több száz álmodozónak, akik leveleikkel ellepnek minket, hogy a valóságban hogyan néz ki egy ilyen történet addig, míg a nagyon olcsó, néhai luxusból egy megbízhatóan üzemelő, használható dolog lesz. Mert álmodni lehet és álmokat kergetni kell is, de legyünk felkészülve arra, hogy a várt pillanat sok-sok ezer forint és sok-sok munka után érkezik csak el.
Azt kell mondjam, hogy minden szíváson túl mákom volt, hiszen úgy engedem el a Bálna kezét, hogy megéltem ezt a pillanatot, nem anélkül megy el innen a parkolóházból, hogy ne tudnám, milyen pár napon belül fixen belőtt tempomattal sok száz kilométeren át himbálózni az autópályán, miközben a pingpongasztal végén megcsillan a lemenő nap fénye a csillagon, halkan duruzsol a hatalmas hajómotor, szépen szól a Beckerből a Dire Straits és nem kell többé kocsányon lógó szemekkel néznem a vízhőfokmérőt, szagolnom az elégett ATF-szagát és küzdeni az imbolygó futómű felett himbálózó tömeggel. Helyette a gyerekek csiripelnek hátul, élvezik a teret és azt, hogy kilátnak belőle, mert egy olyan korban készült, amikor még nem kerekeken guruló betonfedezékekben ültek az emberek.
Igen, az ezer bajból 990-et gyógyítottunk, pótoltunk sok-sok mindent, ami az évek folyamán mocskos kókányműhelyek padlóján végezte, de marad még munkája annak, aki egy szebb jövő felé elautózik vele. Utóbbit viszont legalább teljes nyugalomban teheti, mert – és ezt most már ki merem jelenteni – a Bálna üzembiztos. Van, amit már nem tudtunk rajta megcsinálni, de pusztán időhiány miatt, van alkatrész, amely még a Mesternél vár cserére és be is építi, mert szívéhez nőtt ez a szerencsétlen, partra vetett cet. Mielőtt azonban kitérünk arra, mit, hogyan és mennyiért, vegyük sorban, mi mindent végeztünk el és mi marad a következő tulajdonosnak. A teljesség igénye nélkül sorolom a listát, az orrától a fenekéig de szinte biztos, hogy kimaradnak dolgok, egyszerűen minden nem megy emlékezetből és az apróságokat a későbbiekben már nem is jegyeztem fel, annyi volt. Szóval:
- Új a hűtő, pótoltuk a szétmállot vízcsövet, új a vízpumpa, pótoltuk a keringetőszivattyút, új a termosztát, természetesen a belevaló fagyállóval töltöttük fel, lényegében gatyába ráztuk a hűtő- és fűtőkört, a fűtőradiátort, pótoltuk a hiányzó légkürtőket, javítottuk a beltéri egység szabályzó potmétereit, a hátsó légrostélyokat pótoltuk bovdenestül.
- Új a vezérlés (a lánc és a feszítő is), a viszkó bontott, de remekül működik, a lényegében új hűtőkörrel egyetemben tökéletesen kordában tartja a hűtőközeget.
- A motor kapott hat új gyújtógyertyát, olajszűrőt, olajat azóta már kétszer is, tökéletesen működik, erős és porszáraz, nem folyik belőle semmi, köszönhetően az új főtengely-szimmeringnek is, új a hosszbordásszíj is.
- A motortér visszanyerte hiányzó burkolatait, sokat javult a vákuumrendszer állapota is, de a szivattyút még így is hallani pár pillanatig indítás után.
- Gyári acél kartervédő és alsó műanyagburkolat (sok-sok zavaró zajt szűrtünk ki ezzel).
- Cseréltünk elöl két lengőkart, de a jövőben az első futómű már foglalkozást igényel (gátlók és szilentek lassan csereérettek lesznek), újak a féktárcsák, fékbetétek, fékcsövek, fékfolyadék.
- Új a váltó szinte minden alkatrésze, a régiből végül semmit nem használtunk fel, még a váltóházat sem, a váltóbovdent bontott, a dízelé, ami szükségmegoldás volt, de a hozzávaló darab a Mesternél vár beépítésre, tökéletesen vált a szerkezet de a nem belevaló bovden miatt kickdown nincs, kézzel lehúzva tökéletesen visszavált, ha netán szükség lenne rá, a bovden és bovdenház cseréjével visszaáll a rend (jár hozzá és benne van az árban), természetesen új olajjal és tömítésekkel a be- és kihajtásnál.
- Pótoltuk az emelőbakokat, olajat cseréltünk a differenciálműben, újak a porvédők és természetesen a féltengely-zsír is.
- Új az egész hátsó futómű mindenestül, az összes szilent, minden lengőkar, a nagy bölcsőszilentek is, pótoltuk a nem létező kézifék-mechanizmust, új a fékpofa, a bovden, tökéletesen működik a kézi (láb)fék is, újak a fékbetétek, pótoltuk a hiányzó emelőt, pótkereket.
- Cseréltük az üzemanyagtankot, az üzemanyagszűrőt, benzincsöveket
- Pótoltuk ill. cseréltük a hiányzó/kiégett biztosítékokat, két új ablaktörlőt is beszereztünk, melyek közül a nagyobbik elég borsos tétel.
- A beltér kapott egy kárpitozást bontott szövetből, új tömést a vezetőülés friss bőrözést a kormány, két komplett takarítást gőzzel, ahogy kell, pótoltuk a hiányzó izzókat a középkonzolból és a világítótestekből, de azért én biztosan rámennék még a körömkefével és a mikroszálassal kombinált dörzsszivaccsal. A középkonzol fabetétje még felújítás alatt van, átmenetileg kapott egy másikat.
- Kapott egy korhű Becker-fejegységet, működő navigációval (ha van rá affinitás, akkor a CD beszerezhető), a középkonzol faborítása még felújítás alatt áll, de lesz.
- Az óracsoport újra lett kalibrálva, a hibás forrasztások javítva a Pixelfixnél, ettől függetlenül a pillanatnyi fogyasztásmérő nem működik tökéletesen (a vákuumrendszer valahol még nem tuti) és a tankszintjelző sem, bár szerencsére elkezd világítani, amikor már alacsony a szint. Egy jó és hibátlan bontott óracsoportot adunk hozzá, cseréje pár perc.
- A tetőablak javítást igényel, ellenben működnek az elektromos ablakok (ezeket fel is húzza, ha zárjuk az autót), a tükrök (be is hajtja őket a villanymotor), a tolatópálcák. A hátsó lökhárítóba épített tolatószenzorok csak az egységre várnak, melyen keresztül csipoghatják a távolságot.
- Csodásak a teljesen új, gyári alufelnik, egy komoly ajándék, ami már ritkaságszámba megy, de ott a négy 19 colos is, amikkel vettük (egyiket görgőzni kell) plusz egy pár apróságot.
Nyilván ha enyém lenne, akkor nem állnánk meg addig, amíg kész nincs a karosszériamunka is, a lakatolás, fényezés és nem működik maradéktalanul minden. De ahhoz kellene még rákölteni annyit, amennyi már nincs a tárban, ami azonban még fontosabb: nincs rá már idő. A Totalcar megy tovább, nyakig benne vagyunk a rendezvényszezonban, szabadságolásban, az autóipar is maximális fordulatszámon pörög és egyre-másra tolja ki magából a bemutatókat, na meg vannak titkos terveink még az idei nyárra plusz a Rulettkerék is pörög tovább. A Bálna ideje kitelt, az, hogy ennek az időnek a felét a szerelőnél töltötte, az mutatja, hogy mennyi munka volt vele és mennyit végeztünk el.
De maradt annak is, aki végül elviszi. Tucatnyi helyen lehetne hozzányúlni, kezdve a rozsdás küszöbvégektől a Sacco-deszka alatti barnaságig, a horpadásokig, az akkutálcán át a kipufogódobig, a kárpitbolhákig, a két hátsó sminktükrön át előre a gyári szőnyeggarnitúráig. Lehet még erre költeni, de ha azt mondjuk, hogy a munka dandárját már benyeltük és elvégeztük, akkor egyáltalán nem hazudunk. A – nem egyszer – baráti alapon is bevállalt munkadíjjal, napokon át tartó aláfekvéssel - és ajándék alkatrészekkel is egymilliós ráköltött összeget nem a lepkék hordták össze.
Így, ahogy van, cakumpakk mindenével, hibáival és a felsorolt dolgaival együtt 800 000 forintos irányárat lőttünk be (és adunk hozzá szerelőt is, ami nem kis fegyvertény). Az, hogy ez a hirdetés nem a Vaterán jelenik meg, nem véletlen. A szájjal vásárlók már túl sok időnket rabolták el a múltkor, már pedig az idő itt pénz, talán ezért sem vagyunk kíváncsiak a trollokra sem ezúttal, akik elmondják, hogy 470-ért láttak most jobbat a neten vagy hogy Lakodalmas Lajosé is 500 volt és sokkal jobb állapotban volt. Köszönjük, ilyenből van sok, visszaadtuk ennek az autónak a jövőt és csak reméljük, hogy az út - amire rátettük -, végül a büszke megújulásig vezet.
Kitűzünk egy napot, legyen mondjuk június 8. szerda, amikor megtekinthető, kipróbálható, ezen kívül az érdeklődők írjanak erre az e-mailcímre, (megvennemabalnat kukac mail pont inda pont hu) szívesen válaszolok minden kérdésre. A Bálna addig jön-megy és teszi a dolgát, a vizsga miatt nem kell aggódni: 2017 októberéig érvényes.
További cikkeink
Bálna 4: I lóvé you (folytatás)
Tegnap ott hagytam abba, hogy épp csengetett a futár, és persze újabb alkatrészeket hozott, hiszen a Bálna - drága öreg szörnyetegem - lassan két hónapja áll. Ráadásul, a folyamatos kényeztetés ellenére most úgy gondolta, ideje valami újat produkálni: és olajat kezdett folyatni magából. Mert miért is ne? De ezen már nem igazán izgulok, tekintve, hogy annyira ritkán használom, akár le is engedhetnénk belőle az összeset. Gondolom egyébként, valami könnyen hozzáférhető helyről folyik, mondjuk a váltóoldali főtengely szimering, vagy a hengerfej alól, hogy csak azért se unatkozzunk. Sebaj, számoltam ezzel is, meg azzal is, hogy a bálnák többek szerint sem könnyen szelídíthető állatok.
