Ha nem látom, nem hiszem el: egy Mercedes 190 SL tulajdonosa csillogó szemekkel rohant oda egy W123 240D gazdájához, és kezdett lelkendezni az itthon sokáig, méltatlanul lenézett zöldséges láttán. Mert az egy egzotikum, és semmivel sem kevésbé érdekes látvány ebben a parkolóban, mint egy De Tomaso Pantera, amiből rögtön kétszer annyi volt.
Még az előző esti hotrod-szimfóniát dúdolgattam álmomban, mikor Sipos fél hatkor kirugdalt az ágyból. Közepesen koherensen kurjongatott kávét, kocsit, késést. Nem értem!
-Tudod, mennünk kell! Szombat van! Cars and Coffee! Irány Irvine!
A kávé hallatán sikerült legalább csökkentett módba átállnom, legurítottam egy bögre jófajta, helyi, forró, keserű, barna vizet, Sipos betuszkolt a Murano CC jobb oldalán (hamarosan teszt...komolyan...hát hazudnék én ilyenről?) és elindultunk valahová.
Ötödikre megértettem, amiről előtte napokig magyarázott időlegesen Kaliforniába száműzött sorstársam: Irvine-ban minden szombat reggel, fél hét és fél kilenc között van egy nyílt és kötetlen autós találkozó, a Cars and Coffee.
Nem csak Los Angeles mellett, Irvine-ban van ilyen buli, hanem az Egyesült Államok további tizenkét városában. Sőt, Európában is - Dublinban, Hamburgban, Párizsban, Madridban és Torinóban. Bármennyire hihetetlen, az egész összejövetel néhány barát szombat reggeli fánkozásából indult. 
Marc Greeley és az azóta elhunyt Bob Cheatley autórajongók hétvégenként egy Huntington Beach-i fánkosnál találkoztak hasonszőrű barátaikkal. Egy idő után nem fértek el a kicsi parkolóban, úgyhogy új helyet kerestek. Egy barátjuk akkoriban egy éppen épülő bevásárlóközpontban, a Crystal Cove Promenade-ban bérelt helyet, hogy pizzériát nyisson. Meghívta Greeley-t, hogy nézze meg az új éttermet.
Greeley-nek megtetszett a hely, úgyhogy 2003 februárjában áthelyezték a heti találkozójukat Crystal Cove-ba. Hamar híre ment a baráti összejövetelnek, és a résztvevők száma hétvégéről hétvégre emelkedett. Ami eredetileg egy tucat autó volt, az nem sokkal később már háromszáz lett.
Bár Greeley-ék örültek a felhajtásnak, a megannyi különlegességnek, azért akadtak problémáik. Az Orange County Lamborghini, majd a Newport Beach Ferrari egy idő után a teljes szalont kiállította szombatonként. Állandó veszekedés volt, hogy lekerüljenek az eladó-táblák.
A helyi rendőrök minden szombaton kiálltak a bevásárlóközponthoz vezető útra, és tucatjával osztották a bírságokat. Természetesen gyorshajtásért. A helyi lakosok hetente emeltek panaszt a helyi önkormányzatnál. Nem szívesen ébredtek az üvöltő V8-asok és V12-esek hangjára.
A végső döfést az Irvine Co., a Crystal Cove Promenade-ot üzemeltető cég vitte be. Bár nem egy helyi bolt örült a rendezvénynek, az üzemeltető mégis felszólított a rendezőket, hogy keressenek új helyszínt az addigra 1500-2000 látogatót vonzó rendezvények.
A Crystal Cove találkozó 2006 október 14-én becsukta kapuit. A mentőöv Freeman J. Thomas-tól, a Ford's North America Strategic Design tervezési igazgatójától jött. Felajánlotta Greeley-éknek a Ford irvine-i irodájának parkolóját, mely hétvégenként üres, távol mindenféle lakóövezettől.
Thomas itt nem állt meg, Greeley-vel közösen kitalálták a Cars and Coffee elnevezést, amire azért volt szükség, mert mindenki CC meetingként emlegette a Crystal Cove-bulit. A Ford-igazgató megtervezte a logót, a többi történelem. Mára rendszeresen négy-ötszáz különleges autó jelenik meg a parkolóban reggel fél hétkor.
A hangulat a helyiek elmondása szerint sokat szelídült, nincs gyorshajtás vagy gumiégetés, a kereskedők sem rontják már annyira a levegőt. A szombati benzinmise rangjáról csak annyit, hogy rendszerese látogatója többek között E.Reeves Callaway, a leginkább Corvette-tuningokról híres cég alapítója. Ugyanúgy gyakran feltűnik Chuck Jordan is, a GM korábbi, dizájnért felelős alelnöke. Jay Leno pedig már csak hab a tortán.
Rajtuk kívül pedig a Cars and Coffee rendeszeres látogatója egyik törzsolvasónk, Zalán, másnéven szaza. A tippet tőle kaptuk, hogy alvás helyett talán ide kéne jönnünk. Köszönjük! Míg mi Sipossal gyakorlatilag egymás nyelvét tapostuk a sok egzotikum láttán, addig Zalán csak a homlokát ráncolta:
-Elég gyenge a felhozatal.
Hát persze. Kommersz De Tomaso Pantera, rögtön kettő, népautó Ford GT 40, azok is párban, egy marék, a forgalomba beleszürkülő Porsche 356 meg sirályszárnyas Mercedes 300SL, egy hotrod itt, egy hétköznapi Auburn Speedster ott, egy unalmas Lamborghini Aventador amott... gyenge felhozatal.
Aztán Zalán elmeséli, milyen az erősebb felhozatal, én meg elkezdek örülni a gyenge eresztésnek, ugyanis nem bírnék kifizetni egy amerikai szívklinikát az ellátásomra. Nem bírná a szívem egy Bugatti Veyron, meg EB110, Lamborghini Reventon, Factory Five GTM vagy Ferrari Enzo meg F40 látványát egy helyen...hanggal, szaggal! Így hát beérem egy Rauh-Welt Porschéval, Acura NSX-szel, Jaguar E-Type-pal meg Jensen Interceptorral. De mégsem ez a vonzó ebben az egész buliban. Hanem a mentalitás. A kilátogatók nem árcédula alapján ítélik meg az autókat és a tulajdonosokat.
Boldogan megfér egymás mellett egy egyes Golf a kötelező Ronal Turbókon és egy Porsche Panamera. Fox Mustang az Audi R8 mellett. Mindenki kedélyesen beszélget, és elismerően csettint a másik autójának állapota láttán, legyen amerikai, vagy import, gyári vagy tuning, régi vagy új, kétezer vagy kétszázezer dolláros.
Mindenki pedánsan betartja a játékszabályokat, szürcsöli a löttykávét, és örömmel válaszol a kérdésekre. Egy nyomokban Fiatot tartalmazó gyorsulási eszköz tulaja viszont rám szólt, hogy ne fotózzak. Miértemre megjátszott komolysággal csak annyit mondott:
-Mert ronda!
Mikor mondtam, hogy szerintem igenis szép, a maga kopott mokasszinságában, vigyorogva kiállt a képből. Az alapja valamilyen Fiat, de egy repedtre tuningolt Bogár-motor hajtja, egy pár turbóval. A tulaj szerint nagyjából ötszáz lóerős.
Pár méterrel arrébb pedig egy Studebaker Avanti állt. Na még egyszer: Studebaker Avanti! Mindössze másfél évig készült, összesen ezerkétszáz darab. A legszebb rondaautó. Vagy a legrondább szépautó? Újabb öt lépés és egy Noble M12-n estem át majdnem. A Datsun Z -ből épített Ferrari 250 GTO-n már meg sem lepődtem.
A Cars and Coffee egy szombat hajnali atomvillanás. Jön, lerombol minden érzékszervet, majd egy pillanat alatt el is tűnik. Sipossal alig tértünk magunkhoz, és már el is tűnt mindenki, a parkoló kiürült. De a memóriakártyák tele voltak.
Hazafelé menet elképzeltük, hogy odahaza, Magyarországon szerveznénk egy ilyen szombat hajnali, márkafüggetlen autós találkozót valami pazar helyszínen... aztán rá kellett jönnünk, hogy valószínűleg a huszadik percben már egymás autóit becsmérelnék a tulajdonosok. Önök el tudják képzelni, hogy kulturált keretek között meg lehet ilyet nálunk is csinálni?
Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!
További cikkeink
Az agyad is beleremeg
Az egész úgy kezdődött, hogy a kaliforniai útra (melynek során voltunk RC kiállításon, a West Coast Customsnél, Jay Lenonál, műhelyekben és autós rendezvényeken, meg még ezer más helyen) felajánlotta a Nissan, ad egy tesztautót, amivel az egész tripet végigcsinálhatjuk. Eredetileg arról volt szó, hogy egy Nissan GT-R-ben szállhatunk szembe az amerikai highway-ek és freeway-ek forgalmával, de kiderült, nem megoldható, tíz napra nincs GT-R. Ekkora intervallumra csak egy 370Z-t tudnak adni, de drága ügyvezetőnk, Bende Tibby mindenben igyekezett a javunkra tenni. Hiszen tíz napnyi cuccal egy 370 szűk lenne, így végül a Nissan Murano Cross Cabriolet lett a kiválasztott. Egy Murano azért mégis csak tágasabb, mint egy kétajtós, kétüléses kupé. Nem? Hát, épp csak egy kicsit.
