<page name="0"></page>
Ettől függetlenül vannak, akik különbnek, felsőbbrendűnek érzik magukat a többieknél, mert meg tudtak venni egy drágább autót. Az első - és talán a legnagyobb - hibát akkor követik el, amikor rosszul mérik fel az anyagi lehetőségeiket és az igényeiket, majd pluszban elkezdenek variálni. Például a színnel.
Az igények között nagyon fontos a szín. Sok embernek van egyfajta fekete, esetleg ezüst becsípődése, hogy csak az a jó szín, mert az az elegáns, és más autót nem is hajlandó megnézni. Minden ember külön egyéniség, viszont valójában nem mernek egyéniségek lenni. Nézegetik a hirdetéseket, látják a
színeket, és azonnal - már a szín alapján – kizárják, meg sem néznek sok autót, mert nem jó a színük. Lehet, hogy jó a kocsi, de el sem gondolkodnak azon, hogy meg kellene nézni, hátha... Mert nem menő a szín, másrészt mit szólnak az ismerősök, rokonok, ha egy, a közízléstől eltérő színű autóval állítanak haza. Javaslom minden kedves vásárlónak, hogy nagy ívben tegyenek a színre, ha az autó műszaki állapota remek. Nem a szomszédnak veszik.
Hogy kinek mi tetszik, szubjektív, nem is akarom megmondani, kinek milyen színű autó tessék, de nem attól lesz jó egy kocsi, hogy milyen színű. Attól maximum (nekünk) szép lesz. Nézzük meg a hirdetéseket, utána nézzük meg az autót élőben is, mert lehet, hogy élőben egészen mást mutat. Győződjünk meg az állapotáról, mert lehet, hogy olyan állapotú autót találunk, ami után a szín már másodlagos. Csak akkor zárjunk ki egy autót, ha a színével végképp nem tudunk együtt élni. Én sem tudnám elképzelni magam egy citromsárga autóban, de egyébként nem zárok ki semmit. A legkevésbé népszerű a fehér, a piros és a sima sötétkék. Nem kell megijedni, ezek a színek is tudnak jól kinézni, ha az ember nem hagyja érdesre mattulni, vagy ha már lemattult, szakemberrel felpolíroztatja, és utána időszakonként vaxolja. Jelenleg a keresés úgy néz ki, hogy legyen jó a színe, legyen fullextrás, legyen rajta jó kerék, és az legyen a legolcsóbb.
Abroncs és pénz
Ha már a keréknél tartunk. Valamikor volt némi közöm a gumiabroncs-üzlethez. A kilencvenes évek végén a Golf IV-Bora testvérpárost kezdték el árulni az akkor nagynak számító 16”-os kerekekkel, 205/55R16-os gumikkal. Meg is vették sokan, mert jól nézett ki, aztán novemberben jött az állak leszakadása, hogy csak a legdrágább gumimárkák léteztek ebben a méretben, 35 ezer forint körüli összegért. Akkor ez rengeteg pénz volt gumiért. Mindenki elszaladt kivétel nélkül. Javasoltam nekik, hogy szerezzenek a bontóból 15”-os lemeztárcsát, és rakjunk fel 195/65R15-ös gumikat. Aztán van ám olyan, amikor megveszik az új X5-öst, Q7-est, és egyéb csoda kocsikat, 20-as, 22-es nagy kerékkel, és nem gondolnak bele, mennyibe fog kerülni a gumicsere. Használják az autót, gyönyörű, menő a kerék, van rajta új gumi, de 25-30 ezer kilométer múlva elkopik, és kell egy új garnitúra. Ekkor elkezdődik az igazi szarrágás.
Meghallják az árat - egy ilyen garnitúra 4-500 ezer körül mozog kedvezménnyel - sokkot kapnak, és azonnal sarkon fordulnak. Aztán futják a köröket, a gumi csak nem lesz olcsóbb sehol, és amikor a vászon már kint van az abroncson, nincs tovább, megveszik az újat, de szerelés közben olyan fehérek, mintha személyesen Drakula gróf szívná a vérüket literszám. Használt gumi ebben a méretben alig létezik, mert mindenki az utolsó pillanatig hagyja az autón. A fiam óvodájánál láttam rendszeresen egy anyukát Q7-tel, S-Line. Ő a téli gumival spórolt. Lenyomta a telet, hóban, jégen 22-es nyári sportgumival. Tisztelt olvasók, amikor gyönyörködnek a nagy kerékben, és a szalonban már egy Megane-on is 17-es kerék van, guglizzanak egyet gyorsan, mennyibe kerül egy garnitúra gumi, mennyi lesz a téli szett, és utána, ha még mindig tetszik a nagy kerék, használják egészséggel. De egy dolgot tartsanak szem előtt: minél szélesebb egy kerék, annál rövidebb ideig fog tartani. Egy ilyen 20-22” körüli kerék 25-30 ezer kilométert megy el, utána menthetetlenül kuka, valamint nem szabad figyelmen kívül hagyni a magyarországi utak állapota miatti járulékos veszteségeket. Egy padka vagy kátyú után a gumishoz menni 100 ezer forinttal nem túl nagy érzés, és azt felejtsék el, hogy találnak megfelelő méretű, mintájú, egy darab használt gumit.
Magyarországon a régi rendszerből eredően - ahol évekig kellett várni egy új autóra - az emberek másként néznek az autóra, mint nyugaton. Sok esetben egy élet munkája fekszik egy autóban, ezért kiemelt figyelmet kap a család vagyontárgyai között. Dolgozik az ember gyereke szorgalmasan, de ide pottyantotta a gólya, így nem olyan könnyű egyről a kettőre jutni. Látja az úton, hogy egyre többeknek van új autója, a márkakereskedésekben egyre több az akció, nullás hitelek, stb. Elindul a vezérhangya, egyre erősebb a késztetés, végül megszületik az elhatározás. Le kellene cserélni a húsz éves kocsit, egyébként is, neki is jár egy új autó az élettől. Dolgozik becsülettel, nehogy má' ne!
A rossz hír az, hogy a lópisztoly jár - kérném tisztelettel -, nem az új autó.
Érthető a vágy, de ilyen – sajnos - nincs. Ez egy igazságtalan világ, a javak nincsenek egyenlően elosztva. Az egyik tehetségesebb, ügyesebb, szerencsésebb, okosabb, tanultabb, szorgalmasabb, zsiványabb, rafkósabb, bűnözőbb, a másik meg nem, ebből következően az anyagi lehetőségeik is különbözőek.
Ezen lehetőségek felméréséhez két alapműveletet kellene használni, az összeadást és a kivonást. A család jövedelme 200 ezer forint, a lakáshitellel együtt 160 ezerből élnek meg, akkor vesznek autót havi 30 ezres törlesztőre, és marad egy tízes a kasszában, gondolták sokan. Sima ügy. Aztán jön a karácsony, akcióhegyek, kéne egy lapos tévé kamatmentes hitelre, a szomszédnak is van, meg a gyereknek MP44 lejátszót. Máris maradt nulla forint tartalék a költségvetésben, arra az esetre, ha elromlik a mosógép, szervizbe kell vinni az autót, változna a svájci frank árfolyama, szeptemberben iskolába megy a gyerek, stb.
Aztán, amikor nem tudják már fizetni a törlesztőt, jön a folyószámla hitel, még egy újabb a többi mellé, pedig már azokat sem tudják fizetni. Aztán következik a személyi kölcsön, gondolatban mindig abban
bíznak, majd csak lesz valahogy, de nem történik semmi, csak újabb csekkek jönnek, és egyre mélyebbre süllyednek a pénzügyi posványba. Őszintén sajnálom ezeket az embereket, de senki nem tartott pisztolyt a fejükhöz azzal, hogy új autót KELL venni. (Itt most azokról van szó, akik eleve nem vehettek volna föl hitelt, nem azokról, akiken átgázolt a válság.)
Közeli családtagom hitelirodában dolgozik, ahová bejött egyszer egy hölgy: kellene neki valamilyen adósságrendező hitel, mert már végképp elúszott. Nyolc különböző hitele volt, lehetetlen volt rajta segíteni, több volt a törlesztője, mint a jövedelme. Egy autószerelő végzettségű, de nem a szakmájában dolgozó ismerősöm, iskolapéldáját mutatta be ennek. Volt egy huszonhárom éves, ám jó állapotú autója, asszony terhes, tehát garantált az anyagi előrelépés az elkövetkező két évben. Megvették az új Suzuki Ignist, 100 ezerbe beszámították az autót, 120 hónapra, álompiros színben, fullextra, villogó indexek, világító fényszórók, körpanoráma.
Az egyetlen extra én voltam, mikor beültem. Örömbódottá. Többen állunk körben az autót mellett,
gyönyörködünk az új szerzeményben, emberünk nem győz betelni az új kocsival, néz, fürkészi az arcokat, hogy megfelelő áhítattal nézzük-e az Ignis-t. Megszólalok:
Te Gyuri, értem én, hogy új, meg fényes, de ha ezt a havi 30 ezret egy éven át félretetted volna, lenne 360 ezred, a mostani autód eladod 150 ezerért, az 510, vehetnél egy újabb, jobb autót. Aztán spórolsz még két évig, lesz 720 ezred, az akkori kocsidat eladod 350-ért, van egymilliód plusz átírás, és turkálhatsz a normális méretű klímás kocsik között, amikbe belefér a család babakocsistul, műanyag motorostul. Három év múlva van egy jó kocsid, ami a tiéd, és nem a banké. Azt az autót te is megjavíthatod, a Suzukit meg autószerelő létedre viheted a márkaszervizbe olajcserére, hogy megmaradjon a garancia. Arról nem is beszélve, hogy tíz évre vettél magadnak rabszolgaságot, és nyáron anyázni fogsz, hogy egy szatyor pénzért még egy klímád sincs, a gyerek meg az asszony ott fog nyafogni, hogy meleg van.
Látszik, ahogy Gyuri fejében kigyullad a fény, felfogja a lényeget, az arckifejezése elárulja, hogy rájött mekkora baromságot csinált, de nem hajlandó belátni, meg már mindegy is, aláírta a hitelszerződést. Elég sokba került ez a de ebbe én fingottam először-érzés. Régen találkoztunk, de remélem, még nem vitte el a bank az autót.
Aztán itt a másik véglet: a prémium-autó keresők. Van egy keret rá, plusz hitel, ez is szép, az is szép, de nicsak, néha-néha már befigyel ennyiért egy facelift-es, újabb modell is , az mennyivel gizdább már. Megkapta a hitelt, behazudta a jövedelmet, ami a hitelhez kell, a bankok felelősségteljesen, magasról leszarták, mennyit írt be jövedelemnek, csak vigye. Átírásra még pont futotta.
Hasít a verdával, megvan a latin lover-érzés. Jól látod öcsém, ez már a fészliftes, igen-igen, te ott a buszmegállóban. Nem könnyű királynak lenni, de nekem nagyon megy! Prada szemüveg is van, mert már úgy világít már a műszerfalon a sok hárombetűs izé, hogy kifolyik a szeme. Mindegy, megmutatja a Józsinak, ért hozzá, már a Skoda 105-öst is ő csinálta faternak. Igaz ugyan, hogy ez már nem 105-ös, de hát ez is csak egy autó, legrosszabb esetben megvulkanizálja tejeszacskóval. Aztán jönnek a meglepetések: kettős tömegű lendkerék?! Kartergáz-szűrő? Az meg mi? Milyen kettőötven? Plusz munkadíj? Józsi meghülyült! Magas nyomású szivattyú? B+ Józsi, ez nem szivattyúház! Meglepődik. Hiszen a fater Skodájába kétezer volt a szerkezet munkadíjjal 85-ben, de még a Golf III is megvolt negyvenből, pedig az már nyugati kocsi volt! Józsikám, tollas a hátam? Ide járunk hozzád harminc éve, és minkett akarsz lehúzni?
Ez általában ott végződik, hogy majd én veszek okosba a bontóból, nehogymá a lekvár tegye el a nagymamát. Ebben a szellemben folyik az autó szervizeltetése, jönnek a sárga csekkek is, szervizre már csak csepeg a pénz. Olajcsere azért még 5-10 ezer kilométeres csúszásokkal belefér, de egy felszerelt műhelybe, ahol rádugnák a számítógépre, és megmondhatnák, miért világítanak a lámpák, már nem tud elmenni.
Ha elmenne, és kiderülne, akkor sem lenne semmi, mert megjavíttatni már nincs pénz, inkább kiveszi az izzót, hogy ne zavarja. Tavaly volt utoljára fél fölött az üzemanyagszint-jelző, az autó ára és műszaki színvonala meg együtt zuhan, mint a Niagara. Kell az érzés, hogy csillagot (vesét, négy karikát,
mindenkinek ízlése szerint) tol, de ehhez csillagos ár is jár, és ezt sok ember nem szeretné, illetve nem tudja megfizetni. Ennek pedig egyenes következménye, hogy tizenöt éves korára a lelakott prémium autók népes táborát gazdagítja.
Aranyszabály: amikor autót veszünk, tájékozódjunk a várható szervizköltségekről is, mérlegeljük, ki szeretnénk/tudjuk-e fizetni a prémium érzéssel járó prémium költségeket is. Ne feszítsük a határainkat, maradjon az autó megvásárlása után annyi pénzünk, hogy akár a vétel után azonnal szervizelni tudjuk a kocsit.
Beszámoltam 500 ezer forintért egy 1995-ös Audi A8 4.2 Quattrót, egyszer már telibe volt fújva, elég jól nézett ki, de látszott rajta, hogy párszor már visszaigényelték róla az ÁFÁ-t a biztosítóban. Egy-két apróság kivételével működött minden, jól is ment, de érződött rajta, hogy simán elnyelne félmilliót, hogy jobb legyen. Nem jó, csak jobb. Na, ez volt az igazi plázahuszár/feltörekvő strici verdája, mint éhtyúk a takonyra, füstölt a telefon. Első kérdés: megvan még az autó?
És a java csak most jön.
Második kérdés: tudjuk-e nullába hitelezni a kocsit? Jöttek is megnézni, gyúrós gyerekek, virították a nagypályás focit. Dolcsegabbána cucc, biciklibelső szájú utánfutó-csaj, utóbbi sok sminkkel, felpolcolt mellekkel, inkább közönséges, mint szép. Annyija van, ami rajta van, a zsebében annyi pénz, hogy tankolni még éppen tudjon, majd lesz valami okosság holnap is. Arra pont jó a kocsi, hogy meg lehet vele érkezni a pláza vagy kávézó elé, lássák a spanok, hogy nem szarral gurigázik.
A hitelt fizeti egy darabig, amíg tudja vagy kedve van, a felszólításokkal még elmegy néhány hónap. Utána viszi a bank, majd keres egy droidot, akinek a nevére ugyanúgy behitelezi a következő
álomautót. Ennek az autónak ettől fogva csengettek, szerviz elfelejtve, megy amíg megy, egyre több apróság jön elő, aztán a lengőkarok is elkezdenek lógni, úgy is maradnak, pláza előtt állva nem kopog. Innentől egyenes, kikövezett út a bontóig, nagy szeretettel várja Dr. Flex.
Árultam egy kisteherautót 700 ezerért. Megjön a milliomos nagyvállalkozó, milliók repkednek a levegőben, Bill Gates tátott szájjal hallgatná, hogy micsoda pénzügyi varázsló érkezett. Kintlévőségei meg befektetései vannak tízmillió szám szerte az univerzumban, az új vállalkozása beindításához kell az autó. Nekem pont mindegy mire kell, tőlem akár akváriumot is csinálhat belőle, csak fizesse ki.
Tetszik neki az autó, elhangzik a legfontosabb kérdés. Nem, nem az, hogy jó-e az autó, hanem, hogy nulla beülővel megy-e a hitel? Megnézzük a számokat, megy. Papírozunk, ücsörög, feszeng, érzem, hogy valamit még akar. Rákérdezek, van valami baj? Kiböki, megy-e úgy is, hogy az átírás is benne legyen? Újra számoljuk, megy. Átvette az autót, még én adtam neki tizenhét ezer forintot, hogy vigye el. Ez rossz érzés volt. Én megkaptam a banktól a pénzem, de visszás volt az egész.
Egyrészt a vér szava ugye - hiszen én adok pénzt, hogy elvigyék az autót - másrészt, amikor valakinek már az átírásra sincs pénze, milyen valószínűséggel tudja fizetni a hitelt, szervizeltetni a kocsit? Ebből előbb-utóbb egy igazi lefingott melósfurgon lesz, hacsak be nem jön az új biznic.
Kedves Olvasók, engedjék meg, hogy visszacsatoljak a kilométeróra-tekerés témájához. Írásaim után mindig megjelentek a kommentek, hogy a vevők nem igénylik a tekert órás autót, miért baj az, ha kis kilométeres autót akarnak venni? Az nem baj, ha valaki kis kilométeres autót akar venni, feltéve, hogy ez megfelelő fizetési hajlandósággal párosul. De nem párosul. A legkisebb mértékben sem. Egy mondat nem szokott ilyenkor elhangozni: nekem megérne néhány százezerrel többet is!
Kikerestem egy típust a mobile.de-ről, különböző kilométeróra-állással. Kiszemelt áldozatunk a népszerű 2008-as Ford Focus kombi, 1.6 TDCI, 109 LE, Style felszereltség. Szándékosan tömegmodellt választottam, hogy a ritkaságból adódó árfelhajtó hatást ki lehessen zárni. A keresés során csak egy paramétert változtattam, a kilométeróra-állást, és mindig a legolcsóbb, képpel rendelkező, németországi hirdetést másoltam be. Először egy majd' 200 ezret futott példány, utána egy 90 ezret, egy 54 ezret, majd egy 28 ezret futott autó. Az árak így alakultak: 195 738 km – 4950 euró, 88 300 km – 6880 euró, 54 654 km – 8440 euró, 28 900 km – 10 440 euró.
Kezdjük el megkeresni a különbségeket? Most, miután sikerült feldolgozni, hogy Németországban mekkora különbség van az árakban, pusztán a futásteljesítmény miatt, tegye fel a kezét jó magasra az, aki hajlandó lenne kifizetni az 570 ezres felárat a 89 ezret futott autóért a 195 ezret futottal szemben. Senki? Hogyhogy senki? (Aki csak a harmadát is hajlandó, annak hozok!)
Látják, sokan itt hangoskodtak, hogy kevés kilométeres autót akarnak venni, annak pedig ennyi az ára. A 28 ezret futott ugyanolyan autó 1 630 000 forintos, ízlelgessék egy picit, egymillió hatszázharmincezer forintos többletéhez mit szólnak? Kíváncsi vagyok, hogy egy 28 ezer kilométeres kocsiért mennyivel lennének hajlandóak többet adni a vevők. Én sem fizetnék 1 630 ezerrel többet egy ilyenért, mert nekem jó lenne egy 130-150 ezer kilométeres is, de ha valakinek ez kell, akkor ez kell.
Németországban majd jön egy helyi lakos, és ki fogja fizetni ezt a brutálisnak tűnő különbséget, mert tudja, hogy az extrém kis kilométer extrém nagy felárral jár. Magyarországon ez úgy néz ki, hogy 195 ezret
futott autó nincs. Azaz van, csak nem lehet eladni, mert a magyarországi vevő nem tudja feldolgozni ezt a számot. De 200-ezerről 80-ra tekert órával, szervizkönyv nélkül ugyanaz az autó már jó. És ki is fizeti. Én sem gondolom, hogy a magyar piaci viszonyok között reális lenne egy ilyen mértékű felár, de kilométer függvényében +10-20%-ot tudni kellene érvényesíteni az árban.
Vettem itthon egy Skoda Octaviát, 1.9 TDI-t, 2008-as, sérülésmentes, jól felszerelt, 30 ezer kilométerrel, én csináltattam meg rajta a 30 ezres szervizt. Itthon meg sem hirdettem, mert a németországi ár, ezzel a kilométerrel 1500 euróval több volt, mintha itthon kifeszített horror áron eladtam volna.
Kivittem Németországba, és eladtam ott, sokkal többért, mint amennyiért itthon lehetett volna. Ha itthon meghirdetem azért az összegért, amelyért kint alku után elment, ember nem lett volna, aki felemeli a telefont. Simán körberöhögtek volna azzal, hogy mit akarok, fogadhattam volna, a biztos, hogy ennyi van benne stílusú telefonokat, hasonlítgatták volna a tekert órásokhoz, és mindenki fillérekért akarta volna elvinni. Túl sokszor történt már ilyen, hogy meg tudjanak győzni az ellenkezőjéről.
Itthon sajnos úgy néz ki a piac, hogy ha előkerül egy kis futásteljesítményű autó, azt senki nem hiszi el. Ha megnézik, és az autó látványa is azonnal üt, akkor azt találgatják, hogy akkor biztos mással vannak becsapva. Eszükbe sem jut, hogy minden rendben, nekik is lehet szerencséjük, és megtalálták a használtautó-vásárlók Szent Grálját. Ha pedig minden gömbölyű, és megvennék, akkor mindenki a legolcsóbb tekert órás áráért akarja megvenni. Az fel sem merül benne, hogy esetleg ez az autó lényegesen többet ér, mint a manipulált órás. Nem 5-600 ezer vagy 1 630 ezer, de 200 ezer forintos felárat sem nagyon akarnak kifizetni egy jó autóért, a tekert órással szemben. Mindenki fújja a de hát a neten van ennyiért meg annyiért, meg a Németországban egy ilyen autót ennyiért meg annyiért lehet venni mantrát. Igen ám, csak amíg a tisztelt vevő bámulta a Való Világot, addig én úton voltam, én mentem ki érte, ha esetleg lyukra futok, én futok lyukra 1000-1200 kilométerre, én kockáztatom a pénzemet, én javítom meg az autót, tehát a profit is az enyém lesz. Aztán kicsit beszélgetünk, és elismerik, hogy az enyém jobb is, szebb is, mint amit eddig láttak, mégis a rosszabb áráért akarják elvinni.
Az egyik barátommal esett meg a következő eset. Nissan X-Trail 2.2 dci. Jelentkezik a vevő, tényleg sérülésmentes, tényleg ennyi a kilométer, szervizbe el lehet vinni? Igen, sérülésmentes, ennyi a kilométer, végig van ütve a szervizkönyve, mehetünk a szervizbe. Hitelt tudunk intézni rá? Persze, ez és ez kell hozzá. Elmennek a szervizbe, átvizsgálják, műszakilag minden rendben.
Körbemérik, festetlen. Ok, kell a kocsi. Papírozás, a hitelbírálat másnapra kész, telefon az ügyfélnek, elfogadták a hitelét, megcsinálják az eredetvizsgát, stb, holnap délután négy órakor jöhet az átírt autóért. Ő inkább visszamondaná az egészet, mert itt annyira flottul ment minden, hogy pont emiatt ingott meg a bizalma. Mi van? Ha lett volna valami kis sumák benne, egy kis óratekerés, esetleg egy letagadott sérülés, úgy jó lett volna, de így, hogy senki nem hazudott, minden klappolt, így már nem kell. Mi lesz így a mi kis népi játékunkkal? Már a nepper sem a régi! A régi nepperekben legalább nem lehetett megbízni! A régi nepperekben még vót anyag!
Múlt heti példa: az egyik kereskedő ismerősöm árult két darab 2008-as Vectra-t, mindkettő 1.9 CDTI, 150 LE-s, az egyikben 115 ezer szervizkönyves kilométer, a másikban 160/80 ezer, szervizkönyv nélkül. Megjött a vevő, mit gondolnak melyiket vitte el? Hát persze, hogy a 80 ezrest. Mondta neki a kereskedő, hogy ahhoz van szervizkönyv, de amint meghallotta a 115 ezres számot, egy legyintéssel elintézte, el is fordult, és azt mondta: „nem veszek 100 ezer feletti autót”. Miért, mi lesz 100 ezernél?Felrobban, vagy hirtelen elbomlik és eggyé válik az univerzummal? Vagy mi lesz a megvásárolt 80 ezres autóval 20 ezer múlva, amikor szerinted 100 ezer lesz benne, valójában pedig 180 ezer? Ők azok az emberek, akik a viselkedésükkel tevőlegesen is kikényszerítik az óra tekerést.
Mostani történet. Árulok egy 2004-es dízel Accordot, sérülésmentes, gyári fény, 225 ezer kilométer , végig ütött szervizkönyv, új féktárcsák, betétek, új gumik, szerviz számlák - magamnak vettem, de úgy alakult, hogy mennie kell.
Meghirdetem a autót, előttem négy 150-160 ezres kocsi, milyen véletlen, mindben ugyanannyi van. Enyém az első szervizkönyves, utánam van még 90 ezres is, természetesen szervizkönyv nélkül. Telefon. Jó napot kívánok, nézem a hirdetését, szép az autó, de miért ilyen sok a kilométer? Taxi volt? Uh. Mindegy, próbálom udvariasan terelgetni. Nem, nem volt taxi. Beszéltetem. Ön mennyit megy egy évben? Olyan 45-50 ezer között, azért is kellene egy dízel autó. Ha önnél lett volna az autó újkorától, akkor most lenne benne 360-400 ezer. Ezzel évi 28 ezret mentek, az ön 45-50 ezrével szemben, de úgy általánosságban is kijelenthetjük, hogy ez egy dízelhez képest inkább átlagon aluli futásteljesítmény, aminek örülni kellene, nem? A túloldalon teljes a csönd, hallom, ahogy hangos csörömpöléssel leesik neki a tantusz, folytatom.
Tudom, hogy 150-160 ezres autókat hirdetnek ugyanennyiért, de azokhoz egyikhez sincs szervizkönyv, honnan tudja, hogy hányszor és honnan tekerték az óráját? Lehet, hogy 400 ezer van benne, ezen az autón nem veszi észre. Mit gondolnak, eljött megnézni? Jó, nem kérdeztem komolyan.
Kilométer már nincs a hirdetésben, megpróbálom az érdeklődőket a személyes varázsommal kicsábítani. Jó napot, mennyi a kilométer? 225 ezer, de ez legalább való... Köszönöm, és már ki is nyomta. Visszahívom, egyrészt ne nyomja már rám a telefont, másrészt próbálok fényt gyújtani az agyában. Beszélgetünk, mondom neki, hogy az nem gondolkodtatja el, hogy egyik előttem lévő 150 ezres autóhoz sincs szervizkönyv? Hát az reális, mert nyolc év alatt, évi 20 ezer az 160 ezer. És miért nincs négyből négynek szervizkönyve? Az nem lehet, hogy mindnek meg van tekerve az órája, és azért tudja annyiért adni, mert a sok kilométer miatt olcsóbban vette, utána megtekerte az órát, és azért tudja annyiért adni, amennyiért?
Nézze már meg a mobilén, mennyiért lehet Németországban egy ilyen autót venni! Nagy hallgatás a túloldalon, kis csönd után kiszakad belőle egy de azért ki lehet fogni! Ja, pont te fogod kifogni, nem a kereskedő, aki egész nap hivatásszerűen a netet nézi. Különben is júniustól büntetni fogják az óratekerést! Uram, ha júniustól fogják, akkor mi akadályozza meg a kereskedőt, hogy előtte öt hónappal ne tekerjen? Szinte látom magam előtt, ahogy a kereskedők remegő térddel hamut szórnak a fejükre.
Zavart csend, majd egy szellemes riposzttal válaszol: ehhez az autóhoz különben is nagyon drága az alkatrész, 50 ezer egy gázolajszűrő, féktárcsát, meg betétet kell venni, stb. Uram, amint az a hirdetésben is szerepel, a féktárcsák és a betétek teljesen újak, tehát most nem kell cserélni, de majd egy-két év múlva valóban kell, mert ilyen ez a popszakma, a fék pedig kopik minden autóban. A gázolajszűrőből pedig az autósboltban 12 ezer a legdrágább, de 4 ezerért is van! Neki ne mondjam, a Hondához kivételesen drága az alkatrész, már a hatodik Hondája van, ő nagyon jól tudja. Ne haragudjon, de ha ehhez a szar Hondához ilyen drága az alkatrész, minek hívott fel, és miért akarja a hetedik Hondát megvenni? Ebben a szellemben diskuráltunk még néhány percet, ő elmondta látatlanban, hogy az én autóm milyen szar, és milyen drága lesz szervizelni, mert sok a kilométer, bezzeg a tekert órások milyen jók lehetnek, mert azokban csak 150 ezer van. Édes istenem...
Újabb érdeklődő, apukájának kell az autó, Mitsubishi márkaszervizben dolgozik, mondom a kilométert, tetszik, vigyem el hozzá. Találkozunk, szimpatikus, normális család, úgy tűnik nem lesz fikázás, nem is volt. Megnézi, tényleg jó, körbeméri, tényleg festetlen, kipróbálja, nem tud belekötni. Becserélem-e az ő 2002-es Mazda 6 dízelét vagy az édesapja 2005-ös Lacetti-jét? Nézzük a táltosokat! A Mazda órájában 200 ezer, valójában ki tudja, de így ránézésre biztos nem 200, körben apró horpadások, karcok. Nem szép, köszönöm, inkább nem kérem. Elismeri, tényleg nem valami szép, de meg kellett próbálni, hátha. Nem baj, majd kitekeri 120-ra, aztán meghirdeti. Miért nem mindjárt 50-re, egy tíz éves dízelt?! Miért, szerintem kevés? Háááát, nem sok, az biztos!
Nem óratekerőgecinepper, autószerelő! Márkaszervizben dolgozik, és a világ legtermészetesebb dolga neki, hogy megcsévéli az órát. Nézzük apu autóját, szép kocsi, négy elem festve, kb. 50 ezer forintnyi törődést igényel még, mennyit gondolnak érte? Egymilliókettő. Bocs, de 900-as irányáron van az első szervizkönyves ugyanilyen, erre rá kell költeni egy ötvenest, 800-ért tudom beszámolni. Nincs üzlet.
Megy tovább a hirdetés, az összes 150-160 ezres autót elvitték, az enyémet meg sem nézték. Már enyém az első kombi, szórványos telefonok, miután megtudják a kilométert, azonnal nem érdekes. Már régen eladtam volna, ha hitelesítem az órát, de akkor sem vagyok hajlandó megtekerni. Felhív egy ember, mennyi a kilométer, mondom neki, örül, ez teljesen jó. Nincs kivaxolva, kiszilikonozva? Nincs. Hűdejó. Vizsgabiztos az NKH-nál, naponta látja, hogy mit hoznak a nepperek, és milyen óraállások lesznek belőle. Az öccsének szeretné az autót, aki nem ért hozzá. Mondta neki, hogy az ilyen 150-160 ezres autókat fel sem hívják, tök fölösleges, úgyis legalább kétszer annyi van bennük. Bejelentkeznek hétvégére, aztán mégsem jönnek, biztos közbejött nekik valami.
Valaki jöjjön már ki, nem igaz, hogy csak hülyék laknak az országban! Ha valaki meglátja, biztos megveszi, nem megy tovább. Újabb telefon, elmondom a mondókámat, tetszik neki, holnap kijön. Megjön egy fiatal srác a barátnőjével, ránéznek, ez nagyon szép! Autóvásárló úton vannak, van még egy A 4-es, amit meg szeretnének nézni. Hónapok óta halogatják a vásárlást, mert nem nagyon volt kedvük nézegetni a hullákat. Most néztek meg egy Mercedest, órában 190 ezer szervizkönyv nélkül, szerintük ránézésre is a többszöröse. Nézegetik a Hondát, dehogy mennek tovább, minek. Ő még csak úgy vett autót, hogy elvitte állapotfelmérésre, de ezen még ő is látja, hogy fölösleges.
Délután visszajönnek lefoglalózzák. Vissza is jöttek, fizettek. Kicsit sajnáltam az autót, mert egy évig kerestem a tutit, aztán mégsem tudtam megtartani, mindegy, ők legalább tényleg örülnek neki.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kijelenthetjük, hogy ezek az emberek HÜLYÉK, és igenis illúziót akarnak venni, mert félnek a valóságtól. A valóságnak megvan az a rossz tulajdonsága, hogy mindig csúnyább, mint az illúzió. Ha ezen példák után azt gondolják, nincs igazam, akkor Önök az imént említett halmaz legközepén ülnek, és onnan kiabálnak kifelé, hogy tiszta hülye, aki nem normális. Köszönöm a figyelmet.
Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!
További cikkeink
